Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-30 / 48. szám
B Vasárnap T rjT ízt pc C7FT T FMI MFrFRHQnnF^T LcLIxI Ca jZJ^LLclVIl IVIJcUJüKUoUUJd 1 • Elhatároztad, hogy visszavonulsz a politikai életből. Elhamarkodott ígéret volt, mert aki elvei szerint akar élni, és nemcsak önmagának, az már politizál. Lehet Magyarországon tiszta lelkiismerettel úgy élni, hogy ne politizálj?- Nem lehet, természetesen, de iaz, hogy az émber a politikai élettől visszavonul, nem azt jelenti, hogy nem politizál, csak másképpen politizál. Sőt, kiigazítom magamat és kiigazítom mindenkinek a tudatát: a visszavonulásom a politikától az irodalomba az nem visszavonulás, hanem előrevonulás lett volna inkább. Tudniillik manapság úgy érzem, annyire belebonyolódtunk a napi harcokba, taktikákba, hogy egyáltalán nincs távlatos politikai gondolkodás. Nincsenek új eszmék, nincsenek új gondolatok. Enél- kül pedig nem lehet politizálni, enél- kül csak az ösztönök, az indulatok, a reflexek jönnek, törnek elő az emberből, s ezek határozzák meg a politikát. A magyar irodalom arra szolgáltatott jó példát mindig, hogy a legtöbb politikai gondolat előbb az irodalomban született meg. Úgy érzem, egy-egy ilyen visszacsúszás után továbbra is az lesz a dolgom, hogy az irodalomba vonuljak előre, és ott próbáljak olyan általánosabb érvényű gondolatokat megfogalmazni, amelyekből politikát is lehet teremteni. • Hát akkor maradjunk a politikánál. Mennyire tudtad magad távol tartani a válságot előidéző taxis sztrájktól, blokádtól?- Hát ha már ilyeneket kérdezel, akkor azt mondhatom, hogy a nyilvánosság előtt teljesen. Természetesen az ismerőseim, barátaim, kapcsolataim révén én is próbáltam beleszólni a dolgok menetébe. Mert mindenki izgalomba jött, ugye, Magyarországon nem volt olyan ember, aki ne akart volna segíteni. • Elegendő a gazdasági feltételek biztosítása az Európába való visszatéréshez?- Nem, azt hiszem, hogy maga az európaiság fogalom az mindig többet jelentett mint a gazdasági élet tökéletesítését. Európa fogalma szellemet jelentett, olyan szellemet, amelyik szerves, organikus, amelyikben .együtt van a gazdasági élet, a kultúra, a filozófia, a gondolkodás, az emberi viselkedés számtalan formája. Tehát, ha csak abból indulnánk ki, hogy a gazdasági élet mindent megold, akkor már rég meg lehetett volna az emberi élet kérdését, a társadalmi élet kérdéseit oldani. Az élet az mindig gazdagabb, több, mint az, hogy mennyibe kerül a paradicsom, vagy mennyibe kerülnek a babakelengyék. Szóval ennél sokkal több az élet értelme, és az európaiság fogalma is túlmutat ezen. Az az Európa, amelyik majdnem megelégedett ezzel a civilizációs korszakkal, azt hitte, hogy az életkörülmények megjavításával az életét is meg tudja oldani, kiderült erről az Európáról, hogy nem tudta megoldani. Annyit tudott elérni, hogy a szabadságot fölcserélte a jóléttel. Ez egy ideiglenes megoldás, de mi, akik elég sokat gondolkodunk mostanában is Európáról, látjuk, hogy például Európának nincs filozófiája. És hogyha nincs filozófiája, az azt jelenti, hogy nincs igazi mélysége sem. Nincs igazi jövőképzete sem. Mert ahol filozófia nem születhet, ott az életet nem itatta át teljességgel a gondolkodás. Ott csak a gyakorlati élet számtalan előnye, okossága jelenik meg, de okosságon túli eszmék nem nagyon jelennek meg, és enélkül nem nagyon lehet új Európát teremteni. • A szétszóródás, a mozaik- szerűség jellemző a magyarságra, mondtad a pozsonyi találkozón. Mi lehetne az, ami újra egységbe kovácsolja a nemzetet?