Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám, hétfő

PUBLICISZTIKA ÍÚJSZÓM 1991. FEBRUÁR 18. "eü-S „MINT OLDOTT KÉVE..."0 KELL-E A NEMZETI KISEBBSÉGEKNEK ASSZIMILÁLÓDNIUK? Új magyar napilap indult K

isebbségi jogok és liberalizmus címmel a Márai Sándor Alapítvány a közelmúltban Dunaszerdahelyen impozáns nemzetközi tanácskozást tartott. A rendezvény üde színfoltja volt közéletünknek, melyben gyakran túlharsogja mindennapjainkat az egyoldalúság, az elfogultság és a kizárólagosság hangoztatása, a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak kétségbevonása. A jelentós nemzetközi {észvétellel megtartott tanácskozás feltehetően oldotta azt az „agresszív bizonytalanságot", mely a kisebbségi jogok megközelítésében (sokszor még szakmai szinten is!) megtalálható. Szükségünk van ilyen és hasonló egészséges léghuzatra, hisz a francia forradalom nemcsak a „nation frangaise" fogalmát, azaz a nemzeti egységet megteremtő szándékot hagyta Európára, hanem a liberalizmust: a nemzeti igények egyeztetését a polgári szabadságjogokkal. Ha szemügyre vesszük a történelmet, sajnálatosan éppen ezek az elvek szorultak háttérbe, ordas és makacs eszmék, virulens nacionalizmusokkal szemben. A ,.nemzeti eszme", melynek kezdőfejezetét a szabadság, egyenlőség, testvériség elvét hirdető francia forradalom jelenti, nem azzal vált veszélyessé, hogy az ország egységét kívánta erősíteni, hanem azáltal, hogy a jakobinusok is támogatták az erőszakos nyelvi asszimilációt. Az a tény, hogy I. Ferenc 1539-ben államnyelvvé nyilvánította a franciát, távolról sem sértette a kisebbségek jogait. Az 1793-as alkotmány viszont éppen a kisebbségek ellenében lép fel a nyelvi aszszimiláció igényével s tette ezt az elvet uralkodó, többségi nemzetek számára Európa-szerte követett mintává. Ha helylyel-közzel vannak is kivételek, sajnálatos tény, hogy a felvilágosodás szellemével ismerkedő Európa a nemzeti türelmetlenség megjelenését is nyögi, hisz a spanyol modell (a katalán és baszk ellenállás miatt) csak részben adott lehetőséget a kisebbségi nyelvek érvényesülésének, Németországban pedig, az állami egység létrejötte után csak az elzászi franciák kerülték el a nyelvi uniformizálás veszélyét. Kelet-Európa pedig a totális elnyomás megtestesítője. A Habsburg Monarchiában (melyben tizenegy nemzet és nemztiség élt) Mária Terézia és II. József uralkodása idején történtek kísérletek a Gesamstaat kialakítására. A szándék azonban a magyarországi rendek ellenállásán megbukott. A németesítő törekvésekkel szemben elemi erővel indult meg a nemzeti nyelvek megmentésének mozgalma, mely végül 'is ÍZ 1848-as forradalmi eseményekben csúcsosodott kí. A történelem sajátos „színjátéka" folytán azonban meglehetősen egyoldalúan vetődtek fel a kérdések, a „magyar érdek" óhatatlanul összeütközésbe került a nemzetiségek érdekeivel. Az 1867-es kiegyezést követően a két központú birodalom alaptörvénye kimondta ugyan, hogy az állam összes néptörzsei egyenjogúak, és minden néptörzs elidegeníthetetlen joga nemzetiségének és nyelvének ápolása (ez akkortájt európai különlegesség volt!), a hetvenes évek végén elszabadult elnemzetlenítési törekvések súlyosan sértették ezeket a nagyvonalú és liberális elveket. A svájci mintájú kormányzati többnyelvűség lehetővé tette ugyan a regionális nyelvhasználatot, elismerte a nemzetiségek nyelvi kulturális individualitását (mivel elvileg minden állampolgárt egyenjogúnak tekintettek), a nemzetiségek kollektív politikai egyéniségét azonban elutasították. A svájci minta követésére az osztrák és magyar uralkodó osztálynak nem volt elég politikai bátorsága és jóindulata sem. A magyar uralkodó körök nacionalizmusa súlyosan sértette a nemzeti kisebbségek jogos igényeit. Nem került ugyan sor erőszakos eszközök érvényesítésére (kitelepítés, nyelvi jogok korlátozása, kollektív „elnemzetlenítés" stb.), az oktatásügy terén bevezetett változások azonban egyértelműen a magyarosítási törekvések szolgálatában álltak. Nem az „államnyelv" tanítása okozta a legfőbb gondot, hanem kisebbségi közoktatás korlátozása. Az „államnyelv" oktatása egyébként ma is az integráló tényezők között szerepel, s erről azóta egyetlen demokratikus állam sem mondott le. A történelmi mendemondákkal szemben utalnunk kell arra is, sem erőszakos „átrendezésekkel", sem új közigazgatási körletek kialakításával nem avatkoztak be az egy tömbben élö közösségek életébe. Ennek is köszönhető, hogy Közép-Európa térségében nem találkoztunk azzal az elnemzetlenítő törekvéssel (és következményeivel), melyek Európa-szerte ismertek voltak. A politikai ráhatás és a kulturális élet szervező elvei nem maradtak hatástalanok a nemzeti kisebbségek esetében, ezek azonban jobbára a természetes asszimiláció témakörébe tartoztak. Idézzünk fel néhány adatot: A lakosság megoszlása anyanyelv szerint: magyar német szlovák román rutén/ukrán horvát/szerb 1880-ban 6 404 070 1 870 772 1 855 451 2 403 041 353 229 639 986 1910-ben 8 651 520 1 999 060 2 002 165 2 798 559 424 774 629 162 A tények agresszív mellőzése címszavához tartozik, hogy a pártállam évtizedeiben egyes ideológusok az elnemzetlenítést oly nagy fokúnak mondták, hogy úgymond a szlovák családok „személyesen" ismerték egymást. Ez a korabeli megállapítás feltehetően az értelmiségi rétegre vonatkozott, később azonban a politikai analfabetizmus általánossá tette. A tények ellenében azonban a mítoszok (köztük a magyargyülölet) érvényesítése aligha kedvez a történelmi igazságnak. „A múltnál nincs kényebb dolog..." Azt mondják, a történelem az élet tanítómestere. A rossz példák, a hamis történelem azonban veszélyes tanításokat és tanulságokat sugall azoknak, akik manipulálni szeretnek vele. Az első világháborút lezáró békeszerződések nemcsak az irredentizmus elindítói voltak, hanerh végső soron előzményei annak a tragédiának, mely Közép-Európát Hitler csatlósává tette. A soviniszta hisztéria a legkevésbé sem kedvezett a középeurópai népek együttélésének, vagy a kisebbségi kérdés igazságos megoldásának. Az utódállamok létrejötte alaposan átrendezte a történelmi Magyarország térképét, beleértve a kisebbségeket is. Az 1941 -es népszámlálás adatai szerint a trianoni területen a lakosság megoszlása (anyanyelv és nemzetiség szerint) az alábbi volt: anyanyelv nemzetiség magyar 8 657 172 8 921 457 német 477 057 303 419 szlovák 75 920 16 689 román 14161 7 565 ruszin 4 582 3 469 A bécsi döntés után a lakosság 78,3 százaléka vallotta magát magyarnak, a magyarul tudók száma pedig 81,6 százalék volt. Az összlakosság lélekszáma 12146 036 volt. Anyanyelv és nemzetiség szerint a lakosság megoszlása 1941-ben a következő volt: anyanyelv nemzetiség mágyar 9 030 032 9 516117 német 658 928 495 850 szlovák 255 356 164 320 román 1 079 610 1 032 353 ruszin 557 184 542 059 Ezek a számadatok választ adhatnak a Horthy-rendszer elnemzetlenítő törekvéseire, tényszerűen cáfolják azonban azokat a mai manipulációkat, miszerint Magyarországon 1946-ban 473 ezer volt a szlovákok száma. (A magyar kormány 50 ezret emlegetett.) A szlovák áttelepítési kormánybizottságnak az előbb említett adata nélkülözi a tényszerűséget, s mindössze arra szolgált, hogy azt bizonyítsa, nincs akadálya a csehszlovákiai magyarok áttelepítésének, azaz a lakosságcsere végrehajtásának. A lakosságcsere során mintegy 73 ezer szlovák települt át - önként - Csehszlovákiába (többnyire magyarlakta falvakba!). A legöntudatosabbak települtek át, s lényegében ez roppantotta meg a magyarországi szlovák lakosság gerincét. Később a pártállam érzéketlen nemzetiségi politikája is hozzájárult Magyarországon ahhoz, hogy az 1980-as népszámlálás szerint mindössze 9106 személy vallotta magát szlováknak. Nem érdektelen talán megjegyezni, hogy az 1949. évi népszámlálás adatai szerint az összlakosság (9 204 799) mindössze 0,28 százaléka (25 988) vallotta magát szlováknak. Jelentős volt viszont azok száma, akik a szlovák nyelvet ismerték (168 192). Ebben nyilván bennfoglaltattak azok is (több mint hatvanezer személy), akiket Csehszlovákiából Magyarországra - kényszerrel - telepítettek. Ennél nagyobb nyelvismeretet csak a németek esetében mutattak ki (400 ezer). A románok száma (anyanyelv szerint) 14 713 volt, a nyelvet viszont 83 018 személy ismerte. (A befejező részt holnap közöljük.) U j színfolttal gazdagodik'a csehszlovákiai magyar sajtó: ma jelent meg a Szabad Földműves Újság címú napilap első száma. Ez alkalomból tettünk fel néhány kérdést Haraszti Mészáros Erzsébetnek, a Gazda Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó igazgató-főszerkesztőjének. 0 A Szabad Földműves 41 évfolyamot tudhat maga mögött. Mi minden fér ebbe a négy évtizedbe? - Az ötvenes években jó gárda szerkesztette, írta a Földművest. Mai szemmel nézve - az akkori falu fő gondjait, persze erősen politikai felhangokkal - jó arányérzékkel, tisztességes színvonalon tükrözte a lap. Tudatosan tartotta és építette kapcsolatát az olvasókkal, s felkarolta, a csehszlovákiai magyar újságírás szolgálatába állította az írni akaró jelentkezőket. A későbbi évfolyamok mintha nélkülöznék ezt a kezdeti általános érzékenységet, s elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztését, eredményeinek a népszerűsítését tekintette feladatának a lap. • Milyen példányszámban jelent meg a legutóbbi években? - Szilárdan harmincezer került belőle a szövetkezetekbe, a postai kioszkokból azonban szinte teljesen hiányzott, egyéni előfizetőinek száma elenyésző volt... A tavalyi évet még sikerült átvészelni a „nagyüzemi" - nagybani - megrendelésekkel. Mindössze ötezerrel csökkent a példányszám, ami a többi laphozviszonyítva, a rengeteg új sajtótermék mellett, nem nagy visszaesés. 0 A lap a Szabad Földműves Újság címen napilappá vált. Milyen megfontolásból döntött így a szerkesztőség? - Kezdjük azzal, hogy a Földműves készült a legkorszerútlenebb nyomdában, a leggyatráöb grafikaitechnikai kivitelben. Nos, először ezen akartunk változtatni. De már ekkor, 1990 májusa, júniusa táján kiderült, hogy erre az akkori egymillió-hétszázezer korona állami támogatás nem elég. Kínnal, keservvel még „kihúztuk" az elmúlt évet, de közben az olvasó semmi jobbat, többet nem kaphatott. Az idei évre az eddigi állami támogatásra se számíthattunk. Helyzetünk nagyon kezdett hasonlítani a földműves-szövetkezetek helyzetéhez... Kinek van most pénze arra, hogy három-négy hazai magyar hetilapot is megvegyen? Amikor legfőbb gondjuk, hogy miből, hogyan tudnak megélni. Ebből kiindulva határoztuk el, hogy épp erről fogjuk tájékoztatni az olvasókat, gazdasági napilapot szerkesztünk, amely naprakész tájékoztatást ad ezekről a kérdésekről, fgy jött létre a Gazda Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű Társaság. Kiadónk 1991. január elsejével kezdte meg működését. Nemcsak a Szabad Földműves Újság naponkénti kiadását gondozza a Gazda, hanem havi szaktanácsadó lapot is indít Jó Gazda címmel. Magyar nyelvű szakkönyvek kiadását úgyszintén tervezzük. 