Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-16 / 13. szám, szerda

HAZAI KÖRKÉP tÚJSZÓi 1991. JANUÁR 16. ÚJRA AZ URNÁKHOZ A novemberi helyhatósági választások Szlovákia 158 községében zárultak anélkül, hogy megválasztották volna a teljes helyi önkormányzatot. Erre a választások második fordulójában lesz lehetőség, amelyre szombaton, azaz január 19-én kerül sor. A szóban forgó településeken 181 jelölt közül választják ki azokat, akik elfoglalják a még be nem töltött 116 polgármesteri posztot. A betöltetlen képviselői helyekre 600 jelöltet állítottak. Az értékelések szerint a politikai pártok és mozgalmak most nem fordítottak olyan figyelmet a jelöltek kiválasztására, mint azt korábban tették. Sok helyről nem érkeztek pontos jelölőlisták, ami szintén nehezítette az előkészületeket, de a belügyminisztérium illetékese szerint a szavazólapok mindenhova idejében megérkeznek. Munkatársaink ezzel kapcsolatban négy, többségében magyarlakta köz­ségben (Vágfüzesen, Hosszúszón, Busán és Újbódván) jártak, hogy bemutat­hassuk az új polgármester-jelölteket és elképzeléseiket, illetve választ kapjunk arra a kérdésre, miért nem választották meg polgármesterüket már november­ben, miért szükséges pótválasztást tartani január 19-én. AMIKOR A HÁROM NEM EGY... Tornaújfalu, Horváti, Bódvaven­dégi - három régi település, amelyek 1963 óta hivatalosan Nová Bódva - vagyis Újbódva néven szerepel­nek. A Szepsi síkság e délnyugati csücskét akár viharsaroknak is ne­vezhetnénk azon érdekellentétek in­dokán, amelyek a mélyben kavarog­nak. Mert hiába volt a rájuk erőltetett új név, a fentről jövő egységesítő szándék, Tornaújfalu maga magyar és sváb lelkületével, Horváti a rutén -magyar örökségével, Bódvavendé­gi pedig színmagyar jellegével ma­radt ami volt. Persze, sok közös vonás is kialakult a három falu kö­zött, de teljesen egyformák nyilván nem akarnak, s nem is tudnak lenni. Ennek jelei erőteljesebben a novem­beri helyhatósági választásokkor mutatkoztak meg, amikor Bódva­vendégi élve az önrendelkezés jo­gával úgy döntött, hogy különválik, ezentúl maga intézi a sorsát. Tornaújfalut és Horvátit ez a beje­lentés eléggé váratlanul és felkészü­letlenül érte. A 12 főből álló önkor­mányzatot a két falu ugyan megvá­lasztotta, de a polgármestert nem, mert jelöltet sem tudtak állítani. Va­jon megoldódik-e most a pótválasz­tásokon ez a kérdés? - érdeklőd­tünk legelőször is Urbán Valériától. aki Tornaújfaluban a hnb régi alkal­mazottai közül mára egyedül maradt a tanácsházán. - Tornaújfaluban most sem lesz­nek választások. A pártok most sem tudtak polgármester-jelöltet állítani - közölte a száraz tényeket. • Milyen pártokról van szó? - kérdeztük tovább. -A legerősebb az Együttélés. A 12 tagú önkormányzatba kilenc képviselője került be. A faluban tag­sága van még az MKDM-nek és a kommunista pártnak. Az előzőnek két, az utóbbinak egy képviselője jutott be a képviselő-testületbe. • De miért nem tudnak polgár­mester-jelöltet állítani? - Sok volt a tisztázatlan kérdés, a bizonytalan dolgokat pedig senki sem szereti. Vendégi ugye külön­vált, mi pedig nem tudtuk, hogy Horváti végül is velünk marad-e, vagy sem. Nem tudtuk továbbá azt sem, hogy egy ilyen kis faluban, mint a miénk, fizetett funkció lesz-e a pol­gármesteri poszt, vagy csak afféle tiszteletbeli megbízatás. Én úgy