Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-31 / 26. szám, csütörtök

IÚJSZÓM RIPORT - INTERJÚ HODOSI KERDOJELEK ELBOCSÁTÁS UTÁN FELLEBBEZÉS VAGY NYUGALOM? Ismét a Dunaszerdahelyi járásban található Hodosi Földműves-szövetkezetről szól a „nóta". Történt ugyanis, hogy a december 18-án megje­lent Félelem a holnaptól vagy rosszindulat? cimú riportunkat követően a szövetkezet elnökétől né­gyen kaptak levelet. Ezek szerint az elöljáróság a hiányosságokat feltáró öt tag közül Patócs Géza gyalogmunkást és Ján Bača traktorost pénzbeli büntetésben részesítette, Hoksa János gépjavítónak és Csomor Zsigmond hegesztő­nek pedig azonnali hatállyal felmondott. Az utób­biak a járásbírósághoz fordultak ügyükkel, ahol igazat kaptak, és e hét kezdetétől ismét volt munkahelyükön dolgoznak. HOGYAN SZAVAZTAK? Amikor tudomást szereztem a büntetésekről, előzetes bejelentkezés alapján (december 21­én) felkerestem a szövetkezet elnökét. Szerettem volna elolvasni az ide vonatkozó jegyzőkönyvet, s megkértem az elnököt, hogy tájékoztasson a döntés hátteréről. Miroslav Varäa mérnök mindkettőt megtagadta, (gy az, hogy a gazdasági vezetők az elöljáróság döntésének helyességét e választott szerv összetételére alapozták, csak a bírósági tárgyaláson derült kí. A logika szerint az elöljáróságnak az elnökön, alelnökön és egy hivatali munkaerőn kívül fizikai dolgozók a tagjai, és lám, az azonos cipőben járó tagtársak (tehát nemcsak a gazdasági vezetők) is úgy látják, hogy az illetőknek távozniuk kell a szövetkezetből. Ahhoz, hogy ezt a logikát akár csak részben elfogadjuk, tudnunk kellene, hogy miként szavaz­tak az elöljáróság tagjai. Kézfelemeléssel vagy titkosan? Mert ha kézfelemeléssel, akkor annál az asztalnál, ahol tízegynéhányan ülnek és az elnök-alelnök felteszi a kezét, hány bátor kéz marad mozdulatlan? Ha pedig titkosan szavaz­tak, és léteznek hamisítatlan cédulák, akkor miért kell elrejteni azokat az újságíró elől? Vagy netán Hodosban is „elégették" a cédulákat, amint azt tették a szomszédos járás egyik üzemében, mondván, hamu formájában igazán „titkos" a titkos. Nem lényegtelen kérdés ez, és a szavazás módjára többek között a Szlovákiai Földművesek Szövetségének járási bizottsága is felfigyelhetne. A tag(ok) munkafegyelmi jellegű kizárásánál csak­is titkos szavazással szabadna dönteni, nem­csak az elöljáróság szintjén, hánem a taggyűlé­sen is. Hiszen akkor, amikor a termelés csökke­nése miatt a mezőgazdasági üzemek többségé­ben a dolgozók 20-40 százaléka feleslegessé válik, még a taggyűlésen is kevesen akaanaK, akik a vezetőség előterjesztésére ne emelnék fel a kezüket. MIBEN VÉTKEZTEK? A tagok többször jelezték a gazdasági veze­tőknek és az elöljáróságnak, hogy a szövetkezet­ben ellenséges csoport szervezkedik... ócsárlás­sal, rágalmazásokkal lejáratja az elnök és a ve­zetők tekintélyét... felforgató tevékenységével demoralizálja a tagságot, feszültséget idéz elő a tagok és a vezetőség között... a munkahelye­ken vitacsoportok tevékenykednek, rontják a munkaerkölcsöt és a termelés hatékonysá­gát... a tagság egy része követeli, hogy végez­zenek a felforgató tevékenységgel, amely akadá­lyozza a szövetkezet gyarapodását... mindez már tűrhetetlen, s az elöljáróság kizárja önt a szövetkezet