Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-28 / 23. szám, hétfő

1991. JANUÁR 28. ÚJ szól RIPORT - INTERJÚ 4 ATOM VAGY NEM ATOM Már azt hittük, egy ideig csönd lesz az atomerőmüvek körül. Az ag­godalmainkat eloszlatni hivatott szakembergárda befejezte a Jas­lovské Bohunice-i atomerőmű vizs­gálatát. Mindenki számára meg­nyugtató választ adott, és haza­ment. Ám úgy látszik, a vizsgálat mégsem volt megnyugtató - lega­lábbis az osztrákok számára. A bi­zottság osztrák tagja nem osztotta kollégái véleményét, és az osztrák kormány újra indítványokkal fordult szövetségi kormányunkhoz. Vra­nitzky osztrák kancellár január 14­én kelt levelében felajánlotta Cseh­szlovákiának, hogy hajlandó az energetika terén átfogó közreműkö­dési tervet kidolgozni, amennyiben az A-2 blokkot mégis hajlandóak leszünk leállítani. Az osztrák félnek sürgős a megoldás, mert a Zeit im Bild majd' minden nap foglalkozik az energetikával. Míg minden eddigi •szakértői vélemény elsősorban mű­szaki problémákkal foglalkozott, má­ra úgy látszik, a kérdés inkább a kör­nyezetvédőket és a közgazdászokat foglalkoztatja. így a környezetvédel­mi programjáról ismert osztrák kor­mány számára is ez a szempont vált politikai problémává. Hozzáteszem: Ausztria területén nem működik atomerőmű, és az osztrákok eleve elzárkóznak azok építésétől. Egyéb problémák megoldása közben majd egy évig hallgattunk a Kecerovcén építendő atomerőmű­ről. Most újra szóba került, hiszen Vladimír Mečiar szlovák kormány­fő múlt keddi kelet-szlovákiai láto­gatásának egyik legfontosabb prog­rampontja volt. Nézzük most a kérdést a fogyasz­tó és a közgazdász szemével. Az 1989-es adatok szerint a szlovák villamosenergia-termelésnek 57 százalékát atomerőművek adták. (Franciaországban ez a szám 70 %). Fogyasztási struktúránk teljesen eltér a fejlett államokétól, hiszen tel­jes fogyasztásunk 27,7 százaléka a lakossági és szolgáltatási fogyasz­tás, míg Franciaországban 46, Nagy-Britanniában pedig majdnem 58 %. Energiafogyasztásunk csök­kentése a lakosság fogyasztásának visszaszorításával (magyarul: áremeléssel) nem oldható meg, a nagy fogyasztásról elsősorban az elöregedett gépparkú üzemek és technológiák tehetnek. Ha az atom­erőmű leállna, a mai közel 5 ezer gigawattóra behozatala helyett több, mint 17 ezer GWh-t kéne behoz­nunk. Bárminemű, akár optimálisnak is tűnő energetikai közreműködés olyan dtága lenne, hogy az jelen helyzetünkben az ország számára elfogadhatatlan. A A-2 blokk leállí­tása pedig komoly műszaki problé­mák elé állítaná az országot - per­sze ezek egyben anyagi gondokat is jelentenének. A A-1 blokkot 1982­ben kezdték leépíteni és annak kiik­tatása a mai napig tart. ügy látszik tehát, hogy a környe­zetvédelmi szempontok egy esetle­ges döntésnél nem nagy szerepet játszanak majd. Az energetikusok és közgazdászok olyan érvekkel dol­gozhatnak, amelyek megtámadha­tatlannak tűnnek. Pedig az atomenergia a legdrá­gább és legértelmetlenebb módja egy pohár viz felforralásának. Az energiafogyasztás csökkenését túl­élhetjük, a végletekig kizsigerelt ter­mészet további rongálását kevés­bé LOVÁSZ ATTILA MINDENKI NAGYMAMÁJA Panaszkodik az idős hölgy: - Hát én már mindenkinek csak nagymama le­szek? Akárhová mozdulok, mindenhol le­nagymamáznak - a jobbik esetben lema­mikáznak. A legjobban az bosszantotta fel őt, amikor „cukorsorbaállás" közben a mö­götte álló, hasonló korú férfiú emígy kedé­lyeskedett: ..Mozogjon már, ifjasszony!" - Ennél még a panyikám is jobb! - is­meri el kelletlenül. De az idős hölgynek van humorérzé­ke. Amikor a várva várt vízvezetékszerelő lenagymamázta, elővette legédesebb mézbe mártott fullánkját (mellyel csak a nők rendelkeznek), megveregette az ifjú mester borvirágos orcáját, és ezt rebegte: - Aztán rendesen megcsináld a csa­pot, picinyem, különben