Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-27 / 30. szám
•* * KÉTÜTEMŰ VOLT CSAK EGY TRABANT VAN Hogy érzi magát a Trabantban egy Porsche-motor? Mint a szívritmusszabályozó egy múmiában... Az NDK népautójáról szóló tréfák azonban már réges rég a feledés homályába merültek volna - esetleg meg sem születnek ha a zwickaui autógyár főkonstruktőre nem kapott volna közel húsz éve egy különös táviratot, mint a Quicknek köszönhetően megtudhatjuk. „Minden fejlesztési munkát azonnal leállítani! A nullszériás modelleket azonnal megsemmisíteni!" Aláírás: Günter Mittag. (A keletnémet pártállam nagyhatalmú vezetője volt.) így szólt a távirat. A Trabant-gyár 30 esztendős története alatt 3 millió kocsi gördült le a futószalagokról, és majdnem kétszeresére volna még vevő. Egy és ugyanazon fajtából, a bűzt okádó, csattogó pvc-Jaguárból! Zwickau- ban megállt volna az idő, a technikai haladás megtorpant volna a gyárkapuknál? Most derült ki, az NSZEP, mint annyi minden másban, ebben is becsapta saját népét, no meg a szocialista testvéreket. A gyár fejlesztő mérnökei - élükön a Tiabant atyjával, dr. Lánggal - egyáltalán nem a műszaki fejlődés kerékkötői voltak. Ellenkezőleg! A szupertitkos archívumokból most előbányászott fotók azt dokumentálják, hogy nagyon is lépést tudtak tartani nyugati kollégáikkal. De Ho- necker és társai nem akarták, hogy a megálmodott, megtervezett és megépített modellekről a külvilág tudomást szerezzen, nehogy megdőljön a legenda, miszerint a változatlan Trabant minden igényt kielégít mindörökkön, örrökké... Mikor dr. Lang a gyárba került, Nyugat-Németországban olyan kocsikat gyártottak, mint a Loyd vagy a Goggomobil. Olcsók és hétköznapi használatra igen alkalmasak voltak. Ezekkel vette fel a versenyt a családi kisautónak szánt első Trabant: olcsó volt, viszonylag gyors és nem esett be bele az eső... A főkonstruktőr és lelkes kis csapata ennek ellenére azonnal a következő modellen kezdett dolgozni. Némi joggal azt gondolta, hogy ez a dolga. 1961-re el is készültek a négyajtós, nagyablakos, óriási csomagterű, modern vonalvezetésű limuzinnal. Lényegében hasonlított az ugyanabban az évben kijött DKW-modellhez még abban is, hogy motorja kétütemű volt. De /mégsem lett sorozatgyártás. Nem volt pénz az ős-Trabant termelésének felfuttatására sem, nemhogy új beindítására. A kudarc nem szegte dr. Lang újító kedvét. Egy olyan kocsit tervezett, amely kis túlzással Henry Ford- dal vagy Ferdinand Porschévai helyezte egy sorba. Ráadásul elzárva minden nyugati információtól és tapasztalatcserétől, kizárólag a saját tehetségéből és fantáziájából merített! E forradalmi 603-asnak az első része rövid volt, ide építette be átlósan a négyhengeres, 850 köbcentis motort. Négy személy kényelmesen elfért benne, az ülések lehajthatok voltak és hátul is működött ablaktörlő. A 60-as évek legvégére azt a prototípust a legaprólékosabban „bevizsgálták“, és megkezdődhetett volna a sorozatgyártás. Csak volna. .. mert akkor jött a „leállító szép üzenet '. Ezzel az NDK hihetetlen exportlegetőségtől esett el, hiszen a hasonló fazonú és a piacot lehengerlő VW Golf csak négy év múlva jött ki, az ugyancsak ilyen kategóriájú Renault 5 és Fiat 127 pedig még később! Ez a kudarc súlyos