Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-02 / 44. szám
A Szécsény-Hatvan közti főúttól nyugatra, a Cserhát északi dombjai közt, a Pap-hegy, a Gyertyános, a Fekete- és a Szárhegy karéjában fekszik a nógrádi táj legszebb és legharmonikusabb faluja, az alig 600 lakosú Hollókő. Rimóc felől már látni a falu fölötti várat, amely „magasan ül (...) a Cserhát utolsó hullámának egyik taraján, és körülötte furcsa hegyek vannak, púposak és vének, mint egy régi mese, mely száz meg száz öregasszony száján kopott el“. Szabó Zoltán festett pontos képet erről a faluról Cifra nyomorúság című irodalmi szociográfiájában. Ő lesz egyik segítőtársunk itteni túránk során. „Esténként ez a táj misztikussá és valószínűtlenné válik.“ - írja könyve egyik fejezetében a szerző. Majd így rajzolja tovább a képet: „A hegy tetején romló vár olyan ilyenkor felnyúló tornyaival, mint óriási barna, égbe- markoló kéz, melynek ujjai szenvedőn és valami szörnyű fájdalomtól görbén kapkodnak a felhők közé“. A megye legépebb vára a XIII. században épült. Valószínűleg a Kacsics nemzetségből származó egyik hűbérúr, András volt az első birtokosa. Az a Kacsics András, aki a monda szerint egy közeli várból elrabolta a várúr szép feleségét s egy külön szobába záratta. A köveket azonban, melyeket a kőművesek a szépasszony szobájának falaként felraktak, a hollók képében megjelent ördögfiak minden éjszaka elhordták. Ezek az ördögfiak ugyanis a szépasszony boszorkány dajkájának szövetségesei voltak. S ezért kapta volna aztán a vár a Hollókő nevet. A XV. században lakóhelyiségekkel és védőművekkel bővítették a várat, amely azonban már jóval ezelőtt Szécsényi Tamás vajda birtokába került. Károly királytól kapta az erődöt, mivel az előző tulajdonosok, a Kacsicsok Csák Máté oldalán álltak. Az egykori belső várat az ötszögű alaprajzú, négyszintes, vastag falakkal épült öregtorony képezte. Ennek nyugati és északi oldalához kapcsolódott a pa- lotaszámy, melynek gótikus ablakkeretei, faragott sarokkövei ma is jól láthatók. HOLLÓKŐ A hollókői vár egyik részlete a „világörökség“ faluja kézen. 1664-ben Küprülü Ahmed felvidéki hadjáratai során visszafoglalta ezt is, mígnem 1683-ban Sobieski János lengyel király végleg ki nem űzte őket innen, s A várat csak 1711 után romboltatta le a bécsi udvar. Fényes Elek száz év múlva így csak ezt írhatta róla: „A régi hollókő vár, mely egy három ojdalról meg- mászhatatlan hegy tetején épült, s bátkai puszta határába esik, s most csak rom.“ Napjainkban is folyik itt a régészeti feltárás, valamint a romok állagmegóvása. A várdomb alatti község élő falumúzeum. A régi települést 1964-ben nyilvánították védetté, s ma már a „világörökségnek“ is része. A fésűs településű egyutcás műemlékfaluban hatvanöt védett ház áll. Az alápincézett, kőalapra épült tomácos, csonka ormú, vízvezetős tetejű házak a század elején épültek csak, ugyanis a falu akkoriban teljesen leégett. Ám a lakóházak a régi építészet nyomait őrzik; legtöbbjük háromsejtű, húsfüstölő kéménnyel, gazdasági épületekkel ellátott. A tisztaszobában ott a szebbnél szebb párnák, a faragott lócák, az ablakokban a muskátlik. A házak egyikében falumúzeumot rendeztek be, a másikban kiállítás van, a harmadikban felállított szátván szövik ma is a palóc szőnyeget stb. De van ezekben a házakban idegenforgalmi hivatal, csárda és szálló is.' A hollókőiek közül