Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-29 / 24. szám, kedd

1991. JANUÁR 29. HAZAI KÖRKÉP 4 AZ ÁLLAMHATÁRON TÖRTÉNT... A műszaki zár, a vasfüggöny eltávolítása óta megnövekedett a határőrség munkája. A múlt évben csupán Szlovákiában közvetlen az államhatárról 629 „turistát" küldtek vissza. A szóban forgó idő alatt az osztrák hatóságok nemkívánatos személyként 438 személyt adtak át a csehszlovákoknak. Hogy a zöldhatáron most is nagy a „forgalom", azt az alábbiak is bizonyítják. SIKERÜLT, MÉGIS LEBUKTAK Ezer dollár nem kis összeg, nem könnyen jut hozzá az ember. Mégis ennyit fizetett fejenként négy román állampolgár Magyarországon az egyik embercsempésznek. Az államhatárt sikeresen el is érték. Az öröm azonban korai volt. Ugyanis a'šiatoróši (Losonci járás) határőrök útjukat állták. Többezer dollárral lettek szegényebbek, és gazdagabbak egy tapasztalattal: a csehszlovák határőrök a helyükön vannak, és teszik a kötelességüket. - A „BALKÁNI ÚT" Ha itt, a határ közelében külföldi rendszámú gépkocsival találkoznak, megnézik, mit keres ott, ki ül benne - gondolták a bussai határőrőrs járőrének tagjai. Szíriai útlevél, nagy mennyiségű női és gyermekruha - holott a járművezető egyedül volt. Amikor jobban szétnéztek a kocsiban, három útlevél és négy születési bizonyítvány is előkerült. Az illetőt bekísérték az őrsre, mivel feltételezhető volt, hogy a „balkáni úton" a társaira vár, ami be is igazolódott. A határőrök kora reggel hat további szíriai állampolgárt tartóztattak fel. A formaságok elintézése után mint nemkívánatos személyeket kiutasították őket az országból. Három évig nem jöhetnek Csehszlovákiába. IRÁNY A TEMPLOMTORONY Két lengyel állampolgár csehszlovák áruval megpakolva hazafelé tartott. A Vyšný Komárnik-i átkelőhely vámtisztje azonban visszaküldte őket a közeli településre, hogy az árut ott értékesítsék, mivel kivitele tilos. A két „bevásárló turistának" ez nem volt ínyére, hiszen jó előre kiszámolták, milyen haszonnal értékesíthetik a vásárolt dolgokat odahaza. Ezért úgy határoztak, hogy a zöld határon keresztül térnek haza. Túljutottak ugyan a határvonalon, de a csehszlovák határőrök értesítése alapján a két személyt a lengyel kollégák Barwinka község mellett feltartóztatták, és viszavitték őket a határátkelőhelyre. A bírságon kívül egy évig nem utazhatnak hazánkba. VISSZA NEM MEGYEK... Fiatal, 21 éves csinos szovjet állampolgárságú nő a minap sírva könyörgött a ligetfalusi átkelőhelyen a szolgálatot teljesítő útlevélellenőrnek: „Férjem osztrák menekülttáborban vár, és én is ott szeretnék politikai menedékjogot kapni." A baj csak az volt, hogy állítása szerint a vonaton elveszett az útlevele. A mieink széttárták a karjukat. Közölték, hogy felőlük mehet, de osztrák kollégáik hajthatatlanok voltak, ugyanis telefonon érdeklődve megtudták, hogy az említett menekülttáborban a bemondott név ismeretlen. A határőrök pedig rövid időn belül megtalálták az „elveszett" útlevelet, amelyet a nő a határ közelében gondosan elrejtett. Vissza kellett tehát térnie a szlovák fővárosba, de váltig és zokogva hangsúlyozta, hogy nem megy vissza Ukrajnába, inkább nálunk kér menedékjogot. Lehet, hogy nyomós oka van rá, de az is, hogy Nyugaton szeretne boldogulni. Ez pedig nem megy könynyen. (németh) A SZOLGÁLTATÁSOK SEM OLCSÓBBAK A DRUTECHNÁBAN HARMINCSZÁZALÉKOS A „FELÁR" • KONKURÁLNAK A