- Nem fejthettem ki egy rövid föl- szólalásban, hogy mit értek szétszóródás alatt. A szétszóródást nemcsak úgy értelmeztem magamban, hogy a magyarság Romániában, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Jugoszláviában és Nyugaton él szétszórva, hanem a szétszóródást én az országon belül is értettem. Az elmúlt 30-40 évben a politikai hatalom arra törekedett, hogy majdnem mindenkit elszigeteljen. Hogy mindenki féljen. Húzódjon magába — ezt értettem belső szétszóródáson. Elveszett az a nemzeti kohézió, amelyik nagy dolgok véghezvitelére adna erőt. Márpedig csak abból lehet nagy dolog, amit az ország együtt, közösen tud csinálni. Erre legjobb példa 56 volt. Most minthogyha időnként, két-három napra az ország megint össze tudna állni, és tudna olyat csinálni, ami egy nemzethez méltó. Azt gondolom, hogy belülről kell megerősíteni az országot. Egy lélekben erős ország sok mindent elvisel, s egy lélekben erős és tartásában erős ország ugyanúgy vonzó lehet, mint egy lélekben és tartásában erős személyiség. Hogyha egy embernek nincs személyisége, nem érdekel, nem sajnálom, s úgy vagyok egy országgal vagy nemzettel is. Mindenki azzal kezdte, hogy gazdaságilag kell megerősíteni Magyar- országot. Én értettem, de azt gondolom, hogy nincs gazdasági megerősödés belső lelki és szellemi megerősödés nélkül. A marxizmus nagyon megtanított bennünket arra, hogy a lét határozza meg a tudatot. Én azt gondolom, hogy jó lenne ennek a fordítottját is beleégetni az agyunkba: vannak pillanatok, amikor a tudat határozza meg a létet. Bármilyen'furcsa is. Mondjuk hadi- fogolytáborokban, amikor minden elpusztul az ember körül, csak a puszta lét van - akinek erőteljes tudata van, az a megmaradását sokkal jobban tudja biztosítani, mint az, aki lemondott önmagáról, aki elveszítette magát, aki árulásokba, minden gyalázatba belemegy. Tehát én nagyon-nagyon fontosnak tartanám azt, hogy a magyarságot újra lélekben, a saját történelmével, a saját önérzetében föl kell belülről is fegyverezni jó értelemben, minőségi, szellemi folyamatokat kell elindítani, mert ahogy tegnap próbáltam mondani: a magyarság most nem fizikai, hanem szellemi erővé válhat. Hódítani már csak befele tud. S ez a befele való hódítás, mint ahogyan egy művelt ember, aki saját magát műveli, az a külső*világ számára is erőt jelenthet. Mert arra odafigyelnek. Egy belülről megerősített ország kifele is erős, és a kapcsolatai is erősek. Csak egy példát mondok: ha egy erőteljesebb Magyarország lett volna a kádári rendszer idején, akkor nem mehetett volna bele azokba a nyaklótlan kölcsönfölvételekbe, mert ez hasonlít arra a jellemtelen emberre, aki anélkül veszi fel a kölcsönöket, hogy lenne fedezete, legfeljebb azt csinálja, hogy egyik nap a barátjától kér és megadja a másiknak, akitől tegnapelőtt kért. Tehát így láthivaló, hogy egy ország gazdaságához mennyire szükség van arra, hogy a belső élete is szilárd legyen. • Kialakulóban a közös szellemi égbolt, hazatérnek a külföldi magyar szövetségek. Milyen jelentősége lesz ennek Magyar- ország életében?