Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-28 / 52. szám

Pompásan habzó, frissen gyöngyöző, aranyszőke bor került a poharakba. A virágzó szőlő üdítő illata lengte körül. Szivárványként csillogott felénk a nedű, a bölcsek és mosolygók bora. Ha belekóstoltunk, gyengéden simult aj­kunkhoz, nyelvünkhöz, mint a szűz leány első csókja. Ha kortyoltuk, szerelmi vágyra emlé­keztető, fanyarkás és fél­édes zamat simogatta bensőnket. Ha ittuk, a gyomrunk felé csordo­gáló patakon bukfence­ző és tréfálkozó szelle­mek csónakáztak lefelé, hogy onnan minél előbb napvilágra kerülhesse­nek - mégpedig a világ csodájára! - a fejünkből, mint sziporkázó gondo­latok... Kemény Lajos; A Pressburger Zeitung szer­kesztője, jóval száz évvel ezelőtt ilyen elragadtatással írt a pezs­gőről, melynek palackján ez a felirat díszlett: Chateau Palu- gyay. Nem kétséges, hogy kor­társai értették, tudták, miféle borról írt, mit jelentett magyarul a címke felirata. Nekem már meg kell, hogy magyarázza Márton István pincemester:- Most a Borászati Üzemek pozsonyi igazgatóságának a pincéjében beszélgetünk. Egykor Palugyay Jakabé volt. Mások a föléje épített irodaházat palotának nevezték, ő viszont csak présháznak. Azért került a címkékre is a felirat: Chateau Palugyay. Magyarul présház a francia chateau szó jelentése. Akkoriban ugyanis divat volt a borok franciás elnevezése, fő­leg ha külföldre is szállították. Ismert volt a Chateau Lafite vö­rösbor, a fehér Chateau Yquem, de a leghíresebb persze a Cha­teau Palugyay pezsgő volt. A vámosokat is kijátszották Nagyon is megfontolt szán­dékkal építették annak idején, •vagyis 1879-ben, az akkori Lama- csi út elejére a présháznak neve­zett palotát. Illetve alája a kata­kombaszerű, több szintű pincét, amelyet a szakértők még 1940- ben is Európa egyik legnagyobb borpincéjének minősítettek. Közvetlenül a korabeli vám­határ szélére, szemközt az ak­kori vasútállomással építették, mert a pincéből föld alatti csőve­zetéken át szivattyúzták a bort a külföldre irányított vasúti tar­A PALUGYAY PALOTA MA A BORÁSZATI ÜZEMEK IRODAHÁZA SZOBORDÍSZ AZ ÉPÜLET TE­TEJÉN A szerző felvételei tálykocsikba. Anélkül persze, hogy vámot fizettek volna. Ked­vező volt az épület fekvése ab­ból a szempontból is, hogy a szőlőskerti dűlőutak éppen előtte vezettek rá a városba vivő kövesútra. Akkoriban viszont kö­zel 700 hektáros volt a város szőlőskertje, de 552 kisbirtokos polgár tulajdonában, és a közjót szolgálta az, aki megvette tőlük a termést nyomban szüretkor, szintén helyben. Ami a pincét illeti, valóban rendkívüli és világszínvonalú volt a maga korában, hiszen 1939-ben, amikor a Palugyay és fiai részvénytársaság vagyon­tárgyait elárverezték, 293 külön­féle nagyságú, 200-15 000 liter Paludai Franciscu kapitány 1476-ban Mátyás királytól kapott nemesi rangot és címert. „ Állítólag az ifjú Jakab gyakran hangoztatta: Mindegy, ki az apám, ki az anyám, az a fontos, hogy én ki vagyok. Szabadelvű polgárnak tűnt. Ezért érdekes, hogy mégis elővette az ősi cí­mert, amikor 25 esztendős korá­ban a Vaskutacska melletti ven­déglőt megvásárolta és a helyé­re sokkal előkelőbb, sokkal ran­gosabb szállót építtetett. Négy évvel később sem mon­dott le a címer használatáról,. űrtartalmú hordót adtak el. A legnagyobb viszont helyben maradt, az Apostolok pincéje el­nevezésű részben, napjainkban is 17 370 liter bort tárolnak ben­ne. Faragott dísze, amelyet Ka­rol Kreibich mester készített, a pezinoki múzeumba került. Mind a pincét, mind a fölötte álló, reneszánsz stílusú palotát Brausewetter Frigyes mérnök építette. A történelmi városköz­pontban járókelők ma is gyakran felfigyelnek erre a névre, mert sok helyen látható: régi vízcsa­pokon, kanálisrácsozaton, víz­gyűjtő gödröket takaró vaslapo­kon. A korabeli, neves építész ugyanis nemcsak a Heckenast család, majd Nyáry gróf téli pa­lotáját építette fel, de elvállalta a város csatornahálózatának megépítését is. Palugyay Jakab tehát nemcsak a présháznak nevezett palota helyét választot­ta meg jól, de az építészt is. Kurtanemesből nagykereskedő A blumenthali, vagyis a virág­völgyi plébánia anyakönyvének tanúsítása szerint Palugyay Ja­kab Mihály 1819. augusztus 9-én született, apja neve Ignác, az anyjáé Jozefina, apjának foglal­kozása: Grassalkovich úr konyhájának felügyelője. Nyil­vánvaló ebből is, de a család eredetével, történetével foglal­kozó kutatók egyébként is meg­állapították, hogy kurtanemesi, azaz elszegényedett, ám mégis­csak nemesi családban szüle­tett. Legrégibb ismert ősük a lip­tói Palúdza faluból származó 7 bateau amikor Lőw György üzlettársá­val közösen megvásárolta a Promenádén álló Zöldfa foga­dót, majd az épülethez csatolta a Nemzeti Szálló és a Magyar királyhoz címzett hotel épületét, s végül az egészet átkeresztelte mai nevére: Carltonnak. Sőt, a címert mint kereskedel­mi védjegyet akkor érvényesítet­te csak igazán, amikor 1863-ban megalapította a Palugyay Jakab és Fiai céget, mely működését „a misebor minőségű, palacko­zott italok előállításával és szál­lításával“ kezdte. Néhány év múlva pedig már ,,a magyar bo­rok belföldi és külföldi, nagybani forgalmazásával“ folytatta. A Chateau Palugyay ott sze­repelt a korabeli belga, spanyol, mexikói megrendelő lapokon, de a Párizsban (1878), a Sydney­ben (1880), a Melbourne-ben (1881) megrendezett nemzetkö­zi kiállításokon is. Bár a cégnek a „szíve és az agya“, vagyis a központja Pozsonyban műkö­dött, kirendeltségeit jól ismerték Bécsben, Budafokon, Krakkó­ban, Aradon, de még Triesztben is. A család harmadik nemzedé­ke, vagyis az 1915-ben elhunyt József két fia, Ferenc és Antal, még gazdag örökséget vett át, de mert az első világháború után kialakult vámhatárok a kereske­delmet erősen korlátozták, ők már csak mentették a még menthetőt. Kétmillió koronás tőkével részvénytársaságot alapítottak 1923-ban. A családi vállalkozás szellemében, mert a tőke 85 százaléka sógorsági alapon az övék volt, de bevált a számítá­suk. A következő évben 89,2 hektoliter palackozott, 13 554 hektoliter hordós bort, több mint tízezer palack pezsgőt adtak el, és bár 15,5 millió koronás forgal­mukból több mint 7 millió koro­nás vám- és adóilletéket fizet­tek, a tiszta hasznuk 306 926 korona volt. És ezt az évet hét hasonló esztendő követte. Csakhát jöttek a válságos évek. Egyik télen lefagyott a szőlő, a másik év őszén eső­zés tette tönkre a szüretet, a harmadikban a banktól felvett kölcsön kamatját váratlanul meg­emelték, a negyedikben és az ötödikben felmondták részvéte­lüket a külföldre költözött, tőke­gazdag részvényesek, a hato­dikban már nem adott kölcsönt a bank. Azután az IAG képvise­letében egy trieszti borkereske­dő felszámoló árverést indítvá­nyozott. Jöttek a megszállók, jött a háború... . És bár most is szüretelnek a szőlőskertekben, áll a prés­háznak nevezett palota is, alatta tele hordókkal a pince, szá­munkra mégis ismeretlen valami a Chateau Palugyay, pedig hogy dicsérte ízét, zamatét a korabeli újságíró! Hajdú András A kalendárium az év napjainak hóna­pok és hetek szerinti jegyzéke, és naptár néven jelöljük az egyes népeknél érvényes éves időszámítást is. De a világon nem mindenütt 12 hónapos, 365 napos naptár szerint mérik az idő múlását, de mindenütt a természeti jelenségekből indul­nak ki. Az egyiptomiak igen korán ismerték már a napévet, amely náluk 365 egész és egy 1/4 nap volt. Az évet azonban 12 harminc napos hónapra osztották be, minden hónap háromszor tíz napból állt és minden nappal és éjszaka 12 órából. A tizenkettedik hónap után beszúrtak 5 kiegészítő napot, hogy a naptári év összeessék a hold változásai­val. De az 1/4 elhanyagolása folytán elmaradtak a csillagászati év mögött, amin úgy segítettek, hogy az 1460. esztendőt áz 1461-nek számították. A babilóniaiak osztották be a Nap pályá­ját 360 fokra, a napot 12 órára, az órát 60 percre. Az óbabiloniaknál ugyanis a 60-as szám jelentős szerepet játszott. A hétnapos hét is babiloni eredetű: a hét holdnegyed­nek felel meg. Napjaink elnevezése is visz- szavezethető közvetve erre az ősi népre: ott élt az a felfogás, hogy a nap minden órája egy bolygó isten védelme alatt áll, s minden napnak az első óra védőistene a patrónusa. A mohamedánok naptára a holdfáziso­kon alapszik. Az év 12 hónapját 29, illetve 30 naposra osztják, de a holdév 11 nappal rövidebb, mint a napév. A zsidó hold-napév különböző tartalmú, a holdév 353, 354 vagy 355 napos, a szö­kőév 383, 384 vagy 385 napos. Ezzel szemben a plusznapok külön hónapot alkot­nak - veadarnak nevezik. A zsidó naptár éve holdév, hónapjaik felváltva 29 és 30 naposak, de a napévvei vaiu eyyezretes miatt a 19 éves ciklusban kétszer egy 13. hónapot szúrnak közbe. Az ősi Kínában a naptár alapja a 10 napos időszak volt, három dekád alkotott egy hónapot, és 6 időszak (mindegyik 60 napból áll), alkotott egy évet. A rómaiaknál, a köztársaság korai idő­szakában az év csak 10 hónapból állt. Numa Pompilius óta (i. e. 717) a naptár 355 napos volt, 12 hónapból álló holdévből ál­lott. A hónapok a következők voltak: már­cius, április, május, június, quintilis, sextilis, szeptember, október, november, december, januárius, februárius, mely utóbbinak 23-a (a termináliák) után minden második évben egy 22. vagy 23 napból álló hónapot, a mer- cedoniust iktatták be. Julius Caesar uralko­dása idején január az őszi időszakra esen. Caesar elrendelte, hogy az év 365 napból álljon, a hónapoknak ma is szokásos hosz- szával, de a 1/4 nap miatt minden negyedik évben februárhoz plusz egy napot iktattak be. így jött létre az i. e. 46-ban bevezetett Julián-naptár. XIII, Gergely pápa 1582. február 14-én kelt bullájával rendezte a keresztény nap­tárt. Hogy a tavaszi napéjegyenlőség ismét március 21-én legyen, a pápa elrendelte, hogy 1582-ben október 4-e után október 15-e következzék és egyúttal az év hosz- szát az Alfonz-féle táblák alapján 365 nap, 5 óra, 49 perc, 16 másodpercben vette fel. Elrendelte, hogy minden negyedik néggyel osztható év továbbra is 366 napos szökőév legyen, de a százados évek (1600, 1700 stb.j közül csak azok, amelyek 400-zal oszt­hatók. Magyarország 1587-ben fogadta el a Gergely-féle naptárt, a protestáns Német­ország csak 1699-ben. Naptártörténetek 1990. XII i/aaárnap

Next

/
Thumbnails
Contents