MAGÁNVÁLLALKOZÓK? • SZERZŐDÉSES ALAPON Egyelőre az élelmiszerárakkal vagyunk elfoglalva. „Liberalizálásuk" óta napi témánk, mit, hol mennyiért vásárolhatunk és melyik árufélének emelkedett legújabban az ára. Az autószervizekben is többet kell fizetni. A legtöbb megrendelő a pénztár előtt ugyancsak meglepődik. A pozsonyi Drutechna ipari szövetkezetben például 30 százalékos „felárat" számláznak az év elejétől. Miért? - tettük fel a kérdést Miroslav Mackónak, a szerviz vezetőjének. - A 30 százalékos áremelés egyrészt annak a következménye, hogy az árrést, amelyet eddig az anyag árára számolhattunk rá, eltörölték, a 12 százalékos forgalmi adó is hozzájárult ehhez és nem utolsósorban az, hogy a költségeink száz százalékkal emelkedtek. A magasabb energiaár, a szállítási ráfordítások emelkedése szintén tükröződik az árainkban. • A magánvállalkozóknak viszont nincsenek olyan költségeik, mint a szövetkezeti szervizeknek. így ők olcsóbbak lesznek, lehetnek? - Valóban. Mi például fűtjük a hatalmas magas szerelőcsarnokokat, ennek ellenére alig van ott 15 fok, fönt viszont a 40 fokot is eléri a hőmérséklet. Tennünk kell tehát e téren is. De elsősorban vállalkozói politikánkon kell javítanunk, hogy a magasabb ráfordításokat ne a megrendelőkön hozzuk be. Ami pedig a magánvállalkozókat illeti, az idő majd eldönti a konkurenciaharcot. • Önöknek milyen hasznuk van a magasabb árakból? - Semmilyen. Éppen csak a megnövekedett kiadásainkat fedezik. • Számolnak azzal, hogy csökken az érdeklődés a szolgáltatásaik iránt? - Sajnos igen. Tudjuk, hogy megrendelőink a korábbinál alaposabban mérlegelik majd mikor, mit javíttatnak meg járművükön. Éppen ezért arra törekszünk, hogy a 30 százalékos áremelkedést valamilyen módon „lefaragjuk majd", tehát ne az ügyfeleink rovására legyenek ilyen magasak az áraink. • Mikor várható ez? - Nehéz megmondani. Talán egy hó* nap múlva, de az is elképzelhető, hogy megváltoznak az elvonásokkal kapcsolatos előírások, s akkor vissza tudunk lépni. • Tegyük fel, hogy nem tudnak visszatérni korábbi áraikhoz, a drága szolgáltatásaik iránt pedig csökken a kereslet. Ez azt is jelenti, hogy a műhelyben dolgozók fizetése is csökkenni fog. Nem tart attól, hogy munkatársai itthagyják a szervizt és magánvállalkozókként folytatják a szakmát, mert az kifizetődőbb lesz számukra? - Tulajdonképpen már egy éve lehetőségük volt arra, hogy önállóan kezdjenek dolgozni. Az 55 autószerelő munkatársból mindössze hárman mentek el. Pedig az elmúlt esztendő nagyon kedvező volt a vállalkozók számára. Úgy is mondhatnám, legálisan „feketéztek", hisz senki sem ellenőrizte mit csinálnak, és az adóbevallásuk is már-már „magánügyük". Ennek ellenére hallottam, hogy többen abba akarják hagyni, mert rájöttek, az autójavítás-szerelés nem csupán abból áll, hogy egy üres garázsban időnként rendbetesznek egy meghibásodott korcsit. Ha színvonalasan akarnak vállalkozni, tehát hogy legalább hathónapos szavatossági időt nyújtsanak a megrendelőnek, vagy a fáradt olajat is a megfelelő helyre szállítsák, ne pedig a legközelebbi árokba „süllyesszék", a kiadásokról és a bevételekről nyilvántartást kell vezetni, arról már nem is szólva, hogy a pótalkatrészeket is legálisan kell beszerezni. • Tehát már eddig is konkuráltak a magánjavítók. Érezték ennek a hatását? -Különösképpen nem. Ügyfeleinktől tudjuk, hogy a maszek sem hajlandó az estéjét feláldozni azért, hogy