tagjainak sorából. Ismerősek az indokok? Azoknak, akiknek a pártállam mindenható urai kötöttek útilaput a talpára, bizonyára. Csakhogy a fenti részletek a Hoksa-Csomor felmondásból származnak, s keltezésük 1990. december 12. A konkrétumo­kat nélkülöző felmondás felett a tárgyalást vezető bírónő sem tudott napirendre térni, s vagy négy­szer is rákérdezett a tényekre. Ezek hiányában a második tárgyaláson meghallgatták Boráros Andrást és Boráros Györgyöt, a menesztettek főnökeit. Egymástól függetlenül szinte ugyanazt mondták. Az elbocsájtottak fegyelmezetten dol­goztak, munkafeladataikat maradéktalanul telje­sítették, részlegükön vitacsoport, amely a vezető vagy a szövetkezet ellen agitált volna, sose volt, és most sincs. Az elöljáróság a kizárás előtt nem kérte ki véleményüket, beosztottjaik elbocsátá­sáról csak utólagosan értesültek. HA AKAROM VEMHES, HA...? Mivel előfordulhat, hogy az elöljáróság tagjait a bírósági döntés sem bírja rá korábbi határoza­tuk megváltoztatására, a vélemények kialakítá­sához néhány dolgot mindenképpen világossá kell tenni. 1990. november 22-én nem a szövet­kezetben jártam, hanem Hodosban. Érkezése­met az önérzetében és emberi mivoltában meg­bántott ötvenhét éves rokkantnyugdíjas taggal beszéltem meg. Fábik Károlytól, egy három és fél éves kislány édesapjától ugyanis a 21 mázsa gabonából tizennyolcat megtagadtak. Az elöljáró­ság ezt „adminisztratív tévedésnek" minősítette, én pedig ismételten azt kérdezem, hogy ezért személy szerint ki a felelős és miként marasztalja el az illetőt az elöljáróság? Az öt tag nézeteit sűrítő vázlatot (nem riportot!) az érdekeltek aláírásra november 27-én, kedden kapták meg. A vázlatban felsorakoztatott tények­kel, óhajokkal (hívjanak össze taggyűlést s mondják meg, hogy anyagilag hányadán áll a szövetkezet, sok a műszaki-gazdasági munka­erő, a vezetők a szolgálati autókkal járnak ebédre és odahaza parkolnak, júniustól nincs ellenőrző bizottság. Fábik Károlnyak adják meg a gabonát) mások is egyetértettek, s ebből lett a szövetkezet vezetőségét lejárató aláírásos vád. Ugyanis le­vélben megkértem a szövetkezet elnökét, hogy a problémák megbeszélésére jelöljön meg idő­pontot. A levelet november 28-án kézbesítette a posta, a megbeszélésre december 6-ára kap­tam lehetőséget, időközben, november 30-án pedig megtartották a taggyűlést. Ezek után fel­merül a kérdés, hogy a tagokat mikor értesítették a taggyűlés összehívásáról? Mert amennyiben csak szerdán délután ós csütörtökön, akkor az, aki egy-két nappal korábban ugyanazt kérte, bűnös? Hasonlóan eldöntetlen kérdés, hogy van vagy nincs ellenőrző bizottság? December 6-án azt mondták, hogy van, január 16-án a bíróságon pedig azt, hogy nincs. S ami nincs, annak tagja sem lehet, tehát Hoksa János védekezése, hogy őt, mint az ellenőrző bizottság tagját csak a tag­gyűlés menesztheti, nem helytálló. Szóval, ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes? Ismételten a Szlovákiai Földművesek Szövetsé­ge járási bizottságához címzem a kérdést. Hány hétig, hónapig lehet a földműves-szövetkezet ellenőrző bizottság nélkül? S ha lehet, akkor a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény ide vonatkozó paragrafusa minek van? Dísznek, hogy több legyen a