Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-14 / 50. szám
ÜBUJgSBfl Az én számomra Háy Gyula az első A XX. század kegyetlen történései közepette 1945-ben egy színházi előadás szünetében két kivételes képességű, nagyszerű ember találkozott: Háy Gyula és Majoros Éva. Háy ekkor már világhírű drámaíró volt, Majoros Éva pedig nagyon csinos, jó tollú újságíró. Mindketten túl voltak két házasságon. Ritka szerencsés találkozás volt az övék, hiszen azt követően harminc évet töltöttek együtt jóban-rosszban. A rosszból bőven kijutott nekik: koncepciós per, vagyonelkobzás, börtön, emigráció keserítette életüket. Háy né Majoros Éva tizenöt évvel a nagy író halála után most is a közösen választott „új hazájukban“, Locarnóban, olasz Svájcban él. Háy Gyula közelében. Nemcsak azért, mert magányában legfontosabb feladatának a Háy-hagyaték feldolgozását tartja. Úgy érzi, hogy Háy nem halt meg számára. Az író hamvait tartalmazó urna - amelyet felesége nemzeti színű zászlóba burkolt - a Locarno melletti temetőben van elhelyezve. Az urnát fedő márványtáblán a felirat olyan puritán, amilyen maga az író volt: Julius Hay 1900-1975. Neve mellé írhatnánk még: drámaíró, író, főiskolai tanár, irodalompolitikus, publicista - és a felsorolás így sem lenne teljes. Háy Gyula A ló című darabját CóligiF0 címmel október 12-én mutatta be a Komáromi Jókai Színház Beke Sándor rendezésében. A színház a bemutatóra természetesen meghívta az író özvegyét is Háy Gyuláné a premier alkalmából táviratban köszöntötte az együttest és jelezte, hogy a hónap folyamán megtekinti valamelyik előadást. Október 25-én eleget tett a meghívásnak. Elkísérte őt Háy Péter, az író első házasságából származó fia, aki szerzetes papként él Budapesten. Háy Éva személyében nemcsak egy nagy író feleségét, színházi szakembert, írót ismerhettünk meg, de egy nagyon kedves, csillogó szellemességü hölgyet, akit az előadás milyensége mellett, színházunk jelene és jövője is érdekelt. Az előadás szüneteiben felkereste a színészeket, azt követően pedig néhány órát töltött közöttük. Ezt az időt használtam fel arra, hogy megtudjak valami közelebbit kettejük kapcsolatáról és írói munkásságukról. HÁY GYULA ÖZVEGYE ÉS A KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ FIATAL SZÍNÉSZNŐI - VARGA SZILVIA ÉS KOVÁCS ILDIKÓ - A SZÍNHÁZ TÁRSALGÓJÁBAN 1990. XII. 14.- Milyen volt az a három évtized, amit Háy Gyulával töltött?- Ha felosztom a harminc évet, a következőképpen néz ki: 1945-től 1957. január 19-ig tartott az első periódus. Háyt akkor tartóztatták le, s 1960. április 4-én szabadult a börtönből, amnesztiával. Az 1956-os forradalom szellemi előkészítéséért, a „demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésért“ hat év börtön és teljes vagyonelkobzás járt. 1956. november 4-én mi voltunk az utolsó szabad hang a Magyar Rádióban. Mialatt a parlament körül volt kerítve, és minden ablakával szemben tank állt csőre töltött ágyúval, a rádióban beolvastunk egy felhívást, ami így szólt: „Itt a Magyar írók Szövetsége! A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetségéhez, akadémiájához, tudományos egyesüléséhez, a szellemi élet vezetőihez fordulunk segítségért. Segítsetek Magyarországon... Segítsetek a magyar népen...“ Háy magyarul, én németül olvastam be, de elhangzott még oroszul és angolul is. Ez volt ellene az egyik vádpont. A másik a Kucsera-cikk, a „Miért nem szeretem Kucsera elvtársat?", ami bombaként robbant. Felrázta az embereket, harc szerveződött a „Kucserák“, az ellenszenves párfunkcionáriusok ellen. 1960-tól 64-ig tartott a második periódus, melyet még Magyarországon töltöttünk. Eszünk ágában sem volt elmenni. 1964 végén két alkalommal is voltunk külföldön és visszajöttünk. Úgy volt, hogy október 26-án a budapesti Nemzeti Színház bemutatja Háy darabját, a Varró Gáspár igazságát. Prágában is erre készültek, ezért volt útlevelünk. A művet azonban betiltották, s az előadás mindkét helyen eh maradt. Az ősbemutató 1965- ben Wuppertaalban volt. Ötvenkét függöny volt a premieren! Óriási sikere volt a magyar disznópásztor történetének Németországban, a legerősebben iparosított Ruhr-vidéken.- Ötvenhatban, a nagy menekülési hullámmal nem hagyták el szülőföldjüket. Mi kényszerítette önöket arra, hogy éppen 1964-ben emigráljanak?- Azért kellett elmennünk, mert az elejétől a végéig kitartottunk amellett, hogy 56-ban forradalom volt és nem ellenforradalom. Nem lehetett velünk kompromisszumot kötni, és nem voltunk hajlandók beállni ebbe a - minek is nevezzem? Erről szól A ló! -, ebbe a hallgatásba... Tehát kitessékeltek bennünket a saját hazánkból. Nem bilincsben vittek ki, mint Szol- zsenyicint. Felszólítottak, hogy jobb volna elmenni. Csak mi ketten mentünk. Péter fiamat (ő az előző házasságomból szárBeszélgetés Háyné Majoros Évával mazik) még Háy letartóztatása előtt kiküldtem Londonba, a szüléimhez. Hét évig nem láttam! Akkor mentünk olasz Svájcba, ahol 1975-ig, Háy haláláig éltünk. Halálakor éreztem először, hogy hátrány a köztünk levő tizenhat év korkülönbség. Valahol mindig büszke vagyok, hogy harminc év házasság alatt sohase veszekedtünk. MindkétHAYNE MAJOROS ÉVA (Varga Róbert felvételei) ten . biztosak voltunk benne, hogy a házasság sikeréhez hozzásegített a közös munka, az azonos politikai gondolkodás, a szakmai segítségnyújtás. Az élet adminisztrációs része rám hárult. Ő a művei világában élő ember volt, nagyon „unprakti- kus“, de ez engem egyáltalán nem zavart.- Az író az emigrációban is író marad. Ön azonban a Vígszínház dramaturgja volt. Mihez kezdett a dramaturg külhonban, magyar színház nélkül?- 'Háy természetesen az emigrációban is alkotott. Itt írta az Apassionátát és a Főinkvizí- tort. A következőképpen dolgozott: először németül írta meg a darabot, majd lefordította magyarra. Ha Magyarországon lakott, akkor fordítva. Az első világsikerét, az Isten, császár, parasztot (1969-ben bemutatta a Magyar Területi Színház komáromi társulata, Beke Sándor rendezésében - Sz. E.) is először németül írta meg. Ez számára semmilyen gondot nem okozott. Én Háy házi dramaturgja voltam. Ő mindent kézzel írt, állópultnál. Az összes mellékes munkáját - korrektúrák, levelezés, minden írásának gépelését - én végeztem. Azonkívül cikkeket írtam. Most a könyvemet írom. Szerencsére, egy entellek- tüel - amíg megvan a feje - addig létező ember. Ha nem lennék entellektüel, nem tudnék egyedül élni sem. Elég régóta dolgozom a könyvemen, de félretettem, mert lefordítottam Háy utolsó művét. Az egyetlent, amit halála miatt nem tudott magyarul is megírni: a Születtem 1900-ban-X, amely egyébként a minap jelent meg Magyarországon. Az én számomra mindig Háy Gyula az első, s csak azután jön Majoros Éva. Az én írásom is életrajz, akárcsak Háyé és kettőnk találkozásáról szól. Közlöm benne a börtönlevelezésünket is. A címe Élni mindig érdemes lesz.- Háy gazdag munkásságából melyik írás vagy darab az ön kedvence, és melyiket szerette leginkább az író?- Az én első számú kedvencem a Mohács, melyet számomra írt a börtönben, nekem dedikálta és nagyrészt a mi szerelmünkről szól. Ez egy történelmi dráma, de aki látja, annak ’56 jut eszébe. Azt hiszem, ő tulajdonképpen a Pulykapásztor-t szerette leginkább. Ez az egyik leglíraibb darabja. Nagyon nehéz előadni, mert kell hozzá egy gyerekszínész, aki legalább olyan jól játszik, mint a felnőttek. Emlékszem, 1954-ben egy szenzációs előadása volt Kelet- Berlinben. Öt paraszttárgyú drámája van Háynak. Ezeket nem nevezném népszínműveknek. Falun játszódó, nagy szociális és társadalmi drámákat írt, amelyekben mindig a földkérdést tárgyalja művészi fokon. Ezek a következők - sorrendben, ahogy írta: Gát a Tiszán, Tiszazug, Pulykapásztor, Végeladás, Varró Gáspár igazsága.- A komáromi színpadon most bemutatott A ló milyen helyet foglal el Háy munkásságában?- A ló olyan műfaj volt, melyet ő nem művelt. Hozzá kell viszont tennem, hogy szenzációs humora volt. Olyan jól senkivel nem lehetett mulatni, mint vele. A ló megírásába belejátszott az a düh, amely kitört belőle szabadulását követően. A börtönből kijutva ugyanis körülnézett és látta, hogy semmi sem változott: az emberek hajbókolnak. Velük a hatalom bármit megtehetett, azt is, amit állatokkal nem lehet megcsinálni, s hogy az embereknek végtelen képességük van arra, hogy az ellenkezőjét tegyék, mint amit gondolnak. Ezért írta meg A ló-t.- S ezért nem mutathatták be...- De nemcsak ezt a darabját, Magyarországon szinte semmit.- Hogyan szánta rá magát erre a hosszú útra, minek köszönhetjük megtisztelő látogatását?- Én mindig, minden Háy- bemutatóra elmegyek. Sőt, ha tehetem, hetekig részt veszek a próbákon. Ameddig én élek, igyekszem, hogy Háy szellemében tartsák az előadásokat. A dramaturgnak és a színháznak az a feladata, hogy az író gondolatát megvalósítsa a színpadon. Nem pedig az, hogy kihúzza az író mondanivalóját, és valami mást írjon belőle. Én egy régimódi dramaturg vagyok...- Milyennek találta a komáromi CAliguLÓ-t a dramaturg szemével?- Mint dramaturg, egy igen jó, * igen becsületes, jól megoldott, a körülményekhez képest jól játszott előadásnak tartom a komáromit, elsőrangúan megoldott díszletváltásokkal, szellemes ruhákkal. Egyébként nagyon jó ötletnek találtam a címet: CAliguLó. Remélem, egy újabb Háy-bemu- tató alkalmából ismét felkereshetem a társulatot, és ezt a gyönyörű színházat. Szénássy Edit
