Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám, szerda

Szerda, 1991. január 2. • Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 1. szám „Rajtad múlik, ember" Václav Havel köztársasági elnök újévi beszéde Mai számunkban: Árliberalizálás - megkötésekkel ... lakosságunk a jövedelem túlságosan nagy részét már most is élelmiszerre fordítja. (3. oldal) o Majdnem egyirányú utca ... az arányokhoz, minőséghez mérten is igencsak soványka lenne az a másik bibliográfia, mely a szlovák lapokban rólunk s?óló cikkek, illetve az irodalmunkból fordított ég publikált művek címjegyzékét tartalmazná. (5. oldal) Rekordok-táblázatok-érdekességek .-.. Vlagyimir Szalnyikov 1500-as világcsúcsa a legrégibb a férfiaknál! Mint ismeretes, 1983. január 22-én úszta Moszkvában ... (8. oldal) Tisztelt polgártársaim, volt idö, amikor a köztársaság elnöke akár az egy évvel korábbi újévi beszédet is felolvashatta volna anélkül, hogy ezt bárki is észrevenné. Ezek eg. évek, szerencsére, már elmúltak. Életünkbe visszatért az idö, viszszatért bele a történelem. Az unalom és az eseménytelenség bénító felhői felszakadoztak, és örvendve tapasztaljuk, milyen sokféle lehetőség tűnt fel a politika szabad egén, és tapasztaljuk, hogy az új viszonyok mind jó, mind rossz értelemben milyen meglepetésekben részesítenek, bennünket. Engedjék meg, hogy előbb az elmúlt esztendő kellemetlen meglepetéseiről szóljak. Elsősorban is kiderült, hogy a korábbi évtizedek öröksége, amellyel le kell számolnunk, rosszabb, mint a szabadság első heteiben gondoltuk. Naponta új problémák bukkannak fel, és naponta tapasztaljuk, hogy mennyire össze vannak fonódva, ós milyen hosszú időt vesz igénybe a megoldásuk, illetve hogy milyen nehéz feladat a megoldás helyes sorrendjének a kijelölése. Tudtuk, hogy a ház, amelyet örököltünk, nincs jó állapotban, hogy a vakolata felpattogzott, és a tető állapota is eléggé gyanús, továbbá más dolgokkal kapcsolatban is komoly kételyeink voltak. A felderítő munkálatok egy esztendeje után sokkolva állapítjuk meg, hogy a csővezetékek is mind átrozsdásodtak, a gerendák korhadtak, a villanyvezeték pedig állandó üzemzavarral fenyeget. A tervezett felújítás, amelyhez örömmel fogtunk hozzá, sokkal hosszabb időt és több pénzt igényel, mint eredetileg gondoltuk. Megállapítottuk, hogy az a ház, amelyet egy éve elhanyagoltnak tekintettünk, a valóságban romhalmaz. Az ilyen megállapítás nem okoz örömöt, így - nem is csoda, hogy eléggé rosszkedvűek és csalódottak vagyunk. Sokan felteszik a kérdést: miért (ČTK-felvétel) nem sikerül jobban leszámolni a múlttal, miért halad lassan az áldozatok rehabilitálása, a sérelmek orvoslása, és a vétkesek igazságos megbüntetése. Sokan kérdezik, hogy a múlt rezsim urai, akik a társadalom rovására gazdagodtak meg, miért uralkodnak még mindig, és hogyan lehetséges, hogy az új feltételek között is oly eredményesen „belakták" magukat. Sokan csodálkoznak azon, hogy folyton csak beszélünk a nemzetgazdaság kiterjedt átalakításáról, miközben a mindennapi életben egyáltalán nem tapasztaljuk, hogy jobbra fordultak volna a dolgok. Az embereket ez idegesíti, és aggasztja őket, hogy a tervezett „Kettönyolcvan" Nemigen adódik népszerűtlenebb szerkesztőségi kötelesség, mint megmásíthatatlan tényként közölni: mától