Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-14 / 50. szám

Vasárnap 1990. december 16. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 07.23, nyugszik 15.46 Közép-Szlovákia: 07.30. nyugszik 15.53 Nyugat- Szlovákia: 07.36, nyug­szik 15.59 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 07.03, nyugszik 14.51 Közép-Szlovákia: 07.10, nyugszik 14.58 Nyugat- Szlovákia: 07.16, nyug­szik 15.04 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ETELKA, ALETTA - ALBINA nevű kedves olvasóinkat • 1770-ben született Ludwig van BEETHOVEN német zene­szerző, a zenetörténet egyik legnagyobb alakja (t 1827) •1865-ben született Olavo Braz Martins dos Guimaraes BILAC brazil költő (t 1918). A VASÁRNAP következő számának tartalmából NYAKUNKON AZ ÚJ ÉV! Kluka József megkérdezte a szlovákiai magyar közélet néhány személyiségét, mit vár az 1991-es évtől AZ ÉV LEGSZEBB ÉJSZAKÁJA Ozorai Katalin Írása KEGYETLEN GYEREKSORS Péterfi Szonya riportja ITT SZÜLETETT JÉZUS KRISZTUS Sebes Tibor betlehemi riportja KARÁCSONY ESTI EPIZÓD Ordódy Katalin írása ÍGY ÉRZIK, ÍGY SZOKTÁK MEG Dusza István írása „A MÉRETLENBE ÁRAD SZÉT A LELKEM“ Gábor Bertalan római katolikus esperes, Szabó András református lelkész, Tözsér Árpád költő, Mészáros András filozófus válasza arra a kérdésre, hogy: Mit jelent az ön számára Jézus Krisztus? ERŐVELÉS MÉLTÓSÁGGAL Szabó G. László beszélgetése Bubik Istvánnal Téli népszokások felelevenítése A népszokásokat, népi gyer­mekjátékokat, de főleg az éwégi szertartásokat, a december ha­vában tartott ünnepélyeket sok mai fiatal csak hallomásból, vagy egyáltalán nem ismeri, annak el­lenére, hogy nemzeti kultúránk, hagyományaink közé tartozik. A népi hiedelemvilág legválto­zatosabb szokásai talán éppen Luca-naphoz fűződtek. Szomo­rú, hogy sok helyen nemcsak a fiatalok, hanem a középkor- osztály sem ismeri az egykori jeles napokhoz fűződő, valami­kor egész falut megmozgató népszokásokat. A Zoboralján az öregek még el-elmesélik azokat az időket, amikor ezen a napon az istállóban tömjénnel füstöltek, hogy elűzzék a dögvészt, fok­hagymával kenték be az ajtófél­fát a boszorkányok elűzése vé­gett, arcukat álcázva jártak lu- cázni, s milyen praktikákkal tud­ták meg, hogy ki a boszorkány, hogyan jósoltak a fiatalok szere­tőt, mátkát, és milyen funciót töltött be a Luca-szék, amit ezen a napon kezdtek el készíteni ki­lencféle fából, szögek nélkül, s melyeknek munkálatait csak karácsonyra fejezték be. Az e naphoz fűződő esemé­nyek nemcsak tájegységeken mutatnak különbséget, hanem az egymással szomszédos fal­vak szokásai is eltérnek egy­mástól. A zoboraljai Egerszegen és Vicsápapátin a lucázók toll- seprót vittek magukkal és azzal söpörtek, vagy a meglátogatott háziak hátát suhogtatták meg, a zséreiek a toliseprű mellett me- szelőt is vittek. Béden az ablako­kat kenték be kovásszal, de még sorolhatnánk a különböző szo­kásokat. A közeli Verebély kör­nyéki falvakban is jártak lucázni, sőt a távolabbi palóclakta vidé­keken, az Ipoly mentén, Gömör- ben is. Valamikor Luca-napján kez­dődött falun a betlehemjárás, a népi kultúra keresztényerede­tének leghitelesebb bizonyítéka. Ez a népszokás még viszonylag elevenen él, s talán akadnak kezdeményező fiatalok, akik Jé­zus születésének bibliai történe­tét karácsonyi énekek kíséreté­ben eljátsszák. A régi keresztény misztériumot feleveneítve a bet­lehemi istálló kicsinyített másá­val, a bibliai alakokkal - Jézus, Mária, József, három királyok, pásztorok - a béke és a szeretet ünnepe előtt házról házra járnak. A karácsony, a keresztény kultúra népi hagyományainak ápolása - mely az európai civili­zációval ötvöződött, a rendszer- váltás hatására remélhetőleg is­mét előtérbe kerül. Sok helyen csak egy-egy néprajzgyújtó és -kutató unszo­lására meséli el az egykori rítu­sokat valamelyik idős adatközlő. Jó lenne, ha a régi népszokások mellett a kiveszófélben levő tár­gyakkal is megismerkedhetnénk. Legyen az dekoratív vagy hasz­nálati, valójában apró népművé­szeti tárgy, melynek művészi és funkciós értéke van, de gyakor­latilag, a mindennapi életben már nem találkozunk vele. _tgá­LAPÁRUSÍTÓ BARÁTAINK Méry Gábor felvétele Bánszegi Irén (59) 1950 óta a posta alkalmazott­ja, igaz, lapárusítással „csak“ huszonkét éve foglalkozik. Negyven esztendeje dolgozik ugyan­annál a vállalatnál, több mint két évtizede egyazon helyen, a komáromi Postai Hírlapszolgálat Sznf téri boltjában szolgálja ki nap nap után a vásárló­kat. Foglalkozásáról, mindennapjairól a követke­zőképpen vall:- Nagyon szeretem a munkámat, bár az utóbbi időben a sok új lapnak köszönhetően egyre nehe­zebb. Az emberek ragaszkodnak a megszokott újság­jaikhoz, az újakat nem ismerik, tehát nem is vásárol­ják, így azok nagyrészt a nyakamon maradnak. Az Új Szóval, Vasárnappal ez sohasem fordul elő, azt a napi száz-százhúsz, illetve a Vasárnap esetében 170 példányt, amit kapok, rendszerint problémák nélkül, délig sikerül eladnom, nagy az érdeklődés irántuk. Jómagam is rendszeres olvasójuk, sőt előfi­zetőjük vagyok. Ez utóbbit sokan furcsállják: újság­árus létemre lapokra fizetek elő, mondják. Nem tudják, hogy egy időben naponta eltettem egy-egy példányt magamnak, de sokszor előfordult, hogy valamelyik rendszeres vevőm akkor kért Új Szót vagy Vasárnapot, amikor már elfogyott, így az enyémet adtam neki. Nem akartam, hogy csalódottan távoz­zon... (kajó) REJTVÉNYKEDVELŐK, FIGYELEM! Következő számunkban nagy karácsonyi rejtvénypályázatot közlünk, értékes nyereményekkel. Már most biztosítsa újságárusánál a Vasár­nap 51. számát. fOOJdt a történészekről Gyermekkorom óta szeretem a törté­nelmet. Nemcsak a nagy, sorsdöntő ese­mények tudományos magyarázatát, ha­nem a történelmi tárgyú szépirodalmat is szenvedélyesen olvastam. Mire felnőttem, sok mindenből kiáb­rándultam. Rájöttem, hogy a történé­szek nem mindig a tények alapján, ha­nem többnyire az uralkodó ideológiák szemszögéből magyarázzák a múltat, a jelent. Gyakran idézett igazság, hogy a történelmet a győztesek írják. Ponto­sabban a győztesek történészei. Nem óhajtok túl messzire kalandozni a múlt­ba, elég megemlíteni, hogy a fasizmus­nak megvoltak az udvari történészei, a gyarmatosítók is dicsérték azt a „kul- túrmissziót“, amit a leigázott országok­ban végeztek és a totalitarista rendsze­rek is a maguk szájíze szerint magyaráz­zák „az osztályharcok történetét“, vagyis a történelmet. Az utóbbit suly­kolták belém is. Pedig a történészek igen sokat tehet­nek a múlt és a jelen eseményeinek hazugságoktól mentes, tényszerű feltá­rásáért. Most, hogy már ennek nincs különösebb akadálya, egyesek munká­hoz is láttak és számunkra eddig isme­retlen olyan tényeket tárnak a közvéle­mény elé, amelyek egészen új megvilá­gításban mutatják be a múltat. Ezek olyan tanulságok levonására ösztönöz­nek, amelyek megkönnyítik egy erköl­csösebb jövőbe vezető társadalom kiala­kítását. Sajnos, a história objektív szakem­berei kevesen vannak. Napjainkban egymás után tűnnek fel a nacionalista indulatok, sót gyűlölködést szító „törté­nészek“. Úgy magyarázzák a múltat, hogy az megfeleljen az időszerű pártpo­litikának, és olajat öntsön a szélsőségek tüzére. Azonban a nacionalizmusra ösz­tönző történészektől is veszedelmeseb­bek azok a botcsinálta „történelemma­gyarázók“, akik újságírói, írói tevékeny­ségüket azzal próbálják népszerűbbé, olvasottabbá tenni, hogy irományaikat teletűzdelik kiragadott történelmi hivat­kozásokkal, adatokkal, statisztikákkal, eseményekkel. Az őskortól napjainkig idéznek mindenkit, akiknek szavai bele­illenek gondolatmenetükbe. Annyi „történésze“, még soha nem volt Csehszlovákiának, mint napjaink­ban. És ilyen dzsungel sem uralkodott a história magyarázatában. SVátopluktó! Masarykig hosszú a sora azoknak, aki­ket a csehszlovák viszony kialakításá­ban nyomós érvként emlegetnek. Parázs vita robbant ki arról is, hogy szláv törzsek közül a szlovák volt-e az első Közép-Európa történelmének színpa­dán. De Benes, Hácha, Hlinka, Stefánik és Tiso is újabb és újabb megvilágítás­ban szolgálják az időszerű politikai tö­rekvéseket. A szlovák-magyar történelmi kap­csolatokat idézve az újsütetű történé­szek szinte naponta ültetik vádlottak padjára az egyszerű magyar népet. Minden korszaknak és minden rend­szernek megvannak a hibái, fogyatékos­ságai. De jó lenne már egyszer tudomá­sul venni, hogy a magyar nép sem itt, sem a határokon túl nem azonos Horthyval, ahogy a szlovák népet sem lehet felelősségre vonni Tiso zsidóelle­nes tetteiért, a második világháború utá­ni kitelepítésekért, a Szovjetunió népeit a sztálini korszak embertelenségeiért, vagy a német népet a hitlerizmus gaztet­teiért. Soha nem látott lehetőség kínálkozik Közép-Európa népeinek megbékélésére, együttműködésére. A becsületes törté­nészek ne engedjék, hogy elvakult új­ságírók, párttollnokok a történelemből előkotort jelentéktelen konfliktusokkal, kijelentésekkel mérgezzék a légkört. Itt lenne az ideje végre hozzálátni a demokráciához méltó, valóban új tör­ténelem megírásához, amelyben a nacio­nalizmus, gyűlölködés, irredentizmus csak rossz emlék lenne. Az egyszerű emberek régi vágya, hogy új lapot nyis­sunk a történelemben, olyat, amelyből a következő nemzedékek az együvétar- tozást, egymás megbecsülését fogják ta­nulni. Szűcs Béla * 2 1990. XII. 14. a ilasámap CS AK A DOMB HIÁNYZIK Könözsi István felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents