Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-19 / 42. szám
deifJBse/i i t 3 1990. X. 19. Beszélgetés Gyönyör Józseffel, a nívódíjas mü szerzőjével Nemzetiség 1921 1930 1950 1961 1970 1980 a) Szám szerint cseh 72 137 121 696 40 365 45 721 47 402 57 197 szlovák 1 952 866 2 250 616 2 982 524 3 560 216 3 878 904 4 317 008 38 960 36 850 88 970 95 783 48 231 35 435 orosz 3 278 2 410 lengyel 6 059 7 023 1 808 1 012 1 058 2 053 magyar 650 597 585 434 354 532 518 782 552 006 559 490 német 145 844 156 279 5 179 6 259' 4 760 2 918 egyéb és ismeretlen 84 397 107 280 9 678 6 621 10 922 13 242 SZSZK 3 000 870 3 324 111 3 442 317 4 174 046 4 537 290 4 991 168 b) Százalékban cseh 2,4 3,7 1,2 1,1 1,0 1,1 szlovák 65,1 67,7 86,6 85,3 85,5 86,5 ukrán 3,0 2,9 1,4 0,9 0,9 0,7 orosz 0,1 0,1 lengyel 0,2 0,2 0,1 0,0 0,0 0,0 magyar 21,7 17,6 10,3 12,4 12,2 11,2 német 4,8 4,7 0,1 0,1 0,1 0,1 egyéb és ismeretlen 2,8 3,2 0,3 0,2 0,2 0,3 SÜSZK 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Szlovákia népességének nemzetiségi megoszlása az egyes népszámlálások adatai szerint (1921, 1930, 1950 - jelenlevő népesség: 1961,1970,1980 - lakónépesség; az 1921. évi az akkori, a többi a jelenlegi területen) A kiadvány pontosan egy évvel ezelőtt jelent meg. Ezt megelőzően már évekkel ezelőtt tudtunk a kézirat létezéséről és a- kiadás körüli főképp politikai jellegű bonyodalmakról. A múlt politikai rendszernek nem állt érdekében olyan tények közlése, amelyek nem mindenben támasztották alá a nemzetiségi kérdésben hirdetett hivatalos álláspontot. Az 1984-től a kiadó főszerkesztőjénél elsüllyesztett kézirat hosszas huzavona után végül is négy évvel később, 1988-ban került nyomdába. 0 Tavaly októberben a könyv végre megjelent. Azóta is hallgatás övezi. Vajon miért?- Eddig egyetlen szerkesztőség munkatársával se beszélgettem el a könyvről és a rádiónak se nyilatkoztam. Egy kivételével egyetlen újság vagy folyóirat sem közölt részletesebb ismertetést róla, esetleg részletet belőle. Egyetlen felkérést se fogadtam el előadás megtartására vagy beszélgetésre sem hazai, sem magyarországi, sem pedig más külföldi szervezettől. Pedig a felkínált tiszteletdíj nem egy esetben felettébb csábító volt. Az Új Szóval szemben valamiféle erkölcsi kötelességet érzek, hisz 1968-ban is közölte publicisztikai Írásaimat, bár 1969 óta az akkori illetékesek letiltották közlésüket. • Mivel indokolható a kézirat hosszú elfektetése?- 1984 óta hevert a főszerkesztő fiókjában. A kiadó vezetősége hallani se akart megjelentetéséről ... Közben több helyről ajánlották fel segítségüket, hogy Magyarországon vagy valamely nyugati országban elintézhető a kiadása. A válaszom minden esetben az volt, hogy nem leszek szellemi disszidens. A könyv az itteni magyarságról az itteni magyarságnak szól. Itt tartottam fontosnak megjelenését • Mégis megtört a jég..-1987. szeptember elsején már olyan megegyezés született, hogy a következő évben végre megjelenik. Nem így történt. Csak 1988-ban került nyomdába. Közvetlen a leadás előtt (mintha erre a négy év alatt nem lett volna idő!) a főszerkesztő meg úgy rendelkezett, hogy a helységnevek mellett fel kell tüntetni azok szlovák megfelelőjét. A kézirat egy részét újra át kellett írni, természetesen az én számlámra. 0 A könyv időszerűsége a jelenlegi helyzetben egyre nagyobb. Tudomásom szerint készül a második kiadás is.