Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám, szombat

HÍREK - VÉLEMÉNYEK . ÚJ SZÓM 1991. FEBRUÁR 23. • i r A KOZEP-EUROPAIHARMAK ELUTASÍTOTTÁK ROMÁNIÁT ' Kosarat kapott Románia a nemrégiben Visegrádon lezajlott közép-európai hár­mascsúcs résztvevőitől. Ez derült ki a Petre Roman román és Antall József magyar kormányfő közt lezajlott levélvál­tásból, melyet most hoztak nyilvánosság­ra Bukarestben. Petre Roman február 11-én levelet in­tézett Antall Józsefhez, mint a visegrádi csúcstalálkozó házigazdájához, s kifejez­te Románia csatlakozási kérelmét a hár­mak csoportjához. A román kormányfő szerint a négyoldalú együttműködés elő­nyös lenne mindenki számára, s ugyan­akkor hozzájárulna Közép- és Kelet­Európa békéjéhez, stabilitásához és a tér­ség országai együttműködéséhez. Ro­man kormánya nevében azt is kijelentet­te, hogy nem tartja természetesnek a volt szocialista tábor feloszlását Közép- .illetve Kelet-Európára, mert szerinte mindegyik­nek ugyanaz az érdeke, s a kitűzött célo­• kat közösen könnyebb lenne elérni. A magyar kormányfő ismertette Ro­man levelét a visegrádi találkozó résztve­vőivel, majd közös megegyezés alapján közölte a választ. Csehszlovákia, Magyar­ország és Lengyelország együttműködé­sének alapja, hogy mindhárman már ko­rábban bejelentették: az Európa Tanács teljes jogú tagjaivá akarnak válni, illetve megkezdték megbeszéléseiket a csatla­kozásról az Európai Közösségekkel. Eb­ből kiindulva mindhárom ország úgy véli, hogy most nem időszerű ezt a keretet bővíteni Romániával vagy más csatlakoz­ni kívánó államokkal. Lehetségesnek tart­ják viszont - úgy mint a Pentagonáléban - részleges együttműködést bizonyos konkrét területeken. A hivatalos román reagálás az elutasí­tásra egyelőre nem ismeretes, az viszont nem vitás, hogy Bukarestet kényelmetle­nül érinti az egész ügy. Nem volt tehát véletlen, hogy a visegrádi találkozó nap­ián a kormányzó Nemzeti Megmentési Front hivatalos szerve, az AZI című napi­lap éles támadást intézett a találkozó ellen. Korábban Bukarest próbálkozott azzal is, hogy teljes jogú tagja lehessen a Pentagonálénak, de jiem járt sikerrel. Románia jelenlegi vezetése ezért felvetet­te a Duna menti államok valamint a Feke­te-tenger mentén elterülő balkáni orszá­gok szorosabb regionális együttműködé­sének tervét. Míg a Duna menti államok együttműködése esetleg csak néhány te­rületen lehet reális, addig a Fekete-tenger menti államok együttműködése reálisabb elképzelésről tanúskodik. Megvalósítása azonban nem lesz könnyű, mert a térség­ben is tapasztalható, hogy kezd kialakulni a Bulgária, Görögország és Törökország közti szorosabb gazdasági kapcsolat. Bukarest az utóbbi időben általában kimaradt a regionális együttműködések­ből, pontosabban: nem találtak a számára helyet. Vannak ebben politikai és főként gazdasági megfontolások. A többé-ke­vésbé szétesőfélben lévő Jugoszlávia sem Bukarest felé húz, ezért Románia számára csak a nagy keleti szomszéd, a Szovjetunió maradt. Annak határa men­tén, illetve keretein belül terül el Moldova, melynek lakossága nagyrészt románok­ból áll. Moldovában azonban megoszla­nak a vélemények arról, hogy a jövőben egyesüljenek-e Romániával, vagy önál­lóak maradjanak, esetleg még a Szovjetu­* nió keretein kívül is. Mindezen problémák mellett a román gazdaság ráadásul rend­kívül mély válságban is van. Januárban tovább csökkent a termelés. Napirenden vannak a sztrájkok, felfelé kúsznak az árak, üresek a boltok, hovatovább min­dent csak dollárért lehet kapni. A román kormánynak tehát akarva-akaratlanul is tovább kell keresnie a nemzetközi és a szűkebb regionális együttműködés ki­szélesítésének lehetőségeit, mert nem valószínű, hogy önerőből ki tudna mászni a mély kátyúból. KOKES JÁNOS, Bukarest NINCS REMÉNY AZ ÁLLÁSPONTOK KÖZELEDÉSÉRE Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban tegnap folytatódtak a ju­goszláv államelnökség, a köztársaságok elnökei, a szövetségi kormányfő és a par­lament elnöke közötti tárgyalások. Nem valószínű, hogy az ország jövőbeni állam­jogi elrendezéséről szóló tanácskozáson eredmények születnek, mivel a horvát és a szlovén parlament e heti döntései után a köztársasági vezetők véleményei távo­labb állnak egymástól, mint bármikor az­előtt. A „süketek párbeszédének" már is­mert szabályai szerint zárt ajtók mögött tartott tanácskozáson a politikusok való­színűleg leszögezik, hogy lehetséges a megállapodás, s a legjobb esetben megegyeznek a következő találkozó dá­tumában. A jugoszláv csúcsot azért tart­ják Szarajevóban, mert a horvát képvise­lők már többször hangsúlyozták, nem ér­zik magukat biztonságban Belgrádban. Horvátország parlamentje csütörtökön jóváhagyta a köztársasági alkotmány füg­gelékét, amely érvényteleníti a horvát tör­vényekkel ellentétben álló szövetségi tör­vényeket. A belgrádi televízió a döntést a Jugoszláviától való elszakadás felé tett végleges lépésként értékelte. Mint isme­retes, szerdán a szlovén parlament is hatályon kívül helyezte az összes szövet­ségi törvényt saját köztársasága terü­letén. CSEHSZLOVÁKIA MÁSFÉLEZER UKRAJNAI CSEH ÉS SZLOVÁK LETELEPÍTÉSÉT KÉSZÍTI ELŐ A csehszlovák szövetségi kormány 905. számú határozata alapján kb. 960 ukrajnai cseh nemzetiségű állampolgár készül kivándorolni a csernobili nukleáris katasztrófa sújtotta területről. Az ukrán hatóságok egyelőre nem adták ehhez hivatalos politikai hozzájárulásukat, de kedvezően viszonyulnak az ügyhöz, jó feltételeket teremtenek az illető csehszlo­vák szervek munkájához. Zdenék Huml, hazánk kijevi konzulja, a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának elmondta, január 12-13-án volt Kijevben a csehszlovák­ukrán tárgyalások első fordulója a cse­hek kivándorlásáról, most már lényegé­ben csak technikai kérdéseket kell megol­dani. Júliusban lesz a második tárgyalási forduló, ekkor születik végérvényes dön­tés az egyes családokról és személyek­ről, Az előrelépésről tanúskodik az a tény, hogy ezeken a megbeszéléseken már jelen lesz a szövetségi pénzügyminiszté­rium képviselője is, hogy megoldja a ki­vándorlók vagyonának átutalásával kap­csolatos kérdéseket. A kijevi konzulátus személyzetét prágai szakemberekkel erő­sítették meg, ők jelenleg a Zsitomiri kerü­let Malá Zubovscsina falujában rendsze­res konzuláris napokat szerveznek, me­lyeken részt fog venni a kerületi útlevélhi­vatal képviselője is, így az ottani csehek egy helyen intézhetik el a formalitásokat. A kivándorlók kiválasztása során min­denekelőtt abból indulnak ki, hogy a jelöl­tek bizonyítottan olyan cseheknek vagy szlovákoknak kell lenniük, akik a kataszt­rófa sújtotta területen élnek. Huml konzul elmondta, a mi értelmezésünkben ez a zóna sokkal szélesebb, mint ahogy a szovjet fél állítja. Szerintünk ide tartozik Kijev és néhány más falu is. Malá Zu­bovscsinán és Malinovkán kívül jelentke­zett 40 cseh a Narogyicsi járásból is, amely sokkal sugárszennyezetted, mint a két említett falu. Róluk még a közelmúlt­ban sem tudtunk semmit. A kivándorolni szándékozók most azokkal a lehetősé­gekkel ismerkednek, amelyek abban a 31 csehszlovákiai faluban várják őket, ame­lyekben letelepíteni szándékozunk őket. A kivándorlás összesen 1200-1500 sze­mélyt fog érinteni. JELCIN HAJLANDÓ TÁVOZNI, DE CSAK GORBACSOWAL EGYÜTT Borisz Jelcin, az oroszországi parla­ment elnöke Jaroslavlban csütörtökön egy nagygyűlésen kijelentette, „szükség esetén" esetleg távozik a politikai szintér­ről, de csak abban az esetben, ha ugyan­akkor Mihail Gorbacsov is visszavonul. Az Interfax hírügynökség szerint úgy vé­lekedett, ha mindketten helyükön marad­nak, kénytelenek lesznek „együttműködni és folytatni a párbeszédet". Jelcin ismét megpróbált enyhíteni keddi televíziós be­szédén és azt állította, nem követelte kategorikusan Gorbacsov lemondását. „Nem követelés volt az, hanem egysze­rűen egy olyan vélemény, hogy a hatal­mat, mint kollektív szervnek, a Föderációs Tanácsnak kell átvennie, ami feltételezi az elnök lemondását"- mondotta Jelcin. Az orosz politikus ismét határozottan elutasította a miniszteri kabinet felépíté­sének azt a koncepcióját, amelyet Pavlov kormányfő terjesztett a parlament elé. Szerinte ez a koncepció a köztársaságok szuverenitásának végét és az erős köz­pont helyreállítását jelenti. Arra van szük­ség, hogy az átalakítás, amelyről hat éve beszélnek, végre megkezdődjön - jelen­tette ki Jelcin és hangsúlyozta: a demok­raták fö feladata, hogy megállítsák a köz­ponti hatalom áttolódását a konzervatívok oldalára. Jurij Prokofjev, a moszkvai kommu­nisták vezetője csütörtökön beszédet mondott a nemzetközi kapcsolatok inté­zetében. Megjósolta Vytautas Lands­bergis litván elnök korai bukását, mégpe­dig azzal érvelve, hogy a helyi politikusok új hulláma számára a jelenlegi litván ve­zetés „túl mérsékelt". Azt állította, az új litván politikusok fasiszta irányzatot kö­vetnek, s igyekeznek revánsot venni a szovjethatalom éveiért. Prokofjev úgy vélekedett, Moszkvának el kellene ismer­nie, hogy annektálás volt Litvánia hozzá­csatolása a Szovjetunióhoz úgy, ahogyan azt a litvánok követelik. Egyet kellene értenie a köztársaság kilépésével az uni­óból, csakhogy az 1939-es, s nem a mai határok között Ugyancsak csütörtökön tartott sajtóér- ­tekezletet Kazimiera Prunskiene volt lit­ván kormányfő. Közel egy hónapos külföl­di útja után úgy vélekedett, külföldön ugyan továbbra is támogatják Litvánia függetlenségi törekvéseit, de a nyugati kormányok álláspontja nagyon óvatos, fi­gyelembe veszi Moszkva érdekeit. Példá­ul a németek bizonyos félelmekkel várják, hogy a szovjet parlament megkezdje a vi­tát a Németország egyesítéséről szóló szerződésről. (Folytatás az 1. oldalról) bánt velük. Körülbelül kétezer katonáról van szó, s alapos okok vannak az aggodalmakra, feltehetően nagyon sokukat ki­végezték. M indezeket egybevetve le kell szögeznem, a szö­vetségesek nagyon ne­héz helyzetbe kerültek most, amikor már a küszöbön állt a G-Day, a szárazföldi hadmüvele­tek megindításának napja. Nyil­vánvaló, ez késztette Szaddamot a moszkvai terv elfogadására. Ha mégsem lesz békekötés a diplomáciai offenzíva vége, akkor is nyer néhány napot, köz­ben megjön a nagy meleg, ami mindenképpen az irakiak szá­mára előnyös. Ezt akarják elke­rülni a koalíció tagjai, ugyanak­kor azzal is tisztában vannak, hogy a szárazföldi harcok az eddigieknél sokkal több áldoza­tot követelnének, amit pedig szí­vesen elkerülnének. De nem mindenáron. Igy aztán sem igent, sem nemet nem tudnak mondani - legalábbis erre a tervre. Ezért követelik máris több pontjának módosítását, a részletek tisztázását és egyér­telmű rögzítését. Ebben a for­mában ugyanis a terv azt ered­ményezné, hogy Szaddam poli­tikai győzelmet aratna, s ráadá­sul még milliós hadseregét is gyakorlatilag sértetlenül mene­kítené ki a konfliktusból. Szaddam tökéletesen tisztá­ban van ezzel, ezt bizonyította csütörtöki rádióbeszéde is, amelyet elsősorban nem a külföl­dieknek, hanem saját népének címzett. Harciasságábói egy szemernyit sem vesztett, átko­kat és szitkokat szórt a koalíció­nem is beszélt - utalásokkal, közvetve annál gyakrabban. Ha Szaddamnak sikerül magából arab nemzeti hőst produkálnia - s Moszkva terve erre módot ad -, akkor a Közép- és Közel-Kele­ten még jó ideig nem lesz stabi­litás, átfogó rendezésre aligha lesz mód. Ráadásul Szaddam ilyen győzelme az eddigi katonai eredményeket is veszteséggé VÉSZKIJÁRAT ban résztvevő arab országokra, vagyis Irak közvetlen szomszéd­jaira, mosta kezeit, s a szövetsé­geseket, főleg persze az ameri­kaiakat tette felelőssé az iraki nép minden szenvedéséért, az országnak okozott súlyos káro­kért. Es tette ezt akkor, amikor külügyminisztere már úton volt Moszkvába. Vagyis ez nem volt más, mint trónfoglaló beszéd a diktatúra újabb időszakára. Ami jó Szaddamnak, logikus, hogy nem lehet Jó a szövetsé­geseknek. Ha Szaddam megőrzi hatalmát, megőrzi hadseregét - senki sem lehet tőle bizton­ságban. Elsősorban saját népe nem. Igaz, a BT-határozatok nem hatalmaznak fel a diktá­tor rezsimjének megdöntésére, ilyen célokról nyíltan soha senki változtatná a másik oldalon, a politikai kudarcról nem is szól­va. Ez pedig különösen George Bush számára lenne több, mint kínos, hiszen jövőre elnökvá­lasztás lesz az Egyesült Álla­mokban. Megfigyelők máris ke­resik a párhuzamokat: Carter el­nököt annak idején Irán és Kho­meini ajatollah buktatta meg, Bush pedig Irak és - Gorbacsov áldozata lehet. Igen, Gorbacso­vé, hiszen most ő segít Szad­damnak kimászni a slamaszti­kából. Moszkvát már a konfliktus kezdete óta többször érte olyan vád, hogy kétkulacsos politikát folytat. Túl sokáig maradtak Irakban a katonai tanácsadói, s még mindig nem tisztázott, hazatért-e valamennyi. Már az embargó idején tartóztattak fel az amerikaiak egy szovjet hajót, amely hadianyagot szállított Akabába, Irak legfontosabb ki­kötőjébe. Állítólag Jordánia szá­mára (Akaba jordán kikötő), csakhát Amman addig sosem vásárolt szovjet haditechnikát, aligha tudta volna felhasználni az alkatrészeket... Persze, az Iraktól tartó Jordánia nem cáfol­ta meg a szovjetek állításait. Voltak egyéb jelek is, a legfonto­sabbnak mindenképpen azt tar­tom, hogy amikor Szaddam vég­re rászánta magát a kivonulásra, külügyminiszterét Moszkvába szalasztotta segítségért. " L ehet ezt úgy is értékelni, hogy Moszkva volt az, aki a konfliktus során ugyan kitartott az ENSZ-határo­zatok mellett, de nem küldött csapatokat az Öbölbe, s nem is támadta olyan keményen Irakot, mint a katonai akciókból szintén kimaradó több más ország. Ma­gyarázni lehet, no meg magya­rázkodni is. Tény azonban, hogy Gorbacsovnak most na­gyon kell egy kis világsiker, ha már hazai sikerekre hiába szá­mít. Békét eredményeznek-e el­képzelései vagy sem, az már biztos: mostani szorult helyze­tében az ő számára is lehet ez GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN J ames Elles, az Európa Parla­ment tagja, a Christian Science Monitor című amerikai napilapnak adott csütörtöki nyilatkozatában kije­lentette: az Európai Közösségek to­vábbra is támogatást kíván nyújtani a Szovjetuniónak és érdeke a köl­csönös kapcsolatfejlesztés. Elles, a parlament költségvetési bizottsá­gának képviselője elmondta, a Nyu­gat nem ismeri el Litvánia, Lettor­szág ós Észtország hozzácsatolását a Szovjetunióhoz, és elítéli a szovjet csapatok nemrégi akcióit a Balti­kumban. Véleménye szerint azon­ban a „Szovjetuniónak nyújtott se­gélyek leállítása hozzájárulhat az or­szág széteséséhez" s ez veszélyez­tetné Európa stabilitását is. ^^ütörtökön este úgy döntött V/O az Európa Parlament, addig maradnak érvényben az Európai Közösségek tagországai által 1986­ban foganatosított szankciók Dél­Afrikával szemben, amíg teljes mér­tékben fel nem számolják a faji szegregáció rendszerét. A jóváha­gyott határozat egyben értékelte azokat a lépéseket, amelyeket Fre­derik de Klerk államfő tett az apart­heid megszüntetése érdekében. Az európai képviselők aggodalmukat fejezték ki a dél-afrikai négerek kö­zötti véres összetűzések miatt. K uba kormánya elutasította az őt ért bírálatokat, amelyek az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának mostani genfi tanácskozásán hang­zottak el. A Havannában csütörtö­kön közzétett dokumentum szerint az emberi jogokkal és a szakszerve­zeti szabadságjogokkal kapcsolatos fenntartásokat azzal a szándékkal hangoztatják, hogy ártsanak a kubai forradalomnak. Az állítások nem fe­lelnek meg a valóságnak - áll a ha­vannai nyilatkozatban. A Prensa La­tina hírügynökség ezzel összefüg­gésben hangsúlyozta, a kubai kül­ügyminiszter-helyettes Genfben elutasította a szabad szakszerveze­tek nemzetközi konföderációjának vádjait, melyek szerint ,, Castro re­zsimje alatt felszámolták a dolgozók érdekeit képviselő összes mecha­nizmust". L engyelországnak nem sza­badna belépnie a nemzetközi gazdasági együttműködési szerve­zetbe, amelynek, a KGST-t kellene felváltania. A szejm külgazdasági kapcso'atokért felelős bizottságának véleményét tegnap tette közzé a Gazeta Wyborcza. A parlamenti bizottság közölte Jan Krzvsztof Bie­licki kormányfővel, az új szervezet megalapítása, amelyben a Szovjet­uniónak lenne döntő szava, teljes •mértékben ellentétben áll a lengyel érdekekkel és az egységes Európa új szemléletével. E redmények nélkül fejeződött be a salvadori kormány és a Fara­bundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) képviselőinek San Jo­sé-i találkozója. Ezt Joaquin Villalo­bos, az FMLN küldöttségvezetője közölte a Reuter hírügynökségnek adott nyilatkozatában. A semleges területen, Costa Ricában megtartott kétnapos tanácskozáson a 11 éve tartó polgárháború befejezésének feltételeiről volt szó. A partizánok képviselője azzal vádolta a kor­mányt, hogy visszavonta korábbi kö­telezettségvállalásait, melyek sze­rint reformot hajt végre a hadsereg­ben. A kormányküldöttség tagja az­zal utasította el a találkozó kommen­tálását, hogy nem akar „szócsatá­ba" bocsátkozni a felkelőkkel. F ranciaországot nagyhatalomnak tartja a lakosság mintegy há­romnegyede. A britek túlnyomó többsége (70 százalék) csakúgy, mint az amerikaiak (62 százalék), németek (55 százalék) és az izraeli­ek (52 százalék) az ellenkezőjéről vannak meggyőződve. Véleményü­ket valószínűleg az öböl-háborúval kapcsolatos francia álláspont befo­lyásolja. Ez derült ki abból a közvé­leménykutatásból, melynek eredmé­nyeit az elmúlt napokban tette közzé a L'Express című francia lap. Bár a külföldi válaszadók Franciaorszá­got nem tekintették politikai nagyha­talomnak, ám elismerték kulturális nagyhatalomként.

Next

/
Thumbnails
Contents