Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-06 / 27. szám
CIRILL ÉS METÓD (Kürillosz és Methodiosz) - a szlávok keresztény hitre térítői, az ószláv írásbeliség megalapozói. A Szalonikiből származó tetsvérpár már gyermekkorában elsajátította a szláv nyelv ismeretét.Cirill (eredeti nevén Konsztantinosz) pap, majd konstantinápolyi teológiai tanár, Metód pedig szerzetes lett. III. Mihály bizánci császár előbb a krími kazárokhoz küldte őket missziós megbízatással,majd miután onnan visszatértek, Rosztiszláv morva fejedelem kért misszionáriusokat a császártól, aki 863-ban Cirillt és Metódot küldte Morvaországba. Rosztisláv erre a lépésre azért határozta el magát, mert a német királyság erőszakos terjeszkedésével szemben - amellyel a német papság missziós tevékenysége, a katolikus, nyugati kereszténység terjesztése is együtt járt - a német terjeszkedés korlátozásában érdekelt bizánci császártól remélt támogatást. Cirill és Metód nagy sikerrel terjesztették a kereszténységet többek között azért is, mert a latin szertartási német papokkal ellentétben szláv nyelvre fordították le a liturgilát. Cirill lefordította a Bibliát is, és ehhez megalkotta a görög írásjelekből azt az ábécét, amely vissza tudta adni a szláv nyelv összes hangzóit (cirill-írás). A német papok bevádolták Cirillt és Metódot I. Miklós papánál mint a Nyugat pátriárkájánál, akinek a területén a konstantinápolyi pátriárka megbízása alapján keleti rítust és keleti egyházszervezetet építettek ki. Cirill és Metód a közben meghalt Miklós pápa utódja, II. Hadriánus előtt igazolták eljárásukat. Cirill 867-ben Rómában elhunyt, Metód pedig visszatért az ekkorra már létrejött nagymorva birodalomba. Működése azonban nem volt zavartalan: egy regensburgi zsinat határozata alapján még börtönbe is vetették. A IX. század végén széthullott nagymorva birodalommal a szláv liturgia is megszűnt ezen a vidéken (Horvátországban töredékesen továbbra is fennmaradt). Cirillt és Metódot a keleti és a nyugati egyház is szentként tiszteli. Kulturális jelentőségük abban van, hogy egyházi-ószláv nyelvükkel és írásukkal megvetették csaknem az összes szláv nép irodalmi fejlődésének alapját. Konstantin legendája Szaloniki városában élt egy bizonyos Leó nevezetű nemes és gazdag férfiú, aki a stratéga druggarioszának tisztségét viselte. Igazhívő volt, teljességgel megtartván az úr minden parancsolatát, mint egykoron Jób. Együtt élvén a feleségével, hét gyermeket nemzett, kik közül a legfiatalabb, hetedik, Konstantin, a Filozófus, a mi nevelőnk és tanítónk. ... Mikor a gyermek hétesztendős lett, álmot látott, és beszélvén erről atyjának és anyjának, így szólt:- A stratéga egybegyűjtötte városunk leányait, és azt mondta nekem: Válassz magadnak közülük feleséget és segítőtársat, aki hasonló hozzád. Én feltekintvén és megszemlélvén valamennyit, láttam egyet, aki mind között a legszebb volt, fénylő orcájú, arany ékszerekkel, gyöngyökkel és minden szépségekkel ékes. A neve Szópfia, azaz Bölcsesség. Öt választottam. .,. Midőn tanulásra adták, elméjének élességével minden társát felülmúlta, úgyhogy mindannyian csodálkoztak... Midőn Konstantinápolyija érkezett, tanítók keze alá adták, hogy tanuljon. S három hónap alatt elsajátítván a grammatikát, a többi tudományok tanulásához látott. A kazárok hittérítőt kémek a császártól A kazároktól követek érkeztek a császárhoz, ekképpen szólva:- Kezdettől fogva egyetlen Istent ismerünk, ki mindenek felett uralkodik és imádjuk keletnek fordulva, egyéb erényes szokásainkat is megtartván. A zsidók a saját hitük és szokásaik elfogadására ösztökélnek bennünket, de másfelől a szaracénok békét és ajándékokat ígérve, csábítanak a maguk hitvallására, mondván: A mi hitünk jobb minden (más) nemzet hiténél. Ezért küldünk hozzátok (követeket), a régi barátsághoz és szeretethez híven, mert nagy nemzet lévén, Istentől kaptátok a császárságot, és tanácsokért esdekelve egy tanult férfiút kérünk tőletek, hogy ha az a vitában legyőzi a zsidókat és szaracénokat, áttérjünk a ti hitetekre. ... Konstantin tüstént útra kelt. S megérkezvén Kerzonba, megtanulta a zsidó nyelvet, és zsidó könyveket tanulmányozott, lefordítván nyolc részt a grammatikából, és ezáltal még nagyobb tudásra tett szert. Konstantin találkozása a magyarokkal A Filozófus aztán folytatta útját, s amikor (egy napon) az első órában imáját végezte, rajtaütöttek a farkasokként üvöltő magyarok, meg akarván ölni őt. Ö azonban nem rettent meg, nem hagyta abba imáját se, Kyrie eleisont kiáltott csupán, mert már befejezte az ájtatosságot. A magyarok szemügyre vevén őt, isteni parancsra lecsillapodtak, és elkezdtek előtte hajlongani, s bölcs intelmeit meghallgatván, szabadon engedték egész kíséretével. Az igaz hit Másnap egybegyűlvén így szóltak a Filozófushoz:- Példabeszédekkel és értelemmel fejtsd ki nekünk, tiszteletre méltó férfiú, hogy az összes közül melyik hit a legjobb. A Filozófus ezeket mondotta:- Egy bizonyos királynál nagy megbecsülésnek és szeretetnek örvendett egy házaspár. Midőn azonban bűnbe estek, a király elkergetvén, száműzte őket földjükről. Sok esztendeig éltek idegen földön, gyermekeiket szegénységben hozván világra. A gyermekek egybegyűlvén, tanácsot tartottak, hogy milyen úton-módon nyerhetnék vissza szüleik egykori méltóságát. Az egyik így beszélt, a másik úgy, a harmadik ismét mást javasolt. Melyik javaslatot érdemes tehát elfogadni? Vajon nem a legjobbat-e? Azok így szóltak:- Miért mondod ezeket? A maga javaslatát mindenki jobbnak tartja a másénál. A zsidók jobbnak tartják a magukét, a szaracénok nemkülönben, és mások szintúgy. Mutasd meg hát, melyiket fogadjuk el mint legjobbat. Erre azt mondta a Filozófus:- Az aranynak és az ezüstnek a próbája a tűz, az ember azonban az értelmével választja el a hazugságot az igazságtól. Mondjátok meg nekem: mi okozta az első bűnbeesést? Nem a látás-e meg az édes gyümölcs és az isteni lét utáni vágy? Azok felelték:- Úgy van. A keresztény erkölcs És szólt a Filozófus:- Miként ha valaki megbetegszik, mert jóllakott mézzel, avagy hideg vizet ivott, és jővén az orvos, azt mondja neki: Egyél még sok mézet, és meggyógyulsz. Aki pedig vizet ivott, ahhoz így szól: Igyál hideg vizet, s mezítelenül állj ki a fagyra, és meggyógyulsz. Egy másik orvos azonban nem így beszél, hanem ellentétes gyógyszert ír elő: méz helyett keserű italt és böjtölést, hideg helyett forrót és hevülést. Kettejük közül melyik gyógyít tehát jobban? így válaszoltak mindnyájan:- Amelyik ellentétes gyógyszert ír elő. Mert a bujaság gyönyörét az élet keserűségével, a gőgöt alázattal kell megölni, az ellentétest ellentétessel gyógyítván. Mert mi is azt mondjuk, hogy a fa, mely először tövist hajt, utána édes gyümölcsöt terem. Ismét szólt a Filozófus:-Jól mondtátok. Mert Krisztus törvénye aztán istenfélóélet tövises voltát mutatja, utána azonban az örök életben százszoros gyümölcsöt hoz. Követek Rasztiszlávtól Míg a Filozófus csendesen örvendezett az Úrban, ismét előadódott egy új ügy, és nem kisebb gond a korábbiaknál. Mert Rasztiszláv morva fejedelem isteni sugallatra hercegeivel és a morvákkal tanácsot tartván, követeket küldött Mihály császárhoz, mondván:- Mivelhogy népünk elvetette a pogányságot és a keresztény törvényt követi, nincs azonban olyan tanítónk, aki a mi nyelvünkön magyarázná az igaz keresztény hitvallást, hogy ezt látva mások is utánozzanak bennünket. Küldj hát nekünk püspököt és ilyen tanítót, mert ti minden országnak mindig igaz és jó törvényeket adtok. A császár, egybegyűjtvén a tanácsot, elhivatta Konstantint, a Filozófust, hogy meghallgassa a követ beszédét, aztán így szólt: hozzá:- Tudom, hogy fáradt vagy, Filozófus, de el kell oda menned, mert e dolgokat senki más nem végezheti el, csak te. A Filozófus azt mondta:- Bár fáradt vagyok és testileg beteg is, örömest megyek el oda, ha vannak a nyelvünknek megfelelő valamilyen betűik. A császár így szólt:- A nagybátyám és atyám is, és sokan mások is keresték a szlávok írását, de nem találták, hogyan találjam meg hát én? Mire a Filozófus:- írhat-e valaki beszédet a víz hátára anélkül, hogy megszerezné az eretnek nevet? De a császár a nagybátyjával, Bardasszal együtt így válaszolt: - Ha te akarod, az Úr megadhatja neked, amire szükséged van. Mert mindaz, aki kér, kap, és a zörgetőnek ajtót fognak nyitni. A morva misszió Történt pedig ama napokban: Rasztiszláv szláv fejedelem Szvatoplukkal egyetértésben követeket küldött Mihály császárhoz, mond- » ván:- Isten kegyelméből jó egészségben vagyunk; s számos tanító jött hozzánk, megany- nyi keresztények Itáliából, Görögországból is Németországból is, különféleképp tanítva bennünket. De mi, szlávok egyszerű nép vagyunk, s nincs, aki megtanítana bennünket az igazságra, és megmagyarázná nekünk (az írás) értelmét. Ezért hát, uralkodó, küldj olyan férfiút, aki ebben bíró lehetne számunkra. Ekkor Mihály császár így szólt Konstantinhoz, a Filozófushoz:- Hallod-e, Filozófus, e beszédet? Bizony mondom, senki ezt kívüled véghez nem viheti. íme, vedd hát e sok ajándékot, s magaddal vivén fivéredet, Metód apátot, menj, mert ti szalonikiak vagytok, és a szalonikiak mind tisztán beszélik a szlávok nyelvét. Szent Péter apostol szavai szerint, aki ezt mondotta volt: Az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek (I. Péter. 2. 17), nem mondhattak ellene sem Istennek, sem a császárnak, hanem e nagy szót hallva buzgó imádságba merültek, együtt másokkal is, akiknek ugyanolyan volt a lelkűk, mint az övék. És, íme, az Úr megjelentette a Filozófusnak a szlávok írását, és az tüstént betűket és beszédet alkotván, Metóddal útra kelt a morvák földjére. S Metód, alázattal alávetvén magát neki, ismét szolgálni kezdte ót, és együtt tanított vele. S miután eltelt három év, tanítványaikat kitanítván, visszatértek a morvák földjéről. A morvák kiűzik a német papokat, és Metódot kívánják érsekül Történt akkor, hogy a morvák, megismervén a német papokat, akik köztük éltek, de nem a javukon munkálkodtak, hanem fondorlatokat szőttek ellenük, ezért mindannyiukat elűzték, és e kéréssel fordultak a pápához:- Mivelhogy régebben atyáink elfogadták Szent Pétertől e keresztséget, add nekünk Metódot érsekül és tanítóul. És a pápa tüstént elküldte őt; Szvatopluk pedig egész népével együtt örömmel fogadta, s rábízta az összes templomot és valamennyi város papjait. S e naptól fogva nöttön-nött Isten tanítása, sokasodtak a papok az összes városban, és a pogányok, tévelygéseiket elhagyván, hinni kezdtek. Egyúttal a morva terület is kezdett kiterjedni minden irányban, és ellenségeivel sikerrel küzdött meg, miként azt maguk a morvák is szüntelen emlegetik. A Szentírás lefordítása ószláv nyelvre Aztán a világ zajától búcsút vevén, és gondjait Istenre bízván, de előbb tanítványai közül kijelölvén két gyors írású papot, rövid idő, hat hónap leforgása alatt, március havától október havának 26. napjáig lefordította görögről szláv nyelvre az írás összes könyvét, elejétől végig mindet, a Makkabeusok két könyvét kivéve. Munkáját befejezvén, méltó hálát adott Istennek, aki ily kegyelemben és segítségben részesítette. Majd a papjaival egyetemben elvégezvén a szentség felmutatását, Szent Demeter emlékére ünnepet ült. Mert korábban a Filozófussal csupán a zsoltárokat, a négy evangéliumot, az apostolt s egynémely kiválasztott egyházi szertartás szövegét fordította volt le. Most azonban a nomokánont is, vagyis az egyházi törvények gyűjteményét és az atyák könyveit. Találkozás a magyar uralkodóval A magyar király, elérkezvén a Duna mentére, látni akarta őt. S noha egyesek úgy vélekedtek és azt mondogatták, hogy nem szabadul tőle megkí- noztatás nélkül, elment hozzá. Ó azonban fejedelemhez illőn, tisztelettel, ünnepélyesen és nyájasan fogadta, úgy társalogván vele, ahogy az ilyen férfiaknak társalogniuk illik, majd megcsókolva és ajándékokkal elhalmozva őt szeretettel elbocsátotta, mondván:- Emlékezz meg rólam, tiszteletre méltó atyám, imáidban mindenkor. Metód halála S midőn virágvasámap egybegyűlt az egész nép, és bement a templomba, ö betegen is üzent, hogy áldják meg mind a császárt, mind a fejedelmet, mind a papokat, mind az egész népet, és így szólt:- Gyermekeim, őrködjetek fölöttem három napig. így is történt. Mikor harmadnap virradt, utoljára szólt:- Atyám, a te kezedbe ajánlom telkemet. És a harmadik indikció április havának 6. napján, a világ teremtését követi 6393. esztendőben, a papok karjaiban elhunyt. Szemelvények a Pannóniái legendákból. Az óegyházi szláv eredetinek egyházi szlávra átírt szövegét dr. Ján Stanislav ültette át szlovák nyelvre. A magyar fordítás F. Kováts Piroska munkája. 1990. VII. 6. Q UasÉrnap ce mmma MüTOCSSE)
