Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám, hétfő

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK DOKUMENTUMOK 1991. FEBRUÁR 18. NYILATKOZAT a Magyar Köztársaság, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a Lengyel Köztársaság együttműködéséről VISEGRÁD, 1991. FEBRUÁR 15. A Magyar Köztársaság, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, valamint a Lengyel Köztársaság államelnökeinek, miniszterelnökeinek, külügyminisztereinek és parlamenti küldötteinek pozsonyi találkozója a Közép-Európában megváltozott helyzetben ezen országok között a politikai, gazdasági és kulturális együttműködés új alapjainak, formáinak létrehozását indította meg. Az elmúlt évtizedek során kialakult helyzet hasonlósága a három államot alapvetően megegyező célok elérésére ösztönzi: - az állami függetlenség, a demokrácia és a szabadság teljes egészében való helyreállítása; - a totalitárius rendszer társadalmi, gazdasági és szellemi megjelenési formáinak felszámolása; - a, parlamenti demokrácia, ä korszerű jogállam kiépítése, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása; - a korszerű piacgazdaság megteremtése; - Európa politikai, gazdasági, biztonsági és jogalkotási rendszerébe való teljes körű bekapcsolódás. A célokban megmutatkozó • azonosság, az azok megvalósításához való utak hasonlósága sok területen azonos feladat elé állítja a három szomszédos államot. Erőfeszítéseik - nemzeti sajátosságaikat szem előtt tartva - összehangolása növeli a kívánt eredmények elérésének esélyeit és közelebb hozza céljaik megvalósulását. A három állam együttműködésének intenzív fejlesztéséhez kedvező alapot biztosítanak az ezen országokban végbemenő nagy jelentőségű és hasonló változások, a történelem folyamán kialakult hagyományos kapcsolatrendszerük, kulturális és szellemi örökségük, vallási hagyományaik közös gyökerei. Az itt élő nemzetek sokféle, gazdag kultúráiban megtaláljuk az európai szellemiség alapvető értékeit is. A szomszédság fényéből adódó, hosszú történelmi időszakon keresztül ható szellemi, kulturális és gazdasági kölcsönhatás elősegítheti a történelmileg szerves fejlődésre épülő együttműködést. A három ország népei és polgárai közösségeinek együttműködése elengedhetetlen azon feltételek közös megteremtéséhez, amelyek az államok mindegyikében elősegítik az alapvető emberi szabadságjogok, a vállalkozás szabadsága, a jog főhatalma, a tolerancia, a szellemi és kulturális hagyományok, valamint erkölcsi értékek tiszteletben tartására épülő demokratikus társadalmi rend teljes körű kiépítését. A nyilatkozat aláírói tiszteletben tartják minden más nemzet jogát identitásának egyidejű kifejezéséhez. Hangsúlyozzák, hogy a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségeknek az európai hagyományos értékeknek megfelelően, az emberi jogokról szóló nemzetközi dokumentumokkal összhangban, az összes jogokat élvezniük kell, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet, valamint az oktatás területeit is beleértve. Az egyesült Európában, melynek megteremtéséhez a három ország aktívan hozzá kíván járulni, a nemzeti kultúrák, a nemzeti sajátosságok megőrizhetők, miközben kiteljesedik az egyeteDr. ANTALL JÓZSEF, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke mes emberi értékrend érvényesülése. A közép-európai régió szellemi és anyagi fejlődésének kulcskérdése, valamint az Európa fejlett államaival és integrációival való kölcsönösen előnyös együttműködés kialakításának elengedhetetlen előfeltétele, hogy következetesen megvalósítsák a polgári társadalom eszményét. Az európai örökség legfontosabb eleméül az egyetemes emberi értékekből kiindulva és saját nemzeti identitásukra támaszkodva kell létrehozni az egymással harmonikusan együttműködő, az egyes emberek, a családi, a helyi, a regionális és nemzeti közösségek iránt toleráns, a gyűlölettől, a nacionalizmustól, xenophobiától, illetve a szomszédokkal való viszálykodástól mentes emberek társadalmát. Az aláíró államok meggyőződése, hogy az előttük álló politikai, gazdasági ás társadalmi kihívások és a demokratikus alapókon történő megújulásra irányuló erőfeszítéseik tükrében együttműködésük