Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-27 / 49. szám, szerda

HAZAI KÖRKÉP fÚJSZÓi 1991. FEBRUÁR 27. SENKIT SEM HAGYUNK A SORSARA v i A SZOCIÁLIS VÉDŐHÁLÓRÓL - A LEGILLETÉKESEBBEL= Mintegy másfél hónapja saját pénztárcánkon tapasztalhatjuk a szábad árképzés hatását, megpróbálunk ugyanannyi pénzből ugyanúgy élni, mint korábban. Többségünknek ez nem megy. Rákényszerülünk a takarékosabb életmódra, pontosabban a gazdálkodásra. Már akinek még van miból lefaragnia fogyasztását. Az árak emelkednek, az egy före eső átlagjövedelem alig, s úgy tűnik, mind többen vannak, lesznek az állam segítségére szorulók. Az állami segítségnyújtás lehetőségeiről kérdeztük Ľudmila" Gajdošíkovát, a szlovák munka- és szociális ügyi miniszter helyettesét, aki a reszort keretében elsősorban ezért a területért a felelős. • A fejlett országok szerte a világon segítik a rászorulókat, szociálpolitikájukkal, szociális intézkedéseikkel igyekeznek megakadályozni, hogy társadalmukban ne öltsön tömeges méreteket a nyomor. Hazánk lakossága az utóbbi évtizedekben elért és megszokott bizonyos életszínvonalat, s bár még csak a kezdetén vagyunk a reformnak, érezzük: életszínvonalunk csökkenőben. Kiket köteles és képes segíteni az állam? Kikre terjeszti ki a sokat emlegetett szociális védőhálót? - A szociális védőháló, vagyis a szociális intézkedések rendszerét a Szövetségi Munka- és Szociális Ügyi Minisztérium dolgozta ki az azonos munkakörü köztársasági minisztériumok részvételével. Az intézkedéscsomag révén az államnak meg kell akadályoznia, hogy az állampolgárok életszínvonala túlságosan lecsökkenjen, vagyis szavatolnia kell egy bizonyos szint megtartását, a súlyos szociális helyzetbe kerültek esetében pedig szavatolnia' kell a segítségnyújtást. A szociális védőháló anyagát a szövetségi kormány február 7-én vitatta meg és hagyta jóvá, és lényegében két részre oszthatnánk. Egyrészt a foglalkoztatás szociális szempontból való megközelítésére, ez esetben az aktív foglalkoztatás támogatásáról van szó. Hiszen minél többen lesznek a foglalkoztatottak, annál kevesebben szorulnak majd az állam segítségére. Ezúttal azonban a szó szorosabb értelmében vett szociális intézkedésekre szeretném összpontosítani a figyelmet, tehát a kötelező igényekre - a nyugdíjakra, a betegbiztosításra, az állami szociális juttatásokra stb. - vonatkozó intézkedésekre, majd a szociális gondoskodásnak egy másik intézkedési csomagjára. Ez uóbbi esetben olyan intézkedésekről van szó, amelyek minden egyes esetben mérlegelik az állampolgár igényeinek indokoltságát. Mivel az árliberalizáció megelőzte a szociális szférának a szociális problémák megoldását célzó intézkedéseit, az emberek tudatába - érthetően - befészkelte magát a bizonytalanság érzete, a jövőtől való félelem. És, persze, kérdezik, milyen intézkedésekre számíthatnak. Első intézkedéseink közé tartozik a nyugdíjak emeléséről született törvényerejű rendelet, melynek értelmében március elsejével már bekövetkezik a nyugdíjak olyan nagyon várt valorizálása. A nyugdíjemelés módjáról a sajtóban már nagyon sok szó esett, ezért erről most részletesen nem szólnék. Mivel azonban az árak januárban kezdtek emelkedni és márciusig még hátra van bizonyos idö, némely esetben fokozottan kell érvényesíteni a társadalombiztosítási rendszert. Szerencsére ez van olyan rugalmas, hogy bizonyos vonatkozásokban újabb jogi rendelkezések nélkül is lehetőséget nyújt az azonnali segítségnyújtásra. Tehát lehetőséget nyújt arra, hogy a rossz szociális helyzetbe kerülőkön segíthessünk. Segíthetünk többek között az ellátatlan gyermekes családokon, az idős embereken, az egészségkárosultakon, a társadalmi beilleszkedési zavarokkal küszködőkön. Tipikusak a megromlott egészségi állapot miatti szociális juttatások. • Minek alapján határozzák meg a különböző szociális juttatások összegét? - Pillanatnyilag dolgozzák fel a létminimum kiszámításához szükséges alapadatokat, mivel a létminimum összegét egy újabb törvényrendelet határozza majd meg. Tehát a jövőben" a mindenkori létminimum összege lesz az alap, és a társadalombiztosítási juttatások egész rendszerét ehhez igazítjuk majd, a kötelező juttatások esetében éppúgy, mint a szociális segélyek esetében. • Mit fedez az állam a társadalombiztosítási juttatásokból, és milyen egyéb forrásokra számíthatunk e téren? -Szóltunk tehát a kötelező és nem kötelező juttatások rendszeréről. A kötelező juttatások terén pontos előírások szabályozzák a nyugdíj- és betegségi biztosítást. Eléggé egyértelműen meghatározott a nyugdíjak, illetve a táppénz fizetésének rendszere, amely azonban teljesen megváltozik. A nyugdíj- és a betegségi ellátás részben önbiztosítási rendszerre tér át, tehát a foglalkoztató és maga az állampolgár is új alapelvek szerint járulhat majd hozzá a saját nyugdíj- illetve betegségi biztosításához. Most készítjük elő az állami szociális juttatások új alapelveit, melyek értelmében lényegesen bővítenénk e juttatások különböző formáit. Szó van a családi pótlék ide sorolásáról és más hozzájárulásokról, így például a gyermek születésekor nyújtott hozzájárulásról is. A lényeg ezek esetében az, hogy a juttatásokat nem a betegségi biztosítási alapból térítenénk, hanem állami hozzájárulásból. Ugyanakkor az állam nem akadályozza meg, hogy a községek, amelyek e téren kaptak bizonyos jogkört, gondoskodjanak lakosaikról, és segítséget nyújthatnak a jótékonysági szervezetek is. Az alapvető garanciát azonban bizonyára az állam nyújtja majd. y , • ön szerint, miniszterhelyettesaszony, a lakosságnak milyen hányada kerül a szociális védőhálóba? Hiszen olyan adattal is találkozhatott az újságolvasó, hogy a lakbérek esetleges 180 százalékos emelésével a lakosságnak a 60 százaléka szorulna szociális segítségre. ---Talán úgy közelíteném meg ezt a kérdést, hogy a következő hónapokban már bizonyára nem lesz ilyen nagyarányú áremelkedés, mint az év kezdetén volt. Az első jelzések alapján azonban megállapíthattuk, hogy januárban a nyugdíjasoknak mintegy a 70 százaléka, az ellátatlan gyermekes családoknak pedig az 50 százaléka jutott a szociális ráutaltság szintjére. Az áremelkedés ugyanis akkor következett be, amikor a szociális védőhálóval összefüggő intézkedések foganatosítására még nem került sor. A további várható fejlődés előrejelzésére most folynak a számítások, hiszen az eddigi fejlődést váratlannak, előre nem látottnak nevezhetnénk. 