- Hát nem tudom, hogy hazatérnek-e. Legutoljára a genfiek voltak Magyarországon, s annak a találkoPozsonyi beszélgetés Csoóri Sándorral zónák én voltam az egyik előadója, azaz én nyitottam meg, és bizony elmondtam, hogy egyszerre örülök, hogy hazatérnek, mert az elüldözött igazságnak haza kell térnie. De nem vagyok benne bizonyos, hogy ennek nem csak jelképes hazatérésnek kellene-e lennie. Szerintem új formák alakultak ki ezalatt a harminc-egy- néhány év alatt a külföldi magyarság köreiben, új viszonyok. És hogyha én elismerem, hogy az emigrációra szükség volt, és nem nemzeti bűn, akkor azt is el kell ismernem, hogy ezeknek a műhelyeknek igenis meg kell maradni, odakint,' amennyire megmaradhatnak. Sokkal jobb, hogyha - Svájcban, Németországban, Amerikában - még tovább mélyülnek a magyar műhelyek, és igazi kapcsolatteremtők lesznek a hazaiakkal. Nagyon sajnálom, hogy például az Új Látóhatár, amelyik kitűnő folyóirat volt több évtizeden át, megszűnt. Egyszerűen sajnálom. Ha lehetett volna valamit csinálni az utolsó pillanatban, mindent elkövettem volna, de sajnos Molnár Józsefük és Borbánéi Gyuláék föladták. Kár. • A végeken élő magyarok bekapcsolódása a szellemi Magyarország életébe nem jelent jótékony vérátömlesztést Magyarországnak?- De, mindenkor. Az volt a véleményem hosszú időn át, hogy a különféle országokban élő magyarság hallatlanul tudja gazdagítani az általános magyar szellemiséget. Lehetett látni, hogy az erdélyi prózairodalom például milyen jótékony hatással volt a magyar prózairodalomra. Vagy az esszéirodalom. De ugyanúgy elmondhatom jó néhány esetben a felvidéki magyar irodalomra is, mert olyan léthelyzeteket tudott érzékeltetni, amelyekre mi nem voltunk érzékenyek. És én azt gondolom, hogy a megosztottság a szellemi életben mindig gazdagodást jelent. Tehát minél több változat van, annál jobb, - csak legyen egy közös alap, amelyik ezeket a változatokat működteti. És hogyha ezt meg tudjuk teremteni, akkor a sokféleség csak jótékony lehet. • Gondolom, odafigyelsz a szomszédos országok kisebbségi politikájára, a kisebbségi szervezetek életére.- Odafigyelek, de ez is olyan kényes dolog, hogy pár mondatos interjúban erről nagyon nehéz beszélni. Egyet tudok mondani: A tapasztalataim alapján nem mertem volna föltételezni, hogy akár az erdélyi magyarság, akár a felvidéki magyarság, a kárpátaljaiak, most a vajdaságiakról még bizonytalanabbul beszélek, de az előbbiek olyan határozottan és erőteljesen talpra tudnak állni - egyszerűen nem mertem volna föltételezni. Annyi leveretést láttam, annyi megaláztatást, annyi alkalmazkodást, lélekbelit, szellembelit, láttam kitűnő erdélyi barátaimat, akik stílusban, gondolkodásmódban nagyon tudtak asszimilálódni a románsághoz, eltanulták azokat a cselezéseket és taktikát, és legnagyobb csodálatomra - szinte át is melegszem tőle - talpra állnak. Kitűnő újságok vannak - jobbak sok esetben, mint Magyarországon. Mert a magyarországi újságokat átszövi mindenféle veszekedés és fenekedés, az erdélyi lapokban sokkal egyértelműbb, sokkal határozottabb gondolatok fogalmazódnak .meg. És az, hogy itt is látom a nagy letargia mellett is, hogy egységesülni akar ez a magyarság itt, és ezt nagyon természetesnek tartom, mert ha azt mondtuk az elején, hogy Európa az szellemiség, akkor hogy a csudába lehet bemenni Európába anélkül, hogy karakteres legyen egy szellem. Igenis minél karakteresebb egy nemzet, annál európaibb lehet, arra kíváncsiak a többiek. Hát én nem tudok egy olyan gyümölcsöt elképzelni, amelyik egyszerre diny- nye is meg dió is meg szőlő is. A természetben is határozott műfajok vannak, határozott karakterek, ugyanúgy Európa azáltal válik színesebbé, ha minél határozottabb, érettebb karakterű népek, nemzetek jelennek meg ezen a színen. Ezt ezekben a műhelyekben is ki kell, és ki is lehet dolgozni. Tehát a peremeken, a kisebbségi élet körülményei között. • Ezek szerint meg fognak maradni ezek a kisebbségi kultúrák, nem fognak beleolvadni a nagy magyar kultúrába? — Ezekre ugyanúgy vonatkozik az, amit a nyugati magyarok körében kialakult műhelyekről mondtam. Közvetítsenek olyat, amit a sorsuk közvetít. Hát ha a kisebbségben élők sorsa olyasmit tud közvetíteni a magyar kultúrának, amit csakis az tud, akkor miért mondjunk le erről. Ha a csehszlovákiaiak nem veszik tudomásul azt a helyzetet, ami körülöttük van, akkor nem igazán tudnak kultúrát közvetíteni. Nem igazán tudnak olyan feszültséget hordozó gondolatokat közvetíteni, amelyekből az emberi szellem éppen hogy izzásban marad, mert enélkül az izzás nélkül azt hiszem, Európában a jövőben sem tudunk gondolkodni arról, hogy mik is vagyunk, kik is vagyunk, mi is a dolgunk ezen a Földön. Szóval, például azt a drámaisá- got, amit a sors itt ad, azt én nagyon szívesen látnám az egységes magyar kultúrában. Mert ha egy író például a valóságot feszültségekkel tudja gazdagítani, az azt jelenti, hogy új valóságot tud folyamatosan teremteni. És Európának erre szüksége van. Európa ebben a pillanatban túl pu- hány. Nem akarom nagyon megrágalmazni, de túl puhány. Egy csomó dolgot nem tudott. Fogalma sem volt arról harminc éven át, hogy azoknak a békeszerződéseknek a következtében, amelyek 47-ben megköttettek Párizs környékén, milyen sors vár a Közép-Európában, Kelet-Európá- ban élő népekre. Aztán harminc esztendőn át nem is nagyon törődött vele. Csak az utolsó nyolc-tíz esztendőben eszmélt rá, és naivul, ügyetlenül szemlélte. Azt is mondhatnám, hogy Európában nincs elképzelés egy csomó dologra - mintha koncepció-deficit lenne, hogy úgy mondjam. És ez azért van, mert a sorsukat nem tudták abban a feszültségben végiggondolni, amit ez a XX. századi történelem jelentett. A kis népek, amelyek rengeteg feszültségben éltek, már-már túl sokban, hogyha ki tudnák a sorsukból választani az igazi feszültségeket, ezzel szinte hozzá tudnának ahhoz járulni, hogy Európa megint izgalmasabb belső életet éljen. Belső élet nélkül sose volt kultúra. És ehhez tudna hozzájárulni mondjuk a kisebbségi magyarság is. Nemcsak deklarációkkal, mert ugye a Vox humana gyönyörű föladat volt annak idején, de egy védekező humanizmus szólama volt, tüntetés, hogy „mi igenis őrizzük“. Hát ha akkor őrizték, most újra kell, de cselekvő formában, és ezzel hozzájárulhatna a felvidéki magyarság is, az erdélyi magyarság is az európaisághoz, természetesen a magyar kultúra mondataival, gondolataival, asszociációival és képességével, hiszen ez a magyar kultúrában és a történelemben gyökerezik. Balázs F. Attila 1990. XI. 30.