gondolom, hogy ezek voltak az BUSÁN NÉGY JELÖLT KÖZÜL VÁLASZTANAK Sánta Imréné, 33 éves, az Együtt­élés Politikai Mozgalom jelöltje; Nem áll szándékomban jelöltetni magamat, mert a novemberi helyha­tósági választásokon beválasztottak a községi képviselőtanácsba. Aztán egy egész hónapon keresztül jártak utánam az emberek, kértek, hogy vállaljam el a magyar ajkú lakosság képviseletét. Végül is elvállaltam az­zal a feltétellel, hogy segítségükre, támogatásukra a továbbiakban is igényt tartok. A helyi szövetkezetben gazdasá­gi dolgokkal foglalkozom, így tudom, hogy a pénz a mozgatórugója min­dennek. Rengeteg dolog van, amin változtatnék a faluban, ám ehhez rengeteg pénzre lenne szükség. Nemrég fizettünk ki 230 ezer koro­nát egy új egészségügyi központ tervdokumentációjáért. Először ezt kellene befejezni, majd az iskolai tornaterem építését. Ezen kívül bő­ven akad még tennivaló, mert sze­rintem Busa az egyike a múltban elhanyagolt, jobb sorsot érdemlő fal­vaknak. A teendők fontossági sor­rendjének megállapításánál és a la­kosok véleményét is kikérném, ép­pen ezért, ha megválasztanak ha­marosan falugyűlést hívok össze. Pityi József - 47 éves, független jelölt: Tősgyökeres busái vagyok, és nagyon elgondolkodtatott, hogy a választások első fordulójában nem akadt ember, aki vállalta volna a je­lölést. Független jelöltként nekem 50 támogató aláírását kellett felmutat­nom, ami nem okozott különösebb problémát. Van már bizonyos életta­pasztalatom, s nemzeti bizottságo­kat helyi, de járási szinten is megis­mertem, ezért van merszem vállalni a polgármesteri teendőket. Elképzeléseim megvalósítása fő­ként azon múlik, mennyi pénze lesz a falunak, illetve milyen dotációval számolhatunk. Ha majd az anyagi lehetőségek megengedik, én elő­ször is a községi hivatal épületének AMI KÉSIK, NEM MÚLIK Január közepét írunk, de a karsz­tos Szilicei-fennsíkon kevés nyoma van a télnek. A természet mintha ösztönzően hatna a társadalmunk­ban zajló korszakváltásra. Megfigyelhető néhány jele a vál­tozásnak a hétszázharminc lakosú Hosszúszón Is. Új családi házak sorakoznak az alvégen, amelynek „érdekessége" a fal, pontosabban a falazóelem. Ez ugyanis helyi ter­mék. Egy nemrég üzembe helyezett osztrák gépsor ontja a földműves­szövetkezet helyi gazdasági te­lepén. Ha egy peremterületi mezőgaz­dasági településen új házak épül­nek; az a szülőföldhöz, az ösök hagyatékához való ragaszkodás, az élni akarás kifejezője is. Vagyis az ottani faluközösség jövőjét illetően jó jel, de ugyanakkor egyfajta kihívás a helyi önkormányzat felé, a köz érdekében végzendő munkára. A közigazgatás felelősségével nyil­ván a hosszúszóiak is tisztában van­nak, s talán ezért nyúlt náluk kétfor­dulósra az önkormányzati testület felállítása. Novemberben megvá­lasztották a 11 tagú helyi „parla­mentjüket", ám polgármesterük még nincs. Azt csak most, január 19-én fognak választani. No nem azért „csak" most, mert korábban DÖNTETLEN UTÁN - VÁGFÜZESEN A novemberi helyhatósági válasz­tások szabályosan zajlottak a mind­össze 540 lelket számláló Vág­parti községben. Ám mert a két polgármesterjelölt - Bugris Katalin és Vasi József - azonos mennyisé­gű szavazatot kapott, január 19-én pótválasztásokat tartanak Vágfüze­sen. Az újbóli jelölést mindketten elfogadták. Igy tehát Bugris Katalin (35 éves, két fiúgyermek édesanyja) az Együttélés Politikai Mozgalom in­dítványára független jelöltként. Vasi József (36 éves, nős, egy fiúgyer­mek édesapja) pedig a kommunista párt jelöltjeként indul a második for­dulóban. Hogy miért vállalták a jelö­lést, illetve megválasztásuk esetén mire összpontosítják figyelmüket, a polgármesterjelöltek ekképpen vá­laszoltak. Vasi József: Tősgyökeres vágfü­zesi vagyok. 