Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-22 / 45. szám, péntek

HAZAI KÖRKÉP MORVAORSZÁG ÉS SZILÉZIA ÖNÁLLÓSULÁSI TÖREKVÉSEI HÁROMTAGÚ ÁLLAMSZÖVETSÉG? BRÜNN 1991 FEBRUÁR Már hetek óta tartott a morva elégedetlenségi hullám, amikor a „morva fővárosba", Brünnbe látogattam. Arra voltam kíváncsi, mennyire élő egy esetleges önállósulás igénye, hogyan gondolkodnak Morvaország szívében. IÚJSZÓM 1991. FEBRUÁR 22. Libuše Voitková (29, Brünn) - Az osztrákok németül beszélnek, mégsem né.metek. Minket egyszerűen elkönyveltek cseheknek és Brünnt ledegradálták kerületi központnak. Látni is. Zdenék Adler (33, Kroméŕíž) - Ha megnézné, mennyit termelnek a morva országrészek és ebből mennyit kapnak vissza, rájönne, mit akarunk. Dél-Morvaországnak van fejlett mezőgazdasága, az északi területek ipara messze földön híres. Ezzel szemben Brünn, Kroméŕíž, Olomouc, Ostrava és sorolhatnám a többit, tönkretett, elzüllesztett városok. Petr Smichat (17, Tasovice - Znojmói járás) - Szüleimben még él egy morvatudat, belőlünk már kinevelték. Én nem tudom mitől vagyunk morvák, de ha csehekkel találkozunk, érzem, hogy óriási köztünk a különbség. Mi mások vagyunk. Joset Goga (72, Brünn) - Én még éltem Morva-Sziléziában. 1949 óta senki nem tekinti Morvaországot önálló régiónak. Miért nem hiszi el senki, hogy követeléseink jogosak és ezt már az új alkotmányoknál figyelembe kéne venni. Ha lehet ebben az országban két szövetségi állam, miért ne lehetne három is? AZ ELŐZMÉNYEK Morvaországot és Sziléziát először Mária Terézia kapcsolta össze mint történelmileg összefüggő országrészeket. Ez az „autonómia" tulajdonképpen az 1. világháború végéig maradt meg, amikor a békeszerződések értelmében Sziléziát Lengyelország és Németoszág közt osztották fel. A maradék részleg önállósággal rendelkezett 1928-ig, amikor megalakult az ún. Morva-Sziléziai Föld. Az „autonómia" 1949-ig élt, akkor alakult ki a kerületi rendszer. A tavalyi parlamenti választások előtt hallatta először hangját a Morva-Sziléziai Társaság - A Demokratikus önrendelkezésért Mozgalom. A regionális gondolkodásában korszerűnek és európainak tűnő mozgalom már akkor jellemezhető volt (néhány extrém képviselőjének köszönhetően) nacionalizmussal vagy szélsőséges szeparatizmussal. Ennek ellenére - vagy talán ennek köszönhetően - nagyon jól szerepelt a parlamenti választásokon, amelyek eredményeként ugyan nem lett koalíciós párt, de szavazatainak számát figyelembe véve kapott egy miniszteri tárcát a cseh kormányban. Jaroslav Šabata cseh miniszter szerint a morva lakosok 78 százaléka úgy gondolja, hogy a morva önálló nemzet. Ennek értelmében természetesnek vehető, hogy önrendelkezési törekvései oly nagyok és éppen az új alkotmányok kidolgozásának idején jelentek meg. HOGYAN GONDOLJÁK A POLITIKUSOK Zdenék Vyhíídaí, a Morva-Sziléziai Társaság sajtótitkára: Mozgalmunk ma úgy gondolja, hogy a kantonális elrendezés Csehországon belül csak átmeneti fázis lenne az új területi elrendezés kialakításában. A második fázisban kialakulhat egy-három önálló szuverén köztársaságból álló - Csehszlovák Szövetségi Köztársaság. Az elképzelés szerint a törvényhozást egy szövetségi parlament látná el, megalkotva persze bizonyos majoritást kizáró törvényeket. A végrehajtást szövetségi szinten a szövetségi kormány biztosítaná, az egyes köztársaságokban pedig olyan regionális hivatal, amely nem alkotna minisztériumokat. Vladimír Železný, a Polgári Fórum sajtótitkára: Már választási programunkban megfogalmaztuk az ún. „optimális föderáció" elvét. Az illetékességek elosztásánál egyetlen szempontot kell figyelembe venni, mégpedig azt, hogy egyes tevékenységek aszerint kerüljenek a regionális szervek hatáskörébe, hogy mennyire effektív azok gyakorlása a régiókban. A Polgári Fórum nem zárkózik el több szövetségi állam (köztársaság, régió) föderációjától