Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-30 / 48. szám
i/asärnap Hi ányoznak kertjeinkből a kúszócserjék Kertkultúránk nagy hiányossága, hogy a házikertek pihenörészében és a 1<erttelepi kiskertekben egyaránt kevés kúszó-kapaszkodó díszcserjét ültetünk. Pedig ezek a szép és többnyire igénytelen növények kitünően megfelelnek az újabban egyre több kertben látható pergola, virágrács befuttatására, a kerítés, a térelválasztó vagy mondjuk egy kiszáradófélben lévő fa beborítására, esetleg a szükséges, de nem éppen mutatós létesítmények (komposzttelep, szerszámoskamra, baromfiudvar, nyúlfarm) gyors eltakarására, beárnyékolására. Lakótelepi épületekre futtatva megtörhetnék és enyhíthetnék a falfelületek egyhangúságát, nyáron árnyékukkál védhetnék a lakótömböt az átforrósodástól. Nagyobb edénybe ültetve, a kúszónövényekkel hangulatos lugassá varázsolhatnánk a rideg erkélyeket. Különösen értékesek a kúszócserjék a kisebb kertekben. Növelik a függőleges zöldfelületet, vagy a bokrokból és fákból csak terjedelmes méretben kialakítható térelválasztó falakat heTyettesíthetünk egy-egy ötletesen megépített és befuttatott kerítéssel vagy lécráccsal. Persze fölöttébb ügyelni kell arra, hogy az adott építményhez megfelelő kúszócserjét válasszunk, különben előfordulhat, hogy a növény nem képes felkapaszkodni mondjuk a vastag tartóoszlopra, vagy a tekintélyes súly alatt egyszerűen összeroppan a támberendezés. A vaskosabb, nehéz anyagból készült pergolára nagy levelű, nehéz lombozató futónövények (Aristolochia, Vitis- fajok) illenek, viszont a karcsú, kecses oszlopokra, léces virágrácsokra finom levélzetü növényeket (CleOnmagaban is szép ez a lécből készült rácskeri- tés, de adott esetben jobban teljesítené térelválasztó szerepét, ha valamilyen díszcserjét, vagy legalább tűzbabot futtattak volna rá (Kádek Gábor felvételei) matis, Wisteria) célszerű futtatni. A rusztikus gerendákból ácsolt építmény mellé vad megjelenésű növényeket ültessünk (Celastrus, Lonicera periclyme- num), ezzel szemben a díszes kultúrnövények, róA vastag tartóoszlopokon nyugvó pergola elbírja a nagyobb tömeget nevelő futórózsát, lilaakácot, pipavirágú farkasalmát, de például a több színváltozatban telepített iszalag is szépen mutat rajta zsák, klematiszok gondosan kidolgozott, festett pergolára valók. Tervezéskor nem szabad szem elöl téveszteni, hogy a naposabb déli oldalon a növények mindig díszesebbek, mutatósabbak. Nem elhanyagolható a tájolás akkor sem, ha a felső lécezetnek árnyékoló szerepet szánunk. S arra is gondolni kell, hogy a cserjék a vastagabb oszlopokra nem vagy csak nehezen tudnak felkapaszkodni, ezért az ilyen építmény mellé zsinór vagy drót is kell. Fal mellé léggyökerekkel vagy tapadókorongokkal kapaszkodó fajokat ültessünk. Ilyenek a japán vadszöló (Parthe- nocissus tricuspidata), az árnyéktűrö közönséges vadszöló (P. quinquefolia) és a trombitafolyondár (Campsis radicans), melynek narancs- vagy bíbor- színű tölcséres virágaiban júliustól szeptemberig gyönyörködhetünk. A csavarodva kapaszkodó cserjék csak 2 cm-nél vékonyabb tárgyakra képesek felkapaszkodni, ezért például a pergola tartóoszlopai mellé zsinórt kell számukra kifeszíteni. Erős tám- rendszert igényel a lilaakác (Wisteria), virágrács mellé telepíthető a kerti iszalag (Clematis). Szép cserje, de az élő fákra veszélyes a fafojtó (Celastrus scandens). Vizes talajokon mutat szépen a pipavirágú farkasalma (Aristolochia durior) és a lilásbarna virágú görögtekercs (Periploca graeca). Kerítésre, lugasra futtatva szép a japánlonc (Lonicera japoni- ca), melynek illatos virágai augusztus végéig több hullámban nyílnak, lombja pedig részben zölden telel át. A búbos lőne (Lonicera perielymenum) lombhullató, viszont kétszer virágzik (június, augusztus). Legedzettebb kúszóloncunk a jerikói lone (L. caprifoli- um), de ez kevésbé díszes. (Kertbarát Magazin) Veremben, árokba buktatva Ha nincs vagy kicsi a pincénk, a megtermelt gyökérzöldség és a káposztafélék egy részét a kertben tárolhatjuk tavaszig. A veremszerü pince elkészítése munkaigényesebb, ezért egyszeerű szabadföldi verem készítését javasoljuk. Olyan helyet válasszunk, ahol nem kell tartani a talajvíz feltörésétől. A kertben ássunk egy 30-40 cm mély, 80-100 cm széles, tetszés szerinti hosszúságú gödröt, a kiemelt földet közvetlenül a gödör szélén halmozzuk fel. A verem tájolása észak-déli irányú legyen, igy kevésbé fenyeget a felmelegedés veszélye. A gödör aljára terítsünk 5 cm vastagon homokot, rakjuk bele a zöldséget, majd a tetejére terítsünk 10 cm homokréteget. Később, ahogy hüvösödik az idő, lapátoljunk a halomra laza kerti földet, terítsünk szalmát, kukoricaszárat a veremre. Szigetelőnek a pilosztirolhab-lapok is megfelelnek. Egyszerű, nálunk mégis ritkán alkalmazott módszer a buktatásos tárolás. Egyes vidékeken a káposztafélék, főleg a téli fejes káposzta tárolására használják. Ehhez kiásnak egy hozzávetőlegesen 40 cm mély, egy-két ásónyom széles árkot (barázdát), kevés homokot terítenek az aljára, aztán fejjel lefelé beleforgatják a káposztafejeket. Szalmát terítenek rá, később homokot, kerti földet lapátolnak az árokra. Ha a helyi időjárási viszonyoknak megfelelő mennyiségű szigetelő anyagot és kellő vastagságú földréteget használunk, bárhol károsodás nélkül eltarthatjuk így tavaszig a zöldségféléket. Viszont ahol sok a mezei pocok, ott a vermet vagy árkot ajánlatos kibélelni csibedróttal. -szét SZOBANÖVÉNYEINK SZÁMÁRA TÉLEN IS KELLEMESEN PÁRÁS KÖRNYEZETET TEREMTHETÜNK, HA ÁLLANDÓAN NEDVESEN TARTOTT HOMOK- ÉS KAVICSRÉTEGET TARTALMAZÓ TÁLKÁBA ÁLLÍTJUK A CSEREPEKET A csonthéjasok törzsét és vázágait azért szokás bemeszelni, hogy elejét vegyük a fagykároknak. Általában késő ősszel és március-áprilisban a legnagyobb a fagyveszély. A mésztejjel való kezelés előnye, hogy csökkenti a bemeszelt részek hóingadozását, mivel a fehér szín visszaveri a nap sugarait. A mészte- jet egy részt oldott mészből és három rész vízből készítik. Enyhe fertőtlenítő hatása is van, aminek a biológiai növényvédelemben vehetjük hasznát. Amíg nem fagy be a föld A kötöttebb talajokon, amelyek lassabban szikkadnak tavasszal, csak később tudunk vetni. így a hagyma, a sárgarépa, a petrezselyem, a pasztinák vagy a borsó február vége, március eleje helyett csak március végén vagy még később kerül a talajba. A tél alá vetés azt szolgálja, hogy a lassan szikkadó talajokon is időben kezdődjön a csírázás. A magágyat időben elkészítik, hogy a talaj ülepedni tudjon. E növények alá nem adunk istállótrágyát, hiszen az rontaná a minőségüket. Jól fejlődnek viszont a paradicsom, paprika, uborka, dinnye és káposztafélék után, amelyek egy évvel korábban bőségesen kaptak szervesanyagot. A talaj befagyása előtt a tavaszihoz hasonlóan vessünk: a borsót 5-8, az apróbb magvú hagymát és sárgarépát 2-3 cm mélyre. A borsó 20-25, a hagyma 25, a gyökérzöldségek is 20-25 centiméteres sortávolságra kerüljenek, hogy a sorközt kapával kényelmesen művelhessük. A gyökérzöldségek túl korai vetése azzal a veszéllyel járhat, hogy a még ősszel kikelő növények a tél előtt megerősödnek, jarovizálódnak, és ennek következtében tavasszal, nyár elején termésképzés nélkül magszárat fejlesztenek. A tél alá vetést veszélyeztetik a téli viszontagságok: a kikelt növények kifagynak, vagy a magvakat a rágcsálók megdézsmálják. Mégis érdemes kötött talajokon tél alá vetni. K. Sz. ANANÁSZ LEVÉLROZETTÁRÓL Közeledik a karácsony, ilyenkor gyakrabban kapható az üzletekben ananász. Aki kedvet érez hozzá, levélrozettájáról szaporíthatja. A leveleket óvatosan csavarjuk ki a gyümölcsből, a szárcsonkot éles késsel tisztogassuk meg a gyümölcshústól, majd a vágási felületet mártsuk faszénporba. Ha a sebek megszikkadnak, a levélrozettát ültessük egyharmad rész tőzeg és kétharmad rész homok keverékébe, a cserépre húzzunk fóliatasakot, majd állítsuk a fűtőtestre helyezett deszkalapra. így 6-8 hét alatt meggyökeresedik. Ezt követően távolítsuk el a fóliatakarást, de a növényt továbbra is tartsuk meleg, napos helyen. Legjobb 15-18 fokon teleltetni, ritkán öntözve. Nyáron tápoldatozni kell, s néha a levél- rozettába is célszerű vizet önteni. ' A ribiszkét és az egrest célszerű mér tél eleién megmetszeni, mert a bogyósok közül ezek fakadnak tavasszal legkorábban, a a tél végi metszéskor már könnyen kárt tehetünk a duzzadó rügyekben. Főleg a ribiszkebokrokat vizsgáljuk át tüzetesen, s tóból vágjuk ki, majd azonnal égessük el az üvegszámyú ribiszkelepke hernyóival fertőzött vesszőket. Metszés után ajánlatos karókhoz, huzalos vagy más támrendszerhez kötni a ribiszke és egres vesszőit, hogy a hótakaró súlya alatt ne töredezzenek le a termőrészek. — A padláson elterített és megszárított diót, mandulát és mogyorót célszerű megtörni, a magot száraz, szellós helyen zsákban vagy vászonzacskóban tárolni. A héját ne dobjuk el, a szalonna- vagy flekkensütöben jó tüzelőanyagként hasznosítható. Tartós, füstmentes parazsat ad. Az őszi mindig sikeresebb Az őszi telepítés rendszerint sikeresebb, mint a tavaszi, mert még a száraz tél is hoz annyi csapadékot, amennyi az elültetett szaporítóanyag tavaszi meg- gyökeresedéséhez szükséges. A tavaszi ültetés nedves tél után is kockázatos, száraz tél után pedig még nagyobb a kudarc lehetősége. Ültetéskor sok vizet használjunk, iszapoljuk be az oltványt alaposan. Enélkül a gyökérzet kiszáradhat, ami végzetes a csemeték életére. A másik fontos dolog a tápanyagellátás, amiről az ültetőgödör előkészítésekor kell gondoskodnunk, bőven adagolt, érett istállótrágyával, komposztföld- del. A talajlakó kártevők elleni védelemről ne feledkezzünk meg. A drótférgek a facsemetéknek, díszbokroknak, valamint a ribiszke, köszméte, szamóca gyökérzetének és a szőlőoltványoknak veszélyes ellenségei. Fontos tehát az ültetőgödörbe Basudint vagy Diazinont is adagolni. Arra azonban ügyeljünk, hogy a műtrágyák (vagy az istállótrágya) és a talajfertőtlenítök ne érintkezzenek közvetlenül a fiatal gyökerekkel, mert perzselnek. Ezeket az anyagokat érdemes részben a gödör aljára, részben a felső harmadába szórni, de úgy, hogy a szerek és a gyökérzet között alul és felül is legalább 15-20 cm földréteg legyen. Jó módszer a földdé érett istállótrágya összekeverése a feltalajjal. (isz) 1990. XI. 30.
