Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 7. szám, szerda

Együttműködési lehetőségek Kassa-újváros 1-es számú művelődési otthonban hétfőtől szombatig egy észak-magyarországi cég, a Bódva-völgyi Kőfeldolgozó Kft., mutatkozik be, és kínálja termékeit, valamint termelési kapacitását a szlovákiai építkezőknek, kőfeldolgozóknak:. Miután megcsodáltam az ott sorakozó különböző színárnyalatú és formájú márvány-, valamint gránitlapokat, majd több látogatóval együtt végignéztem a magyar és szlovák nyelvű videotájékoztatót, néhány további információért a cég ügyvezető igazgatójához, Horkai Istvánhoz fordultam. - Minket lényegében két dolog inspirált arra, hogy Kassára jöjjünk: az igények feltárása, valamint a gazdasági kapcsola• taink bővítése. 9 Igen ám, de közben ott az országhatár. .. - Kétségtelen, ám szerintem a politikai viszonyok úgy fejlődnek, hogy az országhatár a gazdasági együttműködésben sem lesz akadály közöttünk. Mi az együttműködésről nem beszélni akarunk, hanem csinálni akarjuk. Szlovákiában több jól menő kőfeldolgozó létezik, köztük a szepesváraljai. Ismerem a helyzetet, s tudom, hogy itt az előfeldolgozó a fejlettebb, nálunk viszont a végfeldolgozó, végkivitelező gépsorok a jobbak. Ebből következtetve az együttműködést úgy lehetne megoldanunk, hogy az itteni nyersanyagokból, kőzetekből félkész terméket állítanának elő, majd ezekből, nálunk .készterméket, s a Németországba, valamint Amerikába irányuló exportszállítmányokból befolyó nyereségen osztoznánk. Lehetne tehát közös vállalat is. A másik megoldás: a késztermék visszajöhet Szlovákiába. - Az árakról a BÓKÔ Kft. kereskedelmi vezetője, Kádas Gábor adott felvilágosítást: - Úgy hiszem, hogy a cserekereskedelem lebonyolítása ilyen szempontból nem ütközne nehézségekbe. A mostani kiállítás valóban piackutatás jellegű, ám aki a kínálatunkat látva vásárolni szeretne tőlünk, az megrendelheti a kiszemelt árut Ján Poneváč kassai ügyintézőnknél a Sokolovská 22 alatti lakásán, illetve érdeklődhet nála a 424-669-es telefonszámon. 0 Mennyibe kerülnek a kinált termékek? - Az anyaguktól függően négyzetméterenként 50-70 márkába, illetve az említett összegnek megfelelő koronába. (gazdag) Bohunicei állásfoglalás Nincs szükség a V-1-es Atomerőmű leállítására A Szövetségi Gazdasági Minisztérium szakemberei január 7-én eljuttatták a Csehszlovák Sajtóirodához azt az állásfoglalást, melyben a Jaslovské Bohunice-i V-1-es Atomerőmű körüli külföldi sajtókampánnyal kapcsolatban fejtik ki véleményüket. Többek között a következőket írják: A múlt év utolsó hónapjaiban az osztrák tömegtájékoztatási eszközök némelyikében ismét erősödött a csehszlovák atomenergetika bírálata. Míg korábban a Dukovanyi és a Temelíni Atomerőmű építésének leállítását követelték, ezútal a Jaslovské Bohunice-i V-1 -es Atomerőmű bírálatát tűzték tollhegyre. Szinte meghökkentő, hogy milyen műszakilag megalapozatlan, érzelmekre ható érveket használnak az egyes tömegtájékoztató eszközök, az utóbbi időben pedig már osztrák politikusok is. Hazánk 1989. november 17-e utáni politikai fejlődésének egyik eredménye, hogy megváltozott lakosságunk és a világ közvéleményének tájékoztatási filozófiája atomerőműveink állapotáról és üzemeltetési módjáról. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közvetítésével felkért bizottságok vizsgálták a Temelíni Atomerőmüvet is, s vizsgálataik eredményeiről a hazai és az osztrák közvéleményt egyaránt tájékoztatták. Mi a helyzet a bohunicei V-1-es atomerőműben? Le kell szögezni, hogy kétblokkos, víznyomású, első generációjú erőművekről van szó, 880 megawattos összteljesítménnyel. A volt KGST-tagországok keretében a szóban forgó típus utolsó darabjaként készült (blokkjait 1979-ben, illetve 1980-ban helyezték üzembe). Az előző blokkokhoz képest nagyon sok műszaki újítást hajtottak rajta végre, és az innovációs folyamat továbbra is tart. Logikus, hogy a későbbiekben felépített atomerőmüvek műszaki színvonala jobb, éppen ezért merült fel a kérdés, hogy a V-1-es még elfogadható-e társadalmunk számára. Jóllehet hazánknak sok jó atomenergetikai szakembere van, ismételten az illetékes nemzetközi szerveket kértük fel, értékeljék az erőmű üzembiztonságát. A szövetségi kormány meghívására a vizsgálatokban részt vett az osztrák kormány szakértői csoportja is. A hazai és a külföldi bizottságok tagjai minden igényelt információt megkaptak. Az osztrák bizottsági tagok egyébként hivatalos jelentésükben szólnak a csehszlovák fél nagyfokú együttműködési készségéről. Az osztrák szakemberek kivételével a vizsgálatba bekapcsolódott többi bizottsági tag arra a véleményre jutott, hogy a V-1 -es atomerőmű jelenlegi állapota nem olyan, hogy azonnali leállítására lenne szükség. Csupán az osztrák bizottság ajánlja a szövetségi kancellárnak, hogy „minden lehetséges eszközzel hasson a Jaslovské Bohunice-i V-1-es atomerőmű azonnali leállításának elérésére." » A csehszlovák fél számára nem meglepő ez az állásfoglalás, mely teljes összhangban áll az osztrák atomellenes politikával, s a széles körű atomellenes kampány következtében az osztrák fél a környező országokban is elutasítja az atomenergetika fejlesztését. Az illetékes csehszlovák szervek tudatában vannak felelősségüknek a V-1-es atomerőmű üzembiztonságát illetően is, saját lakosságunk szempontjából éppúgy, mint a szomszédos országok lakosságának szempontjából. Amennyiben kockázatossá válna a helyzet, azonnal leállítanánk az üzemeltetést. A szakértői csoport (az osztrákok kivételével) vizsgálati eredményei szerint azonban ilyen intézkedésre nincs szükség. „Mi volt Sä cél?" avagy kinek az érdeke a vélemények elhallgatása Az Új Szó december 28-i számában ..Elszalasztott lehetőség" címmel Németh Szilvia beszélgetést folytatott dr Világi Oszkárral, az FMK prágai parlamenti képviselőjével az illetékességi alkotmánytörvény elfogadásáról. Az Együttélés Politikai Mozgalom felkérte a szerkesztőséget, hogy az olvasók tárgyilagos tájékoztatása érdekében szintén kifejthesse véleményét. Németh Szilvia 1991. január 3-án magnószalagra rögzítette a beszélgetés szövegét Duray Miklós országgyűlési képviselővel, az Együttélés-MKDM koalíció klubjának a vezetőjével. A beszélgetést követően röviddel közölte Németh Szilvia, hogy ,,valószínűleg műszaki hiba következtében" újra kell a beszélgetés szövegét felvenni. Az írásban eljuttatott kérdésekre ezután Duray Miklós írásban válaszolt, ami kizárta a további félreértéseket. Az újságíró által feltett, az egész kérdéskör bonyolultságát leginkább megvilágosító válaszokat azonban a szerző - az újságírói etika írott és íratlan szabályait súlyosan megsértve - kihagyta anélkül, hogy a megcsonkított szövegét újból jóváhagyatta volna a meginterjúvolt alanynyal. Az alábbiakban pótoljuk a kihagyott kérdéseket és a reájuk adott teljes választ: 0 Miért nem felelt meg az Együttélésnek a kollektív jogok kifejezés, amelyet elfogadott a Polgári Fórum • és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselőinek parlamenti frakciója? - Ilyesmiről szó sem volt. Ezért furcsállom a kormánypárti magyar képviselők ilyen véleményét. Úgy nyiltkoznak, mintha nem tudnák, mi történik a parlamentben, illetve a háttérpolitikában. Sajnos, az Új Szó nem közölte parlamenti klubunk állásfoglalását, melyet Batta István képviselőnk adott elő a törvényjavaslat tárgyalása során. Mivel az olvasók nem ismerik ezt a szöveget, ezért Világi Oszkár FMK-képviselő bátran állíthatott valótlant erről. Nem állt fenn a visszaellenőrizhetőség lehetősége. Ezért engedje meg, hogy a félreértések elkerülése végett idézzem állásfoglalásunk leglényegesebb részét. ,,A csehszlovák föderációról szóló 1968. évi alkotmánytörvénynek az illetékesség megosztását célzó módosítása helyes irányba mutat az egyes régiók önálló döntéshozásának biztosítását tekintve. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ez a folyamat nem a civil társadalom alapelveinek jegyében zajlik. A nemzeti célok a társadalmi és állampolgári érdekek fölé helyezkednek. A február óta Szlovákiában lejátszódó nacionalizmustól túlfűtött események által kiváltott folyamatok félelemmel töltik el az embereket, ami bennünket is nyugtalanít. Természetes, hogy minden nemzetnek joga van dönteni saját sorsáról. A szlovák nemzet esetében is így van ez. De az utóbbi hónapok politikai légköre Szlovákiában a szélsőséges nacionalista erők befolyása alá került. Ezeknek az erőknek az érdeke nem egy civil társadalomnak a felépítése. Ellenszenvet szítanak a nemzeti kisebbségek ellen, amelyeknél viszont érezhető a jövőjük és nemzeti tudatuk iránti növekvő félelem. Aggódásaikat és félelmüket a közelmúltban elfogadott nyelvtörvény is alátámasztja, amelyet egyedülállóan a többségi nemzet, és nem a kisebbségek nyelvének védelmére hoztak. Ezzel szemben a jelenlegi európai demokratikus szellemnek megfelelően a nemzeti kisebbségek, illetve etnikai csoportok jogainak védelmét biztosító törekvésekre van szükség. Erre irányul az 1975-ben Helsinkiben elkezdődött nemzetközi folyamat is. A helsinki Záróokmány aláírói kötelezték magukat, hogy biztosítják a területükön élő nemzeti kisebbségek jogait. Ezen elkötelezettségüket. Csehszlovákiát is beleértve, a madridi és a bécsi helsinki utóértekezleten is megerősítették. Helsinki óta azonban ezek az alapelvek további emberi dimenziókkal bővültek, amelyek iránt Koppenhágában és legutóbb a párizsi csúcstalálkozón is elkötelezték magukat. Az ún. Pentagonálé-államok közti együttműködés keretében szintén előkészületben van a nemzeti kisebbségek alapokmánya. Meg kell említeni, hogy valamennyi említett nemzetközi fórumon Csehszlovákiát is a szövetségi kormány megbízottai képviselték és képviselik a jövőben is. Ezáltal az eddigiekben, de a továbbiakban is a szövetségi kormányra tartozik az ebből származó kötelezettség, és nem külön-külön a Cseh és a Szlovák Köztársaságra." 0 Mit szól Világi Oszkár azon kijelentéséhez, hogy az Együttélés politikaiig elszigetelődött? - Úgy gondolom, hogy Világi Oszkár ezt is rosszul ítéli meg. 0 Kíván-e még valamit hozzátenni az illetékességi törvény kapcsán? - Az illetékességi törvényt a demokráciához vezető út egyik elemének tartom, azonban az előkészítés módja és az a zsarolás, amelyet a szlovák kormány gyakorolt, a demokrácia arculcsapása volt. Az Együttélés Politikai Mozgalom Központi Irodája j^pP Kr. ^ ^fÜP Kezdem érteni a privatizálást... Méltatlankodunk - és nem ok nélkül. Naponta tapasztaljuk, hogy a tavalyi százasbankó értéke hatvan koronára, vagy még kevesebbre csökkent, miközben a jövedelmünk csak alig-alig növekedett. Azért is arcunkba szökött a vér, mert az új árjegyzék rossz híreket tartalmazott, és ráadásul még érthetetlen is volt. És értetlenkedve fogadtuk a hírt, hogy Csehországban olcsóbban mérik a lisztet, mint Szlovákiában. Az pedig a szó szoros értelmében felzúdulást váltott ki, hogy az emberek azt tapasztalják: különböző boltokban különböző áron árusítják az élelmiszert. Jobban szemügyre vettem a kérdést, és rájöttem: ugyanaz a jelenség távolról sem ugyanazt a hatást kelti. Az állami boltok jelentős részében uralkodó árkáosz a veszélybe került bürokrácia következménye, míg a magánkézben működő üzletekben tapasztalt árdifferenciálás tudatos cselekvés. Az egyéni kezelésben levő boltok tulajdonosai az esetek zömében tisztában vannak vele, hogy miként kell - és lehet - a vásárlót „megfogni", ugyanabba az üzletbe „szoktatni". Elméletben ezt az állami üzletek vezetői és elárusítói is tudják, talán igazodnának is a kereskedelem évezredek alatt kialakult szabályaihoz, a bürokrácia azonban vasmarokkal tartja őket. Hogy ez mennyire káros, azt mindennél jobban mutatják a kereskedelmi egységekbe érkezett és az árképzéssel kapcsolatos, egymással ellentétes utasítások. Napjainkban az élelmiszerkereskedelem és általában az áruforgalmazás döntő hányadát az állami és az (ál)szövetkezeti hálózat bonyolítja le. Az első fecskék azonban megérkeztek, és - bár kisebb egységekben - már találkozunk itt-ott magánkereskedőkkel is, akik' a „sok kis haszon - tisztes nyereség" elvéhez igazodnak. A kisprivatizációnak elsősorban ez a célja, ha a jelenséget a fogyasztó oldaláról vizsgáljuk. A kisprivatizálás azonban csak akkor éri el célját, ha nemcsak a kereskedelemben jelennek meg a konkurencia elemei, hanem a termelésben is. Áruhiány feltételei között a legjobb indulatú és a legtisztességesebb kiskereskedő sem képes leszorítani az árakat. Ez azonban már az állam adópolitikájával függ össze. Azzal, hogy központi szabályozással érdekeltté teszik-e az üzemeket a termelés növelésében, vagy elveszik a kedvüket. A néhány eddig beindult kiskereskedés végigjárása után így összegeztem a tapasztalataimat: Kezdem érteni a kisprivatizáció célját. A cél eléréséhez azonban csak a kiskereskedők hozzáértése és jóindulata nem elegendő. Az adóprés kezelésével is csínyján kell bánni. TÓTH MIHÁLY A legelőnyösebbet választották A német-német házasság változtatott a helyzeten • Tervezés, szerelés gyártói segítséggel • Június 15-én próbaüzemelés Tavaly májusban még úgy volt, hogy a magyarországi Bocsi Sörgyár nyújt segítőkezet a rimaszombatinak üzemeltetési gondjai leküzdésében. Előzetesen abban egyeztek meg, hogy egy NDK importból származó palackozó gépsort kapnak a rimaszombatiak malátáért. Elkészült a szállítási és szerelési ütemterv, megegyeztek a fizetés módjában és idejében Egyszóval minden jel egy kölcsönösön előnyös üzletkötést körvonalazott. Mindez mégsem következett be, mert a gömöri sörgyár illetékesei az utolsó pillanatban visszaléptek. Erre az szolgáltatott okot, hogy megkezdődtek a tárgyalások a két német állam között, majd fokozatosan egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy létrejön a német-német házasság. Ez egyidejűleg azt is előrevetítette, hogy a magdeburgi Nagema cég a jövőben vagy leépül, vagy átalakul, esetleg beolvad a nyugati országrész söripari óriásának valamelyikébe, ami mind a pótalkatrész-ellátásban, mind a szervízjavitások megszervezésében szinte megoldhatatlan helyzet elé állította volna óket. Meghiúsult a kecsegtető üzlet, viszonl a gyárban szinte mindennaposak voltak az üzemeltetési nehézségek. - Az történt, hogy a hazai piac tétlenségét és mostoha kínálatát látva az igazgatóval elhatároztuk egy nagyteljesítményű, üzembiztos külföldi gépsor vásárlását. Az Interal külkereskedelmi cég közvetítésével tanulmányútra indultunk, a nevesek között is a legnevesebb nyugatnémet céghez, a Kroneshez. Münchenben és Aldersbachban jártunk, és talán mondanom sem kell, a Löwenbrau, Spaten és más sörgyárak háza táján számunkra szinte mesés volt a látvány. Fejcsóválva nyugtáztuk, hogy a 24 ezer palack kapacitású gépsort mindössze három ember kezelte, s azt állították, hogy három évi üzemelés után is simán biztosítják a 99,6 százalékos hatásfokot. Ezt a teljesítményt egyébként - s ezt szemrebbenés nélkül kimondták - tíz éven keresztül szavatolják. Mégsem igyekeztek rábeszélni az üzletre. Találkoztunk a cégvezető fiával is, aki ugyancsak barátságosan fogadott és többször is hangsúlyozta, hogy nem erőszak a disznótor, nézzük meg a konkurenciát is. és csak azután döntsünk. Azt is megtudtuk tőle, hogy a gépsor árát. a 70 ezer márkát részletekben is fizethetjük, és nekik az is megfelel, ha malátával egyenlítjük ki a számlát. Mindez júliusban történt. A kővetkező hónapban - mintha csak megfogadták volna a német üzletember szavait - már újból úton voltak. Ezúttal Spanyolországban, a Maas cég barcelonai és Vichi Katalin-i üzemeit tanulmányozták, majd a franciaországi Leuvenben búvárkodtak a söriparban. A gyártulajdonos jelenlétébén többek között itt szemlélték meg az olasz Simonazzi cég gépeit is. Itthon alaposan meghányták vetették a dolgot, minden pro és kontra érvet átgondoltak, s a felettes szerv - a Rimava Agrokombinát - véleményét is kikérve hozták meg a döntést: a német Krones céget választották. És hogy miért éppen ezt? -Egy nagyon fontos részletkérdés döntött a javukra. Bár a Krones nem egy olcsó cég, korrekt és megbízható partnernek tűnik. A dilemmát végérvényesen az döntötte el, hogy egyedül ők képesek az utolsó csavarig mindent vagyis komplett gépsort leszállítani. Ez azért is lényeges, mert nem akartunk csöbörből vödörbe esni az alkatrészellátást illetően, sem pedig toldozni-foldozni az amúgy is összetett géphálózatot. Kronesék ajánlata minden tekintetben előnyös volt számunkra, sőt a kezelőszemélyzet betanítását, valamint a tervezés és szerelés oroszlánrészét is vállalták A malátával való fizetés végül is nem valósult meg, mert a hazai külkereskedelmi cégek ezt a devizaforrást nem engedik ki a kezükből. Az értékesítésből hozzánk eljutó eszközök felhasználásával törlesztjük adósságunkat. Bárhogy is van, az előkészületi munkálatok gyors ütemben folynak. Az építők már két hónappal ezelőtt befészkelték magukat a gyár volt raktárhelyiségébe, hogy március 25-éig elvégezzék az itt rájuk váró nem kevés munkát. Mindezt egy nyitrai magáncég végzi. Előzetes megegyezés értelmében februárban kel útra a rimaszombatiak héttagú szakembergárdája a Krones céghez, hogy egy héten keresztül a helyszínen tanulmányozza a gépeket. Ezután kezdődnek meg a szállítások, majd a német szakemberek felügyelete mellett a szerelómunkák. A gondosan kidolgozott ütemterv szerint június 15-én megkezdődik a próbaüzemelés. Az új gépsor növeli majd a munkatermelékenységet, az új csomagolás-technika pedig egy teljesen más külsőt kölcsönös a terméknek. Marad viszont az alap, az ízes gömöri nedű, mely a múltban több nemzetközi seregszemlén is osztatlan sikert aratott már. Ennek Gömörben mindenki örül, annak viszont már kevésbé, hogy a maga nemében párját ritkító technikának, illetve a gyárnak már irigyei is akadtak. Sajnálatos jelenség ez, de tudatában vannak annak, hogy a szárnyait bontogató konkurenciaharcnak és a piacgazdaságra való áttérésnek ez is kísérőjelensége, s remélik, ezért a fogyasztók széles táborának elismerése duplán,kárpótolja majd őket POLGÁRI LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1991. I. 9.