csapás volt dr. Lángnak és társainak. Arra kényszerítették őt, hogy a legelső típust toldozgassák-foldozgassák." Sőt, a főkonstruktőrt egy ideig a helyéről is elmozdították, egyáltalán nem foglalkozhatott fejlesztéssel. Az évtizedes munka zwickkaui műszaki hagyományokat továbbvivő mérnök mégsem adta fel. Időről időre előállt egy-egy formás újdonsággal, abban a reményben, hogy a „nagy tudású“ elvtársak hajthatatlansága véget ér. Nem így történt. Dr. Lang 1983-ban még egy kísérletet tett. Az új modellje megfelelt a legszigorúbb áramlástani követelményeknek is. Ez sem segített. Erre betelt a pohár. 61 évesen, tele megvalósítható tervekkel nyugdíjba ment. Életműve egyetlen mozgó, füstokádó műanyag doboz maradt. ..-RMegjelent a piacon a Nissan Micra Super és a Tropic változat. A négyhengeres. 1235 cm3-es motor teljesítménye 40 kW (54LE). Az elektronikus porlasztó, a háromutas katalizátor, valamint a lambdaszonda (USA-norma ’83) miatt az erőforrás környezetkímelo. A sportos külső és a kényes igényeket kielégítő belső tér kimondottan széppé teszi az autót. A fordulatszámméro, a kvarcóra, a bőr bevonatú sportos kormánykerék sze- riatartozéka a Super S-nek. A kocsi végsebessége 150 km/h. BEMUTATJUK A sportos Micra VASÁRNAPI KRIMI ISét éve azonosított egy l\ gyilkost. A gyilkos azonban megszökött a börtönből. Renáta számára elkezdődött a pokol... * * *- Most te következel, bébit- sziszegte a gyilkos Renáta fülébe, elhaladva mellette, s a következő pillanatban eltűnt a tömegben, csak a rózsaszín feje bukkant fel egyszer. Mint valami horrorfilmben, gondolta Renáta. A gyilkos volt - ehhez nem fér kétség. Keskeny arc, a dús, őszülő szakáll élesen elüt a teljesen kopasz fejétől. Két évvel azelőtt azonosította egy szembesítésnél. A hét kopasz, szakállas férfi közül azonnal felismerte. Alaposan belevé- södött az emlékezetébe, amikor a városi parkban szemtanúja lett egy bestiális szexuális gyilkosságnak. De szerencséje volt, hogy a kopasz fejű sen csak a jegypénztárnál tudtam meg, hová vezet az utunk. Ronald Schneidernek valóban kellemes hangja volt, de halkan, visszafogottan beszélt. Renáta nagyon szimpatikusnak találta.- Kissé elvesztettem a fejem - mondta Renáta. Roland Schneider megvonta a vállát. - Talán jó is, hogy egy időre elhagyja a várost. Hol fog lakni Waldburgban?- A Drosselhof szállóban. Egyszer már ott töltöttem a szabadságomat.- Akkor én is ott szállók meg - mondta a nyomozó. Renáta lehunyta a szemét, hagyta, hogy a vonat ringassa. Nyugalom szállta meg, biztonságban érezte magát. Tetszett neki a férfi, a közelében nem érzett félelmet, s ebben a pillanatban akár kétágyas szobába is beleegyezett volna. tóm HAIG Te következel, bébi! akkor nem vette észre. Szuszogva hajolt a félmeztelen halott nő fölé, akit éppen az előtt fojtott meg. Renáta soha el nem felejti a jelenetet. Csakis az ő tanúvallomásának köszönhető, hogy a gyilkost leleplezték. A tárgyaláson Renáta kitartott a vallomása mellett, annak ellenére, hogy a férfi ellenséges tekintete szinte keresztülszúrta. Az ítélet így hangzott: életfogytiglan. Biztosan tévedtem, tűnődött Renáta, remegő térdekkel igyekezett a piacra, hiszen ez a férfi rács mögött ül, az ilyent nem engedik emberek közé. Ebédidő alatt vacsorára akart venni valamit, az estét egyedül tölti. Elhaladva az újságosbódé mellett, a szemébe ötlőtt az egyik bulvárlap nagybetűs címe: „A kopasz fejű szexuális gyilkos megszökött!" Pánikba esett. Hát mégis igaz. A gyilkos szabadon mozog. S ami még rosszabb: a nyomában van. Bosszútakar állni rajta, mert ö juttatta börtönbe. Hová menjen? Itt nincs biztonságban. Rémületében csak egyvalami jutott az eszébe: el ebből a városból. Végre megnyugodott annyira, hogy képes volt további teendőire is gondolni. Először figyelmeztette a rendőrséget. Azután telefonált a hivatalába és beteget jelentett. Otthon, a lakásán gyorsan becsomagolta a bőröndbe a legszükségesebb holmit, és taxival az állomásra ment. Csak akkor könnyebbült meg, amikor már a vonaton ült. Amikor elindultak, egy férfi ugrott fel a mozgó vonatra, majd benyitott Renáta fülkéjébe.- Csak semmi ijedtség - szólt, látva a lány félelemtől tágra nyílt szemét, - Roland Schneider vagyok, bűnügyi nyomozó, a maga védelmére jelöltek ki - és megmutatta a szolgálati igazolványát Renáta megkönnyebbülve huppant vissza az ülésre. A férfi fiatat, jól öltözött, világos színű, haja simán fésült, arca nyílt. Renáta nem hitte volna, hogy a rendőrség egyetlen állampolgár biztonságát ilyen komolyan veszi.- Honnan tudta, hogy Wald- burgba utazom?- Amióta ma délben elhagyta a lakását, feltűnés nélkül figyelem. De természeteA Drosselhof szállóban elfoglalták a szobáikat, később pedig az étteremben vacsoráztak. Az üveg vörös bor mellett felszabadultan beszélgettek. Ronald Schneider barna szeme megnyugtatóan hatott Renátára. Többnyire a férfi beszélt, szórakoztatóan, elbűvölően, majd gavallér módjára az ajtajáig kísérte. Renáta puszit adott az arcára, s átvillant rajta, ne kérje-e meg, hogy maradjon vele éjszakára. Renáta mély álomba esett. Kiáltásra ébredt, a közvetlen közeléből jött.- Schneider úr! - szólt halkan, és felgyújtotta az éjjeli lámpát.- Itt vagyok! - hangzott az erkély felől. - Gyorsan, segítsen! Renáta csak úgy hálóingben, kifutott. A félhomályban látta, hogy a nyomozó fent a tetőn kalimpál, s lába alatt hull a cserép, egyre lejjebb csúszik, már csak fél kézzel kapaszkodott. Alatta a mélyben a tátongó szállodaudvar.- A szexuális gyilkos a tetőn át akart magához bejutni - lihegte. - Sikerült ártalmatlanná tennem, de közben megcsúsztam. Segítsen. Renáta remegve áthajolt a falon, megragadta megmen- tőjje kezét, és teljes erejéből húzni kezdte.- Erősebben - kiáltotta Roland Schneider elfúló hangon. - Nem bírom tovább, húzzon. A vakolat és a tetőcserép lavinaként zúdult alá, s lent az udvaron csattant. A többi szobában kigyúltak a fények, a vendégek egymást kiabálták túl. Schneider a levegőben lógott. Renáta megragadta a kezét, még jobban kihajolt. S akkor megpillantotta a férfi iszonyú, állati tekintetét. Ez az átható pillantás egyszer már megrémítette. Ronald Schneider a másik kezével feljebb kapaszkodott, de ismét megcsúszott, s fejével az erkély korlátjának ütő- dött. Fejéről lecsúszott a paróka.- A kopasz gyilkos! Renáta hátrafordult, kiszakította magát a férfi kazének szorításából, aki Ronald Schneidernek adta ki magát, s aki az életére tört. A gyilkos iszonyú ordítással zuhant a mélybe. ford: kájóné 16 1990. VII. 27.