valóban 2 korona 80 fülérbe kerül az Új Szó hétköznapi száma. Hogy miért, arról az elmúlt napokban és hetekben több-ízben is szóltunk már. Ezért most valóban csak röviden összegezzük a tényállást: az újságpapír árának és a gyártás egyéb költségeinek magasba szökkenésé egyszerűen matthelyzetbe kényszerítette lapunkat. Függetlenségünkét őrizve nem maradt más megoldásún)*, mint a költségvetésünket újra meg újra átszámolva, megállapítani lapunk uj, mától érvényes árát A fentiekből talán már kitűnik, hogy anyagi kiadásainkat fedező szponzoraink ugyan nincsenek, vannak viszont támogatóink: önök, kedves olvasóink, önök, akik az 1989-es. „bársonyforradalom" és az azt követő társadalmi változások óta naponta kíváncsian vették kezükbe lapunkat. Az önök kitüntető bizalmában bízunk most is, amikor nincs kibúvó a „kettőnyolcvan" alól. Cserébe csupán annyit ígérhetünk: a csehszlovákiai magyarok független, őszinte hangú és a lehetőségeinkhez mérten valóban rugalmas, sokoldalú tájékoztatásra törekvő napilapja szeretnénk maradni. Ha terveink sikerülnek, akkor már április elejétől naponta 12 oldalon; addig pedig hetente kétszer akarnánk bővített lapszámmal jelentkezni. Először talán már a jövő héten. Kedves olvasóink, á gazdasági körülmények szorítása ellenére, a támogatásukban és újságolvasói kíváncsiságukban bízva szeretnénk az önök kedvenc napilapja maradni. Az Új Szó szerkesztősége reform csak drágulást hozott, hogy fennáll a szociális biztonság elveszítésének a veszélye és ezen belül itt a munkanélküliség veszélye is. Valamennyiünket aggaszt a bűnözés komoly mértékű növekedése. A jobb jövőbe vetett hitet egyre erőteljesebben gyengíti ennek ellenkezője: a jövőtől való félelem. Az általános türelmetlenség, idegesség, csalódottság és kételkedés légkörében a közéletben egyre gyakrabban tapasztaljuk a viszály elemeinek a jelenlétét és a gyanakvást, a bizalmatlanságot és egymás becsmérlését. A szabadság meglepően gyorsan kaput nyitott a legkülönbözőbb rossz tulajdonságoknak, és tapasztaljuk a lelkeket gyötrő erkölcsi hanyatlás megnyilvánulásait. Legyőztük a monolitikus, látható és mindenki áital könnyen megkülönböztethető ellenséget, és most - az elégedetlenségtől sarkallva, a vétkesek megbélyegzésére törekedve - egymásban keressük az ellenséget. Sokszor úgy látjuk, hogy becsaptak, rn.i több, félrevezettek bennünket. Egy esztendeje összekötött bennünket a totalitarizmus legyőzése és a szabadság visszaszerzése feletti öröm. Ma egy kissé mindannyiunkat neurotizál a szabadság terhe. Társadalmunk valahogy még mindig sokkos állapotban van. Előre lehetett iudni, hogy ez így lesz, azzal azonban nem számoltunk, hogy ennyire mély lesz. A régi rendszer összeomlott, az újat még nem építettük fel, társadalmunk életére a tudatalatti bizonytalanság nyomja rá bélyegét, és úgy teszik fel sokan a kérdést, vajon tudjuk-e, milyen rendszert akarunk felépíteni, hogyan akarunk építkezni, és egyáltalán tudunk-e építkezni. Úgy érezzük, hogy távoliak, ködösek és bizonytalanok az új rendszer horizontjai, így sokan közülünk póthorizontokat és részhorizontokat keresnek, megfeledkezve arról, hogy az egyén vagy a csoport boldogulá(Folytatás a 2. oldalon) Nehéz esztendő elé nézünk Állam- és kormányfők újévi üzeneteiből (ČSTK) - A hagyományoknak megfelelően a világ vezető politikusai, állam- és kormányfők ezúttal is újévi üzeneteikben értékelték a tavalyi évet és az idei kilátásokat, s az alábbiakban ezekből nyújtunk át egy csokorra valót. MOSZKVA - Mihail Gorbacsov szovjet elnök országa népének nevében újévi üzenetet intézett az amerikai néphez, amelyben megelégedéssel állapította meg, hogy tovább bővültek a szovjet-amerikai kapcsolatok, s mind ez a nemzetközi politikában is pozitív eredményeket hozott, jóllehet még vannak a két nagyhatalom között megoldatlan kérdések. Utalt arra, hogy a Perzsaöbölben kialakult válság az első komoly akadály a hidegháború befejezése utáni új, nemzetközi rend megteremtéséhez vezető úton. Hangsú-' lyozta, hogy ezt a próbatételt úgy kell átvészelni, hogy ne hiúsuljon meg a civilizáció békés fejlődésének beindult folyamata. Gorbacsov a szovjet tévében elmondott újévi beszédében a szovjet állam történetének egyik legnehezebb éveként értékelte a tavalyit. Úgy vélte, hogy rendkívül fontos döntések születtek, ugyanakkor rámutatott, hogy sorsdöntő lesz az új esztendő is. WASHINGTON - Az amerikai elnök Gorbacsov újévi üzenetéré válaszolva nagyra értékelte azt, hogy a Szovjetunió szilárd elvi álláspontot tanúsított az öböl-válság kérdésé(Folytatás a 2. oldalon) Husszeinnel csak a fegyverek nyelvén lehet szót érteni? (ČSTK) - Az Öböl-válság hírei arra utalnak, hogy egyre csekélyebb a remény a Kuvait körüli helyzet békés rendezésére. Irakban egyre harciasabb kijelentések hangzottak el a múlt hét végén, s már a 17 éveseket is behívták a hadseregbe. A Fehér Ház két újabb repülőgéphordozót küldött a térségbe, s ezrei párhuzamosan folynak azonban a békés megoldást célzó tárgyalások is, ez a célja az amerikai alelnök rijadi látogatásának. Az amerikai elnök az óév utolsó napján meglehetősen derűlátóan nyilatkozott és úgy vélte, hogy Irak mégiscsak kivonul Kuvaitból, mivel ellenkező esetben megkockáztatja azt, hogy az iraki nép megdönti rezsimjét. A Time magazinnak nyilatkozva azonban maga is megerősítette, hogy ezt csak ösztönei súgják, azonban arab vezetőktől származó értesülései arra vallanak, hogy Husszein nem kockáztatja meg a kivonulást, mivel egyidejűleg nem vonulhat ki és nem biztosíthatja ugyanakkor saját politikai túlélését is. Bush ugyanakkor a leghatározottabban megerősítette, minden szükségeset megtesz azért, hogy Irakot csapatainak hazarendelésére késztesse. Az elnök az év utolsó napján Szaúd-Arábiába küldte alelnökét, Dan Quayle, aki a Szaúd-Arábiában tartózkodó amerikai egységek előtt kijelentette, hogy a politikában a türelemnek is van végső határa. Quayle kérdésre válaszolva leszögezte: egy esetleges öbölbeli katonai konfliktus esetén Bush számíthat a törvényhozók támogatására. Ezzel egyidőben az iraki hadügymi(Folytatás a 2. oldalon) A ligha akad a Földön L\ annyi boldogság, • amennyit az esztendő fordulóján kívánunk egymásnak. Talán nem is lehet annyi, mert ha minden jókívánság rendre beteljesülne, alighanem igen unalmasan telne az életünk. Nem ismernénk a küzdelem képességeinket csiszoló feszültségeit; nem lenne részünk abban az önbizalmat adó, semmi mással nem pótolható életérzésben, amelyet a bajok legyűrése és a mindennapok gondjainak megoldása kelt az emberben. Régi igazság, hogy küzdelem nélkül nincs boldogság! De vajon lehet-e boldog a mi új esztendőnk, amelyről már most pontosan tudjuk, hogy - egyebek között - ijesztő áremelkedéseket is hoz? Őszintén szólva, az egyik percben szorong, a másik pillanatban csak kesernyésen vigyorog az ember, amikor ezt hallja. Pénztárcájának várható soványodására gondolva nem is tehet másként. Legföljebb az jut(hat) még az eszébe, hogy furcsa, átmeneti korban élünk. Ennek okán az újévi itókának ezúttal nemcsak bukéja, íze, illata, zamata van, hanem - elsősorban a (közel)jövőt saccolgató aggodalomtól - enyhén kesernyés hordóíze is!... Az 1991 január l-jén életbe lépett gazdasági lépésváltás után nálunk is végérvényesen vége a látszatszocializmus utóéletének. Annak az évtizedeken át dívó szemléletnek, hogy elsősorban az- a tiéd, amit megeszel és megiszol; azt legalább nem veheti el tőled senki. Nem titok: a korábbi esztendők folyamán bőven ettünk és ittunk hát, néha még akkor is, amikor már nem kívántuk. Szabadságjogok híján - talán egyedüli örömként - ettünk és ittunk, mohón s magánszorgalomból. És lótottunk meg futottunk, gürcöltünk vagy csencseltiink, hogy még több jusson másnap1991! ra is - mígnem szépecskén megszoktuk eközben, hogy életszínvonalunk, állítólag, töretlenül fejlődik, elvégre ez volt alapvető sajátossága társadalmunknak. Azután ugyan meg nem szoktuk, de elfogadtuk, hogy életszínvonalunk mégsem töretlen, hanem a dolgok „csak" lefékeződnek, ezután pedig egyenesen stagnálnak. Közben lassacskán meggyökeresedett bennünk, hogy életünk nívója százasokkal, később ötszázasokkal, újabban ezresekkel mérhető. Ez lett az értékmérő, ami tudatunkat - az életszínvonal szóra - mozgásba hozza. Persze, nem árt eltűnődni azon sem, hogy mi lesz most, ha egyre inkább elillanóban van a szilveszteri koccingatások okozta bukéjos bódulat? Ajánlom: tanuljunk új fogalmakat és idézzünk fel régieket, amelyeket az öregeink tudtak pgykoron, ám velünk elfeledtette azokat a szocializmus szóvirágaival teletűzdelt idő. Ha az európaiság szándékát, a működőképes piacgazdaságot és a toleranciát majd együtt, haladék nélkül kapja tőlünk a felnövekvő, új nemzedék, a mi gyermekeink, akkor ők talán már merőben mást is gondol(hat)nak az élet színvonaláról mint mi most, a kilencvenes évek elején. Magyarán: nem oly beszűkült horizontot és csupán koronákkal mérhető szegény gazdagságot... Addig pedig? Addig lassítani kell. No, nem a becsületes munkában, mert az végzetes lenne! A szédítő rohanásból, az agykínzó spekulálgatásból, a sanda tekintetű szidalmazásainkból vegyünk vissza kicsit; lassítsunk, hogy összeérhessen a kezünkés'egymásba kapaszkodhassunk. Tartozásainkat ne csak banki kölcsönökkel mérjük; hanem tartozzunk - és tartozhassunk - anyához, apához, testvérhez, baráthoz, lakóhelyhez, szülőföldhöz, anyanyelvhez. így: külön-külön és együttesen. Olcsó általánosítások helyett nincs más választásunk, mint a türelmes és kitartó munka. Hazai és nemzetközi terepen egyaránt. Hogy néhány esztendő múlva könnyebb szívvel mérlegelhessük vágyaink, terveink megvalósulását. ľ

aza volt Bertolt Brechtnek, aki azt írta egy helyütt: „A boldogság nem ajándék / Naponként harcba hív." Harcba, küzdelembe, kemény csatába. Mert küzdelem nélkül nincs boldogság. Erre koccintsunk! B.ú.é.k. 1991! MIKLÓSI PÉTER