0 Számolnak különböző fejlődési variánsokkal? - Igen, és az árak, a létfenntartási költségek alakulása szerint próbáljuk kidolgozni, hogy a lakosság milyen hányada szorul majd állami szociális segítségnyújtásra; most azonban még nem tudnám megmondani, hogy ez mennyi lehet. Márciusban viszont már pontosabb felmérési eredményekből indulhatunk ki számításaink során. Ugyanakkor elmondanám, hogy még a szociális védőhálóról szóló rendelkezés törvénybe iktatása előtt, tehát januárban emeltük néhány szociális segély összegét, elsősorban az egészségkárosultak esetében. A pénzsegélyeket az idős emberek és az egészségkárosultak, mozgássérültek vehetik igénybe, ha a szociális rászorulás határára jutottak. • Visszatérve a szociális védőháló és a munkanélküliség közötti összefüggésekre. Szeretném, ha pontosítaná, ez esetben mikor lép a színre a szociális védőháló. - Ismételten hangsúlyoznám, hogy aktív foglalkoztatáspolitikára van szükség. Pontosan meghatározottak a foglalkoztatáspolitikai alapelvek, az, hogy meddig folyósítható a munkanélküli segély. Ha a törvényes határidőn belül a munkanélküli nem talál megfelelő munkát, mi nem hagyjuk a sorsára, nem engedjük átesni a védőhálón. Tehát nagyon pontos előrejelzésekre lesz szükségünk e téren is, tudnunk kell, körülbelül hány munkanélkülivel kell számolnunk a sociális védőhálóban. • A szlovák költségvetésből mennyit fordítunk tételesen a szociális gondoskodásra? - A költségvetési kiadásoknak mintegy az egyharmadát, vagyis az idén 42 milliárd 439 millió korona jut a munka- és szociális ügyi minisztérium reszortjába. Amennyiben viszont a létfenntartási költségek rendkívül nagyarányú növekedése miatt ez az összeg nem lenne elegendő, akkor pénzt kell rá találni, meg kell erősíteni a szociális juttatások szféráját. 0 Köszönöm a beszélgetést. PÁKOZDI GERTRÚD TÁVKÖZLÉSI TARIFÁK KÜLFÖLDRE DRÁGÁBBAN Emikor január elején először közöltük lapunkban, hogy megemelik a telefonhívások árát, akadtak olvasóink, akik afelől érdeklődtek: vajon a drágulás mértéke a szolgáltatás színvonalában is lemérhető lesz-e? Akkor napokig töprengtem, hol és kinek szegezhetném oda a kérdést. A minisztériumnak? Szerintem ez tűt messze van attól, hogy szavahihető választ adjon. Vagy a távközlési igazgatóságnak? Ez viszont a szükséges áttekintés híján a minisztériumba irányítana. Érdeklődhetnék egy-egy postán, telefonközpontban, ahol a drágulás után is ugyanazok az arcok, hangok fosztanak meg az örömszerzéstől vagy szereznek kellemes perceket számunkra. Meg aztán, mit is jelent a távközlésben a színvonaljavulás? Mindenkinek másvalamit, ám abban megegyeznénk: nagyon is szükségünk lenne rá! Most, hogy jó másfél hónap alatt negyedszer ragadok tollat a távközlési tarifák emelésével kapcsolatban, már nem gond a január elejei olvasói kérdés megválaszolása. Talán feltevője is könnyűszerrel rájön az emeletekig kúszó árak és az értük kapott áru vagy szolgáltatás tüzetesebb összehasonlításakor. Hát perszehogy nincs színvonalemelkedés! Mert nem éppen olyan időket élünk, amikor az iramdiktáló árakkal más valami is tartani tudná a lépést. S miért éppen a szolgáltatás színvonala lenne kivétel? Múlt héten, amikor bejelentették a nemzeközi távközlési tarifák drágulását, nem felejtették el hozzáfűzni: színvonalemelésre ne számítsunk, de még a szolgáltató nyereségének gyarapodásával se. Mert ez mind csak a korona belső átválthatóságának s a korábban előnyős KGST-tarifák eltörlésének az ára. Meg aztán az illetékek is megduplázódtak. Többet kér a tranzitállam, de az is, amelyikbe hívunk vagy küldünk valamit. S mivel egyre soványabb az állampapa pénztárcája, minden többletköltséget annak kell felvállalnia, aki a szolgáltatást fizeti. És nem kicsi a drágulás: március elsejétől a posta 100, a telekommunikáció 35 százalékkal számít többet nemzetközi szolgáltatásaiért. Egyedül a csomagküldemények ára maradt a régi. Állítólag az esztendő feléig nem is változik. S miért is tagadták volna a Szövetségi Távközlési Minisztériumban: a költségnövekedés a belföldi tarifákat is megmozdíthatja. Ugye nem kell mondanom, milyen irányban? J. MÉSZÁROS KÁROLY AKÁR KÉT ÉVIG IS ELTARTHAT LOSONCON IS KÉSZÜLNEK AZ ÁRVERÉSRE Csak január közepén kerülhetett sor a losonci járási privatizációs bizottság első összejövetelére, mivel mintegy két hetet vártak az illetékes minisztérium jóváhagyására, illetve a bizottság kinevezésére. A tizenkilenc tagú bizottság, ólért Ján Zubóval azonnal munkához látott, s már első hivatalos összejövetelükre meghívták a járás területén működő öt legnagyobb, a kisprivatizációban érdekelt vállalat vezetőit. A Zdroj, a Zelenina, a járási ipari vállalat, a járási termelő és szogáltató vállalat, valamint a Nógrádi Szállodák és Vendéglátó-ipari Üzemek illetékeseivel az árverések első fordulójának megszervezéséről, előkészítéséről, valamint az eladásra kerülő épületek pontos jegyzékének kidolgozásáról tárgyaltak. Közben azt is tisztázták velük, hogyan, milyen állapotban kell átadni az épületeket. A második ülésen a bank, a takarékpénztár, a biztosító és a földhivatal képviselőit ismertették meg a legfontosabb tudnivalókkal, a kisprivatizáció őket érintő további részletkérdéseivel. Aztán fokozatosan kapták kézhez a privatizálásra szánt épületeket, üzlethelyiségek jegyzékeit. Az objektumok között több olyan is akadt, melyekről megállapították, hogy vagy eredeti tulajdonosai, vagy azok örökösei élnek még, így ezeket egyelőre nem írták be az árverésre kerülő ingatlanok listájára. Az első árverésre előreláthatólag március második hétvégéjén kerül sor a járási székhelyen. Ennek anyagát már közzé is tették, s az első érdeklődők már jelentkeztek. Egyelőre tíz vendéglátó-ipari egység, illetve üzlet kerül kalapács alá a Zdroj és a Nógrádi Szállodák és Vendéglátó-ipari Üzemek kínálatából. Az első árverés egyben bemutató jellegű, módszertani rendezvény is lesz a bizottság valamennyi tagjának, illetve a licitátoroknak, akik majdan Füleken és Poltáron is ténykednek majd. A járási privatizációs bizottság - amelynek egyébként állandó székhelye a járási hivatal (a volt jnb épülete) épületének ötödik emeletén található - már a következő árverés megszervezését készíti elő. Szeretnék, ha hamarosan Füleken és Poltáron is beindulna a privatizálás, mert érzik, késésben vannak, s egy bonyolult folyamat előtt állanak. Az eddig felmerült akadályokat és az érintett szervezetek vagyonjogi helyzetét ismerve úgy vélik, ha ez így megy tovább, náluk akár másfélkét évig is elhúzódhat a kisprivatizáció. (polgári) RÉGISÉGEK A KALAPACS ALATT ELŐSZÖR..., MÁSODSZOR..., HARMADSZOR... A pozsonyi Prior áruház tőszomszédságában morvaországi vajért állnak sorba az emberek. Szombat lévén több az idejük, így hát türelmesen, idegeskedés nélkül kivárják a 4-5 koronával olcsóbb árut. Néhány száz méterrel odébb a Kijev Szálló nagytermében gyülekezők is vásárolni jöttek, ók azonban „valamicskével" nagyobb tételekben, ezrekben, tízezrekben gondolkodnak. Túlnyomó részük láthatóan nem ismeri a filléres gondokat. Legalábbis az a mintegy 200 ember, aki az első maszek régiségaukción hozzá akar jutni valami értékes antik tárgyhoz; festményhez, bútorhoz, szőnyeghez, órához, üveg, vagy porcelánhoz, barokk faangyalhoz, spanyol lovasszobrocskához, netán szúette rokkához, petróleumlámpához, hajdani kuruc dalokat síró tárogatóhoz, esetleg Solingen borotvához. A közszemlére tett mintegy 300 régiség, illetve kollekció vonzza az embereket. A kikiáltási árak 300-tól 50 ezer koronáig terjednek. A komoly érdeklődőket könnyen meg lehet különböztetni a csak nézelödőktől, a szakembereket a laikus újgazdagoktól, a diszkréten áldogáló, de éber szemmel figyelő detektíveket, attól a néhány tulajdonostól, akik izgalommal nézik, vajon az általuk árverésre bocsátott tárgy iránt milyen az érdeklődés. Két németül beszélő férfi az „Olvasó múzsa" című szoborkompozíció előtt áll már vagy öt perce. Minden oldalról alaposan szemügyre veszik az 1930-ból származó alkotást és örömmel nyugtázzák; a látogatók zöme ügyet sem vet csodálatuk tárgyára. A flanelinges jugoszláv fiatalember az üvegbúra alatti arany dolgok iránt érdeklődik. Egy szentet ábrázoló, magyar feliratú medailont választ ki magának. „A párját - mondja tört szlováksággal - már két hónappal ezelőtt megvettem Prágában. De ez jobban tetszik és mindössze 5 ezer korona. Remélem nem srófolják fel túlságosan." Szegény Károly Érsekújvárból jött. Őt elsősorban a fatárgyak érdeklik. „Bútorokból nincs nagy választék, de néhány, 18. századi faszobor nagyon tetszik." Sánka Ágoston somorjai műgyűjtő és régiségkereskedő is csak szemlélődik. „Van itt néhány szép holmi, de akadnak a giccs határát súroló tárgyak is. Az érdeklődés a magas árak ellenére meglepően nagy. Infláció lévén, sokan régiségekbe akarják fektetni pénzüket, ez most jobb üzletnek tűnik, mint az arany." A 13 órakor kezdődő árverezéskor valamennyi hely foglalt. A kikiáltó rövidesen ismerteti a játékszabályokat. A 18 éven aluli fiatalok még szüleik jelenlétében sem lehetnek jelen. Fizetni csak csehszlovák koronában lehet. A számokkal ellátott régiségeket egyenként hordják a terembe és a távolabb ülők monitorokon is láthatják őket. Az árverést képekkel kezdik, ám az érdeklődés minimális. A 36 festményből mindössze négy talált vevőre. Igaz, egy ismeretlen, 19 századi mester romantikus tájképéért egy férfi szemrebbenés nélkül fizetett 30 ezret. A porcelán és a kerámia tárgyak iránt már nagyobb az érdeklődés. Egy rósentháli, alig 10 centiméteres figura - „Kislány a kandúrral" - 24 ezer koronáért kelt el. Egy vadvirágos, 1890-ből származó porcelántányért több mint a duplájáért vettek meg. A licitálás a 3200 koronás alapárat 7000-re emelte. Beethoven halotti maszkjáért is folyt a verseny. Csakúgy, mint néhány ékszerért és ivókészletért. Az aukción a tárgyaknak csak mintegy negyede kelt el. A régiségekből befolyt összeg 320 ezer koronát tett ki. Ez kevesebb, mint amire a rendezők számítottak. Ezúttal is érvényesült a régi igazság: minden kezdet nehéz. ORDÓDY VILMOS