Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-31 / 26. szám, csütörtök

11 SPORT iÚJSZÓi 1991. JANUÁR 31. Második aranyérmét nyerte az alpe­si sivilágbaj­nokságon az osztrák Eber­harter: az óri­ásműlesiklás után az össze­tettben is a legjobbnak bizonyult 31. ALPESI SÍVILÁGBAJNOKSÁG ÚJABB ARANYÉREM AUSZTRIÁNAK Tegnap az alpesi összetett lesikló számával folytatódott a sívilágbajnokság. Az összetett versenyt a 21 esztendős osztrák Stefan Eberharter nyerte, al;i immár másodszor állhatott a dobogó legmagasabb fokára, miután korábban győzött a szuper-óriásmüiesiklásban. Az ezüstérmet az olasz Ghedina, a harmadik helyet az osztrák Mader szerezte meg. A címvédő Marc Girardelli a lesiklás második futamában bukott és feladta a versenyt. A tegnapi nap után Ausztria fölényét jelzi a világverseny: az osztrákok négy arany-, két ezüst- és egy bronzérmet szereztek. A lesiklóverseny rajtja 1240 méter ma­gasságban volt, a cél 1060 méternél. Tehát a pálya szintkülönbsége 180 méter. Az első futamban az 58 induló közül 42 fejezte be a küzdelmet, a második futam­ban 41-böl 33 ért célba. A LESIKLÁS EREDMÉNYEI: 1. Eberharter 1:33,87 (47,47+46,43), 2. Accola (svájci) 1:34,10 (48,03+46,07), 3. Strolz (osztrák) 1:34,65 (48,41+46,24), 4. Mader (osztrák) 1:34,90, 5. Kimura (japán) 1:35,02, 6. Lo­cher (svájci) 1:35,49. A FÉRFI ALPESI ÖSSZETETT VI­LÁGBAJNOKA: Stefan Eberharter 18,28, 2. Ghedina 26,41,3. Mader 27,54, 4. Accola 29,58, 5. Locher 43,03, 6. Strolz 44,30... 19. Bíreš 101,38... 23. Vokati (csehszlovákok) 135,48 pont. Marc Hodler, a Nemzetközi Síszö­vetség elnöke bejelentette: a Világ Ku­pa lesikló versenyében nem rendeznek selejtezőket. Az első ilyen jellegű kí­sérletezést a legtöbb síelő elvetette, ráadásul a tulajdonképpeni verseny el­maradt, miután az osztrák Reinstadler halálos sérülést szenvedett a legjobb 30 közé kerülésért folytatott küzde­lemben. DARNYIÉK PERELNEK A magyar úszók nagyszerű világbajnoki szereplését némileg beárnyékolja, hogy a német Sport Bild újság hasábjain nem sokkal a vb után súlyosan megrágalmazták Darnyi Tamást és Rózsa Norbertet, illetve rajtuk keresztül az egész magyar úszósportot. Gerhard Hetz, aki a 60-as évek első felében éppen Darnyi számában, a 400 méteres vegyesen tartotta a világcsúcsot, minden bizonyíték nélkül azt állította: a magyar férfi versenyzők doppingszerek segítségével érték el fantasztikus világcsúcsaikat. Széchy Tamás mesteredző nem hagyta annyi­ban a rágalmakat: ,,Úgy érzem, nemcsak tanítványaimat, hanem az egész magyar sportmozgalmat megsértette Hetz úr, aki edzőként nem tudott a csúcsokra emelkedni. Sorait valószínűleg az irigység diktálta, de mivel az európai törvények a Sport Bildre is vonatkoznak, az újság képviselői hamarosan a bíróság előtt felelnek a hamis állításokért. Felkértem mene­dzserünket, járjon el az ügyben, aki máris tárgyalt egy müncheni ügyvédi irodával. Bízom a német igazságszolgáltatásban, s abban, hogy a hasonló ,, Hetzelőknek'' kedvét szegjük." (m) AUSZTRÁLIA-CSEHSZLOVÁKIA 0:1 (0:1) AZ ELSŐ PORTYAGYŐZELEM Csehszlovákia labdarúgó-válo­gatottja sikeresen kezdte meg ausztráliai portyáját: a turné első mérkőzésén Melbourne-ben 1:0 arányban győzött a vendéglátó ország együttese ellen. A gólt a 44. percben Krištofik lőtte. Két ellentétes félidőt hozott az össze­csapás. Az első játékrészben Mi­lan Máčala védencei játszottak jobban, szünet után rákapcsoltak a hazaiak és csak Kouba kapus kiváló védései mentették meg a csehszlovák csapatot a gó­loktól. A mérkőzés igazolta, hogy feljö­vőben az ausztrál futball; jellemzője a határozottság, egyszerűség és a labdarúgók jó fejjátéka. Ez a stílus nagyon közel áll a angol felfogás­hoz. Köztudott, a csehszlovák fut­ballistáknak mindig gondot okozott a hasonló játékmód, a hazai bajnok­ság ennek hatástalanítására nem készíti fel őket. Az első félidőben a kombinatív játéknak köszönhetően fölényben játszott Máčala edző gár­dája, szünet után azonban az erős szél által támogatott ausztrálok irá­nyították a meccset. Legjobb játéko­suk, Milosovic húszméteres lövését védte a kitűnő Kouba, majd Wade és Spink labdáját tette ártalmatlan­ná. Mondanunk sem kell, a cseh­szlovák együttes legjobbja a már említett Kouba kapus volt. Február 2-án a csehszlovák csa­pat Sydneyben zárt kapuk mögött az ausztrál olimpiai válogatottal mérkő­zik, majd február 6-án lejátssza má­sodik hivatalos nemzetek közötti mérkőzését Ausztrália ellen. A cseh­szlovák válogatott a következő összeállításban szerepelt: Kouba - Grussmann (Hapai), Juraško, Tittel, Šilhavý - Krištofik, Némec, Kula, Kukleta (Holota)-Kuka (Sedláček), Pecko (Bittengel). Mi­lan Máčala edző: „Értékes győ­zelmet arattunk, ha figyelembe vesszük, hogy nálunk szünetel a bajnokság, míg Ausztráliában teljes ütemben folyik. Az egyének közül kiemelném Kouba kapust, valamint Tittelt és Kulát." PÉNZDÍJAS VERSENY Nem sok jót lehetett elmondani a múlt­ban a szlovákiai úszóbajnokságról. A ta­valyi majdnem botrányba fulladt, mert alig volt jelentkező. Úgy kellett összeverbu­válni a versenyzőket, akik parancsszóra indultak a háromnapos viadalon. Hogy ez ne ismétlődjön meg, a Szlovák Úszó Szö­vetség úgy határozott: az idei bajnokság pénzdíjas lesz. így remélhetőleg többen ott lesznek a rendezvényen. Vágbeszter­ce ad otthont a versenynek, s nem 50 m­es medencében bonyolítják le a szlováki­ai bajnokságot, hanem 25-ösben. Ezt kér­ték ugyanis a kisebb egyesületek, s az illetékesek örömmel igent mondtak. Ta­lán, így több csúcsot lehet elkönyvelni? Mert, ugye ez sem mellékes... A pénteken rajtoló viadalon a résztve­vőknek az útiköltségen kívül mindent térí­teniük kell. Mégpedig azért, hogy a fenn­maradó összeget pénzdíjakra fordíthas­sák! Az előrejelzések szerint az egyes számok győztesei 2000 koronát kapná­nak. A csúcsért is külön összeg járna, hogy mennyi, azt a helyszínen döntik el. A rendezők rekordrészvé'telre számíta­nak. Lám-lám, mit tesz a pénz... (zsi) SPORTHÍRADÓ + A SPANYOL Carlos Sainz nyerte az 59. Monte Carlo ralit, nagyszerű eredményét Toyota Celica GT 4 márká­jú sportkocsijával érte el. Massimo Bi­asion, a volt világbajnok Lancia Integ­rate gépével másodikként haladt át a célon. + KÉT EREDMÉNY a szovjet jégko­rongliga összecsapásaiból: Krilja Szovje­tov - CSZKA Moszkva 4:1, Kijev - Riga 5:3. A táblázat élén a Dinamó Moszkva áll 46 ponttal, a Szpartak Moszkva (45) és a CSZKA (45) előtt. • CHEBBEN megkezdődött a 18. hagyományos női kézilabdatorna: Szovjetunió - Jugoszlávia 29:25, Len­gyelország - Hollandia 24:22, Csehszlo­vákia - Egyesült Államok 33:23. • MARIO LEMIEUX tízhónapos kény­szerszünet után újra visszatért a jégre. Pittsburgh-ben hazai környezetben csa­pata 3:2-re győzött a Washington ellen. További eredmények: Quebec - Winni­peg 2:5, Hartford - New York Islanders 1:8, St. Louis - Buffalo 8:3. + A SLOVAN Bratislava labdarúgói Malajziában nemzetközi tornán vesz­nek részt. Első mérkőzésük döntetle­nül végződött a Dynamo Berlin ellen (2:2), míg második összecsapásukon alulmaradtak a Pahtyakor Taskenttel szemben (1:2). • BORIS BECKER a kilencedik teni­szező, aki a számítógépes világranglisták 1973-as bevezetése óta az első helyen áll. Az eddigi listavezetők: llie Nastase, John Newcombe, Jimrni Connors, Björn Borg, John McEnroe, Mats Wilander, Ivan Lendl, Stefan Edberg és most az ausztrál nemzetközi bajnokság után Boris Becker. HOGYAN ÉS MIÉRT „TÚNT EL' 1 ZSIGARCSIKOVÁ? A MAJDNEM ELÉGEDETT KÉZILABDÁZÓNÖ Emlékszem, nyolc-kilenc esztendővel ezelőtt azt írták a cseh és a szlovák újságok: jól jegyezzék meg a sportrajongók a Zsigarcsiková nevet, mert még sokat fognak hallani róla. Olyan tehetséges kézilabdá­zónö Zsigarcsik Katalin. Tizennyolc éves volt akkor. Aztán mintha elvágták volna... - A pláne a dologban, hogy nem sokkal az újságcikkek megjelenése után férjhez mentem és csakugyan „eltűntem". Kán­torné lettem. • De mintha ténylegesen is távozott volna a válogatottból... - Nyolcvankilenc őszén levelet írtam Tomáš Kuťka edzőntik, hogy lemondok a címeres mezről. Huszonötször viseltem. • Könnyű szívvel fogott tollat? Kül­földi portyák, világbajnokságok, kü­lönprémiumok... - Mindent átgondoltam. A férjem bevo­nult katonának, egyedül maradtam hat­éves fiammal. Bár a nyárasdi nagymama gyakran fel-feljött Pozsonyba dajkálni öt, de úgy éreztem, nekem, az édesanyának kell elsősorban mellette lennem. Eleget voltam távol klubcsapatommal, az Inter­rel. Számomra nagyon fontos a család. No és nem éreztem igazán az edző bizalmát. Én pedig nem tudok bizonyta­lanságban élni. A Nem volt ínyére, hogy meg kellett küzdenie az állandó csapattagságért a társakkal? Vagy félt? - Ezt nem mondanám. Nem vagyok ijedős típus, de olyan se.vhogy a cél érdekében törjek-zúzzak, kamikaze mód­.ra száguldozzak a pályán. Nem szeretem a minden áron való „ranglétramászást", a gátlástalanságot. Én a játékot, a becsü­letes játékot szeretem a kézilabdában. Nem a húsdarálást. Az életben is irtózom az erőszaktól, a durvaságtól, a közönsé­gestől. • De hát a mai kézilabda (a női is) már a küzdősportok közé küzdötte fel magát... - Sajnos. Ha erőszakosabb, rámenő­sebb lettem volna, talán többre viszem, esetleg már külföldön játszanék. Az em­ber azonban nem bújhat ki a bőréből. • Bizonyára „finomkodása" miatt támadt nézeteltérése a nyárasdi csa­pattal, amely ősidőktől az erőnlétre, a lendületre, a fizikai erőre építi játékát. - Csakugyan így van. Pali bácsi (Né­meth Pál, a nyárasdi együttes edzője - a szerk. megj.) jobban kedvelte a hajtós, belemenős, kemény lányokat. Én becsü­letesen végigcsináltam až erőnléti edzé­seket, a tréninggyakorlatokat, de a mecs­cseken képtelen voltam „robotrepülő­gép" lenni. Kaptam is emiatt eleget. Dor­gálást, szidást, szemrehányást. Idővel megszoktuk, hogy Pali bácsi kiabál, ide­geskedik, lehord bennünket a sárga-feke­te földig. . • Végül azonban mégsem tudta el­viselni a tréner „turcsini módszereit". - Fordítva. Inkább ó volt képtelen „megemészteni" engem. A stílusomat, a játékomat, a személyemet. Pedig én a magam módján igyekeztem a maximu­mot nyújtani. Igaz, hogy kicsit rátarti ter­mészetű vagyok és nehezen teszem túl magam a hibákon. • Állítólag egyszer lezavarta a pá­lyáról... - Igen. De akkor fociparti volt. Én, a kétballábas, Pali bácsival voltam és rugdostam - az öngólokat. Mire-mérgé­ben azt mondta: menjek haza. Szót fo­gadtam. Ki is kapott a csapata... • Azt mondja, a tréner modora nem okozott gondot. Mégis maga intett is­tenhozzádot a nyárasdi együttesnek. - Ez egy különös történet. A púchovi edzőtáborban kiadta a parancsot: aki nem fogyasztja el a megrendelt közös menüt, megfizeti az extrát. Én nem ettem meg, mást rendeltem. Később szigorúbb lett az ukáz: nem étkezhettem a társakkal egy asztalnál. Hiába kérlelték a többiek, hajt­hatatlan maradt. Amikor hazajöttünk, le­adtam a szerelésemet és irány Pozsony. 1986-ban történt. Fél évig kényszerpihe­nőztem. A Nyárasd nem járult Hozzá a klubcserémhez. • Milyen most a viszonya az edzővel? -Baráti. Amikor 13 gólt dobtam első mérkőzésemen Nyárasdon a volt csapa­tomnak és nyertünk, azt mondta, büszke rám. Mégiscsak Nyárasdon nevelkedtem. Persze nem a meccs után dicsért. Né­hány nappal később. • Jól megy a játék az inter ben. A kollektíva egyik kulcsembere, gyors és pontos kezű, jobb szélről lövi bal kézzel a gólokat, mint annak idején Angyal Piroska... - Hol vagyok én Piritől, a példaképem­től!? Különben nem panaszkodhatom. Bár úgy érzem, tavasszal voltam csúcs­formában, átlagban 5 gólt dobtam egy­egy meccsen. Azóta kiárusították az együttest, nem véletlenül állunk a táblázat utolsó helyén. Keserű iróniával, nagyké­pűség nélkül és csak halkan jegyzem meg: nem nehéz ilyen csapatból kitűnni. • Mi lesz, ha kiesik az Inter? - Én ezt már nem szeretném megélni. Van egy nem titkolt vágyam: két-három évre külföldre szerződni. Ha sikerülne ennyi ideig „idegenlégióskodnom", telje­sen elégedett lennék az életemmel. (Eugen Vojtíšek felvétele) Anyagilag is „megerősödhetnénk", mert manapság itthon a női kézilabdával nem lehet „vagyonokat" keresni. A És a kisfia? - A férjem az édesanyám segítségével valahogy elboldogulna vele. A Slovnaft­ban van háromszobás üzemi lakásunk, onnan hordjuk be Tibikét a Duna utcai magyar iskolába. Elsős. Különben csak a szomszédban, Ausztriában „vendéges­kednék"; hetente haza-hazaugranék. • A profiskodásrói jut eszembe: mi­hez kezd, ha befejezi sportpályafu­tását? - A nyitrai pedagógiai kar magyar ta­gozatán végeztem. Egyébként a Slovnaft egyik szakmunkásképzőjében vagyok ne­velő. Ne mosolyogjon! Hetente három­szor be is járok az iskolába... Elhiszem. Annál inkább, mert amint befejeztük a „randevút", rohant újra az iskolába. Pontosabban a napközibe. A fiáért. (T. V.) LIGAHANGULAT... Hirtelenjében el is felejtettük, hogy téli szünet van az I. labdarúgó­ligában. Sehol egy szem hó, ki­kisütött a nap, zöldellt a pálya, ame­lyen jó iramú, a maga módján érde­kes, izgalmas előkészületi mérkőzés zajlott tegnapelőtt a DAC és a Drez­da között. Ligahangulat uralkodott a majd­nem zöld gyepen és a lelátón. A já­tékosok csipkedték magukat, hajtot­tak, lendületesen futballoztak és ke­ménykedtek (főleg a vendégek), a mintegy 200 főnyi közönség pedig hangosan juttatta kifejezésre elis­merését vagy nemtetszését. Mint a bajnoki meccseken... Megtapsol­ta a széfi akciókat, a Pavlík - Sza­ban - Kapko - Diňa. gyors labdavál­tás utáni gólt, a nagy kedvvel játszó Pavlíkot, aki finom trükkökkel és „kötényekkel" igyekezett „tompíta­ni" a drezdaiak túlzott keménységét, az erőteljes Simont... No és főleg kíváncsian figyelte a két új fiút, a kö­zéppályás Plevkát (tavaly még a Cheb játékosa volt) és a balhátvéd Siagót. Mindketten ügyesen mozog­tak, erősségei lehetnek a dunaszer­dahelyi gárdának. Ami sokakat meglepett: a hazaiak jobban bírták erővel a hajrát, mintáz erőnlét,, világbajnokai", a németek. Ez biztató. Akárcsak az, hogy már most képesek voltak megvalósítani bizonyos begyakorolt elemeket. Szi­kora György edző és Reisz Árpád csapatvezető szerint jól sikerült a pőstyéni edzőtáborozás; most már a tréningmeccsek következnek futó­szalagon. A legközelebbi szomba­ton lesz 11 órakor az SZNL l-ben szereplő ŠKP Bratislava ellen. Némileg bonyolítja a formábaho­zás időszakát, hogy Lieskovský bo­kája gipszben van (nem valószínű, hogy az első bajnoki mérkőzéseken játszhat), Prokop és Súkeník torok­gyulladással bajlódik. De hát - ahogy mondani szokták - gyanús lenne, ha minden zökkenőmentesen menne a felkészülés során. Messze még a tavaszi idény kezdete... (tv) KASZPAROV-? Garri Kaszparov még alig helyez­kedett el újfent kivívott sakktrónján, máris kezdődnek, sőt már javában tartanak a trónkövetelők küzdelmei egymás ellen. Tizennégy, egészen kiváló sakkvirtuóz mérkőzik a to­vábbjutásért, majd a hét győzteshez csatlakozik az „ezüstérmes" Kar­pov, hogy megvívjanak az elődöntő­be való jutásért. A sakkmaraton győztese 1993-ban ül le Kaszparov­val egy asztalhoz, hogy eldöntsék: ki a legjobb. A most folyó páros mérkő­zések nyolc partiból állnak, a győ­zelmet az a játékos szerzi meg, aki legalább 4,5 pontot gyűjt. Döntetlen esetén hosszabbításra kerül sor. A páros mérkőzések állása: Ivan­csuk-Judasin 4:0, Timman-Hüb­ner 2:1, Nikolics-Gelfand 1,5:1,5, Short-Speelman 1,5:0,5, Anand­Drejev 3,5:1,5, Sax-Korcsnoj 1,5:1,5, Juszupov-Dolmatov 1,5:1,5. LESZ SZTRÁJK? A francia futballban botrány bot­rányt gerjeszt. Ősszel Rolland Cour­bis edző (Toulon) vonult börtönbe, utána Claude Bez elnök (Girondins Bordeaux) bukott meg. Most pedig Bemard Tapie, a nemzetközi gazda­sági élet egyik királya, az Olympique Marseille klubelnöke kényszerült ki­vonulni a sportágból - legalább nyolc hónapra. Bez a kihallgatás során legnagyobb riválisáról és es­küdt ellenségéről, Bemard Tapieról is „köpött". A vallomás alapján a fe­gyelmi bizottság vesztegetéssel vá­dolja az üzletembert. A döntés ellen az Olympique labdarúgói tiltakoznak a leghevesebben, sztrájkkal fenye­getőznek. Az együttes játékosainak kétségbeesése érthető, hiszen Ta­pie „világszínvonalon" fizette őket. A francia nemzeti 11 február 20-án, Párizsban Eb-selejtezőt vív Spa­nyolországgal. A Marseille futballis­táinak esetleges hiánya csökkente­né a gall kakas esélyeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents