Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-05 / 4. szám, szombat

Magyar költségvetés Működött a faragókés A törvényalkotásban mennyiségi re­kordot felállító magyar parlament még 1990-ben utolsónak a költségvetésről szóló törvényt fogadta el. A kiadások összege kereken 931 milliárd, a bevétele­ké ennél közel 79 milliárddal kevesebb. Az elfogadott költségvetéssel szinte senki sincs megelégedve és vannak nagy vesz­tesek is. A honvédelmi tárca például 54,5 milliárd forintot kapott, 20 milliárddal ke­vesebbet, mint amennyire számítottak. Megnyirbálták 600 millióval a biztonsági szolgálat költségvetését is, nem mutatván sok megértést ama hivatalos panasszal kapcsolatban, hogy a titkosszolgálatok elavult felszerelésével nehéz védekezni a terrorizmus ellen. Más csökkentések hatása általáno­sabb aggodalmat kelt. Az agrártermékek exporttámogatására tavaly még több mint 50 milliárdot fordított a költségvetés. Erre az esztendőre ilyen célra csupán 30 mil­liárd forintos összeget irányzott elő a kor­mány, és ezt a törvénytervezet módosítá­sakor még további egymilliárd forinttal csökkentették. A költségvetési vita követ­kezményeképpen a szovjetunióbeli jam­burgi gázvezeték építésére szánt idei elő­irányzatot másfél milliárd forinttal kurtítot­ták meg. Az elfogadott költségvetés nyomán - finoman szólva - nem nő annak valószí­nűsége, hogy Budapesten világkiállítást fognak rendezni. A világkiállítási propa­gandairoda költségeinek 100 millió forint­tal való megnyirbálása után már csak minimális összeg áll e szerv rendelkezé­sére. A kormánybiztos ki is jelentette: ,,Az állam semmit, vagy szinte semmit nem tud áldozni a világkiállítás megrendezé­sére, tudomásul kell vennie, hogy szabad kezet kap a bel- és külföldi magántőke." (Arra nem válaszolt: jön-e ez a magántő­ke, ha az állam nem áldoz?) A kevés terület egyike, ahol a faragó­kés nem működött, a nemzeti kisebbsé­gek helyzetével függ össze. Jelentőseb­ben támogatják az eddiginél az általános iskolai kéttannyelvű nemzetiségi oktatást, a nemzeti és etnikai kisebbségi szerveze­tek működését, valamint e szervezetek lapjait is. Az utolsó pillanatban elfogadott módo­sítások tömege következtében a költség­vetést még áttekinteni is roppant bonyo­lult. Az Országos Takarékpénztár például leveleket köteles küldeni február közepéig több millió olyan számlatulajdonosnak, aki eddig kedvezményes kamatozású hi­telekkel törlesztette lakástartozását, felkí­nálva nekik a rendelkezésre álló változa­tokat, amelyeknek mindegyike összeha­sonlíthatatlanul kedvezőtlenebb az eddi­ginél. A költségvetés nyomán általános az aggodalom, hogy 1991. az áremelések esztendeje lesz. Noha a benzináremelés nem olyan régen országszerte blokádhoz vezetett, mégis már bizonyos, hogy az árba beépítendő adó miatt hamarosan emelkedik az akkor kialkudott kompro­misszumos benzinár. A napokban - egyes számítások szerint mintegy egy­harmadával - emelkedik a kenyér, a pék­sütemények, és a tej ára. Mivel a társada­lombiztosításnak nincs elég pénze (pon­tosabban: még nem tudja, mennyi is a pénze), nem tudja állni, mint eddig, a fürdóhelyi beutalók árát, ami a betegek tízezreit érintheti. Mindenesetre a költ­ségvetés és az életszínvonal-romlás összefüggése arra indított több szakszer­vezetet, hogy éles hangú nyilatkozatban tiltakozzon. „Népnyúzó" költségvetésről beszól például a vasasok nyilatkozata. A parlamentnek valóban körmére égett a költségvetés, az forgott kockán, hogy vajon finanszírozható-e az ország? Azzal, hogy az Országgyűlés elfogadta az idei költségvetést, immár nem áll elvi akadály az előtt, hogy a kormány három­éves hitelmegállapodást kössön a Nem­zetközi Valuta alappal. Ez a szerződés garantálhatja a magyar gazdaság idei finanszírozását és ezáltal megnyílnak az ország előtt a lehetőségek más nemzet­közi pénzügyi szervezetek, pénzintézetek hiteleinek felvételére is. VARGA PÉTER ÁDÁM Szomália A felkelők feltételei (ČSTK) - A legnagyobb szomáliai fel­kelő szervezet, az Egyesített Szomália Kongresszusa (USC) csütörtökön Lon­donban nyilatkozatot tett közzé, amely hangsúlyozza: az USC akkor hajlandó a harc felfüggesztésére, ha azt az ország­ban tartózkodó külföldiek evakuálása szükségessé teszi. Ugyanakkor továbbra sem hajlandó tűzszünetet kötni és tárgya­lóasztalhoz ülni Sziad Barre államfővel, s az USC ellenez mindennemű külföldi katonai intervenciót is. A felkelők szerint a külföldiek evakuálását a Vöröskereszt­nek kellene lebonyolítania. Csütörtökön este Rómában szállt le a szomáliai légitársaság gépe, fedélzetén 80 menekülttel. Az AFP szerint köztük volt a jelenlegi kormányfő, Mohamed Madar felesége és hét gyereke is. Maguk a me­nekültek eltérően ítélték meg az ország­ban uralkodó helyzetet és Barre elnök pozícióit. Egyeiértettek abban, hogy az utóbbi órákban viszonylagos nyugalom volt a fővárosban. Más források viszont arról számoltak be, hogy csütörtökön is folytatódtak Mogadishu utcáin a harcok. Egyesek szerint az ország belsejéből 10 ezer fegyveres érkezett az USC segítsé­gére, s most döntő összecsapásra ké­szülnek a nemzetközi repülőtér ellen, amelyet a kormányerők tartanak meg­szállva. Tízezres tüntetések Albániában Feszültség Tirana és Athén között (ČSTK) - Tízezrek tüntettek csütörtökön Szkadar és Dracs al­bán városokban. A megmozdulásokat a legnagyobb ellen­zéki szervezet, a De­mokrata Párt kezde­ményezte. A résztve­vők élesen bírálták a legfelsőbb vezetőt, Ramiz Aliát és a kommunista rend­szert, s támogatták a DP legfontosabb követelését, vagyis a február 10-re meg­hirdetett parlamenti választások elhalasz­tását. A DP szóvivő­jének tájékoztatása szerint Szkadarban 60 ezren, Dracsban pedig 30 ezren vonultak az utcákra, a követelések között szerepelt még a decemberi zavargások során letartóztatott sze­mélyek szabadonbocsátása is. A tiranai rádió a tüntetők által skandált jelszavakat elfogadhatatla­noknak minősítette. Tegyük hozzá, a megmozdulások békések voltak, az állami televízió mindkét városból tudósítást közölt. Az ellenzék több más városban is hasonló akciókat kíván szervezni. Az Alia-rezsim mindeddig kategorikusan elutasította a parlamenti választások elhalasztá­sát, azt állítva, hogy lelassulnának az elkerülhetetlenül szükséges gaz­dasági és politikai reformok. Azt ígé­ri, hogy a több párt részvételével sorra kerülő választások teljesen szabadok és szabályosak lesznek. Tovább növekszik a menekülők szá­ma Is. Főleg az Albániában élő gö­rög nemzetiségűek emigrálnak a szomszédos Görögországba. A menekültügy feszült helyzetet teremtett Tirana és Athén között. Konsztantinosz Mitszotakisz gö­rög kormányfő közelgő albániai láto­gatása során arra akarja felkérni Ramiz Aliát, hogy szavatolja az al­. bán menekültek biztonságos haza­térését Görögországból. Athéni ada­tok szerint Albániában 350 ezer gö­rög él, Tirana szerint számuk csak 50 ezerre tehető. H. János Pál pápa bejelentése: Az évet a katolikus egyház szociális eszméinek szenteli Nagy visszhangot keltett II. Já­nos Pál bejelentése, hogy az idei évet a katolikus egyház szociális eszméi átdolgozásának szenteli, és új pápai enciklikát adnak ki erről XIII. Leó „Rerum Novarum" enciklikájá­nak 100. évfordulója alkalmából. Az 1981-ben, a munkásmozga­lom európai fellendülésével egyidő­ben kiadott „Rerum Novarumban" foglalkozott először a katolikus egy­ház szociális kérdésekkel, a társa­dalmi ellentétekkel és a munkások helyzetével. II. János Pál a Szent Péter-szé­kesegyházban a diplomáciai testület részvételével tartott újévi mise alatt közölte, hogy a „mai új történelmi helyzetben fel kell frissíteni az egy­ház szociális tanítását, és újból összefoglalni e téren hirdetett néze­teit". Az 1991-es esztendőt így a szociális tanítás évévé szentelik - jelentette ki. Vatikáni körökben hozzáfűzték ehhez a bejelentéshez, hogy a ké­szülő pápai enciklika a kommunista rendszerek összeomlásának lényé­ből indul majd ki, és részletesen elemzi az Észak-Dél ellentétet, mint az emberiség előtt jelenleg álló leg­nagyobb kihívást, amely a század­vég központi kérdése kell hogy le­gyen az egyház véleménye szerint a kelet-nyugati ellentétek megoldá­sa és a szociális jogállam eszméjé­nek egyetemes térnyerése után. A demokráciák térnyerésével Kelet­Európában, a kommunista rendsze­rek eltűnésével az egyház az embe­riség fő problémájának ma a harma­dik világ gazdasági és ideológiai alávetettségét látja. Az alkalmat mindennek kifejezéséhez a modern kor szociális feszültségeivel először foglalkozó pápai enciklika, a Rerum Novarum kiadásának századik év­fordulója szolgáltatja. (MTI) ÚJ SZÚ 3 1991. I. 5. L ejárt az utolsó terminus, amit Washington még elfogadhatónak tartott volna Baker külügyminiszter bagdadi útjához, találkozójához Szaddam Husszein elnökkel. Ám ugyanazon a napon, január 3-án a Fehér Ház tett még egy utolsó utáni indítványt: javasolta, hogy a jövő hét elején Svájcban találkozzon a két ország külügy­minisztere és vitassa meg az öböl-válsággal kapcsolatos problémákat, a háború megakadá­lyozását célzó lépéseket, vagyis az irakiak kivo­nulását Kuvaitból. Közben folyik a visszaszámlá­lás, hiszen az ENSZ Biztonsági Tanácsa január 15-ig adott erre időt Bagdadnak. S folynak a talál­gatások, valóban lesz-e háború. Lesz - ha Szaddam nem vonja ki csapatait, ez már biztos. Azonban aligha indul be a hadigépe­zet mindjárt január 16-án, hiszen a háború annál sokkal komolyabb dolog, semhogy el lehessen kapkodni. Meg aztán nemcsak a fegyverek ereje, a katonák felkészültsége a döntő, hanem több más tényező is. Van igazság abban, amit több katona és politikus állít: a nemzetközi haderő már eljátszotta a váratlan csapás akár győzelmet is jelenthető esélyét. Ez azonban csak részben igaz, hiszen hiába fogja tudni Irak, hogy megindul ellene a támadás, ha" nem fogja tudni, hogy mikor. Ez a háborút megelőző „idegcsata" talán - remélhetőleg - hatásosabb lesz, mintha nyom­ban a kuvaiti invázió után válaszcsapást mért volna a még csak verbuválódó nemzetközi hade­rő az akkor már felkészült agresszorra. Tartok attól, hogy Szaddam éppen erre számított, az amerikaiak türelmetlenségére és arra: egy ilyen összecsapásban még győztes is lehet, kezdeti sikereivel maga mellé állíthatja a radikális arab erőket, belekényszerítheti az Egyesült Államokat egy elhúzódó konfliktusba. Szaddam elszámította magát: a világ közben bölcsebb lett, s ezt csak a korlátolt, elvakult politikusok nem vették észre. Meg egységesebb - többek között a diktátorokkal szemben. Válto­zott a nemzetközi értékrend, mégpedig úgy, hogy csökkent a katonai erő ázsiója. Ám az erő alkal­mazását elvető, a fegyverzetcsökkentés útján haladó országok mégis képesek többszázezres hadsereg felállítására az agresszorral szemben - összefogva. Ez a tényező, a globális érdekek prioritásának erősödése az a csodafegyver, amely Szaddamot le fogja győzni, ha időben nem kap észbe. Van még rá néhány napja, de nem több. VISSZASZÁMLÁLÁS Reménykedni lehet ebben, van is ennek némi alapja. A bagdadi diktátor állítólag egyetértett azzal, hogy Líbiában sor kerüljön az arab „mini­csúcsra", amely javasolhat egy kompromisszu­mos megoldást, olyat, amely Irak és Kuvait számára is elfogadható. Valamit azonban a szel­lemben, ahogyan az iraki-iráni háború is lezárult. Mint ismeretes, Bagdad maga ajánlotta fel Tehe­ránnak azt a békekötést, amelyben gyakorlatilag lemondott minden, a háború kirobbantásához vezető követeléséről, igényéről. Szaddam szá­mára itt csak egy dolog volt fontos: ne derüljön ki, hogy ó a vesztes. Legalábbis ne egyértelműen. Teljesen megalapozatlan lenne tehát azt várni, hogy ez a betegesen hiú, megalomán diktátor elfogad egy rendezési javaslatot, amelyet - mondjuk - az ENSZ talaján dolgoznak ki. Viszont ugyanezt az indítványt esetleg akceptál­ja, ha arabközi rendezési tervként tálalják fel neki. Még akkor is, ha tudja, az arabok netán csak a postás szerepét játsszák. A világnak pedig a béke a fontos, az ártatlan áldozatok és a kato­nák életének megmentése, a további anyagi veszteségek elkerülése, nem Szaddam nagy csinnadrattával történő megleckéztetése. Utána, amikor már elhárult a háború veszélye, helyreállt Kuvait függetlensége, akkor meg lehet "találni a módját annak, hogy letörjék Szaddam szarvát. Meg levonják a tanulságot. De ez még odébb van. Most még tart a ver­senyfutás az idővel - a tárgyalóasztalok mellett és a tárgyalóasztalok felé. S párhuzamosan zaj­lanak a készülődések a háborúra, mint a megol­dás legvégső eszközére. Ahhoz nem fér kétség, hogy akkor Szaddam beváltja fenyegetéseit, a vegyi és bakteriológiai fegyvereket is beveti. Nem lehet már azonban ugyanilyen komolyan venni jóslatát, hogy egy hosszú háborúra van kilátás. Egyrészt a szövetséges haderőt úgy építették ki, hogy képes legyen egy gyors, ha nem is megsemmisítő csapásra. Másrészt nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Irak elleni embargó már öt hónapja működik, szinte teljesen elzárja Irakot a külvilágtól. Igaz, Bagdad tanult az Irán elleni háborúból, nagy készleteket halmozott fel hadianyagokból - csakhát minden készlet véges. Szakértők szerint fegyverrendszereihez ko­moly alkatrésztartalékokkal rendelkezett a Kuvait elleni támadás előtt. Ezek elegendőek is voltak az invázióhoz és kitarthatnak egy hosszú, akár másfél éves megszálláshoz is, tehát még úgy egy évig. De egy nagy erejű támadással szemben? Persze, akinek van készpénze, az a „szürke" és „fekete" fegyverpiacokon mindent megvehet - kivéve az atomfegyvereket. S bár Bagdad jelentős mennyiségű készpénzt „vételezett" Ku­vaitban is, az sem tarthat örökké. Vannak ugyan kétes bankok és pénzemberek a Közel-Keleten, de ez sem kimeríthetetlen forrás. Irak felfejlesz­tette hadiiparát, de repülőgép- vagy harckocsi­motorok gyártására képtelen, ugyanez vonatko­zik az elektronikai alkatrészekre is. Tehát minde­nekelőtt leghatékonyabb fegyverrendszereit, a repülőgépeket, a páncélosokat, a radarokat fenyegeti a bénító alkatrészhiány. F olyik a visszaszámlálás. Meg az ellenfél gyenge pontjainak számbavétele. Készül­nek a titkos tervek és zajlik a titkos diplomácia. Az ultimátum lejártáig még tíz nap van hátra. Tíz nap, amely..: GORFOLZSUZSA THOMAS FOLEY-T, a 102. ame­rikai Kongresszus képviselőháza demokrata párti többségének képvi ­selőjét választották meg csütörtökön az Egyesült Államok legfelső