nem fogadlak el unokámnak! (kopasz) A mikor Pozsony utcáin először megláttam a bőrdzsekis, tá­nyérsapkás fekete egyenruhás seri­feket, kissé meglepődtem. - Mit ke­resnek itt ezek az idegenek? - Lep­lezetlen kíváncsisággal olvastam le jelvényükről a feliratot: Honor et ius­titia. Ők rezzenéstelen arccal tűrték. Egyre többször bukkantak fel szállodákban, bankok környékén. A minap a nyomukba szegődtünk. Mihelyt megjelentek a szállodák elő­csarnokaiban vagy éttermeiben egy kis mozgolódás támadt, ám a ven­dégek többsége, ügyet sem vetve rájuk, tovább szórakozott. Kivéve egy-két „gyanús" alakot, akik jobb­nak látták, ha angolosan távoznak. Amikor a „fekete" serifeket meg­próbáltuk szóra bírni, nagyon szű­ken adagolták az információkat, s a nagyfőnökhöz irányítottak ben­nünket. A FŐHADISZÁLLÁSON A „fekete" serifek központja az óváros egyik patinás épületében székel. Ott beszélgettünk a főnökük­kel, R. T.-vel, aki magándetektívként kezdte ténykedését. Érdekesség­ként említette, hogy első ügyfele egy magyar asszony volt, aki arra gya­nakodott: távollétében hivatlan ven­dég jár lakásában. Feltevése ugyan nem igazolódott be, ám a vizsgálat így is eredményes volt. Nappalijá­ban lehallgatókészüléket találtak. - A karlsbádi Pupp szálloda ve­zetősége volt Csehszlovákiában az első, mely rájött; a vendégek nyu­galma és biztonsága érdekében kifi­zetődő magánrendőrök bérlése. Ké­sőbb Prága, majd Pozsony követke­zett. Pillanatnyilag már olyan számú állománnyal rendelkezünk, hogy eleget tudunk tenni minden megren­delésnek. Tehát azonkívül, hogy a szállodák környékétől távoltartjuk az alvilágot - a striciket, feketézőket, garázdálkodókat - a pénzszállítmá­nyokra is felügyelünk, fontos szemé­lyek és jelentős létesítmények őrzé­sét is vállaljuk. Embereink ügyessé­gének köszönhető, hogy már többen a rács mögé kerültek. Néhány hete egy országosan körözött csalót sike­rült lefülelnünk. Ha elfogunk valakit, során kiderült, visszaeső bűnöző, aki többször ült betörésért, rablásért. A fizikai „tesztelésen" kívül pszi­chodiagnosztikai felülvizsgálat is várja a jelentkezőket, akiket ráadá­sul még egy grafológus is „káde­rez". Azt, aki kiállja a próbákat, német szakemberek oktatják a kö­zelharc fortéjaira. LÁNYOK, JELENTKEZZETEK A fekete egyenruhát tehát nem adják olcsón. Nem azért, mert a fel­szerelés drága, hanem azért, mert a jelentkezőről a felettesek mindent tudni akarnak. - Az erkölcsi bizo­nyítvány tisztasága alapfeltétel, ám azt is ellenőrizzük - vallotta be R. úr. - Ezt követi a pszichológiai tesztek sorozata, de segítségünkre van a grafológus is. Az ember kézírása sokmindent elárul! Az ilyen előzmé­nyek után beszélgetünk a jelentke­zővel, majd megbizonyosodunk rá­termettségéről, fizikai erőnlétéről. A világ számos országában a „feke­te" serifek között vannak nők is. Mi sem zárkózunk el a lányok elől, ám eddig még nem akadt jelentkező. Pedig - és ez is bebizonyosodott - sok esetben könnyebben oldják meg á zűrös helyzetet, mint férfitár­saik. A szállodák dolgozóinak eddigi tapasztalatai szerint a fekete serifek ténykedése hasznos. A vendégek nagyobb biztonságban érzik magu­kat és a külföldiek kevésbé vannak kitéve a valutaüzérek zaklatásának, ezért többen közülük gyakrabban jönnek mint a közelmúltban. Persze, olyanok is akadnak, akik rágalmazzák, alaptalanul vádolják, besúgóknak, gestapós legényeknek nevezik a fekete egyenruhásokat. Ezek főleg az alvilág emberei, akik veszélyeztetve érzik eddigi tényke­désüket és a jól kiképzett alakulat tagjait elsőszámú közellenségnek tekintik. Ezért nem említettük a főha­diszállás címét, neveket, s a szolgá­latot teljesítő magánrendőrök arcát sem kaptuk lencsevégre... PÉTERFI SZONYA ORDÓDY VILMOS (Ordódy Vilmos felvételei) A „FEKETE" SERIF mondjuk egy autótolvají, átadjuk a rendőrségnek és ezzel számunkra az ügy lezárult. NÉGYLÁBÚ SEGÍTŐK A jól megtermett feketedzsekis legények hatásköre ugyan eléggé szűkreszabott, de puszta jelenlétük is tekintélyt parancsoló. Különösen, ha olyan segítőtársuk is van, mellyel mi is megismerkedhettünk, a borjú nagyságú koromfekete dán dog. - Néró puszta jelenléte is elég ahhoz, hogy a szállodák környékén feketéző cigányok gyorsan eltűnje­nek - dicséri négylábú segítőtársát a gazdi. AZ ALVILÁG PRAKTIKÁI Bármennyire is hihetetlen, három alvilági klán „működik" Szlovákia fővárosában. Pénzkereskedéssel foglalkoznak. A legveszélyesebb az albán-jugoszláv „család", amelyet ezidáig nem sikerült tetten érni. Ami leginkább aggasztó, az a cukros bácsi" felbukkanása. Fiatal lányok­kal ismerkedik, meghívja őket egy­egy presszóba, kávéházba, majd egy óvatlan pillanatban „megédesí­ti" italukat. Az érintettek bevallották, az ital elfogyasztása után elkábul­tak. A jelek arra utalnak, drogkeres­kedővel állunk szemben. Az illetőről tudunk, jelenleg nincs az országban, visszatértére felkészülten és türel­metlenül várunk. KIKBŐL LEHETNEK SERIFEK? A gyors Mercedesek és Wolksva­genek, a filmbe illő elegáns egyen­ruha, a korszerű felszerelés ára fe­jenként 4000 márka. Száz jelentke­ző közül legfeljebb minden tizedik tesz eleget a követelményeknek. Hogy csak a legalapvetőbb feltétele­ket említsük: büntetlen előélet, kifo­gástalan egészségi állapot, jó fizikai erőnlét. Természetesen a „felvételi­nél" arra is szigorúan ügyelnek, nem volt-e az illető a belügy besú­gója. A „fekete" serifek nem lehet­nek semmilyen párt tagjai. Előfordult olyan eset, hogy az egyik érdeklődő hivatalos okmánnyal igazolta bün­tetlen előéletét, ám az ellenőrzés A HELYÉT KERESI A BENZINOL ÁLLAMI VÁLLALAT SOKAT VÁR A KÖZÖS VÁLLALATOKTÓL ÉS A PRIVATIZÁCIÓTÓL • ÜZEM­ANYAG-ÁREMELÉSRŐL EGYELŐRE NINCS SZÓ Aki autósturistaként megfordult a nyugati országokban, bizonyíthat­ja, a hazai üzemanyagtöltő-állomá­sok műszaki felszereltsége, až álta­luk nyújtott szolgáltatások színvona­la nem felel meg az európai követel­ményeknek. A töltőállomásokat üze­meltető Benzinol monopolhelyzet­ben van. Nincs konkurencia, nem kell versengeni a vásárló kegyéiért, ahogy az már egy jól működő piac­gazdaságban lenni szokott. A válto­zást azonban ez a mamutvállalat sem kerülheti el. Kamii Morávek mérnöktől, a vállalat kereskedelmi osztályának vezetőjétől afelől érdek^ lődtünk, hogy mit várnak az idei évtől, mit tesznek annak érdekében, hogy a benzinkutaknál Szlovákía­szerte változzon a helyzet. - Mintegy háromszáz üzema­nyagtöltő-állomásuk van, Ezek je­lentős része - főleg a föld alatti tartályok állapota miatt - már nem felel meg a környezeti és vízrendé­szeti előírásoknak, átépítésük, kor­szerűsítésük elkerülhetetlen. Ho­gyan tovább tehát? - Az ezredfordulóra szándék­szunk teljes egészében változtatni a helyzeten. Az igazsághoz tartozik, gazdasági helyzetünk most csak ar­ra ad lehetőséget, hogy évente két­három töltőállomást rendbe tegyünk, felújítsunk, természetesen nem az eürópai, hanem a hazai mércénk szerint. Mivel tudatában vagyunk annak, hogy önerőből nem tudunk megbirkózni a teendőkkel, külföldi partnerekkel közös vállalatokat ho­zunk létre. A múlt év végén ilyen szerződést kötöttünk az. ÖMV oszt­rák céggel, és tárgyalásokat folyta­tunk a Mobil, az ESSO stb. vállala­tokkal. Elképzeléseink szerint a ben­zinkútjaink feléből vegyes vállalatot hozunk létre, s ebben 50 százalék lesz részesedésünk. A külföldi part­ner többek között arra vállalkozik, hogy a nyereségből átépíti a töltőál­lomásokat, amelyeket a jövőben is mi látunk el üzemanyaggal, kenőo­lajjal, de a maguk termékeivel is bővítik a választékot. Tehát minden bizonnyal számunkra is konkuren­ciát jelentenek. Ugyancsak tervez­zük a benzinkutak egy részének a bérbeadását - tavaly már négy ilyen működött -, s mintegy tíz szá­zalékát magánkézbe adjuk. Mono­polhelyzetünk tehát, ha lassan is, de megszűnik. - Önök nagykereskedelmi tevé­kenységet is folytatnak. Hogyan ala­kul e téren a helyzet? Sor kerül a privatizálására? - Meggyőződésem, hogy igen. Tény, hogy időigényes lesz ez a fo­lyamat. Tizenkét nagykereskedelmi egységünk közül a kézsmárkit és a pozdišovceit a múlt év derekán haszonbérbe adtuk, úgyszintén a ri­maszombati ellátóegységünket. Az elkövetkező hetekben kiértékeljük ezek eredményességét, hogy le­gyen alapunk a további döntések meghozatalához. Határozott szán­dékunk tovább.á, hogy a teherszállí­tó és a karbantartó részleget, a szer­vizszolgálatot, a rekreációs létesít­ményünket stb. magánvállakozónak adjuk át. Számolunk azzal, hogy a nagykereskedelmi egységekkel és a tulajdonunkban maradt töltőállo­másokkal együtt részvénytársasá­gokat hozunk létre. Az első időszak­ban saját dolgozóink, később mások is vásárolhatnak részvényeket. Szándékunkban áll egy olyan nagyraktár létrehozása, amelynek árualapjáról a külföldi üzlettárs gon­doskodna, és az áruért csak a ki­szállítás után fizetnénk. Egyszóval a megváltozott gazdasági helyzet­ben igyekszünk megtalálni a helyün­ket, éspedig úgy, hogy az igényeket is kielégítsük, de a gazdasági élet­ben is kellően helyt tudjunk állni. - A változásokból mit kap a vá­sárló? - Ott, ahol erre lehetőség volt, már tavaly igyekeztünk bővíteni a szolgáltatásokat, autóalkatrésze­ket és -kellékeket, frissítőket kezd­tek árusítani. Ezt a ténykedésünket az idén tovább szeretnénk bővíteni. Néhány jelentősebb töltőállomás szomszédságában autószervizt, au­tómosót létesítünk saját erőnkből, illetve magánvállalkozók bevonásá­val. Szeretnénk mielőbb megvalósí­tani, hogy a töltőállomásokon kredit­kártyával is fizetni lehessen, de ez nem mehet máról holnapra, jól lehet a vegyes vállalatok ebben is segít­ségünkre lesznek. Összegezve: olyan feltételeket kell a töltőállomá­son kialakítani, hogy a vásárló, illet­ve a járművezető mindazt megtalálja ott; amire szüksége van, sőt meg is pihenhessen. - A múlt év végén olyan híreket lehetett hallani, hogy akadozott az üzemanyaggal való ellátás. Mi okoz­ta ezt, hiszen a kétszeri üzemanya­gár-emelése minden bizonnyal csökkentette a fogyasztást? - A Super benzinből volt keve­sebb a szükségesnél, de más ben­zinfélékből sem kaptunk a feldolgo­zóipartól annyit, amennyire szüksé­günk'lett volna... Az utóbbi napokban készleteinket Sikerült föltölteni, s az ellátásban ma már nincs fennaka­dás. Tény, hogy az áremelés követ­keztében csökkent a benzinfogyasz­tás, főleg az utóbbi negyedévben, amikor 1989 hasonló időszakához viszonyítva 82,5 százalékra csök­kent a benzinfogyasztás. Azzal szá­molunk, hogy az idén 1989-cel szemben legalább 15 százalékkal kevesebb benzint értékesítünk, ami jó a népgazdaság szempontjából, de a vállalat bevétele ezt megsínyli. - A január elsejei árliberalizáció következtében az olvasó kíváncsi, várható-e az üzemanyag árának emelése? - Ennek megválaszolására nem én vagyok a legilletékesebb. A leg­jobb ismereteim szerint csupán any­nyit mondhatok, hogy egyelőre erről nincs szó. Hogy azonban mit hoz a holnap, hogyan alakul a kőolaj világpiaci ára, mi történik majd a Perzsa-öbölben, ezek olyan ténye­zők, amelyeket figyelembe kell ven­ni. Egyébként az üzemanyag árának kialakítása nem a vállalat vezetőin, hanem másokon múlik. Az üzema­nyag árának alakulása és mindaz, ami ezzel összefügg, nemcsak aka­rat kérdése. NÉMETH JÁNOS A Benzinol üzemanyagtöltő-állomásai némelyikének rossz műszaki állapota is jelentős környezetszennyezést okoz, jóllehet nem ilyen „látványosan", mint a képen látható felborult benzintartálykocsi... (Pomíchal Richárd felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents