Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám, kedd

1991. FEBRUÁR 5. ÚJ SZÓ, HIT ÉS ÉLET 8 VILÁGOSSÁG A PREMONTREI REND ÚJJÁÉLEDÉSE A premontrei kanonokrend jászóvári monostorának nagyszabású épülettömbje — amelynek közepéből magasan nyúlik az ég felé az 1720 körül rokokó stílusban újjáépített székesegyház két tornya — ma is lenyűgöző látvány. Ezt a székesegyházat belső méretei, gaz­dag díszítése, de főleg berendezésének összhangja folytán a mű­vészettörténészek Közép-Európa egyik legszebb templomának tart­ják. A legnagyobb művészi értékét Kracker János Lukács hét na­gyobb és két kisebb oltárképe, valamint freskói képviselik. A pre­montreiek e monostor falai között több mint nyolc évszázad hagyo­mányait, hitét ós kultúráját igyekeztek megőrizni. Hogy ez nem sike­rült egészen, nem rajtuk múlott, mint ahogy arról sem ők tehetnek, hogy az utóbbi négy évtized alatt a lábukat sem tehették be a monostorba. Most viszont Bartal Károly Tamás személyében a pre­montrei kanonokrend jászóvári monostorának ismét van apátja. A Szlovák Rádió magyar adásá­nak Világosság című egyházi mű­soréban dr.'Bándy György somorjai evangélikus lelkész gondolkodtat el bennünket napjaink időszerű kérdé­seiről. Egy ószövetségi történettel, Bábel tornyának építesével és le­romboltatásával, s egy Istennel el­lenségeskedő világhatalom buká­sával ismerkedhetünk meg. Eltöp­renghetünk azon is, vajon nem épít­jük-efel időről időre a mi saját Bábel tornyunkat, amelyet Isten egy pilla­nat alatt képes lerombolni. Nem fe­szegetjük-e az előlünk szándéko­san elrejtett titkokat, nem törünk-e az élő természet leigázására, nem akarunk-e hatalmasabbak lenni a Teremtőnél. A gőg, a felfuvalkodott­ság és a hatalomvágy tégláiból épülnek ezek a tornyok, s mi le­dőnthetetlennek, örökkévalónak hisszük őket. S ha összedőlnek, magük alá temetik építőiket is. A műsorban elhangzik egy rész­let F. König Rólad van szó c. fiata­lokhoz szóló könyvéből: „1945 nya­rán egyszerre csak megelevenedett az új-mexcikói sivatag Carrizozo mellett. Teherautó-oszlopok törtek magúnak utat a homokon, köveken és száraz bozóton ét. Régebben arany után kutattak ezen a vidéken; arany és hatalom után. Voltak, akik mindkettőt megtalálták. Másoknak a csontjai ott porladnak a sivatagban. Äz a titokzatos anyag azonban, amellyel az ember a sivatagba visszatért, drágább, mint Rio Gran­de minden aranya. Ezt az anyagot plutóniumnak hívják. 1945. július Tt. A technikusok azzal kezdik, hogy a Nulla völgyben harminc mé­ter magas acélállványzatot emel­nek. Két nap múlva összeszerelik az első kísérleti atombombát..." A to­vábbiakban hallhatjá,k még Miche­langelo Buonarotti Évekkel rakva és Balázs F. Attila Nem mérhető Időben c. versét is. A műsor közve­títési ideje: február 10-e, 8 óra 30 perc. Az ismétlésé pedig: február 15-e, 13 óra 30 perc. (mikola) KÖNYVAJÁNLAT Nem tudom, hány ember ateista úgy igazából, de azt hiszem, lénye­gesen többen vannak azok, akik va­lamilyen úton-módon (főleg bajban, betegségben, erejüket próbára tevő feszült helyzetben) megtapasztalták Isten létezésének valóságát; s a kri­tikus pillanatban kiérezték: kinek jár a segítségért a köszönet, vagy azt, hogy ki szólt hozzájuk. Am a pillanat elmúltával nincsenek békességben Istennel, mert életükkel, cselekede­teikkel keresztezik az Őáltala kijelölt utat. Ezek az emberek szeretnének másképp élni, csak nem tudják, mit is kéne tenniük, s ezért gyakran szenvednek e kettősségtől. H. E. Alexander: Jöjj és kövess engem című könyve épp számunk­ra lehet útmutató. Bibliamagyaráza­tok, bizonyságtételek, a megvilágo­sodás pillanatát idéző visszaemlé­kezések gyűjteménye ez a 94 olda­las, olvasmányos, ugyanakkor min­den mondatával elgondolkodtató kis kötet, amelyet korra és művelt­ségre való tekintet nélkül mindenki­nek ajánlok. -Izsu­HľTOKTATÁSI KÖZPONT A nagyszombati püspökség mel­lett megalakult a Magyar Hitoktatási Központ, amelynek elsőrendű fel­adata a felvidéki magyar hitoktatók lelki és szellemi formálása. A politikai fordulat az egyházak életében is meghozta a változáso­kat. Egyre több laikus kapcsolódik be a katekizálásba, a hitoktatásba. Teológiai képzettségük még nem megfelelő, ezért ez szükségmegol­dásnak tekinthető. Szeptembertől Pozsonyban há­roméves teológiai képzés indul ma­gyar nyelven, a Szalézi rend plébá­niáján. Addig is azok számára, akik három hónapos kurzus után enge­délyt kaptak az érsekségtől, tovább­képzéssel összekötött lelki gyakor­latokat szerveznek. A hitoktatási köz­pont atyja Tóth László féli plébános. A LÉLEK SZAVA A Nagykürtösi járás hetilapja, a Palóc egyházi rovatot indított, amelyben a keresztény eszmeiség értékeire kívánják felhívni a figyel­met egy-egy szép gondolat, hitet és erőt adó példázat, történet közrea­dásával. — Apát úr, beszélhetünk-e a pre­montrei rend újjáéledéséről? — Lényegében igen, bár tudni kell, hogy a premontrei rend — ha nehezebb körülmények között is — működött, élt, létezett, vagyis nem szűnt meg. A második világháború után Csehszlovákiában a rendet hi­vatalosan nem szüntették meg, de az apátokat, plébánosokat az ötve­nes években egyik napról a másikra összeszedték, és egy „megbízható helyre" vitték, egyúttal megtiltották, hogy új tagokat vegyenek fel a rendbe. Ilyen körülmények között bizony nagyon nehéz volt kapcsola­tokat tartani, s az új tagok felvétele igen nagy veszélyekkel járt — de sort kerítettünk rá. Tudja, úgy nézett ez ki, mint télen a föld, amikor min­dent belep a hó. Látszólag halott minden, de a hó alatt azért ott rejtő­zik az élet... — Amit a napsugarak szárba is szöktettek, de vajon a premontreiek hogyan élték meg ezt a „tavaszt"? — Nem voltunk felkészülve rá. ' Nem vártuk ezt a gyors változást, de örülünk, hogy bekövetkezett. Mind­ezek ellenére be kell vallanom, én azért olyan nagyon nem tudtam lel­kesedni. Nagyon sok változást átél­tem már, és tudom, hogy minden változás új problémákat vet fel, s az új helyzetben új utakat kell keresni. — A premontrei rendnek hány apátsága van most Csehszlovákiá­ban? .. — Öt. Prágában a Strahov, továb­bá: Teplá, Želiv, Nové Ŕíše, vala­mint Jászóvár. Mi tehát a cseh cir­káliához tartozunk. — Önt mikor választották meg apátnak? — 1990. július 19-én volt egy összejövetelünk, akkor a rendnek még nyolc örőkfogadalmas tagja volt — nos, engem akkor választot­tak meg apátnak. Jászóra decem­ber 20-án költöztem, addig Paláston voltam plébános. — Jászót ismédé korábban is? — Igen. Tíz éve járok ide mint rendtag. A régi testvéreimet látogat­tam meg, tartottam velük a kapcso­latot. A szerzetesi életben fontos, hogy együtt legyünk, találkozzunk, és segítsük egymást. Itt, a jászói ko­A Magyar Tanítók Lapjának egy múlt századi száma került a kezem­be. Ebben olvastam egy cikket, amelyben a hitoktatókat arra intette a tudós író, hogy óvatosan beszéj­jenek az utolsó ítéletről meg JéziÖ visszajöveteléről, mert az, hogy a vi­lág tűzben megég, tudományos képtelenség. Pontos számításokat közöl, melyek szerint az ismert tüze­lőanyagokkal: szénnel, kőolajjal csak kis töredékét lehet felégetni a Földnek. Ezen a bölcsességen ma, a hidrogén- és atombombák, az egyre tökéletesedő tömegpusztító fegyverek világában csak mosoly­gunk. Az élet végső titkait kutató ember számára nem az a legfontosabb lostorban jelenleg hárman élünk, a negyedik rend,társunk, Márk testvér a faluban lakik és a debrődi plébá­nián teljesít szolgálatot. A múlt év júliusában Rómából Marcellus Lam­bertus Van de Ven, rendünk gene­rális apátja is ellátogatott Jászóra. — Számba vehető-e már, hogy itt Jászón, milyen veszteségek érték a premontreieket? — Ezt szinte fel sem lehet becsül­ni. Jászón tulajdonképpen még semmit sem kaptunk vissza, sőt jó­formán kegyelemből megtűrtekként kérdés, hogy visszajön-e vagy sem, hanem az, hogy én hogyan várom. Amikor közel kétezer évvel eze­lőtt Jézust a tanítványok a világ vé­ge felől kérdezték, ennek a nagy eseménynek a külső körülményeire, idejére és helyére voltak kíváncsiak. Jézus igyekezett figyelmüket a lé­nyegesreterelni: „Azért legyetek ké­szen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az Ember­nek Fia." Ez az ismeretlen óra közel van. Jézus szava: „TI IS" — rám mutat. „Te is készen vagy?" — kérdezi. Mert ha hiszem, ha nem, ha várom, ha nem, ő jön. Készen várom-e? Ez a legfontosabb kérdés ma. Ebben az Olajfák hegyén elmondott tanítá­vagyunk itt. A prépostság épületeit jelenleg még két intézmény hasz­nálja. A szobák többségében elme­betegeket helyeztek el, s az egyik traktusban öregotthont is berendez­tek. — Mi lett a prépostság több mint 80 000 kötetet számláló híres könyv­tárával és levéltárával? — A levéltárat kiürítették. A felbe­csülhetetlen értékű dokumentum­anyagot tudomásom szerint a Mati­ca slovenská elvitte Szentmártonba, s a könyvek nagyobb része is oda került. Hogy mindebből valaha visszakerül-e valami ide, annak csak a jó Isten a megmondhatója... — Azt tudják, hogy mi minden volt itt? — Vannak katalógusok, amik sze­rint meg lehet állapítani, de jelenleg nekem még be sem szabad men­nem a könyvtárba. — Olyasmiket is hallottunk a falu lakóitól, hogy még tavaly is vittek innen könyveket a zúzdába. Ön tud erről? — Lehetséges, de ezt én nem tu­dom bizonyítani, az viszont tény, hogy az ötvenes években autókkal hordták. Nem számított, hogy kódo­sában Jézus arra figyelmeztet min­ket, hogy második eljövetele előtt csak két csoportja lesz az emberek­nek. Az első csoportot így mutatta be: „Az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik a földkerekségre következnek." Ezek az emberek gondolkodó, fi­gyelő emberek. A körülöttük lezajló eseményekre figyelve kétségbe es­nek. Ezek az emberek is várnak, de reménységük nincs. Nem Jézust várják, hanem az elkerülhetetlen, a törvényszerűen bekövetkező rette­netes jövőt. Mai világunk árnyai között egyre több ilyen reményét vesztett ember él. De reménység nélkül nincs élet. Isten nem akarja, hogy azok között az emberek között legyünk^ akik „elhalnak a félelem miatt". 0 éppen azért beszélt prófé­tai előrelátással mai korunk válsá­gáról, hogy reménységünk legyen. „Eképpen ti is — szólít meg ben­nünket Jézus —, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten orszá­ga" A várakozók másik csoportjának reménysége van. Ezek az emberek is látják életünk növekvő árnyait. xekről, kutyabőrre írt okiratokról volt szó. — A tulajdonjogi kérdésekről foly­tattak már tárgyalásokat? — A rendi elöljárókat összehívták Pöstyénbe. Ez még január elején történt. Ott Mikloško úr vázolta előt­tünk a terveket, a kilátásokat. Ezek éppenséggel nem voltak valami ke­csegtetőek számunkra, ugyanis azt mondta, hogy egy olyan elképzelés is van, mely szerint a reprivatizáció­nál — hogy úgy mondjam — csak fizikai személyekkel számolnak. Nos, ha ez valóban így lenne, akkor a rend mint jogi személy eredeti tu­lajdonából semmit nem kaphatna vissza. — ilyen körülmények között mit tekintenek a fő feladatuknak? — Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy mi nem akarunk meggazdagodni, sém uralkodni, még kevésbé másokat kihasználni. A mi fő feladatunk az, hogy szolgál­juk a közösséget, a népet. — A premontrei rendnek Kassán is híres gimnáziuma volt. Pedagó­giai tevékenységük felújítására nem gondolnak? — Kassán a rendházunkat már visszakaptuk, s ennek örülünk, de iskola létesítésére nem merünk gon­dolni sem. Ez most lehetetlen is len­ne. Egy szerzetes tanár felkészítése minimum tíz évet vesz igénybe. Ez az egyik ok. A másik: ha egy szer­zetes elkezd tanítani, akkor ki kell őt venni a pasztorációból, tehát akkor egy lelkipásztorral máris kevesebb lenne, nekünk pedig ma igen kevés a lelkészünk. Éppen ma válaszol­tam a nagyszombati érsek úrnak, aki segítséget kért tőlem, mert 92 plébániája neki is pap nélkül van. De nemcsak a nagyszombati egy­házmegyében ilyen a helyzet. Míg ezek a helyek be nem főidődnek, addig pedagógiai munkára mi nem­igen vállalkozhatunk. Ezért várjuk az ifjak jelentkezését, azokét, akik hajlandók közénk állni, akik egyéves felkészítés után teo­lógiai tanulmányokat akarnak foly­tatni. — Hol jelentkezhetnek ezek a fia­talok? — Itt az apátságon. A címünk: Kláštor premontrátov, 044 23 Jasov. A premontrei rend nem kimon­dottan magyar rend, de a magyarok mégis a magukénak tartották és a rend is magáénak tartott minden magyar embert. Én is szeretném, ha e rendben a magyarok mindig ott­honra találnának, ha minden pre­montreiben megtalálnák a jó em­bert, a jó papot, aki senkit nem zár ki a szívéből. — Tehát aki a jóakaratú emberek gyülekezetét keresi, az itt kopogtas­son? — Igen. De a rossz emberek is bekopogtathatnak, őket is megpró­báljuk egy kicsit jókká tenni. SZASZÁK GYÖRGY Mégis így szólítja meg őket Jézus: „Mikor pedig ezek kezdenek meg­lenni, nézzetek fel és emeljétek fel, a ti fejeteket mert elközelgett a ti váltságtok." Élni, reménykedni csak felemelt fejjel, felfelé, Jézusra nézve lehet. Ezek az emberek megszaba­dultak a félelemtől, mert nem vala­mit, hanem Valakit vártak. Az Ige elmondja, hogy várakozásuk során sok próbán, szenvedésen keresztül vezet az útjuk, mégsem erre néz­nek. Mégsem efelől gondolkodnak. Jézus ezeket a megpróbáltatásokat a szülő asszony fájdalmához ha­sonlítja. Melyik az az édesanya, aki nagyon várt gyermeke születésekor csak a fájdalomra emlékezik? A szü­letendő gyermek iránti szeretet kiolt minden félelmet. János első levelé­ben olvashatjuk, hogy a szeretet űzi ki a félelmet a szívünkből. Hogy tör­ténhet ez? Honnan lehet kapni ezt a szeretetet? Hogyan tartozhatok azok közé, akik felemelt fejjel, biza­kodó reménységgel néznek felfelé? Ha ezekre a kérdésekre választ keresel, akkor keresd az Ige titkát, Jézus titkát, mert Ő nemsokára jön. Dr. Szigeti Jenő' lelkész,adven­tista egyházelnök (Budapest) LEGYETEK KÉSZEN... „Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az Embernek Fia." (Máté evangéliuma 24. rész, 44. vers)

Next

/
Thumbnails
Contents