sem. Vladimir Bis, a Csehszlovák Néppárt sajtótitkára: A Csehszlovák Néppárt egy ésszerű elrendezés híve, amelynek legjobban egy szövetségi reridszer tenne eleget. Eszerint az ország három szuverén köztársaságból (területből) állna és azok belső elrendezése az egyes köztársaságok belügye lenne. Majdnem minden párt és politikai mozgalom hallatta hangját a morva-kérdésben. Érdekes megnézni, milyen a szlovák nemzeti mozgalmak véleménye ez ügyben. A nemrég alakult Szlovák Nemzeti Demokratikus Mozgalom szerint a jelenlegi és a tervezett területi elrendezések egyike sem felel meg Szlovákia szükségleteinek. Mint azt az eddigi tapasztalatok mutatják - nemcsak hazánkban, hanem Szovjetunióban és Jugoszláviában is - egyetlen megoldás az önálló nemzeti államok létrehozása későbbi perspektivikus államok közti szerződésekkel. Ez a mozgalom úgy gondolja, hogy a morva önállósági törekvések jogosak, de nem köthetőek össze a szlovák önállósulási tendenciákkal. A mozgalom a morva ügyet a cseh országrészek belügyének tekinti. Ez ügyben természetesen megszólalt mindkét szövetségi köztársaság miniszterelnöke is. Petr Pithart szerint a Cseh Köztársaság kormánya keveset tehet az ügyben. Nem tartja járható útnak a demonstrációkon elhangzott követeléseket (többek közt űj parlamenti választások kiírását - szerk. megj.) Elmondta, hogy jelenleg úgy látja: a trializmus sok szempontból megfelelőbb lenne, mint a két államból álló szövetség, de szerinte ehhez az alternatívához eléggé tartózkodóan foglal állást a szlovák fél. Vladimír Meč/ar szerint az új alkotmányok kidolgozásáig egyértelműen konfrontálni kell az elképzeléseket a valósággal. Az illetékességi törvény elfogadása szerinte egy jó átmeneti lépés az elkövetkezendő időszakban kialakítható új államforma felé vezető úton. Ennyit a politikusok. Mint azt Brünnben megtudhattam, nemcsak az egyes politikai pártok és a jelenlegi politikai reprezentáció köreiben térnek el a vélemények, hanem magában a Morva-Sziléziai társaságban is. A Szövetségi Gyűlés elnökségéből nemrég kizárt B. Bárta képviselő, az MSZT elnöke képviseli a radikálisnak nevezhető szárnyat a mozgalmon belül. Ez a szárny az, amely Morvaország és Szilézia kérdésében nem hajlandó vitatkozni, hanem egyértelmű önállósulási törekvéseknek ad hangot. Mint ezt egy tüntetésen láthattam is, ez a szárny pontosan olyan forgatókönyv szerint érvel és szervez, mint azt a szélsőséges szlovák mozgalmak tették jól ismert ügyekben (nyelvtörvény). Százalékokkal hadakoznak és megismétlődött egy gyönyörű példa a nyelvtörvény idejéről. Emlékeztetőül a szélsőséges szlovák körök sokat hadakoztak egy 82 százalékos aránnyal. Szerintük ennyien állnak a Matica slovenská által kidolgozott nyelvtörvény mögött. A tavaly júliusban készült felmérés viszont egyértelműen azt mutatta, hogy Szlovákia lakosságának 82 százaléka valamilyen nyelvtörvényt akar. Ugyanígy a morvák kb. három negyede valamilyen formában önrendelkezési jogot kér, ez a forma viszont nem mindig azonos a Bártáék által hangoztatott teljes önállósággal. A mérsékeltebb szárny képviselői szerint meg kell találni azt a formát, amely Morvaország és Szilézia önállóságát biztosítaná, de óva int attól, hogy ennek köszönhetően a már amúgy is nagy államapparátus egy további végrehajtó szervvel gyarapodjon. E szárny egyik hangadóját, František Pernica parlamenti képviselőt két héttel, ezelőtt egyszerűen megverték. Nem megerősített források szerint a radikális szárny akarta tisztázni nem kiegyenlített számláját. Ilyen is van. Sok tömegkommunikációs forrás komoly ügyet faragott a morva kérdésből. A Morva-Sziléziai Társaság ma még nem olyan erős, hogy komolyabb problémákat okozhatna Csehszlovákia belpolitikai életében. Egyelőre kisebb a láng, mint afüstje. De ki tudja meddig lesz igy. LOVÁSZ ATTILA FEBRUÁRI NAPFENYBEN (Mészáros Dénes felvétele) r IGY LÁTJA A KÉPVISELŐ PARLAMENTI ADOM-VESZEM Ismét mögöttünk egy fárasztó hét a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Jóváhagytunk néhány törvényt, és újabb lépést tettünk a nemzetek közti megértés felé, elfogadva a kárpáti németekhez intézett bocsánatkérést kitelepítésük ügyében. Mégsem távoztunk a parlament üléséről jó érzéssel. Megéltük az első parlamenti botrányt, ami Tatragate címszó alatt vonul majd be a parlament történetébe. Kissé megkésve „robbant" az ügy, hisz a közvélemény már régebben tudott róla az újságírók, s főleg a zöldek jóvoltából. A kormány igyekezett meggyőzni a képviselőket, hogy semmi törvényellenes nem történt, amit el is lehetne fogadni, csak ne piszkálná az embert a kisördög, hogy akkor miért nem terjesztette a parlament elnöksége a plénum elé az ügy kivizsgálásával megbízott bizottság jelentését, és miért oszlatta föl ezt a bizottságot, mielőtt befejezte volna munkáját. Az igazságot csak sejteni lehet - valahol Košťa miniszter szentenciájának tájékán -, mármint hogy nagytiszteletű kollégái tapasztalatlanok a nemzetközi egyezmények megkötésében és a jövőben jobban kell vigyázniuk, hogy ne kövessenek el hibát. Bármekkora is ez a „hiba", ma a legfelsőbb vezetésnek is számolnia kell azzal, hogy a közvélemény szigorú tekintete és az újságírók árgus szemei előtt kell politizálniuk. Viszont hátulütője az egész ügynek, hogy elriaszthatja egy időre a külföldi tőke érdeklődését, hisz ritka az a komoly ügyfél, aki nemzetközi botrányok hősévé óhajtana válni. A nemzetközi kereskedelem kis és nagy cápáit viszont ez úgysem riasztja el. Vitázni és tárgyilagosan érvelni viszont, mint ez ismét (s már hányadszor) kiderült, még mindig nem tudunk, hisz a hallgatóságnak is kínos volt, amikor az észérvektől messze eltávolodva személyeskedésbe fulladt a vita, amelyben az egyik miniszter kis híján sírva fakadt, a másik hosszú fejtegetések során párhuzamot vont Bős-Nagymarossal, azt sugallva, hogy aki most ebben az esetben bírál, az akár a magyar politikai körök szekértolója is lehet(ne). Mire a megbírált adom-veszem alapon „leelvtársazta" a hajdanvolt környezetvédő harcostársat. A politikai kultúra hiánya visszatérő téma. Gyakran mindkét féltéren hiánycikk. A kormány tagja igencsak rossznéven vette például egy képviselő nyomatékos megállapítását, hogy az érvényes törvények szerint a parlament ellenőrzi a kormányt és nem fordítva. Úgy tűnik, a kormány „népszerűsége" a parlamentben nem töretlen, hisz a képviselők gyakran úgy érzik, hogy a kormány nem mindig játszik tiszta lappal. Lehet, persze, hogy ez csak látszat. De mire lehet vélni azt, hogy a sorsdöntő kérdéseket késve, vagy egyáltalán nem tárgyal az SZNT? Pl. a gazdasági reform forgatókönyvét két bizottság tárgyalta csupán, a községek vagyonáról szóló törvénytervezetet egyszer már visszavonta, az új változatát pedig még nem terjesztette elő a kormány. Vagy hogy lehet minősíteni az újabb és újabb hivatalok létrehozását? Az önkormányzatokról szóló törvény tárgyalásakor még arról volt szó, hogy a helyi önkormányzatok mellett az államigazgatás az állami közigazgatásra, az egészségügy, az iskolaügy és a szociális ügyek igazgatására fog szorítkozni. Egyik képviselőtársam számítása szerint mára viszont 27 (!) hivatalban intézik ügyeinket, jobban mondva nem intézik, hisz éppen most alakulnak meg (vagy át). A hivatalok elburjánzása következtében az önkormányzatok jogköre egyre inkább beszűkül, s rossz anyagi helyzetük, függőségük következtében az adott jogkörökkel sem tudnak igazán élni. (Mostanában, ha csuklóm, arra gondolok, hogy valószínűleg valamelyik polgármester foglalja - ismét - imáiba neveinket). Sok és sokrétűek mindennapi gondjaink. Ez tükröződött az általános vitában, s az interpellációkban. Szeretnénk már megszabadulni egyszer s mindenkkorra a kollektív bűnösség vádjától. Szeretnénk az iskolákban új magyar osztályokat nyitni. Tűrhetetlen a Szlovák TV magyar adásának indokolatlan lerövidítése. Elfogadhatatlan a népszámlálás szlovák nyelvű bonyolítása. Adott-e ki a belügyminiszter olyan rendelkezést, mely a törvényt megkerülve tiltja a magyar helységnevek használatát? Mi lesz a sok fiatalkorú munkanélkülivel? Elutasítják a Bős-Nagymaros megépítésének „C" variánsát? Kérdések, interpellációk - jelmondatokban. Gondolom, a válaszokat épp olyan érdeklődéssel várják az olvasók is, mint azok a magyar képviselők, akik ez ügyekben a kormány tagjaihoz fordultak. Ezekről majd talán legközelebb. BAUER EDIT (Együttélés) ÁRVERÉS HÉTVÉGÉN • NÉZŐK ÉS LICITÁLÓK • TANULMÁNYÚT BÉCSBE • VÁLASZTHATÓ ISKOLA Karol Nitranský, a fővárosi privatizációs bizottság elnöke a Pozsonyi Főpolgármesteri Hivatal szokásos sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy felkészültek az első, hétvégi árverésre. Szombaton és vasárnap 4-4 kereskedelmi egység kerül kalapács alá. Céljuk a magánkézreadás folyamatának meggyorsítása, s ebben nem kis szerepe lesz a mostani „debütálásnak". A siker érdekében megtartották az árverezők főpróbáját is, s ha gördülékeny lesz a ceremónia a legközelebbi hétvégén már 5-5, illetve 7-7 egység találhat új gazdára. Nézőknek a belépődíj 50 korona, a licitálóknak ezer korona, s legalább tízezer korona biztosítékot kell letétbe helyezniük a Szlovák Állami Takarékpénztárban. Az árverés kilenc órakor kezdődik, helyszíne Ligetfalun a Duklai Hősök hídja közelében lévő Közgazdasági Főiskola Sverdlovova utcai internátusának étterme. * * * Ismét a figyelem középpontjába került a szemétszállítás megemelt díjszabása. Talán csökkenteni lehetne a kiadást, ha nagyobb időközökben - kéthetente - szállítanák el a szemeteskuka űrtartalmát. Ezzel kapcsolatban még folynak a tárgyalások. Köztudott, hogy a hulladékégető kritikus állapotban van, több magánvállalkozó jelentkezett ugyan a szemét osztályozására, de amíg a műszaki feltételek nincsenek biztosítva, elképzeléseik nem kivitelezhetőek. Egyedüli megoldás egy új szemétégető és -feldolgozó lenne, de kijelölt helye - telekkönyvileg a Záhorská Bystricához tartozó BAZ területe - ellen a lakosság hevesen tiltakozik. Ezért a magisztrátus az érdeklődőknek március 9-én egynapos tanulmányutat szervez autóbusszal Bécsbe, hogy saját szemükkel győződjenek meg milyen környezetkímélő csúcstechnológiával működik a város központjában az az európai színvonalú szemétégető, melynek hasonmását akarják felépíteni nálunk. Többek között a magisztrátus feladata az iskolák működéséhez megfelelő feltételek biztosítása is. Az utóbbi években megnőtt az érdeklődés a gimnáziumok és a szakközépiskolák iránt. Ezzel kapcsolatban Mészáros Katalin a Pozsonyi Vl-os Tanügyi Hivatal igazgatója kijelentette, hogy tudomásul kell venni ezt a változást, s nincs olyan elv, melynek alapján szabályozni, korlátozni lehetne a továbbtanulást a középiskolákon. Mindenki kedve szerint választhat iskolatípust, s ha megfelel az elvárásoknak fel kell venni. Több iskolán aránytalanul nagy a túljelentkezés, de senkit sem lehet akarata ellenére más pályára kényszeríteni. Iliül Szeptemberre előreláthatólag a fővárosi szakközépiskolákban 56 tanterem hiányzik majd. Egy-két divatos szakma kivételével - pincér, fodrász, szabó - viszont csökken az érdeklődés a szakmunkásképzők iránt, ezért ezeket át kell minősíteni, szakosítani, esetleg itt kaphatnának helyet más iskolák kihelyezett osztályai. Az üzletek privatizálásával országos gondot jelent a kereskedelmi szakmunkástanulók gyakorlati képzése. A Tanügyi Hivatal az elméleti oktatást képes biztosítani, de a véges lehetőségek miatt a vállalkozók szövetségéhez fordult támogatásért, hogy a szakmai gyakorlatot a kereskedők tegyék lehetővé üzleteikben. TÓTH ÁGNES