szöveg? Végezetül pedig egy kérés az elöljáróság tag­jaihoz. A pénzbüntetésről szóló határozat szinte ugyanazon érvekkel indokol mint az elbocsájtó. Az utóbbiakat a bíróság kevésnek találta, így megkérdezem, vajon a pénzbüntetéshez elégsé­gesek? Érdemes lenne újra mérlegelni, hiszen azok a 150 koronák, amiket három hónap fizeté­séből minden ezer korona után megvonnak, az érintettek családi költségvetéséből dráguló éle­tünkben nagyon fognak hiányozni. EGRI FERENC Március 3-án népszámlálás lesz. Eredményeként átfogó képet kapunk a lakosság életkörülményeiről, műveltségéről, vallásáról és nem utolsósorban nemzetiségi összetételéről. Az 1991-es év egyik legfontosabb belpolitikai eseményének előkészítéséről és jelentőségé­ről Rudolf Krčcsal, a Szlovák Statisztikai Hivatal elnökével beszélget­tünk. NÉPSZÁMLÁLÁSI BIZTOSOK - TOLMÁCSSZEREPBEN A NYELVTÖRVÉNY ÉS A NÉPSZÁMLÁLÁSI (VEK • MINDENKI SZABADON DÖNT NEMZETISÉGÉRŐL • AZ ANYANYELVET IS FELTÜNTETIK 1991. JANUÁR 31. SZÍNVONALASAN KÖZVETÍTENI LAPUNKNAK NYILATKOZIK KAROL WLACHOVSKÝ Három hónappal ezelőtt új igazgatója lett a Cseh és Szlo­vák Szövetségi Köztársaság Budapesti Kulturális és Tájé­koztató Központjának. Rövid hírben tájékoztattuk olvasóin­kat arról, hogy dr. Karol Wla­chovský személyében olyan egyéniség került az intézmény élére, aki garantálja a két or­szág kulturális kapcsolatának javulását. • Hosszú évek után ön az első igazgató, aki beszél magyarul, sőt ismert műfordító is. ön fordította szlovákra Kosztolányi Dezső, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Mikszáth Kál­mán, Palotai Boris, Örkény István, Kertész Ákos és mások műveit. Több mint két évtizedig volt a pozsonyi Tatran könyvkiadó munkatársa, sőt, igazgatója az utóbbi években. Örült-e a kinevezésnek? - Olyan országba, olyan közegbe kerültem, ahová azelőtt sokszor elju­tottam. Személyesen ismerek írókat, költőket, műfordítókat, akiknek a mű­vei az én tolmácsolásomban jutottak el a szlovák olvasókhoz. Nem kellett attól tartanom, hogy amegismerésre, a „terepfelmérésre" hónapokra lesz szükségem, örültem a kinevezés­nek, hiszen ez egyfajta szakmai elis­merést is jelent. • Milyen elképzelései, tervei van­nak erre az évre? -Arra kevés volt az idő, hogy gyökeresen megváltoztassam a munkastílust, s valami teljesen újat, egyedit produkáljak. Azt már eldön­töttük, hogy az idén két olyan rendez­vénysorozatot szervezünk, mely év­fordulóhoz kötődik: központunk negyvenéves, és Pozsony hétszáz éves. Ebből az alkalomból előadáso­kat tartunk például arról, hogy Po­zsonynak fontos helye volt Közép­Európa politikai és kulturális fejlődé­sében is. Van olyan elképzelésünk, hogy az osztrák központtal karöltve kamara­hangversenytszervezünk Mozartha­lála kétszázadik évfordulójának tisz­teletére. Neves bécsi és prágai művé­szek is fellépnének. Sikeresnek ígér­kezik a budapesti Goethe Intézettel együtt tervezett irodalmi est, melynek keretében a prágai német irodalmat mutatjuk be. Erről évtizedekig nem beszéltek, nem is ismerték, pedig szervesen kapcsolódik a cseh kultú­rához. • A hallottakról arra következte­tek, hogy felvették a kapcsolatot a többi, Budapesten működő kulturá­lis központtal. - Inkább úgy mondanám, hogy ők velünk. Alighogy Budapestre kerül­tem, a Goethe Intézet meghívta a nyolc itteni kulturális központ igaz­gatóját, akikkel egyebek között meg­beszéltem az együttműködés lehető­ségeit. Feladatunk, hogy a központ színvonalasan közvetítse azokat a kulturális értékeket, amelyeket ná­lunk a nemzetek és nemzetiségek megteremtettek. • Ezek szerint szerepei program­jukban a csehszlovákiai magyar kul­túra bemutatása is? - Természetesen. Vanegygömöri közmondás, mely szerint „ha többet adok, több marad nekem". Azt hi­szem, hogy ez a közmondás az élet megközelítését tekintve nagyon sok szlovák honfitársamból hiányzik. Rendszeresen népszerűsíteni fogjuk a szlovákiai magyar művészek alkotásait, tevékenységét. Negyed­évenként ismert szlovákiai magyar írókkal kerekasztal-beszélgetést, iro­dalmi estet szervezünk. Először Grendel Lajos lesz a vendégünk, utána az osztrák intézettel karöltve Monoszlóy Dezső irodalmi munkás­ságát mutatjuk be, ősszel Tőzsér Árpádot, az év végén pedig Dobos Lászlót várjukkörünkbe. SZITÁS GABRIELLA • Elnök úr, a népszámlálás so­rán az ún. önszámlálás módszerét alkalmazzák. Mit jelent ez a gya­korlatban? - Azt, hogy mindenki saját maga tölti ki a kérdőívet, szabadon, egye­dül dönt milyen vallásúnak és nem­zetiségűnek tartja magát. Meggyő­ződésem, hogy ez a legjobb, legde­mokratikusabb módszer. Bár a múlt­ban is alkalmazták, történtek vissza­élések. Magyarlakta területekről nem kaptunk panaszokat, de a ruté­nek közül sokan nehezményezték, és joggal, hogy akaratuk ellenére ukrán nemzetiségűeknek tüntették fel őket. A most kialakult demokrati­kus rendszerben végre alkalom nyí­lik arra, hogy valós képet kapjunk a nemzetiségi összetételről. Problé­mák lesznek valószínűleg a romák­kal. Legutóbbi felmérésünk szerint 54 százalékuk roma nyelven beszél, 38 százalékuk szlovákul és 48 szá­zalékuk magyarul. (Két nyelvet tün­tethettek fel, ezért az összesítés több mint száz százalék.) A kérdőí­veken először szerepel a roma nem­zetiség is, de hogy minek vallják magukat, azt nehéz előrelátni. • Tudomásunk szerint a nép­számlálási ívek az eddigi gyakor­lattól eltérően csak szlovák nyel­vűek lesznek, ami nyilván megne­hezíti a munkát, hiszen sokan nem értenek meg majd mindent, ami az íveken fel lesz tüntetve. - Számolunk ezzel, de a nyelvtör­vény szerint a hivatalos iratok csak szlovák nyelvűek lehetnek, s így nem nyomtathattunk ki magyar, ru­tén, vagy más nyelvű íveket. Úgy döntöttem azonban, hogy a biztosok magyar nyelvű útmutatót kapnak, mivel véleményem szerint vannak olyan polgáraink, akik nem tudnak olyan jól szlovákul, hogy a kérdőívet pontosan kitölthessék. A népszám­lálást nem tekintem sem politikai, sem nemzetiségi kérdésnek, célja a valós helyzet feltérképezése és mi mindent meg akarunk tenni azért, hogy ezt elérjük. Negyven év után végre világos képet kell nyernünk életünk valamennyi területéről. • Eszerint a számlálóbiztosok tulajdonképpen a tolmács szere­pét is betöltik a szokásos felada­taik teljesítése mellett. - Igen, nyilván erre is szükség lesz. Egyébként feladatuk az, hogy előre kézbesítsék az egyes háztar­tásoknak, családoknak a kérdőíve­ket, elmagyarázzák a kitöltés módját és ha kell tanácsot adjanak. Semmi­képpen sem befolyásolhatják azon­ban a polgárokat, akiknek minden kérdésben saját belátásuk szerint, szabadon kell dönteniük. Titoktartás köti a biztosokat, az íven feltüntetett tényeket senkivel sem közölhetik, s ezeket senki sem használhatja fel. Az is tilos, hogy az íveken javításo­kat, módosításokat eszközöljenek a kitöltő személy beleegyezése nél­kül és csak formailag ellenőrizhetik a kitöltés módját. Azt tehát nem, hogy ki milyen adatokat tüntetett fel. • Mérvadó az, hogy a személyi igazolványban milyen nemzetiség szerepel? - Nem, ettől függetlenül mindenki annak vallhatja magát, aminek akar­ja. Tudjuk, hogy annak idején főleg az idősebbek - a körülmények hatá­sára - féltek bevallani nemzetiségü­ket. Ma ebben a kérdésben senki sem gyakorolhat nyomást senkire. A biztosoknak nincs is jogukban, hogy a személyi igazolvány adatait összevessék az íveken feltüntetet­tekkel, kivéve a személyi számokat. • Ki választja ki a biztosokat? - A járási hivatalok. A felkészíté­sükről mi gondoskodunk. Gondban vagyunk, mert a biztosok a munká­jukért ugyanúgy 800 koronát kapnak csak, mint évekkel ezelőtt és megol­datlan a keresetkiesésük pótlása is. Fontos, hogy valóban olyan embe­rek végezzék ezt a munkát, akik pártatlanul, pontosan, objektíven tudnak az elvárásoknak eleget tenni. • Először tuntetiK tei a nép­számlálási íveken a nemzetiség mellett az anyanyelvet is. Milyen célt szolgál ez? - Elősegíti, hogy valóban tárgyi­lagosan mérjük fel a helyzetet, lás­suk a nemzetiségek mozgását. Fon­tos kiegészítő adat lehet, ha valaki szlováknak vallja magát, de az anyanyelve magyar, vagy fordítva. A rutének és romák vonatkozásában is értékes tanulságot vonhatunk le ezekből az adatokból, amelyeknek külön-külön is nagy tényfeltáró sze­repük van. • Ha valaki úgy érzi, hogy a népszámlálás szervezői vagy bárki más nem járt el szabályo­san, kihez fordulhat panaszával? - Gyakorlatilag nekünk a belügy­minisztériummal együtt kellene az ilyen ügyeket intéznünk, de meg­győződésem, hogy nem lesz ok a panaszra. Mindenkinek, így az államigazgatási szerveknek, de a nemzetiségek szervezeteinek és az egész lakosságnak is érdeke, hogy a népszámlálás zavartalanul történjen meg. • Milyen a jelentősége a nép­számlálás eredményeinek a nem­zetiségek további életében? - Rendkívül fontosak lesznek. Egyrészt megismerjük a pontos nemzetiségi összetételt, kiegészül­nek azok az adatok, amelyeket a vá­lasztások során állapítottunk meg. Ha a múltban bárki is politikai meg­fontolásból jónak látta, hogy más nemzetiségűnek vallja magát, úgy hiszem, most már erre senkinek sincs oka. A népszámlálás eredményei nagyban befolyásolják majd az okta­tási, a kulturális intézményrendszer és számos más terület alakulását, sőt még az egyházaknak is érdekük, hogy ismerjék a hívők nemzetiségét. • Hogyan készülnek a nép­számlálásra, miiyen felvilágosító munkát végeznek? - Pontos tervünk van erre vonat­kozóan. A felkészítésbe bevonjuk a helyi önkormányzatokat és a tö­megtájékoztató eszközöket is. Idejé­ben hirdetményt teszünk közzé a községekben, amelyből minden fontosat megtudhatnak a lakosok. Mivel ezt is csak szlovákul adhatjuk ki, nagy segítséget jelentene, ha az Új Szó magyarul is közölné. • Természetesen, szívesen eleget teszünk ennek a kérésnek, és köszönjük a tájékoztatást. CSIZMÁR ESZTER

Next

/
Thumbnails
Contents