fontos lépés az összeurópai integráció felé vezető úton. A nyilatkozat aláírói kifejezik az alábbi gyakorlati lépésekre irányuló közös akaratukat: - az egyes államok érdekeltsége alapján harmonizálják az európai intézményekkel való együttműködés és szoros kapcsolatok kialakítását szolgáló törekvéseiket, valamint konzultációt folytatnak a biztonságukat érintő kérdésekről; - arra törekszenek, hogy állampolgáraik, intézményeik, egyházaik és társadalmi szervezeteik között zavartalan kapcsolatok jöjjenek létre; - a töke és a munkaerő szabad áramlásának elősegítésére fejlesztik a piacalapú gazdasági együttműködésüket, az áruk és szolgáltatások kölcsönösen előnyös kereskedelmét, továbbá arra törekednek, hogy kedvező feltételeket teremtsenek a közvetlen vállalati együttműködésnek és a gazdasági hatékonyság növelését szolgáló külföldi tőkebefektetésnek; - megkülönböztetett figyelmet szentelnek az egymást és országaikat Európa más részeivel összekötő - különösen az észak-déli irányú - közlekedési infrastruktúra fejlesztésének, összehangolják energiarendszereik és a távközlési hálózataik fejlesztését; - bővítik ökológiai együttműködésüket; - megfelelő feltételeket teremtenek az információ, a sajtótermékek, a kulturális javak és értékek akadálytalan cseréjéhez; - kölcsönös erőfeszítésekkel sokoldalú együttműködést alakítanak ki az országaik területén élő nemzeti kisebbségek jogainak teljes körű biztosítása optimális feltételeinek megteremtése érdekében; - elősegítik országaik érdekelt területi önkormányzati szervei kölcsönösen előnyös együttműködését, szubregionális kapcsolatépítését. A nyilatkozat aláírói kijelentik, hogy együttműködésük semmiben sem zavarja vagy korlátozza más államokkal fennálló viszonyukat, és senki érdekei ellen nem irányul. A nyilatkozat aláíróinak együttműködése különböző szintű és formájú találkozók és konzultációk keretében valósul meg. VÁCLAV HAVEL, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnöke LECH WALESA, a Lengyel Köztársaság . elnöke REFLEX MITŐL ROSSZ EGY TÖRVÉNY? Jogtudósok a megmondhatói, hogy hány alapkövetelménye van a jó törvénynek. Kétségtelen, hogy a jogalkotásban az egyszerű állampolgár természetes igazságérzetének figyelmen kívül hagyása is a durva hibák közé tartozik. Más szóval: aligha bizonyul valamely jogszabály a gyakorlatban kielégítőnek, ha előkészítése során a tervezet várható buktatói már a közemberek számára is nyilvánvalóak, ezt azonban a törvényhozók nem hajlandók figyelembe venni. A helyi önkormányzati választásokról szóló törvény vitája során minden közéleti érdeklődésű ember számára nyilvánvaló volt, hogy a nemzetiségileg vegyes lakosságú falvakban és városokban a többségi választási alapelv nem felel meg a természetes igazságérzet követelményének. Erre számos vidéki, a helyi viszonyokat alaposan ismerő ember figyelmeztetett mind a sajtóban, mind más fórumokon. És e vonatkozásban a magyar nemzetiségű SZNT-képviselők is hallatták szavukat, és figyelmeztettek a többségi elv törvénybe iktatásának várható buktatóira, külön kiemelve, hogy áz ilyen rendelkezés alapján megválasztott helyi önkormányzati szervek összetétele nem járul hozzá a nemzetiségi torzsalkodások enyhítéséhez, hanem éppen hogy növeli a magukat sértve érzők számát. Többségi élvet érvényesítő választási törvényt fogadott el a Szlovák Nemzeti Tanács, és ennek az lett a következménye, hogy a vegyes lakosságú helységekben igen sok esetben - nemzetiségi hovatartozás alapján - „egyszínű" önigazgatási szervet választottak, és ehhez akár 55-60 százalékos többség is elegendőnek bizonyult. Nyilvánvaló, hogy a 40-45 százalékot kitevő kisebbség a teljes képviseleti mellőzés miatt kisemmizve érezte magát. Akkor is kisemmizve, ha szlovák a kisebbség, akkor is, ha magyar. Ha mindebbe még a korábbi hónapok elfajult nacionalizmusát is bekalkuláljuk, teljesen egyértelmű, nem is várhatunk mást, mint hogy a vegyes lakosságú vidéken a választási eredmények hatására növekszik a magukat mellőzöttnek tekintők száma. Hogy ez így történt, abban a nacionalista elvakultság egész biztosan közrejátszott, de kisebb mértékben talán a jogelméleti sterilitás is ludas