- A könyv közös kiadásban jelent meg egy budapesti kiadóval, amely eredetileg 1300 példányt rendelt, de később 750-re módosította. A kefelevonat javításakor értesültem arról, hogy a kiadó vezetősége a belföldi ötezer példányt is ezerötszázra csökkentette. Állítólag a piackutatás eredménye alapján... Az első kiadás 1989 októberében hagyta el a nyomdát. Én még nem is láttam, amikor Budapesten már olvasták. Egyébként méltatás eddig még a Madách Kiadó saját lapjában, az Irodalmi Szemlében se jelent meg róla. Ennek ellenére a múlt év novemberében két hét leforgása alatt elfogyott a könyvesboltokban. Az ún piackutatás következtetéseit cáfolva ötösével, sőt tízesével vitték. Amíg volt belőle. Vidéken alig került kirakatba, jóformán pult alól kelt el. Ez a szerzőt jó érzéssel tölti e'. Az az öröm, hogy a könyvet a pozsonyi könyvesbolt kirakatában láthattam, csak néhány napig adatot: meg nekem. Ez év tavaszán azután nívódíjat kapott. A szlovákiai (és a magyarországi) lapokat ez se hatotta meg különösebben. A hallgatás csaknem tökéletes. A magyarságot senki se tájékoztatta, honnan szerezhet érveket az egyre szaporodó támadások visszaverésére. A könyv iránt tovább tart az érdeklődés. Ezekben a hetekben újabb öt-, hatezer példánynak kellene elhagynia a nyomdát. Bár úgy hallom, ismét nehézségek merültek fel, mert a kiadónak a papírért állítólag kemény valutával kellene fizetnie. 0 A könyv nem kimondottan olvasmányos mü. Ezzel szemben rengeteg táblázatot, adatot tartalmaz nemzetiségünk alakulásáról, helyzetéről az élet minden területén.- A nemzetek és nemzeti kisebbségek életében az utóbbi évtizedek folyamán figyelemre méltó változások mentek végbe. Ezeket sokak tendenciózusan, saját szűk szemszögükből magyarázzák. Nézzük például a nép- szaporulatot, A legnagyobb eltolódás a szlovákságnál mutatkozik. Egész Cseh-Szlováki- ában az 1921-1980 közti időszakban a szlovákok létszáma a két és félszeresére nőtt, a csehszlovákiai magyaroké viszont az 1921. évi szintet se éri el. A szlovákiai magyarok létszáma hátrányosan alakult, pedig a létfeltételek a szlovákságéval szinte azonosak. A számok tehát nem azokat a légből kapott állításokat támasztják alá, mintha a szlovákságot Dél-Szlovákiában valamiféle veszély fenyegetné... Vegyük például a fiatalok korcsoportjait. Az 1970. évi állapotokhoz Képest 1980-ban - a 0-4 korcsoport kivételével egész 19 éves korig lemaradt a növekedés. A statisztika tükrében úgy tűnik, mintha az 5-19 éves magyar fiatalok jelentős része búcsút mondott volna eredeti nemzetiségének. A könyvben közölt adatok böngészése közben az olvasó az iskolai végzettség nemzetiség szerinti kimutatásából is szomorú képet kap. A jelentéktelen létszámú német lakosság után a magyarok iskolai végzettsége a legkirívóbb, hisz legtöbbjük csak alapiskolát végzett. Nagy a lemaradás az egyetemet és főiskolát végzett magyar nemzetiségű személyek számában és arányában is. .0 A könyvben szereplő adatok ismeretében számos megfontolatlan, a nemzetiségek közeledését akadályozó kijelentés bizonyára el se hangzott volna...- Egy dolog a tények ismeretének hiánya, más viszont azok szándékos kiforgatása. Mit mondjunk arról, ha a kormány egyik alelnöke kijelenti: a magyar nemzeti kisebbség nyelvének használata oda vezetett, hogy Dél-Szlovákiában a szlovákok nem tudnak érvényesülni, és életük egyre nehezebbé válik. S rögtön le is vonja a következtetést: ezt pedig a kormány nem nézheti tétlenül, ezért javasolja a szlovák nyelv kizárólagos hivatalos nyelvként történő bevezetését. Akaratlanul is ez a két latin szó jut az eszembe: cui prodest? Valóban, kinek használ? Igazán elhihető, hogy a magyar kisebbség akadályozná a szlovákok érvényesülését? Az ilyen kijelentés sértő a magyarságra és nem éppen szolgálja a dél-szlovákiai lakosság együttélését. Dél-Szlovákia egyes községeiben a magyar lakosság többséget alkot. Az önkormányzat alapelve pedig a többség akarata érvényesülésének biztosítása. Olyan országos hatályú jogszabályra lenne szükség, hogy a többségi akarat ne sérthesse a kisebbség jogait. De ilyen jogszabályra a nemzeti kisebbségek esetében is szükség lenne! • A nemzetek és nemzetiségek kapcsolatában számos buktató elkerülhető, ha a politikusok nyilatkozatai a tényeken alapulnának és az állampolgárok is hiteles, indulatoktól, féligazságoktól mentes tájékoztatást kapnának. E téren a könyv talán bizonyos hézagpótló is lehetne?- Aggasztó jelenségek mutatkoznak a politikai életben. A szlovákiai sajtó gyakran tálal magyarellenes kijelentéseket. A politikusok is gyakran nyilatkoznak felelőtlenül. Mert miként minősíthető az olyan vádaskodás, hely és idő megjelölése nélkül, hogy valaki bemegy az üzletbe, s mivel szlovákul kér valamilyen árut, nem adnak neki? Szomorú tény, hogy a hiánycikkek jegyzéke egyre bővül, és kérhet az ember szlovákul vagy magyarul, egyszerűen nem kap. Mert nincs. De történjék ez magyar vidéken, máris megvan az elrettentő példa... S hátha még ezt kellő aláfestéssel a sajtó is közli! . S hová fajulnak a dolgok? A házak falain, megállókon olyan jelszavak díszelegnek, mint például: ,.Szlovákia a szlovákoké!" Ki kinek bizonygatja ezt? Ki vonja ezt kétségbe, Természetesen azzal a kiegészítéssel, hogy az itt élő magyarok is ennek az országnak állampolgárai és ők is alkotják az államot, ezért a sajátjuknak is érzik. Hangsúlyozom, az itteni magyarok nem bevándorlók, hanem őslakosok. Szomorú, hogy a gyűlölet már ilyen jelszavakat is szült: ,,A magyarokat a Duna túlpartjára!", sőt már olyat is, hogy ,,Magyarokat gázkamrába!" 0 A nemzetiségi kérdésre vonatkozóan sok szó esik a Magyarország és Szlovákia közötti kapcsolatokról.- Politikusaink időnként felróják, hogy a budapesti televízió beavatkozik Szlovákia belügyeibe. Véleményem szerint ezt a magyarországi illetékesekkel kell tisztázniuk megfelelő helyen és alkalmas időben. De semmiképp se úgy, hogy itthon gyűlöletet váltsanak ki Magyarországgal szemben. Talán hasznos lenne, ha nemzetiségi ügyekben illetékes politikusaink, a kormány képviselői a szlovákiai magyarságot közvetve vagy közvetlenül érintő ügyekről folyó, akár nemzetközi tárgyalásokba is rendszeresen bevonnák a csehszlovákiai magyarság képviselőit. Ezzel kapcsolatban enyhén szólva nyelvbotlásnak tartom az olyan kijelentést, hogy a dél-szlovákiai magyarok többre tartják nemzeti, mint állami hovatartozásukat. Ezt egész eddigi magatartásuk cáfolja, ragaszkodnak szülőföldjükhöz, hisz nemzetiségi létük elválaszthatatlan állami hovatartozásuktól. 0 Feltehetően már a közeljövőben megjelenik a könyv második kiadása...- Mit is mondhat a szerző ilyenkor? Kíváncsi, milyen lesz könyvének második fogadtatása. Előrebocsátva idézném az első kiadás bevezetőjében közölt, ma talán még időszerűbb gondolatot: ,,A nemzetiségi kérdés iránt mind nálunk, mind szerte a világon nagy az érdeklődés. Gyakran találkozhatunk azonban e kérdés tárgyalásakor, felvetésekor helytelen nézetekkel is. Ezek oka leggyakrabban a tájékozatlanság, a dolgok hiányos ismerete." Felettébb örülnék, ha az ismerethiány némi pótlásával egy kicsit is elősegíthetném nemzetiségünk problémáinak emberséges megoldását és szolgálhatnám a nemzetek és nemzetiségek közeledését. Beszélgetett: Zsilka László A kézirat nyomdába adása után érkezett a hír, hogy Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek című könyve megkapta a Fábry Zoltán-díjat. Nemzetiség Nyugatszlovákiai kerület Középszlovákiai kerület Keletszlovákiai kerület Szlovákia fővárosa a) Szám szerint cseh 17 631 16 343 11 097 12 126 szlovák 1 298 060 1 415 801 1 258 510 344 637 • ukrán (rutén) 408 418 35 485 539 orosz 287 209 1 533 381 lengyel t 490 610 706 247 magyar 362 675 86 689 91 395 18 731 német 311 1 354 381 872 egyéb 721 334 511 1 332 ismeretlen 3 308 3 008 2 634 1 394 SZSZK 1 683 891 1 524 766 1 402 252 380 259 b) Százalékban cseh 1,1 1.1 0,8 0,2 szlovák 77,1 92,9 89,8 90,6 ukrán (rutén) 0,0 0,0 2,5 0,1 orosz 0,0 0,00,1 0,1 lengyel 0,1 0,0 0,0 0,1 magyar 21,5 5,7 6,5 4,9 német 0,0 0,1 0.0 0,2 egyéb 0,1 0,0 0,0 0,4 ismeretlen 0,2 0,2 0,2 0,4 SZSZK 100,0 * 100,0 100,0 100,0 A Szlovák Szocialista Köztársaság népességének nemzetiségi megoszlása kerületek szerint (1980. november 1-jei állapota) . .....- LJL «s —»» iss ssi ~-ts; js^r ■ ■ — — 5 '■-»■-■?"■• s ■ ■ ■ '■ ■-• ss mA Xc: L--~ s -sn. ■ .-S ■■■ ■■ s^x «g issEE