1977-től vezettem a helyi kulturális központot, az ifjú­sági szervezetet, 1981 óta a hnb titkáraként, 1983 óta pedig a nemze­okok, amelyek miatt senki sem akart polgármester lenni. • Kik jöttek számításba? '- Jelöltjei csak az Együttélésnek voltak, de végül se Mázik Mihály se Erdélyi Imre, se a Horvátiban lakó Szabó László nem vállalta a jelölést. • És ha magát kérnék fel? - Nem vállalhatnám, mert „bejá­ró" vagyok. Szepsiben lakok. • De Tornaújfaluból származik? - Igen. • Miért mentek el innen lakni? - Nem adtak építkezési enge­délyt, csak a szövetkezeti tagoknak. Igaz, nekik is csak kivételesen. • Sokan mentek el a faluból? - A múlt században még 539 la­kosa volt Tornaújfalunak, most 400 sincs. • Mi lesz ezzel a faluval? - Szerintem újra erőre fog kapni. Az építkezési tilalmat feloldották, többen már takaros új házat építet­tek - és hát dolgos igyekvő nép lakik itt. • Lesz akkor polgármester is? - Csak a harmadik fordulóban, a népszámlálás után. • És együttmaradnak Horvá­tival? - Úgy néz ki, hogy nemigen. Mázik Mihály az utóbbi három évtized alatt vérbeli pedagógusként alighanem a legtöbbet tette ezért a három faluért. Amint hallottuk, pol­gármesterjelöltként elsősorban ő jött számításba. Felkerestük, hogy ki­kérjük a véleményét. - A népszámlálás után Horváti­ban és nálunk is, polgármestert kell választani. Nyugodt lelkiismerettel ki merem mondani, hogy a három falu külön-külön többre lesz képes, mint amennyire a kényszerre! kialakított Újbódva keretei között képes lehe­tett. 1964-töl 15 éven át a nemzeti bizottság munkájából is kivettem ré­szem. Egység a három falu között sohasem volt. Mindenki háromszor akart kapni abból is, amiből csak egyszer lehetett adni. 1982 óta rok­kantsági nyugdíjas vagyok. Ha más megoldás nem lesz, Tornaújfaluban vállalom a polgármester-jelöltséget. Szabó Laci pedig, nézetem szerint képes lenne arra, hogy Horvátiban teremtsen rendet. A két falu polgár­mesteri székétől ugyan visszahúzó­dott ő is, de a saját falujában aligha­nem vállalná. Végül is sokkal termé­szetesebb, ha mindenki a maga nótá­ját fújja. Az Együttélés politikai mozgalom Erdélyi Imrét, a földműves-szövet­kezet részlegvezetőjét is javasolta polgármesternek. Miért mondott nemet? - Azért, mert két faluról van szó. Amit eddig a nemzeti bizottság nem tudott megoldani, annak megoldását én sem vállalom - főként ebben a bizonytalanságban, amikor nem tudni, hogy kapnak-e valamilyen tá­mogatást ezek a falvak, vagy telje­sen magukra hagyják őket. • Akkor sem vállalná, ha Horváti külön válik? - Akkor szó lehetne róla, bár ha egy főállás mellett, tiszteletbeli funk­cióként kell majd ellátni a polgár­mesteri teendőket, az nem lesz könnyű. Persze, valakinek vállalnia kell és én szeretem a falumat. Nos, Tornaújfaluban ez a helyzet. Egy dolog viszont teljesen bizonyos: nyilvánvalóvá vált, hogy „Nová Bód­va' 'annak idején mesterségesen kia­gyalt elképzelés volt, ós nem bizo­nyult életképesnek. A három