megjavítson egy sürgős „esetet". Eddig ugyanis nem voltak erre ráutalva. • Térjünk vissza a szervizhez. Úgy tapasztaltam, ügyfeleik eléggé meglepődtek az új árakon. Ezt a tájékozatlanságuk okozza? -Valószínűleg, pedig a megrendelőirodánkban kifüggesztettük a változás tényéről és mértékéről szóló tájékoztatást. • Egyéb változás is várta megrendelőiket az új évben? - Igen. A megrendelőlapra, ahol'eddig az előzetes árat tüntettük fel, ezentúl a technikus a szerződéses árat írja be. • Ez azt jelenti, hogy az átvételkor a technikus közli az ügyféllel az ajánlatot, s ő esetleg alkudozhat mielőtt a szerződést megköti? - Nem. A szerződéses árat úgy kell értelmezni, hogy a megrendelő vagy elfogadja az ajánlatunkat, vagy sem. • És mi történik akkor, ha a javítás többe kerül mint amennyiben megegyeztek? -A megrendelést felvevő munkatársakra nagy felelősség hárul. Ha például ezer koronában egyezik meg az ügyféllel, és végül is a javítás kétezerbe kerül, a megrendelő csak a szerződésben rögzített összeget köteles kifizetni. Kevés vigasz, de ez is valami. Az igazi orvosság e téren is nyilván a konkurencia kialakulása lesz. DEÁK TERÉZ MAGYARORSZÁGI LAPOK A CSEMART-TERJESZTÖKNÉL Tavaly év végén megtudtuk, hogy januártól a Postai Hírlapszolgálat terjesztésében a magyarországi napi- és hetilapokat, folyóiratokat az addigi árak három-négyszereséért vásárolhatjuk meg, de az Élet és Irodalom ára például a hatszorosára emelkedik. Természetes hát, hogy ilyen feltételek mellett minden olvasói igény ellenére is sokan kénytelenek voltak megszüntetni kedvenc lapjuk előfizetését. Vajon indokolt-e a magyarországi sajtótermékek árának ilyen nagyfokú emelése? - tették fel sokan a kérdést. Aligha, hiszen sok esetben a forintérték többszörösét kéri a monopolhelyzetben lévő Postai Hírlapszolgálat a vásárlóktól. A tényállást felismerve Gyurcsis Imre mérnök, a Csemart igazgatója a csehszlovákiai magyar olvasók érdekében gazdasági kapcsolatot teremtett magyarországi kiadói és lapterjesztői vállalatokkal, akik a Postai Hírlapszolgálat által meghatározott áraknak körülbelül a feléért tudják eljuttatni az olvasókhoz a magyarországi lapokat. Igaz, nem különösebben nyereséges ez az üzlet, de ez esetben egy űr kitöltésére vállalkozott a Csemart. - Sikerült-e már megszervezni a lapterjesztők hálózatát, hol, kinél és milyen áron lehet magyarországi sajtótermékeket kapni? - kérdeztem Gyurcsis Imre mérnöktől. - A dél-szlovákiai járásokban már mindenütt vannak terjesztőink, a Dunaszerdahelyiben több is, ebben a járásban különösen jól beindult a bolt. Körülbelül kétszázan vállalták a terjesztést, de ez ideig csak 120-an dolgoznak. Szeretnénk még több személyt alkalmazni, hogy minden faluban, ahol számottevő magyar népesség él, legyen egy terjesztőnk. Ami a lapok árát illeti, azt a magyarországi forintértékük plusz a mi rezsiköltségünk összege adja meg. Az egyik legkeresettebb újság az RTV, ezt 9 koronáért adjuk, míg a Postai Hírlapszolgálat terjesztésében ez 18 koronába kerül. A Magyar Nők Lapja, a Fürge Ujjak, a Magyarország, az Élet és Irodalom, valamint a Látóhatár iránt szintén nagy az érdeklődés. - Előmegrendelést elfogadnak-e a Csemart-lapterjesztők? - Sajnos nem, mert a magyarországi lapok ára és soknak a léte is bizonytalan. így lapterjesztőink csupán annyit tehetnek meg vásárlóik érdekében, hogy amíg rendszeresen kapjuk Magyarországról a szállítmányokat, biztosítják számukra a kért újságokat. (csanaky) JIM SANDERS GALÁNTÁN A Galántaí Járási Népművelési Központ szervezésében február 9-10-én Galántára látogat Jim Sanders ausztrál misszionárius. Látogatásának szervezőjét, Lörincz Józsefet kérdeztem meg, milyen lesz a rendezvény. - Jim Sanders gyógyító misszionárius, hazánkban nem először találkozik „pácienseivel". Legutóbb Komáromban járt, az ott hallott hírek szerint a lakosokkal való találkozás sikeres volt. Meghívtuk hát mi is, és a galántai és környékbeli érdeklődőkkel három alkalommal találkozik. A rendezvény humánus jellegű (a misszionárius egy fillért sem kér, csak az ellátást álljuk). Csütörtöktől árusítjuk a belépőket, és az érdeklődőket ezúttal is figyelmeztetem. hogy a találkozásra csak elővételben szerezhetik meg jegyüket,' itt, a járási népművelési központban. A gyógyítás csoportokban zajlik, nagyon fontos, hogy a résztvevők a jegyhez csatolt cédulákon található információk szerint viselkedjenek és az ottani szervezők utasításaira figyeljenek. Hol és mikor lesz tehát a találkozás? - Február 9-én 10 és 15 órakor, valamint február 10-én 15 órakor a galántai sportcsarnokban. A találkozók pontosan kezdődnek, és kezdéskor a sportcsarnokot lezárjuk. Minden érdeklődőt szeretettel várunk és a nagy érdeklődésre való tekintettel felszólítjuk őket, hogy igyekezzenek helyet biztosítani maguknak. -lovászSEGÍTS MAGADON...! (A PERÉNYI TERMELÖK TUDJÁK, HOGY A SZORGALMAS BÉKA KIJUTOTT A TEJESKÖCSÖGBŐL) Az, hogy a tej- és húspiacon kialakult helyzet egyes termelőket jobban aggaszt, másokat pedig kevésbé, engem egy kicsit a köcsögbe pottyant két békáról szóló tanmesére emlékeztet. Ugye, a lustább, a csüggedő belefulladt a tejfölbe, ám a dolgosabb, a kitartóbb addig „köpült", míg lába alatt vaj keletkezett - amiről aztán nem volt nehéz elrugaszkodnia -, és egy ugrással kijutott a „csapdából". Nos, tapasztalataim szerint a tejtermelők is mintha két táborra oszlanának. Az igyekvőbbek közül ki így, ki úgy próbál magán segíteni. A Kassa környéki földműves-szövetkezetek, mezőgazdasági üzemek némelyike - például az Abaújszinai Fsz, a Sacai Vetőmagtermesztő Állami Gazdaság, a Buzitai, a Perényi, valamint a Szesztai-Komáróci Fsz - megkezdte a friss tej árusítását. Ezzel ugyan - állítják a termelők - nem oldják meg a tejtermelésben felmerült gondjaikat, ám részben enyhítenek azokon. ÖT LITEREN TIZENHÉT KORONA NYERESÉG A tejértékesítés tapasztalatai felől a minap Perényben érdeklődtem. Péntek volt, s delet harangoztak, amikor a községhez közeli gazdasági telepre értem. - Jobbkor nem is jöhettem! - gondoltam magamban a kapuhoz én/e, ahol éppen tejvásárló asszonyokkal futottam össze. - Itt, az étkezdében árulják - reagáltak első kérdésemre. - Mennyiért? - Hat koronáért literjét. -önök szerint az most sok érte, vagy...? összenéztek, majd Konc Margit válaszolt. - A korábbihoz képest sok, viszont a mai hivatalos üzleti árhoz mérten nemigen drága. Kiszámítottam, hogy az itt vásárolt öt liter tizenhét koronával többet ér a boltinál. Ebből ugyanis otthon készíthetek - és készítek is - tejfölt, vajat, túrót... Igaz, munkával jár, de akkor is megéri. NAPONTA 300-500 LITER FOGY EL Több „kannavivővel" is szót váltottam, és egyikük sem panaszkodott a fehér folyadék minőségére. - Nagy baj lenne, ha csak egyszer is piszkos, vagy egészségtelen tejet forgalmaznánk. Az utóbbi években nem fordult elő nálunk semmilyen kirívó eset. Nem túlzás: megszámolhatnám a fél kezemen azt is, hogy a kassai tejüzem az elmúlt tíz évben hányszor minösitette másodosztályúnak az innen bevitt tejet - lépett hozzánk e szavakkal Filip János mérnök, a helyi műszaki szolgáltatási ágazat vezetője, illetve - mert más funkciója is van - a szövetkezet alelnöke. - Helyben ugyan nincs tüzetes tejvizsga - folytatta -, mégis kizárt annak a lehetősége, hogy a fogyasztó rossz árut kapjon. Kizárt, mert az itt árusított néhány száz litert reggelente abból a tartályból vesszük ki, amelyikből a többi négy-öt ezer litert aztán a kocsink a napi elsó szállítással a tejüzembe viszi. Ha a tejüzemben a szállítmány átvevésekor kiderülne valamilyen rendellenesség, arról mi egy órán belül tudnánk, s nem kezdenénk árusítani az itthon hagyott mennyiséget. A tejárusítás ugyanis nálunk naponta tíz órakor kezdődik és délután háromig tart. De nemcsak itt, Perényben, hanem a felsőlánci gazdaságunkban is. -S ha nem fogy el? Mit csinálnak a megmaradó literekkel? - Nem vész kárba, megitatjuk a borjakkal. TEJFELDOLGOZÓ GÉPSORRA MÉG NINCS PÉNZÜK Juraj Bárány állattenyésztési ágazatvezető szerint a tejárusítás mellett azt követően döntöttek, hogy a Kelet-szlovákiai Tejipari Vállalat január elején tudatta velük: az év első hónapjában a jelzett 280 ezer liter helyett legfeljebb csak 200 ezer litert hajlandó tőlük literenként 5 korona 80 fillérért felvásárolni. - Ennek alapján elhatároztuk, hogy a napi 9500 literből itthon hagyunk annyit, amennyire Perényben, Hímben és Felsőláncon igény lesz. Nálunk bárki vásárolhat. Naponta 300-400 liter fogy el, pénteken pedig vagy ötszáz liternyi. Egyelőre a konyhánkon árulják, mert ott tudjuk biztosítani a közegészségügyi intézet szabta feltételeket. Például: tíz fokosnál nem lehet melegebb a tej, s csak olyan személy mérheti, árusíthatja, akinek van egészségügyi igazolványa. Mindemellett kötelességünk figyelmeztetni a vásárlókat, hogy a nálunk vett tejet fogyasztás előtt fel kell forralni. - Nyereséges a szövetkezetnek a tejárusítás? - Nem. Ennek az a lényege, hogy a tagságot, illetve a község lakosságát segítjük. Igaz, csak fillérekkel, de az sem mellékes egy falusi család háztartásában. Filip Jánostól és Juraj Báránytól azt is megkérdeztem, elképzelhető-e, hogy a közeljövőben esetleg valamilyen tejfeldolgozó gépsort is üzembe helyeznék. Azt felelték: bármennyire is jó lenne, egyelőre megvalósíthatatlan ez az elképzelés, mert túl drágák a műszaki kellékek. - Persze, ez nem azt jelenti, hogy végérvényesen lemondtunk volna a lehetőségkeresésről, hiszen fölöttébb érdekünk, hogy a mezőgazdaság, a falu életképes legyen - folytatta az alelnök. Benéztem a perényi élelmiszerüzletbe is. A Jednota-bolt alkalmazottai kertelés nélkül beismerték, hogy amióta a földműves-szövetkezetben is kapható tej, náluk azóta még száz liter sem fogy el, pedig korábban ötszáz tasak is elkelt... Perényben a tejhasznosítás felöl érdeklődtem, ám közben azt is megtudtam, hogy a helyi szövetkezetben komolyan latolgatják a rendszeres húsárusítást is. Egyelőre nem nagyban, kísérletképpen csupán a helyi igényekhez, kereslethez viszonyítva. A termelő tehát, ha kicsit is, de lép, ugyanakkor elvárja a kormánytól, hogy az ország élelmiszerellátását szintén konkrét intézkedésekkel, segítséggel támogassa. GAZDAG JÓZSEF