0 Gondolja, az újonnan induló magyar napilap is megél Szlovákiában? - Remélem. Ha arról ad hírt, arról tájékoztat, ami az olvasót a leginkább foglalkoztatja, akkor megveszik. Gazdasági napilap akarunk lenni, amely teljes szélességben, mélységben feltárja, milyen körülmények határozzák meg az ország gazdaságát, különös tekintettel a mezőgazdaságra, ezen belül is nagyüzemeink helyzetére. A cseh Zemédelské noviny és a Hospodárske noviny tartalmát szeretnénk ötvözni a dél-szlovákiai sajátosságokkal, olvasóink igényeivel kiegészítve, hagyományos rovatainkból is átmentve az életképeseket. Anyagi hátterünket kiadónk kereskedelmi, áruforgalmazási és egyéb melléküzemági tevékenységből várható bevételek biztosítják. Valamint a havi szaktanácsadó lap, a Jó Gazda nyeresége, mivel az önálló szerkesztői gárda nélkül, tehát nagyon „takarékos" módszerrel készül. t A lap politikai pártoktól, mozgalmaktól független? - Divatos ma a független jelzővel felcímkézni a lapokat. Mi - ahogyan azt próbaszámunkban is feltüntettük, gazdasági és érdekvédelmi napilap kívánunk lenni. Következésképpen helyet adunk újságunkban azon mozgalmak vagy pártok programjainak, amelyek a vidék, a falu érdekvédelmét felkarolják. 0 Indulási gondjaik? - A legfőbb, hogy a megrendeléseket napilapunkra a posta - mivel későn került sor a regisztrálásra - csak most intézi. Közben új lapok indulnak, régiek szűnnek meg, s az utolsó pillanatig kérdés volt, vállalnak-e velünk is ilyen újabb kockázatot? t Terveik? Elképzeléseik? - Szeretnénk olyan újságot szerkeszteni, amelyre az-olvasónak az Új Szó mellett is szüksége van. Nagyon fontosnak tartom, hogy újságunk ,.eladja önmagát'', s a hírlapárusoknál, a kioszkokban is keresett legyen. Természetesen azért a tömeges megrendelésekről sem mondunk le. Társaságunk tagjai - alapszabályunk értelmében - nagyon fontos szerepet töltenek majd be lapjaink tartalmi összeállításában, de napilapunkban a független szellemi műhely kialakítása a fő célunk. Úgy, hogy messzemenően segíthessük mezőgazdasági termelésünk jó színvonalának megőrzését, a piacgazdaság feltételeinek megteremtését, a korszerű módszerek népszerűsítését, az ágazat fejlődését akadályozó gondok és problémák feltárását, a falu anyagi és kulturális megerősödését, erkölcsi hagyományrendszerének helyreállítását. ZSILKA LÁSZLÓ AZ ÁLLAM TÖBBET KERES A VÁMON SZIGORODNAK A RENDELKEZÉSEK Több mint két hete lépett hatályba az új vámtörvény. A nagyobb határátkelőhelyeken már megjelentek az ún. piros és zöld sávok, a vámhivatal dolgozói már az új vámtarifák szerint számolnak és február elsejétől lényegesen kevesebb áru hozható be az országba. Nagyjából így lehetne összefoglalni az első tíz nap tapasztalatait. Sokak számára nem világos, mire jó egy törvénymódosítás, hiszen a régi vámelőírásokat már fejből ismertük, akinek volt pénze külföldön vásárolni, számolgathatott, most viszont egy bonyolultabb törvény rendelkezéseit kell megtartanunk. Valóban bonyolultabbak az új vámrendelkezések a korábbiaknál? - ezzel a kérdéssel kerestem föl dr. Tibor Smitalát, a Szlovákiai Vámigazgatóság igazgatóhelyettesét. - Az új vámrendelkezések nagyon egyszerűek. Állampolgáraink háromezer korona értékű árut hozhatnak be vámmentesen és ha az áru összértéke nem haladja meg a nyolcezer koronát, a vámtarifa egységesen 5 százalék. Természetesen, ha a részletes vámtarifa előnyösebb az utazó polgár számára, kérheti árujának aszerinti kezelését. Bizonyos termékek esetében a Pénzügyminisztérium ideiglenesen bevezette a 20 százalékos behozatali illetéket, ezeknek a jegyzéke minden határátkelőhelyen és vámhivatalban elkérhető. • A turisták eddig elsősorban elektronikai cikkeket hoztak be. Megtudhatnánk néhány termék vámtarifáját? - Igen. A számítógépek és azok alkatrészei 1,8 százalékos vámmal hozhatók be behozatali illeték nélkül. A hűtőgépek vámja 4,5, a varrógépeké 6, a rádiók, magnók, lemezjátszók, és kombinációik vámja 10 százalék. A tévékészülékek és videók esetében a vám aránylag magas, 16,5 százalék, a kameráké viszont mindössze 3 százalék. A mosógépek 9, a mikrohullámú sütők 6,3 százalékos vámmal hozhatók be. Az autótulajdonosokat fogja legjobban érdekelni az a hír, hogy a karosszériákért sem kell behozatali díjat fizetni, a vámjuk pedig 8,8 százalék. Amit nagyon fontos megjegyezni: a vámmentes érték ezentúl még a családtagok esetében sem vonható össze, tehát minden termék, amelynek ára hazai viszonylatban több mint 3000 korona, vámkezelés alá esik, míg eddig a családtagok az 5000 koronás vámkedvezményt összevonhatták. 9 A zöld sávokba azok sorakozhatnak, akiknek nincs elvámolnivalójgk. Nem élnek vissza ezzel a lehetőséggel az átkelőhelyeken? - Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem. Hozzá kell tennem, hogy a vámhivatal dolgozói az eddigi ötezer korona helyett 25 ezer korona büntetést is kiróhatnak a „feketézőkre". Amennyiben pedig a be nem vallott áru értéke nyolcvanezer korona fölött van, az ügy bűncselekménynek számít és a bűnüldözőszervek foglalkoznak bele. 9 Doktor úr, mire jó nekünk ez a vámtörvény? - Elkőször is, az állam lényegesen többet keres a vámokon, mint eddig. Kellemetlenebb helyzetbe kerültek az úgynevezett turisták, akik nem arra használják az utazáshoz való jogot, amire kéne. Az első napok tapasztalatai bizonyítják ezt, bár messzemenő következtetéseket levonni túl korai lenne. Másrészt nem elhanyagolandó, hogy a jelenlegi vámtörvénnyel a Csehszlovákia által is aláírt nemzetközi egyezményekhez igazodunk. • Idestova egy éve nagyobb a mozgás hazánk határain. Nemrég tudtuk meg, hogy megalakult a Vámőrség. Az eddigi vámhivatalt helyettesíti, vagy kiegészíti azt? - Kiegészíti. A Vámőrség dolgozói nemcsak a határátkelőhelyeken és a vámhivatalokban jelennek meg, hanem a határsávokon is. Fegyveres alakulatról van szó, amely ugyan munkajogilag szervezett intézmény, • de óriási hatásköre iesz. 9 A nagy jogkör visszaélésekre is lehetőséget ad. Ha az utas úgy gondolja, hogy elemi szabadságjogait sértették meg a vámosok, hová fordulhat jogorvoslatért. - Akár a Szlpvákiai Vámigazgatóságra, akár a független bíróságokhoz. Szeretnénk, ha a kétes, félreérthető ügyeket a helyszínen próbálnák megoldani, a vámhivatalok vezetőinél; a műszakvezetőknél stb. • Olvasóink l

egi

nkább Magyarországra utaznak. Nemrég közöltük azt a hírt, mely szerint állampolgáraink korlátlan mennyiségben válthatnak forintot, a határt viszont csak kétezer forinttal léphetik át. Hogyan értékeli ezt a.döntést? - Nem tudom, hogy a hír a pénzügyi szervektől, vagy a banktól származik-e, de ez a válaszon mit sem változtat. Számunkra a hivatalosan beváltott, maximum 5000 korona értékű valuta a mérvadó - természetesen a magyar fél maga állapítja meg és ellenőrzi saját előírásait, -lovász-