falu nem tud eggyé válni, közös igazga­tás alá sem akar tartozni. Bódvaven­dégi elsőként lépett. E hét végén ugyan Horvátiban és Tornaújfaluban még nem választanak polgármes­tert, de a harmadik fordulóban már erre is sor kerülhet. SZASZÁK GYÖRGY tetőszerkezetét javíttatnám meg, hogy egyáltalán emberi körülmé­nyek között kezdhessük a munkát. Aztán a faluközpontot, a buszmegál­lót tenném rendbe, hisz először ezt látja minden ideérkező idegen. Fájó pont és gyakori beszédtéma a falu­ban a tornaterem is, amit én igye­keznék minél előbb befejezni. Aztán sorolhatnám tovább, az utakat, jár­dákat, szennyvízhálózatot..., de mindez már pénzkérdés és szerin­tem csak a következő választási időszakban kerülhet rájuk sor. Ján Moravčík mérnök, 46 éves, a Mezőgazdasági Dolgozók Politikai Mozgalmának jelöltje: Én lényegében a helyi szövetke­zeti dolgozók bizalmát élvezve már a választások első fordulójában is indulni akartam, de mivel a papírok nem lettek idejében elküldve, erre nem kerülhetett sor. Aztán már nem léptem vissza, mert a jelölésem kol­lektív döntés volt. Tudom, hogy a szövetkezeti dolgozókra a jövőben is számíthatok, jól megértjük egy­mást, hiszen én vagyok az egyik legöregebb funkcionárius a szövet­kezetben. Nehéz bármit is ígérni, mert nem tudjuk, miből gazdálkodhatunk majd. Mindenesetre az eb-, macs­ka* és egyéb adókra nem alapoz­hatjuk a falu jövőjét, valamilyen jö­vedelmező ipari termelésbe kell kez­denünk. Azon kívül, hogy sok min­dent kellene építeni, én azon lakat­lan házak lebontását is elrendelném, melyek csak rontják a faluképet. Több figyelmet szentelnék Busa egykori erdei parkja felújításának, az utak portalanításának, a járdák, a szennyvízcsatorna, a szemét­domb és egyéb ökológiai építkezé­sek megvalósításának. Az üzlethá­lózatot ipari árucikkek boltjával bőví­teném és figyelmet szentelnék a szolgáltatások bővítésének is. Na­gyon fontosnak tartom, a közrend és az állampolgári fegyelem megszilár­dítását, annál is inkább, mert a kö­zeli tranzitállomás építéséről egyre sűrűbben látogatják a falut minden­féle kétes elemek. Szenesi János, 42 éves független jelölt: A falut, az itt élő embereket na­gyon jól ismerem, hisz 12 évig vol­tam a hnb képviselője. A lakosok is ismernek, ezért volt az, hogy jártak utánam, győzködtek, sőt az aláírá­sokat is ők gyűjtötték össze helyet­tem. Vállaltam, mert bízom a busaiak kitartásában, megértésében és se­gítőkészségében. Sok tennivaló vár, ha megválasz­tanak, mert a múltban elhanyagolták a falut. Sárosak, piszkosak az utcák, nincs szennyvizcsatorna, az iskolá­nak nincs tornaterme, nincs szemét­lerakati helyünk és így folytathatnám a felsorolást. Mindent egyszerre persze nem lehet megoldani, mert ahhoz rengeteg pénz kellene. Én először a községi hivatal ós kultúr­ház épületkomplexumának tetőszer­kezetét javíttatnám meg, mert min­den vendéget itt fogadunk, ez a falu első számú épülete. A befejezetlen tornaterem építését annak idején is­kolaigazgatóként én kezdeményez­tem, ezért szívügyem, hogy az épí­tése folytatódjon és végre befeje­ződjön. Fontosnak tartom, a néppel való szoros kapcsolatot, a rendsze­res beszélgetéseket, ezért minden negyedévben összehívnám a falu­gyűlést és a továbbiakban az itt elhangzó kérelmeket, javaslatokat iktatnám be a falufejlesztési terv­be. (polgári) nem volt erre a tisztségre megfelelő ember közöttük. A helyhatósági vá­lasztások előtt beszéltem több helyi lakossal, s ők kapásból sorolták a „bírói" posztra szerintük ráter­mett, alkalmas személyek nevét. - Sajnos, hiába győzködtük a kisze­melt embereket, egyikük sem vállal­ta a jelölést - „panaszolta" novem­ber derekán Flander Istvánná, a vá­lasztási bizottság elnöke. Két hónappal ezelőtt az ügyben felkerestem Ferdinánd Zoltánt, a földműves-szövetkezet elnökét. Nem látta túl borúsnak a helyzetet. „Szerintem a pótválasztásokig meg­oldjuk ezt a kérdést" - jegyezte meg bizakodva. Megoldották. Ma két polgármes­terjelöltje is van a falunak: Kankula Tiborné, a helyi művelődési otthon vezetője, valamint Volcsko László, a Gömörhorkai Cellulóz és Papír­gyár beruházási előadója. Mindket­ten a fiatalabb középkorosztály kép­viselői. - - Sokat töprengtem, míg végül elfogadtam a jelölésemet. A falunk­ban működő két párt közül engem a kommunista párt kért fel erre, annak ellenére, hogy nem vagyok a tagja. Pártonkívüli vagyok. Bár ódzkodtam eleinte, mert tudom, mi­lyen felelősségteljes beosztás ez, de amikor többen is azt mondták, segí­tenek majd nekem, beleegyeztem. A terveim? Ismernek a faluban, tud­ják rólam milyen képességeim van­nak. Nos, nem vagyok az ígérgeté­sek, a nagy szavak híve. Progra­mom mindössze: a faluközösséget legjobban érintő időszerű helyi fel­adatokat az önkormányzati testület­tel közösen minél elfogadhatóbban megoldani. Volcsko Lászlót a mezőgazdasá­gi párt jelöli. - Szívügyemnek tartom falunk sorsának formálását, a lakos­ság mindennapi gondjainak rende­zését. Úgy gondolom, a kisprivatizá­ció sokat segíthet nekünk ebben, s ugyanakkor a földműves-szövet­kezettel való együttműködés is. A többi pedig nem kis mértékben a választókon múlik. ' 9y iga Z GAZDAG JÓZSEF ti bizottság elnökeként foglalkoztam a község és az ide tartozó három kis település ügyeivel. Ismerem a lako­sokat, tudom, milyen gondokkal, problémákkal küszködnek. Községünk 1968-ban szakadt el Keszegfalvától. Az önállósulás óta sokat fejlődött a falu. Megépült két üzlet, a műút, a víz- és a gázveze­ték, jelenleg pedig a kultúrházat kel­lene mihamarább tető alá hozni. Ezáltal ugyanis végre helyet kapna a posta, a tűzoltószertár, a könyvtár, az ifjúsági és a nyugdíjasklub, vala­mint a polgármesteri hivatal. Azt azonban még nem tudjuk, mennyi-. ben fognak a jövőben lehetőségeink bővülni, miből, pontosabban meny­nyiből fogunk gazdálkodni. Mert­hogy nagy szükség lenne egy vízto­ronyra, továbbá három orvosi rende­lőre is. Bugris Katalin: Szintén vágfüzesi születésű vagyok. Iskoláimat Komá­romban végeztem. Dolgoztam a ko­máromi hajógyárban, a tervezési részlegen, majd 1977-től a Vágfüze­si Helyi Nemzeti Bizottságon, ahol én vagyok a „mindenes". Hozzám jönnek az emberek ügyes-bajos dol­gaikkal, tanácsot, útbaigazítást kér­nek. Gazdasági dolgozóként kiisme­rem magam a gazdasági életben, s ismerem a község helyzetét. A m&sik ok, amiért a jelölést elfo­gadtam, az volt, hogy nem tartottam jónak, hogy csak egy polgármester­jelölt induljon a választásokon. Választási programjaink lényegé­ben egyformák. A kultúrház, illetve a posta, könyvtár, klubok, stb. meg­építése mellett én a második legfon­tosabb célnak a nyugdíjasok és a szociálisan hátrányos helyzetűek segítését tartom. (-gyor)

Next

/
Thumbnails
Contents