Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-28 / 50. szám, csütörtök

MOZAIK iÚJSZÓi 1991. FEBRUÁR 28. ÚJRA AZ SZNT-BIZOTTSÁGOK ELŐTT A KÖZSÉGI VAGYONRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET MIT TARTOGAT A MÁSODIK VÁLTOZAT? Átdolgozott változatában kerül(t) e héten az SZNT-bizottságok elé a községi vagyonról szóló törvénytervezet. Mint ismeretes, első beterjesztésekor - decemberben - a szlovák parlament elnöksége nem tartotta, annyira kimunkáltnak, hogy a plénum elé terjessze, s ezért visszaadta a kormánynak. A községekben, városokban már régóta várt jogszabály parlamenti megtárgyalása előtti tervezetét az alábbiakban ismertetjük. HATARVONALAK Voltaképpen arról van szó, hogy az állam tulajdonjogainak bizonyos hányadát a" községekre ruházná át. Ezt a községekkel együttműködve a járási hivatalok végeznék, munkaerő-igénylés és állami költségvetésben támogatás nélkül. Ily módon születik a községi vagyon; megszerzését, kezelését és a vele való gazdálkodást önálló előírás szabályozná. (Ugyanez lenne érvényes Pozsony és Kassa esetében is). Arról, hogy mi kerülhet a Szlovák Köztársaság tulajdonából a községekébe, csak jegyzőkönyv készülne. Mi lehet a község vagyona? Minden ingatlan, amelyre gazdálkodási joga a nemzeti bizottságoknak, az állami vállalatoknak, a költségvetési és dotált szervezeteknek, valamint a nemzeti bizottságok üzemegységeinek volt. Ide tartoznának a telkek, beleértve a házakét is; az épületek, köztük az állami lakásgazdálkodási vállalatok lakásállománya és annak minden tartozéka, beleértve a nem lakott helyiségeket. is; néhány üzemegység épületei, ha nem privatizálják őket; a Z-akcióban készült létesítmények, ha az említett szubjektumok gazdálkodási körébe esnek és alapítási joguk a községekre ruházódott át. A Stavoinvestára bízott üres és beépített telkek, a komplex lakásépítés, a célirányos beruházások és az egyéni lakásépítés keretében készült létesítmények szintén községi tulajdonba kerülnének. Ugyanez nem lenne érvényes az oktatási, egészségügyi és szociális létesítményekre. Viszont községi tulajdon része lehet minden ingóság, amely korábban a nemzeti bizottságokra, állami vállalatokra, költségvetési, dotációs és más szervezetekre volt bízva. így a nemzeti bizottságok felszerelése, a helyi, városi, járási és kerületi nemzeti bizottságok által alapított és községi hatáskörbe került vállalatok és szervezetek gépei, berendezései és felszerelése is. TERÜLETI ELV A vagyonátruházásban gyakorlatilag a területi elv érvényesülne. Tehát az a község jutna a vagyonhoz, amelynek területén található. Ha egy üzemegység nem a vállalat székhelyén fekszik, akkor annak a községnek a tulajdonába kerülne, amely területén üzemel. Ebből kifolyólag a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket a közös , vállalatról szóló vagy társulási szerződés alapján a községek egymás között rendeznék. Nem kerülne községi kézbe a kizárólagosan állami tulajdon (az alkotmány 10. cikkelye értelmében), sem a CSKP állandó használatában tartott vagyon, akárcsak a 496/1990-es alkotmánytörvényben rögzített állami tulajdon. De ide sorolnák a kisprivatizációba belefoglalt állami vagyont, kivétel csak az a része lenne, amelyet nem sikerül magánkézbe adni. Nem lennének községi tulajdonban az állandó használatrá átadott telkek és épületek. Az építkezési lakásszövetkezetek, a polgári egyesületek és politikai pártok épületei és telkei állami tulajdonban maradnának, gazdálkodási joguk a járási, esetleg a körzeti hivatalra ruházódik át. Ugyancsak a községi vagyon részét képeznék a vagyonjogi kötelezettségek, akárcsak a komplex lakásépítési beruházásból adódó tulajdonjogok. Ha külön előírás nem szabályozná, községi tulajdonba kerülnének a termőföldek és erdőterületek, ha 1948. február 25-e előtt szintén a községhez tartoztak. A törvényjavaslat engedélyezi több község, a község és az állam vagy más jogi személy, akárcsak a község és a fizikai személy társtulajdonát. Az ilyen viszony az érintettek megegyezésével születne. Bevezeti a községi vagyonkezelés intézményét, amely az érintett szervezetet arra jogosítaná fel, hogy a jogszabályok és a községi vagyonnal való gazdálkodás alapelvei szerint bánjon a rábízott értékekkel. A korábban községi tulajdonba került állami vállalat községi vállalattá válna. A múzeumok és képtárak gyűjteményeinek, valamint a könyvtárak állományának kezelését önálló előírások szabályoznák. MILYEN A VISSZAÚT? Hogyan lehet a községi ingatlanvagyonhoz hozzájutni? A törvényjavaslat elvben csak fizetségért teszi ezt lehetővé. Enélkül az állam által elismert egyházak, vallási felekezetek és karitatív létesítményeik, szerzetesrendek és kongregációk (katolikus hitbuzgalmi egyesületek) 1948 után kisajátított ingatlanjaikat egyházi és karitatív célokra kaphatnák vissza a községi tulajdonból. De fizetség nélkül juthatna hozzá a községi vagyonhoz az állam és más községek is, ha arra nem tartanak igényt a helybeliek. Kölcsönös követeléseiket a községek csak szerződéses alapon rendezhetnék. Részben elengedhetné a község a lakossági adósságokat is. Ennek szabályait egy további paragrafus tartalmazza. Ebből kifolyólag a szociális indokok megítélése teljes mértékben a község hatáskörébe tartozna. Nem mondhatna le viszont a község jogairól, ha az állampolgár tudatos bűncselekményének következményeként születnének, vagy ha az állampolgárnak a községgel szemben vagyonjogi kötelezettségei lennének. Jogi személyek esetében meg egyáltalán nem lenne ilyen lehetőség. Magának a községnek kellene szabályoznia tulajdonjogai érvényesítésének átmeneti vagy teljes elengedését. Ha ezt nem teszi meg, nem mondhatna le róluk. Községek összevonása és felosztása esetén a vagyonrendezés kérdéseinél az aktívumok mellett a kölcsönös kötelezettségekről sem szabadna megfeledkezni. A javaslat tartalmazza, mi mindent kell hozzácsatolni az ilyen egyezményhez: a szervezetek, a tárgyak, a pénzeszközök, valamint a községi jogok és kötelezettségek elosztását. Vagyonkezelési kérdésekben a községeknek az érvényes jogrendhez kellene igazodniuk. Például a devizatörvény szerint nálunk ingatlan tulajdonjogához idegen állampolgár örökség útján vagy külön törvény (például a 403/1990-es és a 427/1990-es) meghatározása alapján juthat. Ezt az elvet a községnek is figyelembe kellene vennie. Minden vitás tulajdonjogi kérdés megítélését a bíróságra hagynák. Vázlatosan ennyi az átdolgozott törvénytervezet, amely parlamenti megvitatása során minden bizonnyal még módosul majd. Ám ha jó a javaslat, alappilléreinek nem szabadna megváltoznia. Akkor viszont már ez az ismertetése is egyfajta iránytű lehet a polgármesterek és a helyi önkormányzati szervek számára. (jmk) MÁSOK ÍRTÁK A HADSEREGNEK EGYETEMRE VAN SZÜKSÉGE számára is vállalnak szakképzést. Vladimír Mečiarnak, a Szlovák Köztársaság miniszterelnökének ausztriai látogatása során említés történt arról, hogy a szóban forgó intézmény az ENSZ-ben dolgozó szakértők képzésében is részt vesz majd. Ehhez a rektor-parancsnok véleménye szerint az intézménynek további épületekre van szüksége. ' A fenti címmel közölt beszélgetést a Národná obroda (1991. február 19-i szám) dr. Rudolf Hoffmann ezredessel, a pozsonyi Katonai Pedagógiai Főiskola rektorparancsnokával, docenssel. A tavaly' decemberben kinevezett, egy személyben akadémiai és katonai tisztségviselő húszévi „kényszerszünet" után, a polgári életből tért vissza a hadseregbe. Olyan egyéniségként vált ismertté 1968 előtt, akinek személyében egyesült a bátor publicista, a katonai pedagógus és a tudós. Az intézmény, amelynek most az élére

1 került, átalakulóban van. A közelmúltban egyik munkatársa azt hyilátkozta, hogy a főiskola kritikus helyzetbe került, s Szerinte jobb lenne egy évre bezárni. Dr. Hoffmann ezredes a két köztársaság honvédelmi érdekeivel szembenállónak minősítette az effajta vélekedést. A problémát abban látja, hogy a pedagógiai irányzatú főiskola a köztársasági elnök 1990. február 1 -jei parancsa alapján a volt Klement Gottwald Katonai-Politikai Főiskola személyi állományát örökölve jött létre. Véleménye szerint az eltelt egy év alatt számos változás történt. ,,Ma már más jellegű intézményről van szó - mondotta -, olyanról, amely szorosan együttműködik a civil főiskolákkal és tudományos intézetekkel, nyitott a nyilvánossággal szemben, tiszteletben tartja az új társadalom demokratikus, pluralista szellemét. Aki tudja, mit jelent egy új, színvonalas főiskola kiépítése, tudja azt is, hogy ehhez egy év nem elég. Ugyanakkor a mi főiskolánk lesz az, mely a hadsereget ellátja jól felkészült katonai pszichológusokkal, pedagógusokkal, a szociális irányításban jártas szakemberekkel, politológusokkal és más specialistákkal, éppúgy, mint az egyéb irányzatú katonai iskolák vegyészekét, harckocsizókat, repülősöket képeznek ki. Ahhoz, hogy iskolánkból a hadsereget, valamint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságot szolgáló meggyőződéses demokraták és magasan képzett szakemberek kerüljenek ki, szüksége van mindazokra, akik ezt a munkát megfelelő elhivatottsággal, lelkesedéssel, bátorsággal és alkotószellemmel akarják és képesek végezni." Változásokról tanúskodó tény, hogy a volt katonai-politikai főiskola hallgatóinak húsz százaléka (mintegy 120 fő) már nincs állományban; nagyobbára önként távozott, minthogy politikailag és erkölcsileg nem tudott azonosulni a demokratikus változásukkal. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a főiskola mai vezetése lényegében új, az akadémiai tanács által megválasztott (s az új nemzetvédelmi miniszter által jóváhagyott) emberekből áll. A főiskola arculatának kialakításában a vezetéssel s a rektor kollégiumával együtt részt vesz az akadémiai tanács és annak valamennyi bizottsága is. A pedagógiai tisztségek betöltésében egyébként pályázat útján történtek változások. Ennek eredményeként a volt tanszékparancsnokok közül csak ketten maradtak meg. A nyitottság bizonyítéka, hogy a pályázati bizottság elnöke a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsész Karának dékánja volt. Az egyetemi felépítésre és bölcsészkari profilra törekedve, új elnevezést fontolgatnak. Milan Rastislav Štefánik tábornok nevét viselő egyetemmé szeretnének átalakulni. A hallgatók a hivatásos állományból kerülnek ki, a civil főiskolákról jelentkezők felvételét illetően még nem született döntés. Számolnak azzal, hogy a szövetségi és a két tagköztársasági belügy- és igazságügyi minisztérium A KÜLFÖLDI DIÁK PÉNZT HOZ Az öböl-háború felkeltette az érdeklődést a hazánkban tanuló arab diákok iránt. A Szlovák Köztársaság oktatási minisztériumának munkatársai: Pavol Demeš, Anna Borodovčáková és Anton Vačok a Smenában (1991. február 9-i szám) elmondták, hogy Szlovákiában 400an tanulnak, ebből 15 diák és 21 aspiráns iraki. Sokukat már érzelmi szálak fűznek Csehszlovákiához, diáktársaikhoz, barátaikhoz; vannak, akik innen nősültek. „Az oktatásügy nem diplomácia. A diplomatákat ki lehet utasítani, de a diákok sok mindenről nem tehetnek" - fogalmazódik meg a velük Szembeni magatartás elvi kiindulópontja. „A hozzánk érkező diákokat az az állam ellenőrzi, ahonnan érkeztek. Ha nem is tudjuk százszázalékosan, milyen ismérvek alapján válogatták ki őket, ki származik magyar tisztségviselők családjából, s ki jutott ösztöndíjhoz politikai érdemként, semmiképpen sem ismeretlenek számunkra". November 17-ét megelőzően kétféle, kormányközi és ún. pártösztöndíjjal érkeztek hozzánk külföldi diákok. A forradalmat követően az utóbbi megszűnt, de a diákok lehetőséget kaptak, hogy befejezzék tanulmányaikat, amennyiben megfelelő eredményeket mutatnak fel. Ma már ugyanis a többi diákhoz hasonlóan ők is megbukhatnak. Csehszlovákia meglehetősen buzgónak mutatkozott, Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, a pártösztöndíjak adományozásában. Az ellenérték azonban legtöbbször nem volt teljes, előadói körutak és együttesek fellépéseinek szervezésében merült ki. Nagy ritkán járt együtt előnyös kereskedelmi megállapodások megkötésével. Ma viszont egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a műveltség is árucikk. „Az arab országoknak van kőolajuk, de nincs elég oktatási intézményük. Mi pedig pontosan ki tudjuk számolni, mennyibe kerül egy diák taníttatása, s ennek fejében megfelelő mennyiségű kőolajat, gyapotot vagy más árufajtát kérhetünk" - hangsúlyozta Pavol Demeš osztályvezető. Elmondta még, hogy a jövőben igyekeznek olyan külföldi diákokat felvenni, akik saját maguk, valutában fizetnek tandíjat. Ezek száma már eléri a 150 főt. Évente mintegy 5 ezer dollárt fizetnek csehszlovákiai taníttatásukért. A csehszlovákiai tanulási lehetőség ezután nem lesz jótékonysági cselekedet. Jóval nagyobb szerephez jut a csehszlovákiai diplomával rendelkező külföldi szakemberek továbbképzése is. Otthoni pozícióik és csehszlovákiai kapcsolataik komoly erőforrásnak számítanak a gazdasági együttműködés lebonyolításában. Változás következik be abban a tekintetben is, hogy a hazai oktatási intézményeknek joguk lesz kimondani a végső szót: felveszik-e a külföldi jelentkezőt, vagy nem. A felvételi megbeszéléseken hasonló kívánalmakat támaszthatnak, mint a hazai diákokkal szemben. E téren a múltban sok volt a formalizmus. Olyan központot is létrehoznak, amely összeveti a különböző országokból származó diplomák értékét. Továbbra sem veszti el azonban időszerűségét a humanitárius alapokon nyugvó segítségnyújtás. Bár a hazai viszonyok nem túl rózsásak, mégis jobbak annál, mint ami a fejlődő országokban tapasztalható. így a jövőben is segítenünk kellene nekik a szakemberképzésben - hangsúlyozzák a minisztériumi munkatársak. (sf) ÁRVERÉSI ÉRDEKESSÉGEK • Prága? Ugyan, kérem! A prágai rekord, amikor egy bizonyos boltöt a város központjában a kikiáltási ár hetvenszereséért adtak el, bizony igencsak szerény a pozsonyi eset után. A Hollý utcai trafikot - nem messze van a Kijev Szállótól - az új tulajdonos 1 320 000 koronáért vásárolta meg. Vagyis a kikiáltási ár 220-szorosát sem sajnálta az üzletért. [gy az egy négyzetméter terület 40 ezer koronába került. • Milliók. Vasárnap is csak úgy „röpködtek" a milliók a pozsonyi árverésen. A Steiner utcán lévő zöldségbolt 70 négyzetméter eladóterülettel a 78 ezer korona kikiáltási árról 1 300 000 koronára „ugrott" fel. • Egy másodperc alatt. Rekordgyorsasággal - egy másodperc alatt - koppant a kalapács és került a pozsonyi vásárcsarnok halasüzlete az új tulajdonos birtokába. Ugyanilyen rövid volt a Rauchová utcai hús- és hentesáru bolt árverése. Mindkét ésetben csupán egyetlen érdeklődő volt. • Külföldiek csak a következőkben. Az előírások szerint külföldi állampolgárok az árverések első fordulójában nem vehetnek részt. Ezért kellett eredménytelenül távoznia egy bizonyos jugoszláv állampolgárnak, akinek felesége szlovák nemzetiségű. Az árverési biztosítékot ugyanis nem neje nevére, hanem a sajátjáéra tette a takarékpénztárba. • Kritika. Sok bíráló megjegyzés hangzik el az érdeklődök részéről a Szlovák Állami Takarékpénztár felé. Mert ha rugalmasabb lenne a takarékpénztár, és az árverési biztosítékot az árverés színhelyén is elfogadná, az árverési versengés sokkal szélesebb körű lehetne, és az állam is magasabb pénzösszeget nyerhetne. Érthetetlen az is, hogy a takarékpénztár monopol helyzetet élvez az árverési biztosítékok letétbe helyezését illetően, bár Szlovákiában működnek már más pénzügyi intézmények is. MEGKÉRDEZTÜK DRÁGULNAK A POSTAI SZOLGÁLTATÁSOK? Kósza hirek terjedtek el arról, hogy március elsejétől megemelik a hazai postai szolgáltatások árát, s történetesen a levélküldeményre az eddigi koronás helyett 5 koronás bélyeget kell majd vásárolni. Mi igaz ebből? - kérdeztem a Pozsonyi Posta- és Telekommunikációs Igazgatóságon. Augustín Bernadovič igazgató: -Március elsejétől csak a külföldre irányuló küldemények postai díja lesz drágább. Kerek száz százalékkal emelkedik. Hazai viszonylatban még nincs erről döntés. Ráadásul a postai illetékeket a pénzügyminisztérium azon árak közé sorolta, amelyek módosítását hatályba lépése előtt hat hónappal kell közzétenni. A kömpetenciaelosztáskor pedig abban egyeztünk meg, hogy a tarifákat - együttműködve a köztársasági szervekkel - szövetségi szinten hangolják össze. Értelmetlen lenne ugyanis, ha a telefonhívási impulzus Pozsonyban 2 koronába, Ostraván pedig csak egybe kerülne. Vagy a levélkézbesítés ott 5, nálunk meg 8 koronába. Eva Durőeková, a postai főosztály munkatársa: - ötévenként nemzetközi kongresszuson egyeztetik a minimális és maximális postai tarifákat. Énnek alapján szabja meg a Posták Világuniója az átváltási kulcsot, amelyből az árfolyamok szerint kiszámítható az országonkénti ársáv. Elmondhatom, hogy idáig világviszonylatban a postai illetékek tekintetében a legolcsóbbak közé tartoztunk. Számunkra, fizetésünkből megítélve már nem. Hogy ez így igaz, ezt az alábbiak is bizonyítják: értesüléseink vannak arról, hogy Ausztriából áthozzák a levélküldeményeket, s innen küldik Ausztráliába, mert lényegesen olcsóbb, mintha náluk adnák fel. Otthon 15 schillinget, nálunk csak 4 koronát kell fizetniük érte. Az ilyen próbálkozásoknak is elejét veheti a március elsejei tarifaemelés, de én is hangsúlyoznám: egyelőre csak a külföldre irányuló küldeményeketérinti. -m-