Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-14 / 11. szám, hétfő

HAZAI KÖRKÉP 1991. JANUÁR 14. 3 FÉLMEGOLDÁSOK HELYETT ESÉLYEGYENLŐSÉG NEMZETISÉGI STÁTUSBAN ÉLNEK A ROMÁK? • EMBERTELEN ÉLETKÖRÜLMÉNYEK A TELEPEKEN • AMIKOR A SEGÉLY NEM SEGÍTSÉG A romákat Európa-szerte a nemzeti öntudatra ébredés jellemzi. Ennek nálunk is tanúi lehetünk. Szervezeteket, mozgalmakat alapíta­nak, amelyek közül néhány a választásokon is indult, képviselőik bekerültek a törvényhozó testületekbe. A Szlovák Nemzeti Tanácsban Anna Koptová képviseli a Roma Polgári Kezdeményezést, vele beszél­gettünk gondjaikról, elképzeléseikről. 0ön a NYEE színeiben indult a választásokon. - Igen, a Roma Polgári Kezde­ményezés koalícióra lépett a legje­lentősebb politikai erővel, bár utóbb kiderült, hogy mozgalmunk akkor is elegendő szavazatot kapott volna, ha önálló jelölteket állít. Eddig moz­galmunk szövetségi szinten műkö­dött, most megalakult a szlovákiai szervezet. Több más roma szerve­zet csatlakozott már hozzánk, remé­lem, sikerül egy erős, ütőképes poli­tikai erőt kialakítani. • A Roma Polgári Kezdeménye­zés programjában több ellentmon­dást véltem felfedezni. Ezek első­sorban abból erednek, hogy nincsen anyagi fedezetük céljaik eléréséhez, s egy politikai párt nem oldhatja meg az évtizedek alatt összegyűlt problé­. mákat. - Valóban vannak olyan elképze­léseink, nevézzük őket nyugodtan illúzióknak, amelyeknek valóra vál­tásához nincsen pénzünk, nincse­nek meg a feltételeink. Mint párt a nulláról indultunk, most sem ka­punk állami támogatást, kevés pén­zünk egy szerény apparátus műkö­déséhez elegendő csupán. Pedig beruházásokra, építkezésekre lenne szükségünk. Ennek ellenére kidol­goztunk egy koncepciót, átadtuk a kormánynak és az SZNT-nek. Je­lenleg szakemberek tanulmányoz­zák és még az első félévben döntés­nek kellene születnie arra vonatko­zóan, hogyan tovább. • Olyan nézetekkel is találkozha­tunk, hogy a romák problémáit a ro­ma pártoknak és mozgalmaknak kell megoldaniuk. -Ez képtelenség. Az ún. roma­kérdés lényegében szociális problé­ma és azt az államnak kell rendez­nie. Egyetlen pártnak sem áll módjá­ban feloldani a szociális feszültsé­geket. 0 Mégis mit tehet mozgalmuk? - Ha az állam végre rászánná magát a cigánytelepek felszámolá­sára, elkezdene a romák életvitelé­nek, fejlettségének megfelelő laká­sokat építeni, mozgalmunk segíthet­ne a szervezésben. Sőt, már meg is született egy építőipari vállalat léte­sítésének terve. El kellene érnünk, hogy tudatosítsák: maguknak építe­nek, rajtuk múlik, hogyan élnek a le­hetőségekkel. Sokat tehet mozgal­munk a népmüvelésben, nevelés­ben, kultúrában. Alapállásunk: nem szabad semmit rájuk erőszakolni, lehetővé kell tenni, hogy kezdemé­nyezöen kifejthessék képességei­ket, főleg zenei és színészi adottsá­gaikat. Ez is hozzájárulna a romák és a többi lakos közti feszültségek fokozatos megszüntetéséhez, mert aki kulturáltan, toleránsán viselkedik az beolvad a tágabb közösségbe, kerüli a konfliktusokat, 0 Václav Havel köztársasági el­nök legutóbbi szlovákiai látogatása során két cigánytelepen is járt. Mit gondol, mi vezérelte őt ebben? - Talán az, hogy tehetetlen, sze­retne segíteni, de nem tud, ezért így akarta felhívni a figyelmet, hogy Szlovákiában 2 ezer putriban több ezer ember középkori viszonyok kö­zött é|. Gesztus volt ez, amelyet konkrét segítségnek kellene követ­nie. Az SZNT költségvetési vitájá­ban kértem, adjanak 50 millió koro­nát a telepek felszámolására, de javaslatomat nem szavazták meg. Amíg a közvéleményt nem bántja, hogy a villany, víz, utak nélküli tele­peken ártatlan gyerekek és felnőttek halnak meg idő előtt, nem lehet a helyzeten változtatni. 0 Mozgalmuk kezdeményezte, hogy a roma etnikumot nyilvánítsák nemzeti kisebbségnek. Milyen visszhangja volt javaslatuknak? - A romák többsége egyszerűen nem tudja, mit jelentene ez számuk­ra, a hivatalos körök pedig bizalmat­lanul fogadták. Az emberi jogok al­kotmánylevele már nem sorolja fel az egyes nemzetiségeket, csak álta­lánosságban nemzetiségeket és et­nikai csoportokat említ, ebbe pedig mi is beletartozunk. Ezt azonban csak féleredménynek tekintem, a cél az, hogy nemzetiségnek tekintsenek bennünket, minden területen egyen­jogúságot élvezzünk, szabadon ápolhassuk nyelvünket, kultúránkat, újságokat, könyveket adhassunk ki, roma nyelvű tévé és rádióadás le­gyen. Az óv folyamán a politikai és társadalmi feltételek nem voltak al­kalmasak arra, hogy előterjesszük követelésünket, de az új év elején megtesszük a szükséges lépéseket. • A közelmúltban a kormány úgy határozott, hogy megszünteti a ro­máknak folyósított rendkívüli segé­lyeket. miközben tudjuk, hogy a gaz­dasági reform negatív kísérőjelen­ségei. igy a munkanélküliség külö­nösen őket sújtja. Mi az ön vélemé­nye erről? - Ha a szociális védőháló való­ban az összes rászorulón, igy a ro­mákon is segit, akkor a 40 milliós dotáció megszüntetésének pozitív hatása is lesz. Azok ugyanis, akik eddig a segélyeket kapták, elvesz­BESZÉLGETÉS MIU^N PILÁTIKKAL AZ SZDF ELNÖKÉVEL „A PLURALISTA DEMOKRÁCIA SÁRBAUPRÁSA A KICSIK MELLŐZÉSE..." A pluralista demokráciában fogant eszmei áramlatok több bal- illetve jobboldali orientációjú politikai pártot és mozgalmat hoztak létre. Az utób­biak egyike a Cseh-Szlovák De­mokrata Fórum, melynek a cseh országrészekben 2800, Szlovákiá­ban pedig, december közepén mindössze 159 tagja volt. Paradox­ként hangzik, de a Szlovák Demok­rata Fórumnak ez idáig csak Közép­Szlovákiában akadtak hívei. A hely­hatósági választásokon Tornaiján és Rózsahegyen már polgármesterje­lölteket is állítottak. Országos koor­dinációs központjuk a belügyminisz­tériumban történt márciusi bejegy­zésük óta Tornaiján van. Itt beszél­gettem az SZDF rövid múltjáról, a kis párt fennmaradásának esélyei­ről, jövőbeni célkitűzéseiről Milan Pilátikkal, a párt elnökével. • Kérem vázolja röviden pártjuk • alapvető célkitűzéseit, illetve az ala­kuló kongresszuson elfogadott prog­ramjukat. - Nem rejtjük véka alá baloldali orientációnkat, de alulról építkező párt vagyunk, mely teljesen szakíta­ni akar a múlt demagógiájával. Egy színfolt akarunk lenni a pluralista demokrácia sokszínű palettáján. Pártunk eszmei profilját nem az ide­ológia, hanem a realista politikai filo­zófia képezi. Elismerjük a tulajdon­jog minden formáját, tehát a pluralis­ta ökonómia és a demokratikus rea­lizmus elveinek ötvözésével a de­mokráciát hirdetjük és elvetjük a ki­zárólagosságot. Programterveze­tünkben megállapítottuk, hogy az SZDF egyidejűleg fórum, mozga­lom, de párt is. Főleg a baloldali gondolkodó értelmiségiekből szeret­nénk tagságunk magvát megterem­teni - ez részben már meg is történt Az igazolvánnyal rendelkező tago­kon kívül szimpatizánsaink is van­nak, akik jelenleg klubokba tömörül­nek és részt vállalnak munkánkban. Időközben saját ellenőreinket vagy ha úgy tetszik, oponenseinket is lét­rehoztuk, hisz a funkcionáriusoktól függetlenül egy autonóm szerv a programtanács is működik. • Ami szervezettségüket és nép­szerűségüket illeti a választások eredményei különösebb optimiz­musra nem adnak okot. Hogyan ítéli meg ön a jelenlegi helyzetet? - Elsősorban a választásokon va­ló részvételre helyeztük a hangsúlyt. tették alkalmazkodó-képességüket, passzívakká váltak, és nem is érez­ték szükségét, hogy dolgozzanak. Nagy veszélyt jelent viszont, hogy a nemzeti bizottságok megszűnésé­vel tulajdonképpen senkinek sem lesz feladata, hogy a romákkal tö­rődjön. 0 Hogyan lehetne ezen segíteni? - A munkaügyi és társadalombiz­tosítási hivatalokban 2-3 szociális dolgozót meg kellene bízni, hogy karolják fel őket. Sok tennivaló vár a pedagógusokra, az egészség­ügyre és az egyházakra is. Az ál­lamnak fel kellene térképeznie a leg­(Méry Gábor felvétele) szegényebb, a fejletlen tudatú csa­ládokat és egyéneket, mert a rászo­rulók száma bizonyára megnő. Ugyanakkor senkiben sem szabad megerősíteni azt a hitet, hogy majd ..valaki" kisegíti a bajból. Mindenki­nek, aki dolgozni tud, munkaalkal­mat kell adni, nehogy a társadalom peremére sodródjon. • Nem beszélhetünk a roma kér­désről anélkül, hogy ne említenénk a bűnözést. Véleményem szerint ez váltja ki elsősorban a többi lakosban az ellenérzéseket és az előítéletek is erre vezethetők vissza. - Meggyőződésem, hogy a mű­velt, okos ember nem lop, nem ra­bol, nem gyilkol. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy főleg a műveletlen vagy félmüveit emberek térnek le a jó útról és ez nemcsak a romákra vonatkozik. Ebből az következik, hogy a rossz anyagi - kulturális hely­zetben lévő romák körében az eddi­ginél sokkal intenzívebb nevelőmun­kát kell kifejteni, mert e nélkül a bű­nözés sem csökkenhet. 0 A nevelést említette, mi a véle­ménye a cigány óvodákról, osztá­lyokról? - Ott ahol sok roma él, ott szük­ségszerűek. Napjainkban azonban az a gyakorlat, hogy a gyerekeket automatikusan külön osztályokba sorolják ott is, ahol ez nem szüksé­ges. A nyelvi akadályok miatt úgy ítélik meg, hogy a gyerekeknek nin­csenek képességeik, igy aztán Immár ismernek, hisz polgármester­jelölteket is állítottunk, s ez kiinduló­pont lehet a tartalmasabb jövő felé. Kicsik vagyunk, még mindig formá­lódunk, ezért sem foghatjuk ezt fel vereségként. Továbbá azt is figye­lembe kell venni, hogy sem anyagi, sem egyéb feltételeink nem tették lehetővé egy hatékonyabb választá­si kampány megszervezését. Erre szeretnék most is apellálni: csak akkor valósíthatjuk meg céljainkat, elképzeléseinket, ha az „élni és élni hagyni" elv egyetemesen érvénye­sül majd, s a kibontakozáshoz kellő anyagi támogatást is kapunk. • Tornaijai irodájuk felszereltsé­gét és berendezését látva úgy tűnik mintha nem lennének anyagi gond­jaik. Bizonyára volt valamilyen indu­lótőkéjük, amiből mindezt létre­hozták. - Igen. Kaptunk kétszázezer ko­ronát az államtól, és ennek hatvan százalékát költöttük berendezésre és részben a választási kampányra. Van egy állandó alkalmazottunk itt Tornaiján, további két személyt pe­dig időlegesen kisegítő munkaerő­ként alkalmazunk. Egyelőre ez min­den, de már így is kimerülöben van­aránytalanul sok fogyatékosat tarta­nak köztük nyilván. Radikálisan meg kell változtatni az oktatásügy hozzá­állását a roma gyerekek képzésé­hez, de ehhez tudományosan alátá­masztott felmérések, új módszerek kellenek. 0 Mi a helyzet a roma nyelvvel? - Nyelvünk nem egységes, de alapja azonos. Én világszerte meg­értetném magamat a romákkal. Úgy mondhatnánk, hogy az egyes orszá­gokban különböző nyelvjárásokat beszélnek. Eddig nem voltak meg a lehetőségek az irodalmi nyelv kia­lakulásához. Ennek ellenére Ju­goszláviában kidolgozták a nyelv­tant és az iskolában is tanítják. Ma­gyarországon is vannak roma peda­gógusok. Sajátságos helyzetben va­gyunk, nincs anyanemzetünk, de azért anyanyelvünket ápolnunk kell. 0 Rengeteg koncepció, tervezet született az elmúlt évtizedekben a kérdés megoldására, az állam je­lentős összegeket fordított erre a célra, az eredmény azonban elma­radt. Mivel magyarázható ez? - Sohasem érhető el eredmény, ha nem ismerik el az ember identitá­sát, ha erőszakkal akarják saját el­képzelésük szerint átformálni. Az ál­lam betiltotta a romák sajátságos életvitelét és amit rájuk kényszerí­tett, az távol áll mentalitásuktól. Ami a pénzbeli támogatást illeti, azt szo­ciális célokra fordították, és nem a kultúrára, művelődésre, oktatásra. Mi úgy érezzük, diszkrimináltak ben­nünket, a társadalom viszont nem ért ezzel egyet, sőt általában azt hiszik, hogy óriási összegeket köl­töttek ránk. A volt nemzeti bizottsá­gok szociális dolgozói a megmond­hatói, ez nem felel meg a való­ságnak. 0 Hogyan sikerül bevonni a roma értelmiséget munkájukba, hiszen valószínűleg ők tudnának a legha­tékonyabban segíteni? - Ez sarkalatos kérdés. Azok, akik valamilyen iskolát elvégeztek, valamilyen pozíciót szereznek, több­nyire letagadják származásukat. Én ezt nem tartom tragédiának, mert meggyőződésem, idővel megértik, hogy vállalniuk kell önmagukat. 0 ön, mint képviselő mit tehet a vázolt problémák megoldásáért? - Legfontosabbnak a nemzetiségi státus elismerését tartom, bár tu­dom, hogy ez önmagában nem tild meg mindent, hatása nem lesz azonnali. Egyedül vagyok roma a parlamentben, eleinte megmoso­lyogták felszólalásaimat, de most már egyre többen támogatnak. Min­denesetre jelzem a gondokat és re­mélem, ezzel is segítek népem fele­melkedésében, beilleszkedésében, eredeti kultúrájának megőrzésé­ben. CSIZMÁR ESZTER nak anyagi tartalékaink. A tagsági illetékekből nem tudunk megélni, á vállalkozást pedig egyelőre nem engedélyezik. Hivatalosan még nem kértünk támogatást, mert a politikai pártokról szóló törvény jóváhagyá­sát várjuk. • A jövő tehát egy kis párt szá­mára bizonytalan, hiszen léte, vagy nem léte forog kockán. Mit tesznek majd fennmaradásuk érdekében? - Amint már említettem, sok múlik az államon, de érzésem szerint a pluralista demokrácia sárbatiprása lenne, ha a kicsiket, a gyengéket támogatás helyett mellőznék. Mi a magunk részéről igyekezni fogunk sorainkat megerősíteni, bár az is a múlt tapasztalata, hogy nem a tag­létszámon múlik egy-egy párt nép­szerűsége és működésének haté­konysága. A moratórium feloldása után mi is vállalkozásba kezdünk. Itt Tornaiján is több háztartásbelinek teremtünk munkalehetőséget, ami a mai szűkös helyzetben bizonyára jól jön majd. Az Unimex-Holding céggel kötött megállapodásunk már csak az engedélyre vár. Legköze­lebb 1992-ben lesz kongresszu­sunk. Addig is arra törekszünk, hogy tényekkel bizonyítsuk életképessé­günket, tagságban, szellemiekben és anyagiakban is gýarapodjunk, s egy modern baloldali párttá vál­junk. POLGÁRI LÁSZLÓ „AKARATOS A GYERMEKEM" Akaratos, mert nem akarja meg­enni az ételt; mert nem akarja fel­venni a ruhát, amit születésnapjára kapott; mert nem engedi, hogy öltöz­tessék az óvodában; mert nem akar feljönni a játszótérről; mert nem mond le a cumisüvegről... Nehéz perceket okoznak ezek az epizódok a szülőknek, a kérdést azonban, vajon tényleg a gyerek szeszélyes, illetve makacs, vagy a felnőtt világ ellenszenves vele szemben, csak a legritkább esetben teszik fel ma­guknak. Minden gyerek szeretné, ha időn­ként az ő akarata érvényesülne, ha érezhetné: szüleinek is fontos, amit ő szeretne. Ha rossz időpontot, al­kalmatlan színhelyet talál elhatáro­zásának érvényesítésére, az legin­kább annak a jele, hogy általában ritkán van módja dönteni, a szüleit elhatározásuk megváltoztatására bírni. Ezekben az esetekben tulajdon­képpen a gyerek nem „akaratos", hanem egyszerűen rosszkor gyako­rolja az akaratát. Ha van idő kötetle­nebb együttlétre, ha kérheti, hogy melyik pizsamáját, zokniját vehesse fel, ha alkalmanként belebújhat anyu papucsába, ha séta közben eldönt­heti, melyik játszótérre mehet, akkor sok mindent meg lehet magyarázni. Abban az esetben, ha gyerekünk­ről kimondjuk, hogy merev, szeszé­lyes, akaratos, lemondunk arról, hogy megértsük, valójában miről is van szó. A felnőtt sokszor öncélúan ma­kacs, feleslegesen ragaszkodik va­lamihez gyereke ellenében: túl sok a tilalom, a „nem szabad", gyakran változik a határ az igen és a nem, a szabad és a nem szabad között. Az is oka lehet, hogy a gyerek gyak­ran háttérben érzi magát, ha úgy véli, csak akkor veszik észre, ha mást akar, ha „rossz". A szülőknek azon kellene időnként elgondolkod­niuk, hogy nem akarnak-e olyasmi­ben dönteni helyette, amiben inkább neki kellene kitalálni, megérteni az ő vágyait. Nem türelmetlenek-e, nem bizalmatlanságuknak, félel­müknek engednek-e, amikor maka­csul ragaszkodnak elképzeléseik­hez. Gondolkozzanak el azon is, gyereküknek van-e egyezkedésre, saját akarata érvényesítésére elég alkalma. Segitenek-e neki abban, hogy ne a legrosszabb időben ra­gaszkodjon kívánságaihoz? S ha mindezen elgondolkodtak, akkor el­jutnak ahhoz a nevelési módszer­hez, amellyel jobban megértik, jó szóval oktatják gyermekeiket. Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona UZSORA VAGY RABATT Az árliberalizáció fogalma gon­dolkodásunkban az áremelésekkel párosul. Ha egy héttel ezelőtt azt állítottam volna, hogy egy liberalizá­ciós folyamat szenvedő alanya nem mindig a vásárló, senki nem hitte volna el. Pedig, mint ezt a múlt hét eseményei igazolják, helytálló a gondolat. Az olcsóbb áru utáni futkosás 9-én, a prágai vajárusítás­kor kezdődött. Az „istentelenül" ma­gaš árral nemcsak a fogyasztó járt rosszul. Közép Csehországban a tejipari vállalat nyakán maradt leg­alább negyven tonna tejtermék, mégpedig olyan, amit nem lehet hu­zamosabb ideig tárolni. Mit tehetett a termelő - fogta magát, előállított egy szolgálati tehergépkocsit és a fogyasztói árnál 20 %-al olcsób­ban adta a vajat a prágai utcákban. A jó példának követői is akadtak - a morvák a csőd szélére juttatják lassan a húsipari trösztöket és nagy­kereskedelmi vállalatokat, mert be akarják bizonyítani: a fogyasztói ár tisztességtelen haszna nem a ter­melök zsebébe megy. Megfigyelők azt állítják, hogy sok termelő vállalat élni fog a kisprivatizáció adta lehető­séggel. önálló boltot nyitva, ala­csony árakkal és a konkurrenciával kényszerítik rá a nagykereskedelmi vállalatokat, hogy megmaradásukat ne áremeléssel, hanem valódi át­szervezéssel vagy leépítéssel érjék el. Mindannyiunk javára. -lovász-

Next

/
Thumbnails
Contents