képvi­selői testületének elnökévé. BULGÁRIÁBAN legkésőbb má­jus végén rendezik meg a parlamen­ti választásokat, a helyhatósági vá­lasztásokat pedig február végén vagy március elején tartják. Ez de­rült ki abból a megállapodásból, amelyet Szófiában csütörtökön írtak alá a parlamentben képviselt politi­kai erők vezető képviselői. A 15 politikai párt és szervezet vezetői aláírásukkal megerősítették a szer­ződést. A dokumentum azt jelenti, hogy a Demokratikus Erők Szövet­sége formálisan beleegyezett abba, hogy az új nemzeti egységkormány­ban együttműködik a Bolgár Szocia­lista Párttal. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN a kubai érdekképviselet diplomatái a Miamiban működő kubai konzulá­tus megnyitásának lehetőségéről folytatnak tárgyalásokat a kubai emigráció képviselőivel. Ramon Garcia, az érdekképviselet alkonzul­ja hangsúlyozta, hogy a kubai kon­zulátus megnyitása az USA-ban megkönnyítené a megosztott csalá­dok tagjainak látogatásait, s több más problémát is megoldana. El­mondta, Kubának és az Egyesült Államoknak át kell értékelni a hely­zetet azt követően, hogy Csehszlo­vákia bejelentette, márciustól már nem képviseli a kubai érdekeket Washingtonban. LEGALÁBB 150 MILLIÓ MÁR­KÁS KÁRT OKOZOTT tavaly a Bundeswéhrnek az illegális fegy­vereladás a Német Népi Hadsereg arzenáljából. Volker Káhne, a Szö­vetségi Védelmi Minisztérium képvi­selője a Dresdner Morgenpost című napilapnak adott tegnapi nyilatkoza­tában elmondta, a minisztérium je­lenleg 80 esetet vizsgál, s az öt legkomolyabbal az ügyészség fog­lalkozik. Káhne szerint az illegális üzletelés során mindenekelőtt terep­járókat és speciális gépkocsikat ad­tak el áron alul a nyugatnémet csempészeknek. NÉGY NICARAGUAI TISZT szerdán a Managuában megrende­zett sajtókonferencián megerősítet­te, hogy tavaly októberben 28 szov­jet gyártmányú légelhárító rakétát loptak el a hadsereg raktáraiból és a fegyvereket átadták a salvadori partizánoknak. A tiszteket nemrég vették őrizetbe azzal a 11 salvadori állampolgárral együtt, akik részt vet­tek a fegyverek átadásában. Az egyik letartóztatott tiszt elmondta, nem üzletkötésről volt szó. „Mint forradalmárok, kötelességünknek tartottuk, hogy salvadori testvérein­ket biztosítsuk szolidaritásunkról" - hangsúlyozta. AZ AMERIKA HANGJA munka­társai petíciót nyújtottak be az ame­rikai Kongresszushoz, s ebben kö­vetelik, hogy jelentős mértékben korlátozzák az Egyesült Államok Tá­jékoztatási Ügynökségének (USIA) jogkörét e rádióállomás felett. A pe­tíció szerzői szerint az Amerika Hangjának autonómiát kell adni. Változó vélemények A megkérdezett szovjet állampol­gárok 22 százaléka azt szorgalmaz­za, hogy a Szovjetunióban kialakult jelenlegi helyzetben a hadsereg ve­gye át a hatalmat és teremtsen ren­det. Hatvan százalékuk azonban ezt a változatot elutasítja, 18 százalé­kuk nem adott választ. Ez derült ki abból a közvélemény-kutatásból, amelyet decemberben végzett az össz-szövetségi Közvélemény-ku­tató Központ. Az eredményeket a Moszkovszkije Novosztyi tette közzé. A hetilap összehasonlította a decemberi adatokat a szeptembe­riekkel, s arra a következtetésre ju­tott, hogy növekszik azoknak a szá­ma, akik szerint a hadsereg teremt­hetne rendet az országban. A decemberi közvélemény-kuta­tás szerint a Szovjetunióban Borisz Jelcin örvend a legnagyobb népsze­rűségnek, a válaszadók 41 százalé­ka szavazott rá. Mihail Gorbacsov a második helyen végzett 22 száza­lékkal. .'(ČSTK) Igoumenitsza görög város jótékonysági egylete ételt ad a menekülteknek (Telefoto: CSTK/AP)

Next

/
Thumbnails
Contents