ma többen a turizmusból élnek, s őrzik a népi hagyományokat is. A falu pedig kellemes hangulatot, nyugalmat áraszt. Mintha a múlt egy darabja maradt volna itt, felejtő- dött volna a civilizált világban. Persze a maga korában ez nem tűnt romantikának. Elzár- tan éltek az itteniek, megvívva a mindennapi csatájukat a kies tájjal. Küzdeniük kellett a földért, a lakóhelyért. Ahogyan Szabó Zoltán írta a harmincas években: „A szűk és szemnek szép tájjal a települők nehezen küzdöttek, mert ferde alapot ad az épületeknek. így aztán a hollókői házak hátul alacsonyak, elől pedig magasan felpolcolva könyökölnek az utcára, körülöttük fából erkély kínál sétálóhelyet a lakóknak.“ Itt a templom sem hivalkodó, „nem nyúlik a házak fölé, mint nyáj fölé a pásztor, hanem elbújik közöttük, barátságosan és szorosan hozzájuk simulva“. A négyzetes alaprajzú, „gótvá- gású“ apró ablakú, fatornyos római katolikus templom egyébként a XV. században épült, s 1889-ben alakították át. Hogy Szabó Zoltán hasonlatával éljek, úgy él a falu a tájban, „mint dióban a bél, vagy kagylóban a gyöngy“. A közeli dombokon kapaszkodó szőlők pedig azt bizonyítják, hogy a nép a „meredek oldalon is megpróbálta megvetni a lábát“. Érdemes ellátogatnunk közéjük. Csáky Károly 1442-ben Hollókő várában tárgyalt Jiszkra cseh vezér Hont és Nógrád küldötteivel. Egy évszázad múlva, 1552. július 15-én Ali basa serege foglalta el a várat, könnyebb szerrel, mint Drégelyt és Bussát. Két porkolábja volt akkor, Csák Imre és Szkai András. Mint Tinódi írja: Imre megijedt, András vitéz vala, Imre az basának ott választ tött vala, Jó Hollókő várát ő megígyérte vala.“ Amiért András ellentmondott, Csák Imre darabontokkal támadott rá, s „Ha akkor ő kezét meg nem ragadgyák vala“, tőrrel szúrta volna át Andrást. A várat végül is megadták a basának, de Imrét, aki „magát ezzel gyűlölségbe hozá“, addig kergették, míg az Törökországé ba nem szökött. Hollókő 1593-ig maradt török Kétnyelvű könyv A világ könyvkiadásában nem ritkaság, hogy klasszikus írók, költők müveit úgy adják ki, hogy a fordítás mellett közlik a mű eredetijét is. Minden könyvgyüjtőnek van ilyen kötete. Azzal azonban, amivel a Hradec Králové-i kerületi kulturális központ lepte meg a nyilvánosságot, a mai cigányellenes hangulatok szítása idején, egyedülálló kísérlet és bátor tett. Kale ruzi (Fekete rózsa) címmel kétezer példányszámban kiadta tizenegy cigány amatőr író és költő műveit. A szerény kötet érdekessége, hogy az eredeti írásokat cseh fordításban is közli. A szerzők megpróbálják művészi eszközökkel bizonyítani, hogy a cigány, vagy roma egyáltalán nem azonos az erőszakos, zsivány szavak jelentésével. A legmostohább körülmények, asszimilációs törekvések ellenére is megőrizték ősi kultúrájukat, nyelvüket. A Fekete rózsa megjelenése is bizonyítja, hogy a demokratikus átalakulás talán a romák sorsát is új mederbe tereli. Magyar ki kicsoda 1990 Szeretem a lexikonokat, enciklopédiákat, kézikönyveket. Nemcsak azért, mert adataikkal kisegítenek, hanem egyszerűen elszórakoztatnak, ha szabadidőmben olykor beléjük lapozgatok. Ilyenkor egészen belefeledkezem a végtelen ismerettengerbe. A lexikonokban leginkább az tetszik, hogy írói a tényekre támaszkodnak, noha mindegyik magán viseli kora bélyegét. Nemcsak a kiadás éveit tekintve, hanem a kor klímáját is. Szórakoztató dolog összehasonlítani a Révai nagy lexikonának és a Nagy szovjet enciklopédiának egy-egy címszavát. A lexikonok sorában különleges helye van a világ számos országában megjelenő angol találmánynak, a Ki kicsodának. Ezek gyakrabban jelennek meg mint a lexikonok és aktuális adatokkal szolgálnak a közéletben, kultúrában, tudományban befutott vagy feltűnt új személyiségekről is. Különösen hasznosnak tartom az idén megjelent Magyar ki kicsodát, mivel a benne lévő hatezemyi szócikkben már megtalálható a mai magyar közélet számos olyan személyisége, akikről az előző Ki kicsodák vagy hallgattak, vagy éppen azóta tűntek fel. Különösen hasznosnak tartom az emigrációban élők ismertetését és az álnéven vagy új néven szereplők adatait. Viszont hiányolom, hogy a lapokban, a tévében naponta szereplő számos személyiség kimaradt a kötetből. Fogyatékossága az is, hogy a határokon túl élő magyarság kiemelkedő egyéniségei eléggé ötletszerűen szerepelnek benne. Természetesen mindenki igényeit kielégítő Ki kicsoda talán soha nem lesz. Azonban reméljük, hogy az elkövetkező, teljesebb és maibb kötet nem sokáig várat magára. 11 ezer javítás Ennyi javítást nem valamelyik iskolában eszközöltek a tanárok a diákok fogalmazványaiban, hanem May Károly (1842-1912) világhírű német prózaíró műveit „pofozták át“ a különféle könyvkiadók szerkesztőségeiben. Fiatalok és öregek kedvenc olvasmányát, a Winettout is szinte a felis- merhetetlenségig meghúzták, átstilizálták, párbeszédeit újraírták. A legnagyobb változtatásokat 1933-1945 között végezték művein. Most irodalomszakértők javaslatába svájci Haffmann - Zürich könyvkiadó elhatározta, hogy megjelenteti May Károly mind a 99 kötetének kritikai kiadását. így a kalandregények kedvelői végre elolvashatják a nagy mesélő műveit, ahogy azokat megalkotta. Feltámasztott detektív Raymond Chandler neves és népszerű amerikai krimiíró halálával híres nyomozója, Philip Marlow is befejezte pályafutását. Az író hagyatékában megtalálták befejezetlen regényének négy fejezetét. Évek múltán a Putman’s Son könyvkiadónak jellegzetesen amerikai ötlete támadt. Felkérte Robert P. Parker krimiírót, hogy fejezze be Philip Marlow történetét. Az író vállalta. Alaposan áttanulmányozta Chadler krimi regényeit és befejezte az általa megkezdett művet. így jelenhetett meg a Magányos osztály, amelynek természetesen két szerzője van. Ezzel azonban a történetnek nincs vége. A kötetnek olyan sikere van, hogy a kiadó megbízta Parkért, írja tovább a feltámasztott detektív, Philip Marlow történeteit. így az folytathatja kalandos életét. A legfurcsább könyv A könyvek világában is születik minden évben valami rendkívüli, soha nem látott mű. Ilyennek tekinthetjük Peter Paul Tronedle Ausztriában iparművészetet tanuló angol diák „alkotását“. Ugyanis elkészítette a világ legnagyobb könyvét. A kötet 2,75 méter vastag (nem tévedés!) és ötvenezer oldala van. Természetesen nem az ifjú iparművész írta ezt a könyvet, hiszen az ötvenezer oldalba beleférne a rendkívül termékeny Alexander Dumas egész életműve (Gróf Monte Cristo, Három testőr, Fekete tulipán stb.). S ha már könyvébe az angol fiú belefektetett harmincezer schillinget, nyomban szabadalmaztatta is „találmányát“. Persze kérdés, hogy kinek lesz rá szüksége. Annyi azonban biztos, hogy Peter Paul Troendle- nek előkelő helye van a rekordok könyvében. (szűcs) A múzeumfalu utcája (A szerző felvételei)