volt. A nacionalista elvakultság úgy játszott közre, hogy voltak az SZNT-ben olyan képviselők, akik a majorizálás veszélyeire figyelmeztető magyar nemzetiségű képviselők minden megnyilvánulását eleve gyanúsnak és a szlovákok számára veszélyesnek tekintették, így asztal alá söpörték. A jogelméleti sterilitás pedig abban nyilvánult meg, hogy egyes honatyák abszolutizálták a jogrendszer egységességes követelményét. Más szóval: ott is többségi választási rendszert kívántak érvényre juttatni, ahol ez nem volt célszerű. Ján Klepáč, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke a múlt héten az időszerű társadalmi kérdésekről tartott parlamenti vitában javaslatot terjesztett elő ezeknek a problémáknak a megoldására. Szerinte kormányrendelettel kellene orvosolni azt, amit a törvényhozó szerv nem elég körültekintően szabályozott, és javasolja, hogy a szlovák kormány intézkedésére a vegyes lakosságú helységekben mindenütt hozzanak létre ún. kisebbségi állampolgári tanácsot, amelynek kezdeményezéseit, elemzéseit kötelezően megvitatná a helyi önkormányzati szerv. Nem vitás, a majorizálás miatti ésszerűtlenséget orvosolni kell. Kérdés, úgy célszerű-e orvosolni, ahogy azt Ján Klepáč SZNT-alelnök javasolta. Már eddig is számos esetben tiltakoztak a helyi önkormányzati szervek amiatt, hogy a végrehajtó hatalom túlságosan beavatkozik jogkörükbe. A kormány által, rendelet alapján létrehozott kisebbségi állampolgári tanács puszta léte is egyértelműen precedenst jelentene az állampolgárok által közvetlenül megválasztott helyi önkormányzatok hatáskörének megkérdőjelezésére. Ha így akarnák korrigálni a törvényhozó szerv által szentesített és sikeresnek éppen nem mondható jogszabályt, akkor voltaképpen egy lépést tennénk a társadalmi folyamatok kézi vezérlésének újbóli bevezetése felé. Ugye, még emlékezünk rá, hogy a pártállamban hova vezetett a kézi vezérlés meghonosítása? Felszólalásában furcsa módon én/el Ján Klepáč. Szerintem egyoldalúan argumentál, és ez annyira nyilvánvaló, hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni. „Amennyiben nem találunk megoldást a kérdés jelenlegi jogrend keretei közötti megoldására, a vegyes lakosságú helységekben sor kerül a szlovák kisebbség elnyomására, és (...) az ilyen területeken bekövetkezik a szlovák etnikum gyors megszűnése." Semmit sem akarok belemagyarázni egy közjogi méltóság törvényhozási felszólalásába. De valahogy úgy látom, a nem jó minőségű törvény előidézte anomália miatt Ján Klepáč csak a szlovákokat félti a lemorzsolódástól. Legalább annyira szeretem és féltem saját nemzetiségemet, mint az SZNT ^alelnöke, ezért úgy vélem, nem kézi vezérléssel, végrehajtó-hatalmi rendelettel kellene a kérdést szabályozni, hanem törvénnyel. Ami a parlament feladata, azt nem kellene oly könnyen átruházni a kormányra. TÓTH MIHÁLY ELHANGZOTT A SZLOVÁK PARLAMENTBEN DOBOS LÁSZLÓ (EGYÜTTÉLÉS) Nyílván emlékeznek rjiég a Szlovák Köztársaság 1991. évi költségvetésének vitájára. A nemzetiségi, etnikai és emberi jogi bizottság a kultúra helyzetének javítására törekedve azt javasolta, hogy a kulturális minisztérium költségvetése keretében létesítsenek alapot a sajtó és a művészeti alkotások, pontosan a gyermekirodalom, az eredeti alkotások, a nemzetiségi kisebbségek alkotásainak és a kisebbségi művészeti alkotások támogatására. A javaslat nagy vitát váltott ki, az volt á kérdés, honnan teremtsenek elő erre pénzt. Megkurtítottuk az egyes központi szervek költségvetéseit. Közben a KDM felajánlotta, hogy az egyházaknak előirányzott összegből 25 milliót fordítsanak a gyermekirodalom és a gyermeksajtó támogatására. A javaslat másik része azonban nyitva maradt. A képviselők konkrét összegeket is javasoltak az eredeti irodalom, a nemzeti kisebbségek alkotásainak dotálására. így Ivan Hudec 45 milliót, Peter Tatár 29 milliót és Lupták képviselő 20 milliót javasolt. Először a tulajdonképpeni javaslatot bocsátották szavazásra, amelyet nagy szavazattöbbséggel jóváhagytak. Úgy gondoltuk, hogy a kérdésben megható konszenzus született. Azonban a támogatás összegét nem szavazták meg. A 45 milliót elvetették, a többi javaslatot pedig visszavonták. Jóváhagytuk tehát, hogy a kulturális minisztérium költségvetése keretében létesüljön egy alap, de az összeg meghatározása nélkül, azzal, hogy a kulturális miniszter saját hatáskörében megoldja a kérdést. Vártuk a tőrvény kihirdetését. Nagy meglepetésünkre az említett • rész hiányzott belőle. Ez azt jelenti, hogy a nemzetiségi, etnikai, emberi jogi bizottság javaslatát nem foglalták bele a törvénybe. Kérdésünkre, miért történt ez, írásbeli választ kaptunk. Szerintem az írásbeli magyarázat nem elegendő, ugyanis nem pótolhatja a törvény megszavazott részét. Kérdem, hogy a kultúra s a nemzetiségek szempontjából olyan fontos rendelkezés, hogyan maradhatott ki a törvényből. Magyarázatot kérek és egyúttal a hiány pótlását. ÍGY LÁTJA A KÉPVISELŐ Az új gazdasági és piaci feltételek között jelentős szerepet játszik a foglalkoztatottság. Szerkezeti változásával az adott gazdasági feltételek mellett növekszik a munkanélküliek száma. Ez a transzformáció egyik kísérő jelensége. Mivel a Szlovák Köztársaság foglalkoztatáspolitikájának célja a munkapiacon a kereslet-kínálat egyensúlyának megteremtése, a szabad munkaválasztás keretein belül és a munkaerőforrás produktív kihasználása érdekében az SZNT törvényt hozott a Szlovák Köztársaság szerveinek illetékességéről a foglalkoztatáspolitikában. Az említett törvény egyben a Szövetségi Gyűlés által tavaly decemberben elfogadott foglalkoztatottságról szóló törvény végrehajtó törvénye. Tekintettel arra, hogy a tárgyalt törvény az állami munkaügyi szervek fő „munkaeszköze" lesz, szeretnék szólni egyes vitatható és kevésbé indokolt intézkedéseiről. Pozitívumként kezelhető az a tény, hogy a törvény lehetőséget ad a munkahivatalokon kívül más jogi és természetes személyeknek is a munkaközvetítésre. Feltétel, hogy nem végezhetik ezt fő tevékenységként és haszonszerzés céljából. Fontosak a törvénynek azok a rendelkezései, amelyek a rekvalifikációra, a tanácsadásra és az egészségkárosultak munkahelyeire vonatkoznak. Nagyon érdekes az a része is, amely a társadalmilag hasznos (előnyös) munkahelyekről és a közhasznú munkákról szól. Mivel új fogalmakról van szó ós a törvény indoklása sem foglalkozott bővebben velük, használatuk a gyakorlatban bonyodalmakat okozhat majd. Tény, hogy ha átmenetileg is, de munkalehetőséget teremt sok munkát keresőnek. Mivel olyan fogalmakról van szó, melyek a munkajogi előírásokban nem szerepelnek, gyakorlati használatuk során sok megválaszolatlan jogi kérdés merül majd fel. Például a társadalmilag előnyös és a közhasznú munka egyáltalán foglalkozást jelent-e? Ilyen jellegű munkalehetőség elutasítása a foglalkozás elutasításának minősíthető-e majd? Megjegyzendő, hogy a foglalkoztatottságról szóló törvény nem ismeri ezen fogalmakat. Továbbá az is kérdéses, hogy ezeket a munkákat munkaszerződés alapján végzik-e majd, vagy csak megállapodás alapján? Kik között születik az ilyen jellegű munkajogi viszony? Mivel ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a törvény nagyon szűkszavú, az esetleges problémák a gyakorlati alkalmazás során merülnek majd fel. Nagyon fontos lesz ezeknél a munkáknál biztosítani, hogy ne legyenek kierőszakoltak, esetleg kötelező jellegűek. Anyagi rászorultság esetében ugyanis az emberek hajlandóak kötelező jellegű munkát ís elvállalni. Az említett jogilag tisztázatlan kérdésektől eltekintve, a törvény sok elhelyezkedni vágyó, esetleg munkanélküli gondját megoldja. Nagy feladat hárul viszont a munkaügyi hivatalokra a problémák objektív megítélése és törvényes megoldása során. PIROVITS LÁSZLÓ (FMK) REHABILITÁCIÓK A bírósági rehabilitációkról szóló törvény hatályba lépésétől, vagyis 1990. július elsejétől 1991. január 31-éig a csehszlovák bíróságok 146 382 személyt, - a feltételezett 220 ezer személy 66,5 százalékát - rehabilitálták. A feldolgozott statisztikai adatokból kitűnik, hogy az eredetileg feltételezett, rehabilitációkat igénylők száma a vártnál jóval több lesz. Többek között ez derült ki Ľubomír Veleta, a CSSZSZK főügyészének első helyettese sajtótájékoztatóján. , A Cseh Köztársaság 114 066, a Szlovák Köztársaságban pedig 32 316 törvényellenesen elítélt személyt rehabilitáltak.