Új Szó, 1991. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám, csütörtök

1991. FEBRUÁR 14. iÚJSZÓM SPORT EXTRA 8 VEGE AZ UKÄZNAK? Nem volt nagy csinnadratta az 1990-' es Arany cipő ünnepélyes átadása körül. Ez meglepő és enyhen szólva gyanús. Már csak azért is, mert korábban Párizs­ban vagy Monte Carlóban mindig óriási felhajtást csaptak az európai országok legeredményesebb góllővőinek (most ezeket se hívták meg) gálaünnepségén. A France Football (a cipő kitalálója) és az Adidas cég (a cipő finanszírozója) nem­régen Bonnbarv rendezte a 23. rande­vút, melyről hiányzott az ezüst- és bronz­cipős osztrák Rodax, illetve a Benfica színeiben játszó svéd Magnusson. Rá­adásul a spanyol mexikói Hugo San­chez, az Aranycipő társtulajdonosa csak öt perccel a ceremónia megkezdése el­őtt jelent meg a teremben és nem volt hajlandó együtt pózolni a fotósok ked­véért a bolgár Sztoicskowal, az Aranyci­pő másik társtulajdonosával, aki már a Barcelona futballistája Valami nincs rendben a trófea körül,.. Balkanizálódott az Aranycipő! Az utóbbi öt esztendőben a románok és a bolgárok egymás kezéből kapkodják a némi kemény valutával járó, jelképesen arany, ezüst és bronz lábbelit Egyszer — sógor-koma alapon — maguk közé engedtek egy törököt (Colák). Istenem, 6 is balkáni... Európa pedig hangosan suttogni kezdett, hogy aztán 1967-ben kitörjön a skandallum. A Dinamó Bucu­resti labdarúgója, Radion Camataru az osztrák Toni Polsterrel versenyzett. Öt fordulóval a bajnokság befejezése előtt Camataru 27 gólnál tartott, ám a végére 44 lett belőle! Pontosan ennyi kellett az elsőséghez! Könnyen kiszámítható, mi­lyen gólátlagot ért el az utolsó öt mecs­csen a csodacsatár. A diktátor Ceauses­cu által Európa legtehetségesebb nem­zetének tartott román nép hős fia utánoz­hatatlan cselekedete nagyon felborzolta a nemzetközi futballéletet. Annál inkább, mert utólag beigazolódott: Camataru ukázra lett király! De vissza a tavalyi párbajhoz. Az sem volt akármi! Hugo Sanchez, aki egy sze­mélyben provokátor, bohóc és fölöttébb „gólérzékeny" futballista, biztosan ve­zette a listát. Igen ám, csakhogy az Ibé­riai-félszigeten korábban befejeződött a bajnokság, mint Bulgáriában, így aszó­fiai sztár (akárcsak Camataru) tudta: az utolsó ,négy mérkőzésen nyolc gólt kell lőnie. És csodák csodájára így is tőrtént! Sztoicskov befogta a 38 gólos mexikóit! Valószínűleg többet nem mert rúgni, nem volt annyira pimasz, mint Camataru. Hát ide süllyedt a fair play! De azért akadtak szép számmal rendes gólkirá­lyok is. Gondoljunk csak az elsőre, a fe­lejthetetlen EusebkSra, tovább Gerd Mülíerre, Rushra, Gomesra, Vanden­berghre és másokra. Nem akármilyen bajnokságokban lettek európai elsők! Mert azért különbség Németországban, Angliában, illetve Cipruson és Törökor­szágban betalálni a hálóba. Az Aranyci­pő 23 éves történetének érdekessége: Csehszlovákiából csak Milan Luhovnak sikerült betörnie a legjobb 10 közé, 1989-ben 25 góllal a kilencedik helyen végzett A magyarok közül többen is vi­selnek valamilyen lábbelit. Dunai Antal egyszer ezüst- és bronzcipős lett, Váradi Béla, Fekete László, Fazekas László és Nyilas Tibor ezüstcipőt „húzhatott". És nem is balkáni módszerrel... A 23 Aranycipő tulajdonosai—1968: Eusebio (portugál, Benfica Lisszabon), 43 gól, 2. Dunai Antal (magyar, Újpesti Dózsa) 36 gól. 1969: Zsekov (bolgár, CSZKA Szófia) 36 gól... 3. Dunai Antal (magyar, Újpesti Dózsa) 31 gól. 1970: Gerd Müller (NSZK-beli, Bayern Mün­chen) 38 gól. 1971: Skoblar (jugoszláv, Olimpique Marseille) 44 gól. 1972: Gerd Müller (NSZK-beli, Bayem München) 40 gól. 1973: Eusebio (portugál, Benfica Lisszabon) 40 gól. 1974: Yazalde (por­tugál, Sporting Lisszabon) 46 gól. 1975: Georgescu (román, Dinamó Bucuresti) 33 gol. 1976: Kaifasz (ciprusi, Omonia Nicosia) 39 gól. 1977: Georgescu (ro­mán, Dinamó Bucuresti) 44 gól. 2. Vára­di Béla (magyar, Vasas) 36 gól. 1978: Krankl (osztrák, Rapid Wien) 41 gól. 1979: Kist (holland, Alkmaar) 34 gól, 2. Fekete László (magyar, Újpesti ĎSzsa) 31 gól. 1980: Vandenbergh (belga, Lier­se) 39 gól, 2. Fazekas László (magyar, Újpesti Dózsa) 36 gől. 1981: Szlavkov (bolgár, Trakia Plovdiv) 31 gól, 2. Nyilasi Tibor (magyar, Ferencváros) 30 gól. 1982: Kieft (holland, Ajax Amsterdam) 32 gól. 1983: Gomes (portugál, FC Por­to) 36 gól. 1984: Rush (walesi, FC Liver­pool) 32 gól. 1985: Gomes (portugál, FC Porto). 1986: Van Basten (holland, Ajax Amsterdam) 37 gól. 1987: Camataru (Dinamó Bucuresti) 44 gól. 1988: Colák (török, Galatasaray Istanbul) 39 gól. 1989: Mateut (romén, Dinamó Bucuresti) 43 gól. 1990: Sanchez (mexikói, Real Madrid) és Sztoicskav (CSZKA Szófia) 3808 gól. (T-V.) Tavaly mozgalmas évet könyvelhetett el a honi vízilabdasport. Ezúttal — sajnos — nem a vízben történtek a figyelemre méltó esemé­nyek, hanem távol a medencéktől, a kulisszák mögött. Egy éwel ezelőtt megalakult a Szlo­vák, majd nem sokkal ezután a Csehszlovák Vízilabda Szövetség. Ezt követően egyik nap­ról a másikra megmozdult az állóvíz. Csak egy baj volt a dologban, mégpedig az, hogy egyesek egyéni érdekeiket helyezték előtér­be, a hatalmi harcra fordították a fő hang­súlyt. Közben a válogatottal, az akkori edzőn, Stoffan Rudolfon kívül senki sem törődött. A csapat a görögök elleni Nemzetek Kupája-se­lejtezőn elbukott, és még gyakoribb támadá­sok célpontjává váltl Augusztusban betelt a pohár, Stoffan Rudolf nem vállalta tovább a gárda irányítását, csupán ennyit mondott: „Elég volt a szélmalomharcból!" Peter Ba­ďura lett az új tréner, akivel a napokban a pozsonyi pasienky! fedett uszodában be­szélgettem. Beszélgetés PETER BAĎURÁVAL, a csehszlovák vízilabda-válogatott edzőjével • Nem kis merészség volt el­vállalni egy önbizalmát vesztett együttes irányítását. Sót, még a szövetségen belüli marakodások, nézeteltérések Is növelték a bi­zonytalanságot, tanácstalansá­got! - Jól tudtam, mi vár rám. Meg­tisztelésnek vettem az ajánlatot, s csak egy kikötésem volt: hagyjanak nyugodtan dolgozni! Bottlik László a csapatvezető és menedzser, nagyszerűen megértjük egymást. Hogy, mi történik a szövetségben? Azt nem tudom, nem is az én dol­gom. Azzal törődünk, hogy minél jobban felkészüljünk az augusztusi Európa-bajnokságra. • Jelenleg hol tart a gárda? - A téli alapozásnál, erőnléti edzéseknél. A keret valamennyi tagja saját klubjában tréningezik. Ez a továbbiakban is így lesz. Te­hát: elmaradt a múltban hagyomá­nyossá vált tátrai edzőtáborozás. Nem láttam értelmét a legjobbak, a külföldön pólózók nélkül felutazni 10 napra a hegyekbe. Nincs a szö­vetségnek felesleges pénze. Ehe­lyett több nagyszabású nemzetközi tornán veszünk részt. • De azért mégis összehívtad február elején a társaságot... - Két helyszínen, Kassán és Po­zsonyban leteszteltem a válogatott tagjait. Mivel a csapat az UK-ra és az ŠKP-ra épül, senkinek sem kel­lett utaznia. A profik meg úgyis ki­tűnő eró'nlétben vannak, ellenkező esetben már régen hazaküldték volna ó'kpt. Csak a nagyobb nem­zetközi tornákra jönnek haza. • Hány idegenlégiós lesz az együttesben? - Hat: Poláčik (Canottieri Napo­li), Vidumanský (Mladoszt Zagreb), Bačík (Wuppertal), Bundschuh (Crvena Zvezda Beograd), valamint az olasz II. vonalban pólózó Hor­ňák és Vidor Borsig. Valamennyien klasszisok! Mivel az idén már 4x7 perc helyett 4x9 perc a játékidő, így a cserejátékosokra még nagyobb teher nehezedik, mint a múltban. Éppen ezért sok múlik az erőnlé­ten... • A tesztek vajon mit mutat­tak? - Nem tagadom, jobb eredmé­nyeket vártam. Kassán csak Černo­horský ért el jobb időket, mint ta­valy. Mikuš, annak ellenére, hogy nem edz rendszeresen a 8. helyre került. És ez a többiekre nézve nem valami hízelgő! Pozsonyban Rich­ter sérülés, a fiatal Dinžík pedig meghűlés miatt — igazoltan — ma­radt távol. Az UK pólósaitól szintén többet vártam. Mindent összevetve: a körülményekhez képest nincs ok a borúlátásra! • Hogyan tovább? - E hónap végén megismételjük a teszteket. Két hét alatt vala­mennyi válogatott játékosnak javul­PETER BAĎURA — meccs közben — utasításokat ad (EUGEN VOJTÍŠEK felvétele) nia kellene. Ha nem, akkor kima­rad/hat/ a keretből. • Ezek szerint, nem a név a fontos, hanem a teljesítmény! - Ez a múltban is így volt. Stof­fannál sem lehetett lazsálni, s én sem kegyelmezek... Már említet­tem: az augusztusi athéni konti­nensviadalon sok múlik majd az erőnléten. Ha az alapozást nem vesszük komolyan, akkor hiába fo­gunk erőlködni tavasszal! • Elárulnád, kik alkotják a bő­vebb keretet? - Természetesen, fme, a névsor: Kula (VŠV Košice), Radič (Slávia UK), Mikita (Prešov) — Vidumanský (Mladoszt Zagreb), V. Borsig (olasz B-liga), Balúch (Slávia UK), Kmef (ŠKP Košice), Bačík (Wuppertal), Petrovič (Slávia UK), Bundschuh (Crvena Zvezda Beograd), Kaid (ŠKP Košice), Poláčik (Canottieri Napoli), Kramár (ŠKP Košice), Hor­ňák (olasz B-liga), Eschwig (ŠKP Košice), Kalinka P. (Slávia UK), Ve­szelits (ŠKP Košice), Richter (Slávia UK). Dinžík (Slávia UK), A. Lukačo­vič (Topoľčany), Iždinský (Slávia UK), Černohorský (ŠKP Košice). Tartalékok: Kmefo (Topoľčany) — Mikuš (VŠV Košice), valamint az Eb-ezüstérmes junior válogatott többi tagja... • Köztudott: igen-igen nehéz ellenfelek várnak az EB-n a cseh­szlovák gárdára. Azzal, azt hi­szem, egyet értesz, hogy az ola­szokat és a magyarokat nem lesz könnyű Athénban legyőzni! - Nézd: egyeló're azon töröm a fejemet, hogy kifogástalan legyen a felkészülés. Aztán kezdünk foglal­kozni az ellenfelekkel. Különben Bonnban legyó'ztük a magyarokat! Most miért ne sikerülhetne? Kár, hogy nem lehettünk ott a perth-i vi­lágbajnokságon. Sajnos, nem volt pénz a selejtezőre... • Apropó, pénz! Milyen torná­kon vesztek részt? - Április 17—21-én Strasbourg­ban játszunk (Egyesült Államok, Spanyolország, Görögország, Olaszország, Németország, Szov­jetunió, Franciaország), május 2— 5-én Bécsben (Lengyelország, Dá­nia, Anglia, Ausztria), majd május végén következik a dordrechti tor­na, ahol a szovjetekkel, a kubaiak­kal, az ausztrálokkal, a magyarok­kal, valamint a házigazda hollan­dokkal mérkőzünk. A kontinensvia­dal főpróbája a július 26—28-án sorra kerülő Duna Kupa lesz. Örül­nénk, ha a pozsonyi pasienkyi fe­dett uszodában minél nehezebb el­lenfelekkel játszhatnánk. De addig nagyon-nagyon sok és kemény munka vár ránk! ZSIGÁRDI LÁSZLÓ RudoH Zagajnov professzor Viktor Korcsnoj csapatához tartozott és pszichológusként segítette a sakko­zót az Anatolij Karpov elleni 1974-es világbajnok-jelölt! döntő során. Ti­zenhat esztendő után találkoztak. Korcsnoj ugyanis emigrált, a pszi­chológus pedig nem hagyhatta el a Szovjetuniót. Csak nemrégen. Ott volt az újvidéki sakkolimpián és „összefutott" az egykori leningrádi nagymesterrel, aki a Legfelsőbb Ta­nács dekrétuma alapján visszakapta állampolgárságát. A pszichológus több órás beszélget est folytatott „Rettegett" Viktorral—ahogy Korcs­nojt sokan nevezik. A zágrábi Sportske Novosti újság alapján rövi­dített formában közöljük a kiváló sakkozó monológját. „Azt kérdezi, visszatérek-e? Most én kérdem öntől: hogyan térhetek vissza, ha továbbra is Karpov a Szovjet Meste­rek Tanácsának elnöke és ráadásul parlamenti képviselő? Hol van itt a ma­guk peresztrojkája? Kik azok, akik a változásokról dörgedeznek? Ázt gon­dolja, hazatelepülhetek? Nem mon­dom, a szovjet nagymesterek közül ne­kem volt a legnagyobb szurkolótábo­rom. És tudja miért? Mert mindig azt mondtam, amit gondoltam. A visszaté­résből azonban nem lesz semmi. Ne­kem nem a hazám hiányzik. Az embe­rek. Nemzedékem, barataim nem vál­toznak, de a velük való találkozás nem lenne egyszerű. Tal, Polugajevszkij, Geller, Petroszjan... teketória nélkül el­árultak. Mindnyájan Karpovnak dor goztak — ellenem. Említettem, a szovjet emberek után vágyódom, Ez azonban nem ok a visszatérésre. Már 1976-ban azt mond­tam magamban: Viktor, te örökre távo­zol. Szörnyű és kegyetlen szó: örökre. Tudja, az emigránsok között is akad­nak olyanok, akik szívesen hazatérné­nek. Itt van például Sosonko nagymes­ter. Villája van Amszterdamban és úgy él, mintha Oroszországban lenne. Per­sze leszámítva az életformát és a politi­kai légkört Az orosz újságokba ír cikke­ket, tartja a kapcsolatot a rezsimmel. Ez a felemásság gyanús és veszélyes já­ték. Sose siránkoztam sorsom miatt, bár távozásom után bonyolult volt a helyzetem. Csak az alvást említeném. Nagy házban laktam és nem tudtam el­Szörnyű és kegyetlen szó: ÖRÖKRE „Rettegett" Viktor önmagáról és a sakkról aludni. Hosszú éjszakákon újra és újra rá kellett jönnöm: a holnapi nap sem lesz örömtelibb. És mivel nem akartam egyedül lenni, közelebbi barátságot kötöttem egy nővel, aki ugyan idősebb nálam, de megértjük egymást. A szovjet politika sokakat elüldözött a szülőföldről, a keleti blokkból több milliónyian hagyták el otthonukat. Anyagi és politikai okok miatt. Szpassz­kij esetében a pénz játszotta a fő szere­pet. Mindnyájan álmuk beteljesülését várják távol a hazától. Ha jól alakul a sorsuk, boldogok. Ellenkező esetben szerencsétlenek. Pontosabban úrrá lesz rajtuk a nosztalgia. Én megtaláltam Nyugaton a helyemet és elértem a cé­lomat Hogy felnagyítottam emigrálá­som okát? Nem mondanám. Talán nem emlékeznek az ellenem folytatott hajtóvadászatra? Ugy éreztem maga­mat Leningrádban, mintha a Szahará­ban élnék. Akkor telt be a pohár, ami­kor el akartak hallgattatni. Számomra nagyon fontos volt az emberekkel tar­tott közvetlen kapcsolat, ez éltetett; szí­vesen szerepeltem publikum előtt. Azokban az időkben azonban minden nyilvános fellépésemet árgus szemmel figyelték. Pedig nem keveset tettem a hazáért. Sikerrel sakkoztam az olimpiá­kon, a hazai versenyeken, a nemzetkö­zi tornákon... Amikor megfosztottak szólásszabadságomtól, rájöttem: a ha­zának már nincs szüksége rám. Szpasszkij azt mondta, Kaszparov ti­pikus bolsevik. Nem tévedett Kaszpa­rov akart minden hatalmat megszerez­ni a Mesterek Tanácsában. Ez nem si­került neki. Tudja miért? Mert a Nyugat nem ismeri el a diktatúrákat. Garri ezt elfelejtette.. Egyébként géniusz — a sakkban. Egy lépéssel van ellenfelei előtt Minden világbajnok saját korának szülötte. Aljechin például az emigráns idők gyermeke volt Nem szerette a szovjethatalmat, de nem tudta feledni hazáját. A róla írt Kotov-cikkek a KGB koholmányai. Hogy Aljechin miért nem akart a háború után visszatérni? Egy­szerű oknál fogva: egész életében ret­tegett a bolsevikoktól. Keres mesélte, hogy a háború előtt így szólt hozzá Tal­linban: „Gyorsan meneküljön, mielőtt ideérnének a bolsevikok." Botvinnik vi­szont gátlástalanul kihasználta saját ér­dekében a rendszert. Aki megpróbált beavatkozni ügyeibe vagy figyelmez­tetni tévedéseire, azt kíméletlenül el­gáncsolta és lehetetlenné tette. Tal? Te­hetséges, ügyes és bohém. Mindkét feleségét elhagyta Egyelőre még a Szovjetunióban él, de nem sokáig. Kar­pov? Már 1961 -ben a meránói világbaj­noki döntő után elhatároztam: semmi­ben se akarok közösködni vele. Karpov a rezsim embere, fontos politikai figura. Ha Karpovot támadom, meggyűlik a bajom a rendszerrel. Erre pedig mos­tanság egyáltalán nincs szükségem. Alig-alig éltem túl a meránói világ­bajnoki döntő eseményeit. A szovjet hírszerzés minden bevethetőt bevetett ellenem. Karpov emberei ültek a terem első soraiban és tanulmányozták fizikai és pszichikai állapotomat. Meggyőző­désem: a csarnokban és a villában, ahol laktam, valamilyen eszközzel be­sugároztak. Már a finálé kezdetétől fájt a szemem, máskor ilyesmi sosem for­dult velem elő. Manapság is sok ember dolgozik Karpovnak. Olvastam, hogy a grúziai Csaltubo városában valaki 100 ezer dollárt ígért Kaszparov egyik sze­kundánsának, Azmaiparasvilinek, ha elárulja a világbajnokot. Honnan vott egyszerre ennyi pénz ilyen célra? Higgye el, nem Karpov zsebéből... Karpowal ellentétben, akinek beha­tárolt a fantáziája, Kaszparov gondolat­világa szinte határok nélküli, szabadon szárnyaló. Véleményem szerint minden eddigi sakkóriásná! nagyobb. Ilyen nagymestere még nem voit a világnak. Hogy mi a tervem az elkövetkező 20 évre? Olyan színvonalon sakkozni, mint most Mert a sakk az életem..." • Ui. Viktor Korcsnoj a világbaj­nok-jelöhi nyoícaddöntö páros mér­kőzésén legyőzte a magyar Sax Gyu­lát és bejutott a legjobb nyolc köze. (tv)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents