Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-31 / 26. szám, csütörtök

IÚJSZÓM RIPORT - INTERJÚ HODOSI KERDOJELEK ELBOCSÁTÁS UTÁN FELLEBBEZÉS VAGY NYUGALOM? Ismét a Dunaszerdahelyi járásban található Hodosi Földműves-szövetkezetről szól a „nóta". Történt ugyanis, hogy a december 18-án megjelent Félelem a holnaptól vagy rosszindulat? cimú riportunkat követően a szövetkezet elnökétől négyen kaptak levelet. Ezek szerint az elöljáróság a hiányosságokat feltáró öt tag közül Patócs Géza gyalogmunkást és Ján Bača traktorost pénzbeli büntetésben részesítette, Hoksa János gépjavítónak és Csomor Zsigmond hegesztőnek pedig azonnali hatállyal felmondott. Az utóbbiak a járásbírósághoz fordultak ügyükkel, ahol igazat kaptak, és e hét kezdetétől ismét volt munkahelyükön dolgoznak. HOGYAN SZAVAZTAK? Amikor tudomást szereztem a büntetésekről, előzetes bejelentkezés alapján (december 21én) felkerestem a szövetkezet elnökét. Szerettem volna elolvasni az ide vonatkozó jegyzőkönyvet, s megkértem az elnököt, hogy tájékoztasson a döntés hátteréről. Miroslav Varäa mérnök mindkettőt megtagadta, (gy az, hogy a gazdasági vezetők az elöljáróság döntésének helyességét e választott szerv összetételére alapozták, csak a bírósági tárgyaláson derült kí. A logika szerint az elöljáróságnak az elnökön, alelnökön és egy hivatali munkaerőn kívül fizikai dolgozók a tagjai, és lám, az azonos cipőben járó tagtársak (tehát nemcsak a gazdasági vezetők) is úgy látják, hogy az illetőknek távozniuk kell a szövetkezetből. Ahhoz, hogy ezt a logikát akár csak részben elfogadjuk, tudnunk kellene, hogy miként szavaztak az elöljáróság tagjai. Kézfelemeléssel vagy titkosan? Mert ha kézfelemeléssel, akkor annál az asztalnál, ahol tízegynéhányan ülnek és az elnök-alelnök felteszi a kezét, hány bátor kéz marad mozdulatlan? Ha pedig titkosan szavaztak, és léteznek hamisítatlan cédulák, akkor miért kell elrejteni azokat az újságíró elől? Vagy netán Hodosban is „elégették" a cédulákat, amint azt tették a szomszédos járás egyik üzemében, mondván, hamu formájában igazán „titkos" a titkos. Nem lényegtelen kérdés ez, és a szavazás módjára többek között a Szlovákiai Földművesek Szövetségének járási bizottsága is felfigyelhetne. A tag(ok) munkafegyelmi jellegű kizárásánál csakis titkos szavazással szabadna dönteni, nemcsak az elöljáróság szintjén, hánem a taggyűlésen is. Hiszen akkor, amikor a termelés csökkenése miatt a mezőgazdasági üzemek többségében a dolgozók 20-40 százaléka feleslegessé válik, még a taggyűlésen is kevesen akaanaK, akik a vezetőség előterjesztésére ne emelnék fel a kezüket. MIBEN VÉTKEZTEK? A tagok többször jelezték a gazdasági vezetőknek és az elöljáróságnak, hogy a szövetkezetben ellenséges csoport szervezkedik... ócsárlással, rágalmazásokkal lejáratja az elnök és a vezetők tekintélyét... felforgató tevékenységével demoralizálja a tagságot, feszültséget idéz elő a tagok és a vezetőség között... a munkahelyeken vitacsoportok tevékenykednek, rontják a munkaerkölcsöt és a termelés hatékonyságát... a tagság egy része követeli, hogy végezzenek a felforgató tevékenységgel, amely akadályozza a szövetkezet gyarapodását... mindez már tűrhetetlen, s az elöljáróság kizárja önt a szövetkezet tagjainak sorából. Ismerősek az indokok? Azoknak, akiknek a pártállam mindenható urai kötöttek útilaput a talpára, bizonyára. Csakhogy a fenti részletek a Hoksa-Csomor felmondásból származnak, s keltezésük 1990. december 12. A konkrétumokat nélkülöző felmondás felett a tárgyalást vezető bírónő sem tudott napirendre térni, s vagy négyszer is rákérdezett a tényekre. Ezek hiányában a második tárgyaláson meghallgatták Boráros Andrást és Boráros Györgyöt, a menesztettek főnökeit. Egymástól függetlenül szinte ugyanazt mondták. Az elbocsájtottak fegyelmezetten dolgoztak, munkafeladataikat maradéktalanul teljesítették, részlegükön vitacsoport, amely a vezető vagy a szövetkezet ellen agitált volna, sose volt, és most sincs. Az elöljáróság a kizárás előtt nem kérte ki véleményüket, beosztottjaik elbocsátásáról csak utólagosan értesültek. HA AKAROM VEMHES, HA...? Mivel előfordulhat, hogy az elöljáróság tagjait a bírósági döntés sem bírja rá korábbi határozatuk megváltoztatására, a vélemények kialakításához néhány dolgot mindenképpen világossá kell tenni. 1990. november 22-én nem a szövetkezetben jártam, hanem Hodosban. Érkezésemet az önérzetében és emberi mivoltában megbántott ötvenhét éves rokkantnyugdíjas taggal beszéltem meg. Fábik Károlytól, egy három és fél éves kislány édesapjától ugyanis a 21 mázsa gabonából tizennyolcat megtagadtak. Az elöljáróság ezt „adminisztratív tévedésnek" minősítette, én pedig ismételten azt kérdezem, hogy ezért személy szerint ki a felelős és miként marasztalja el az illetőt az elöljáróság? Az öt tag nézeteit sűrítő vázlatot (nem riportot!) az érdekeltek aláírásra november 27-én, kedden kapták meg. A vázlatban felsorakoztatott tényekkel, óhajokkal (hívjanak össze taggyűlést s mondják meg, hogy anyagilag hányadán áll a szövetkezet, sok a műszaki-gazdasági munkaerő, a vezetők a szolgálati autókkal járnak ebédre és odahaza parkolnak, júniustól nincs ellenőrző bizottság. Fábik Károlnyak adják meg a gabonát) mások is egyetértettek, s ebből lett a szövetkezet vezetőségét lejárató aláírásos vád. Ugyanis levélben megkértem a szövetkezet elnökét, hogy a problémák megbeszélésére jelöljön meg időpontot. A levelet november 28-án kézbesítette a posta, a megbeszélésre december 6-ára kaptam lehetőséget, időközben, november 30-án pedig megtartották a taggyűlést. Ezek után felmerül a kérdés, hogy a tagokat mikor értesítették a taggyűlés összehívásáról? Mert amennyiben csak szerdán délután ós csütörtökön, akkor az, aki egy-két nappal korábban ugyanazt kérte, bűnös? Hasonlóan eldöntetlen kérdés, hogy van vagy nincs ellenőrző bizottság? December 6-án azt mondták, hogy van, január 16-án a bíróságon pedig azt, hogy nincs. S ami nincs, annak tagja sem lehet, tehát Hoksa János védekezése, hogy őt, mint az ellenőrző bizottság tagját csak a taggyűlés menesztheti, nem helytálló. Szóval, ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes? Ismételten a Szlovákiai Földművesek Szövetsége járási bizottságához címzem a kérdést. Hány hétig, hónapig lehet a földműves-szövetkezet ellenőrző bizottság nélkül? S ha lehet, akkor a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény ide vonatkozó paragrafusa minek van? Dísznek, hogy több legyen a szöveg? Végezetül pedig egy kérés az elöljáróság tagjaihoz. A pénzbüntetésről szóló határozat szinte ugyanazon érvekkel indokol mint az elbocsájtó. Az utóbbiakat a bíróság kevésnek találta, így megkérdezem, vajon a pénzbüntetéshez elégségesek? Érdemes lenne újra mérlegelni, hiszen azok a 150 koronák, amiket három hónap fizetéséből minden ezer korona után megvonnak, az érintettek családi költségvetéséből dráguló életünkben nagyon fognak hiányozni. EGRI FERENC Március 3-án népszámlálás lesz. Eredményeként átfogó képet kapunk a lakosság életkörülményeiről, műveltségéről, vallásáról és nem utolsósorban nemzetiségi összetételéről. Az 1991-es év egyik legfontosabb belpolitikai eseményének előkészítéséről és jelentőségéről Rudolf Krčcsal, a Szlovák Statisztikai Hivatal elnökével beszélgettünk. NÉPSZÁMLÁLÁSI BIZTOSOK - TOLMÁCSSZEREPBEN A NYELVTÖRVÉNY ÉS A NÉPSZÁMLÁLÁSI (VEK • MINDENKI SZABADON DÖNT NEMZETISÉGÉRŐL • AZ ANYANYELVET IS FELTÜNTETIK 1991. JANUÁR 31. SZÍNVONALASAN KÖZVETÍTENI LAPUNKNAK NYILATKOZIK KAROL WLACHOVSKÝ Három hónappal ezelőtt új igazgatója lett a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Budapesti Kulturális és Tájékoztató Központjának. Rövid hírben tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy dr. Karol Wlachovský személyében olyan egyéniség került az intézmény élére, aki garantálja a két ország kulturális kapcsolatának javulását. • Hosszú évek után ön az első igazgató, aki beszél magyarul, sőt ismert műfordító is. ön fordította szlovákra Kosztolányi Dezső, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Mikszáth Kálmán, Palotai Boris, Örkény István, Kertész Ákos és mások műveit. Több mint két évtizedig volt a pozsonyi Tatran könyvkiadó munkatársa, sőt, igazgatója az utóbbi években. Örült-e a kinevezésnek? - Olyan országba, olyan közegbe kerültem, ahová azelőtt sokszor eljutottam. Személyesen ismerek írókat, költőket, műfordítókat, akiknek a művei az én tolmácsolásomban jutottak el a szlovák olvasókhoz. Nem kellett attól tartanom, hogy amegismerésre, a „terepfelmérésre" hónapokra lesz szükségem, örültem a kinevezésnek, hiszen ez egyfajta szakmai elismerést is jelent. • Milyen elképzelései, tervei vannak erre az évre? -Arra kevés volt az idő, hogy gyökeresen megváltoztassam a munkastílust, s valami teljesen újat, egyedit produkáljak. Azt már eldöntöttük, hogy az idén két olyan rendezvénysorozatot szervezünk, mely évfordulóhoz kötődik: központunk negyvenéves, és Pozsony hétszáz éves. Ebből az alkalomból előadásokat tartunk például arról, hogy Pozsonynak fontos helye volt KözépEurópa politikai és kulturális fejlődésében is. Van olyan elképzelésünk, hogy az osztrák központtal karöltve kamarahangversenytszervezünk Mozarthalála kétszázadik évfordulójának tiszteletére. Neves bécsi és prágai művészek is fellépnének. Sikeresnek ígérkezik a budapesti Goethe Intézettel együtt tervezett irodalmi est, melynek keretében a prágai német irodalmat mutatjuk be. Erről évtizedekig nem beszéltek, nem is ismerték, pedig szervesen kapcsolódik a cseh kultúrához. • A hallottakról arra következtetek, hogy felvették a kapcsolatot a többi, Budapesten működő kulturális központtal. - Inkább úgy mondanám, hogy ők velünk. Alighogy Budapestre kerültem, a Goethe Intézet meghívta a nyolc itteni kulturális központ igazgatóját, akikkel egyebek között megbeszéltem az együttműködés lehetőségeit. Feladatunk, hogy a központ színvonalasan közvetítse azokat a kulturális értékeket, amelyeket nálunk a nemzetek és nemzetiségek megteremtettek. • Ezek szerint szerepei programjukban a csehszlovákiai magyar kultúra bemutatása is? - Természetesen. Vanegygömöri közmondás, mely szerint „ha többet adok, több marad nekem". Azt hiszem, hogy ez a közmondás az élet megközelítését tekintve nagyon sok szlovák honfitársamból hiányzik. Rendszeresen népszerűsíteni fogjuk a szlovákiai magyar művészek alkotásait, tevékenységét. Negyedévenként ismert szlovákiai magyar írókkal kerekasztal-beszélgetést, irodalmi estet szervezünk. Először Grendel Lajos lesz a vendégünk, utána az osztrák intézettel karöltve Monoszlóy Dezső irodalmi munkásságát mutatjuk be, ősszel Tőzsér Árpádot, az év végén pedig Dobos Lászlót várjukkörünkbe. SZITÁS GABRIELLA • Elnök úr, a népszámlálás során az ún. önszámlálás módszerét alkalmazzák. Mit jelent ez a gyakorlatban? - Azt, hogy mindenki saját maga tölti ki a kérdőívet, szabadon, egyedül dönt milyen vallásúnak és nemzetiségűnek tartja magát. Meggyőződésem, hogy ez a legjobb, legdemokratikusabb módszer. Bár a múltban is alkalmazták, történtek visszaélések. Magyarlakta területekről nem kaptunk panaszokat, de a rutének közül sokan nehezményezték, és joggal, hogy akaratuk ellenére ukrán nemzetiségűeknek tüntették fel őket. A most kialakult demokratikus rendszerben végre alkalom nyílik arra, hogy valós képet kapjunk a nemzetiségi összetételről. Problémák lesznek valószínűleg a romákkal. Legutóbbi felmérésünk szerint 54 százalékuk roma nyelven beszél, 38 százalékuk szlovákul és 48 százalékuk magyarul. (Két nyelvet tüntethettek fel, ezért az összesítés több mint száz százalék.) A kérdőíveken először szerepel a roma nemzetiség is, de hogy minek vallják magukat, azt nehéz előrelátni. • Tudomásunk szerint a népszámlálási ívek az eddigi gyakorlattól eltérően csak szlovák nyelvűek lesznek, ami nyilván megnehezíti a munkát, hiszen sokan nem értenek meg majd mindent, ami az íveken fel lesz tüntetve. - Számolunk ezzel, de a nyelvtörvény szerint a hivatalos iratok csak szlovák nyelvűek lehetnek, s így nem nyomtathattunk ki magyar, rutén, vagy más nyelvű íveket. Úgy döntöttem azonban, hogy a biztosok magyar nyelvű útmutatót kapnak, mivel véleményem szerint vannak olyan polgáraink, akik nem tudnak olyan jól szlovákul, hogy a kérdőívet pontosan kitölthessék. A népszámlálást nem tekintem sem politikai, sem nemzetiségi kérdésnek, célja a valós helyzet feltérképezése és mi mindent meg akarunk tenni azért, hogy ezt elérjük. Negyven év után végre világos képet kell nyernünk életünk valamennyi területéről. • Eszerint a számlálóbiztosok tulajdonképpen a tolmács szerepét is betöltik a szokásos feladataik teljesítése mellett. - Igen, nyilván erre is szükség lesz. Egyébként feladatuk az, hogy előre kézbesítsék az egyes háztartásoknak, családoknak a kérdőíveket, elmagyarázzák a kitöltés módját és ha kell tanácsot adjanak. Semmiképpen sem befolyásolhatják azonban a polgárokat, akiknek minden kérdésben saját belátásuk szerint, szabadon kell dönteniük. Titoktartás köti a biztosokat, az íven feltüntetett tényeket senkivel sem közölhetik, s ezeket senki sem használhatja fel. Az is tilos, hogy az íveken javításokat, módosításokat eszközöljenek a kitöltő személy beleegyezése nélkül és csak formailag ellenőrizhetik a kitöltés módját. Azt tehát nem, hogy ki milyen adatokat tüntetett fel. • Mérvadó az, hogy a személyi igazolványban milyen nemzetiség szerepel? - Nem, ettől függetlenül mindenki annak vallhatja magát, aminek akarja. Tudjuk, hogy annak idején főleg az idősebbek - a körülmények hatására - féltek bevallani nemzetiségüket. Ma ebben a kérdésben senki sem gyakorolhat nyomást senkire. A biztosoknak nincs is jogukban, hogy a személyi igazolvány adatait összevessék az íveken feltüntetettekkel, kivéve a személyi számokat. • Ki választja ki a biztosokat? - A járási hivatalok. A felkészítésükről mi gondoskodunk. Gondban vagyunk, mert a biztosok a munkájukért ugyanúgy 800 koronát kapnak csak, mint évekkel ezelőtt és megoldatlan a keresetkiesésük pótlása is. Fontos, hogy valóban olyan emberek végezzék ezt a munkát, akik pártatlanul, pontosan, objektíven tudnak az elvárásoknak eleget tenni. • Először tuntetiK tei a népszámlálási íveken a nemzetiség mellett az anyanyelvet is. Milyen célt szolgál ez? - Elősegíti, hogy valóban tárgyilagosan mérjük fel a helyzetet, lássuk a nemzetiségek mozgását. Fontos kiegészítő adat lehet, ha valaki szlováknak vallja magát, de az anyanyelve magyar, vagy fordítva. A rutének és romák vonatkozásában is értékes tanulságot vonhatunk le ezekből az adatokból, amelyeknek külön-külön is nagy tényfeltáró szerepük van. • Ha valaki úgy érzi, hogy a népszámlálás szervezői vagy bárki más nem járt el szabályosan, kihez fordulhat panaszával? - Gyakorlatilag nekünk a belügyminisztériummal együtt kellene az ilyen ügyeket intéznünk, de meggyőződésem, hogy nem lesz ok a panaszra. Mindenkinek, így az államigazgatási szerveknek, de a nemzetiségek szervezeteinek és az egész lakosságnak is érdeke, hogy a népszámlálás zavartalanul történjen meg. • Milyen a jelentősége a népszámlálás eredményeinek a nemzetiségek további életében? - Rendkívül fontosak lesznek. Egyrészt megismerjük a pontos nemzetiségi összetételt, kiegészülnek azok az adatok, amelyeket a választások során állapítottunk meg. Ha a múltban bárki is politikai megfontolásból jónak látta, hogy más nemzetiségűnek vallja magát, úgy hiszem, most már erre senkinek sincs oka. A népszámlálás eredményei nagyban befolyásolják majd az oktatási, a kulturális intézményrendszer és számos más terület alakulását, sőt még az egyházaknak is érdekük, hogy ismerjék a hívők nemzetiségét. • Hogyan készülnek a népszámlálásra, miiyen felvilágosító munkát végeznek? - Pontos tervünk van erre vonatkozóan. A felkészítésbe bevonjuk a helyi önkormányzatokat és a tömegtájékoztató eszközöket is. Idejében hirdetményt teszünk közzé a községekben, amelyből minden fontosat megtudhatnak a lakosok. Mivel ezt is csak szlovákul adhatjuk ki, nagy segítséget jelentene, ha az Új Szó magyarul is közölné. • Természetesen, szívesen eleget teszünk ennek a kérésnek, és köszönjük a tájékoztatást. CSIZMÁR ESZTER