Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-05 / 40. szám

„NEM VAGYOK KURUZSLÓ“ Az újságíróktól elnézést kért, hogy a kassai sajtótájékoztatóra egy órás késéssel érkezett. - A hosszú, fárasztó utazás után pihennie kellett - magyarázkodtak helyette a szer­vezők, s mi ezt természetesen meg­értettük, hiszen ö is ember.- Igen, én is ugyanolyan ember vagyok, mint más. Nem vagyok ku­ruzsló, mint azt néhányan gondolják. Pszichoterápiával foglalkozó orvos vagyok. Másokat tisztelő és máso­kon segíteni akaró ember. Vallom, hogy a segítőkész társnál nincs tö­kéletesebb orvosság semmilyen baj­ra, betegségre - kezdte bemutatko­zását. - Gyógymódomban sincs semmi különös, nem hipnotizálok. Egyszerű, puszta szavakkal igyek­szem rávenni a nézőket, a hallgató­ságot szervezetük önszabályozásá­ra, önfegyelemre, immunrendsze­rünk minél tökéletesebb önirányítá­sára. Tudniillik, az ember szerveze­téről az agy, vagyis a legtökélete­sebb adatbank mindent tud. Ha azt kellő módon működtetjük, csodála­tos dolgokra képes. A gyógyszeán- szaimon a résztvevők önszabályozó rendszerét igyekszem lelki ráhatás­sal élénkíteni, felfrissíteni. Előfordul­hat, hogy egy-két szeánsz után pá­ciensem nem érez javulást, például az ekcémája nem tűnik el. Erre ő le­gyint egyet, magában leszid engem. Pedig lehet, szervezete éppen akkor kapott kellő impulzust arra, hogy az önszabályozás révén megbirkózzon egy más, az ekcémánál sokkal ve­szélyesebb, de külső tünetekben még nem jelentkező kórral. Csak hit kell az egészhez, valamint remény és szeretet. Bízni kell szervezetünk rejtett képességeiben, energiájában. Én ezt a hitet és reményt erősítem az emberekben. TEHÁT EGY SAJÁTOS FILOZÓFIÁRÓL VAN SZÓ?- A pszichoterápia az orvostudo­mány klasszikus ága. Kezdetben kü­lönböző néven nevezték, mégis min­denütt és mindig az emberi lélektan, egyik embernek a másikra gyakorolt pszichikai hatása volt az alapja. Két­ségtelen, ennek a gyógymódnak GAZDAG JÓZSEF felvétele SZEMTŐL SZEMBEN KASPIROVSZKIJ DOKTORRAL A múlt év végén igen sokan világszenzációnak minősítették a Szovjet Televízió gyógyszeánsz-soro- zatát. A mágusnak nevezett műsorvezető csak ült a moszkvai televízió stúdiójában, „szemezett“ a köréje sereglett emberekkel, monoton hangon mondta a mondókáját, mire a nézők többsége engedelmesen lazított, részleges hipnózisba esett - és közben gyó­gyult. Ez utóbbiról a résztvevők és a tévénézők szá­moltak be a sorozat további részeiben, illetve levélben a műsor vezetőjének. Attól kezdve a pszichoterápiával foglalkozó Anatolij Mihailovics Kaspirovszkij doktor egyre közismertebbé és népszerűbbé vált hazája hatá­rain túl is. A külföldi meghívások sem maradtak el. Rengeteg helyre hívták és hívják. Ez év első négy hónapját az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, majd Kanadában, az NSZK-ban, Izraelben és Lengyel- országban járt. Hazánkból elsőként a kassai Szabad Művészi Rendezőiroda képviselői kérték fel őt vendég- szereplésre. Sikerrel. A népszerű „csodadoktor“ a rendkívül zsúfolt naptárba beiktatott egy háromna­pos kassai utat is. Szeptember elején járt a Hernád- parti városban. Látogatását óriási érdeklődés előzte meg: öt fellépésére a 125 koronás belépőjegyeket az érdeklődők egyketőre szétkapkodták - a feketepiacon egyesek a hivatalos ár kétszereséért árulták, illetve vásárolták. vek, ki pedig fészkelődik a széken. Van, akinek lelki szemei előtt képze­letbeli táj jelenik meg, s olyan is akad, aki nem érez semmi különöset és arra gtíndol, teljesen fölöslegesül ül a tv előtt, vagy a teremben. Az utóbbiak tévednek. Egyébként a bí­rálóimra sem haragszom, nekik is csak jót akarok és tudom, hogy jót teszek velük is. 0 Munkájának tudományos érté­kelése egyelőre nem látott napvi­lágot.- Nem túlzók, ha azt állítom, hogy .a hozzám érkező levelek súlya na­ponta eléri a 100-150 kilót. Sokáig kellene élnem, hogy azokat elolvas­hassam és összegezhessem. Még­sem kerül egyetlen levél se a kosár­ba. Mások olvassák helyettem. Tud­niillik a szeánszokért kapott pénzt jótékonysági célokra fordítom, s tu­lajdonképpen abból hoztuk létre a korszerűen felszerelt kijevi pszi­choterápiái intézetet is, ahol a leve­lek osztályozása már elkezdődött, s az első összegzés eredményének közzététele körülbelül fél év múlva várható. Munkám eredményességét a levelek alapján lehet majd hitelesí­teni. MA SOKON KESZSEGESEN SEGÍT, DE ÖNT KI GYÓGYÍTJA?- Valamikor sportoltam. Ha meg­sérültem, vagy megbetegedtem, az orvosaim mindig segítettek. Ma azonban ritkán van rájuk szüksé­gem. Teljesen nem fordulok el tőlük, mert például a náthát okozó bacilu- sokra a pszichoterápia egyelőre nemigen hat... Több, mint két óráig beszélget­tünk vele. Nem volt kérdés, amely elől kitért volna. Nyugodtan, meg­fontoltan válaszolt. Arra a meg­jegyzésre sem reagált ingerülten, hogy a Lityeraturnaja Gazeta eléggé élesen bírálta. Látszott rajta, meg­szokta a bírálatot is, hiszen az is az élethez tartozik. mondta mikrofonba, hogy tegnap estétől múlófélben a testén évekkel ezelőtt keletkezett seb. A következő jelentkező egy Tőketerebesen élő szovjet állampolgár volt. Örömmel újságolta, hogy a tv-szeánszok után a vesedaganata a tervezett operáció előtt elmúlt. -Köszönöm, doktor úr! Köszönöm! - kiáltotta a színpad felé. Egy középkorú nő az értrombózis okozta problémáinak megszűnésé­ről számolt be. Egy nagyszombati nő elmondta, 1977-ben a Szovjetu­nióban járva valamilyen gyomorbe­tegséget kapott, s arra sehol sem tudtak ellenszert, csak a tv-szeán­szok segítettek. Egy idősebb bácsi azért jött el, mert húsz éve reuma gyötri, meg cukorbajos is. Kijelentet­te: amióta az amfiteátrumban tartóz­kodik, úgy érzi, múlófélben a reumá­ja. Erre a vallomásra a nézőtéren sokan elmosolyodtak, Kaspirovszkij doktor viszont teljes komolysággal hallgatta a panaszost. Voltak, akik gyomorfekélyük, bőrkiütéseik eltű­néséről adtak örömhírt. Egy nőnek - állítása szerint - egyik napról a másikra a hajszíne változott meg. Játszott is a közönséggel - Akar­ják-e, hogy az én akaratom teljesít­sék? - kérdezte. A rövid nézőtéri suttogásra azt felelte: - Tulajdon­képpen mindegy, akarják-e, vagy sem, mert a hitetlenek is engedel­meskedni fognak. Csak az kell hoz­zá, hogy helyezzék magukat kénye­lembe az ülésen. A felkérésre talán mindenki meg­mozdult a nézőtéren, mire ő: - No látják, hogy teljesült a kívánságom, akaratom. Én ugyanis azt akartam, hogy mozduljanak meg a széken. Az arcokon derű váltotta fel a fe­szültséget. MEGERTE?- A várt szeánsz tulajdonképpen kilenc órakor kezdődött. Helyezzék magukat kényelembe, csukják be szemüket, s hallgassanak. Hallgas­sák a zenét, hallgassák szavaimat. CSOOA­olyan a hatása, amilyen szinten al­kalmazni tudjuk. Mi tagadás, mi hoz­zászoktunk a középszerűséghez, s ha ma valamit profi szinten kez­dünk csinálni, ez annyira szokatlan, hogy nyomban valamilyen különle­gességet látunk benne. A pszichote­rápia nem csoda. Vegyük például annak a német színésznőnek az esetét, aki azért jött el a szeánszom­ra, mert kihullott a haja, és a leghíre­sebb kórházak szakemberei sem tudtak rajta segíteni. A szeánsz után nőni kezdett a haja, s ő boldog lett. Hogy ez mivel magyarázható? A pszichoterápia magas szintű alkal­mazásával. Tehát a pszichikai ha­tást semmi esetre sem szabad lebe­csülni. Például egy pszichiáter test­véréről kiderült, hogy rákos, s kevés a remény a felépülésére. A pszichiá­ter, annak ellenére, hogy etikátlan­nak tartotta a dolgot, tett egy kísérle­tet. A kezelőorvost megkérte, hogy hamisítsa meg testvére kórlapját. Rajtuk kívül más nem tudott erről. S ekkor jött a „csoda“: a beteg annyira megörült a kedvető diagnó­zisnak, hogy szemlátomást gyógyul­ni kezdett, s bizonyára ennek a csa­lafintaságnak köszönhetően teljesen felépült, évek óta egészséges. A 28 éves gyakorlattal rendelkező csodadoktor évekkel ezelőtt az uk­rajnai Vinyica városka kórházának orvosaként kezdte gyógymódját al­kalmazni. A Szovjetunió különböző városaiban mintegy 1800 gyógysze- ánszot tartott. Az eredmények egyér­telműen ót igazolták. 1988-ban megpróbálkozott azzal, hogy a nar­kózist televízión keresztül pszichote­rápiával helyettesítse. Egy nőt Kijev- ben operálni kellett, s mivel gyógyszerrel nem altathatták el, ő Moszkvából a tv közreműködésé­vel kapcsolatba lépett vele, s annyi­ra lekötötte a figyelmét, hogy közben sikeresen és fájdalommentesen megműtötték. Rá egy évre egyszer­re két, Tbilisziben folyó műtétnél segédkezett így, ezúttal Kijevből. Jo- szeliani akadémikus erről így nyilat­kozott: „Negyven éve műtök, de ilyen jelenséggel még nem találkoz­tam. Ha nem vagyok jelen, soha sem hittem volna el, hogy ilyen is létezik“. • Önről a világ eddig keveset tudott, hazájában sem támogatták. Pedig bizonyára felkarolták volna, ha a magas beosztású tisztségvise­lők közül valaki szót emel ön mellett. Erre miért nem került sor?- Nem esdeklem támogatásért, segítségért. Az illetékeseknek saját maguknak kell felfogni munkám je­lentőségét. Különben is az emberi­ség történelméből tudjuk, hogy a nagy dolgok mindig nehézségek közepette születnek. Miért legyen hát Kaspirovszkij kivétel?! 0 A hírek szerint ön eddig igen sok embert gyógyított ki testi beteg­ségből. A szeánszok után az embe­rek testéről eltűnik a seb, forradás, bőrbetegség, csontkinövés, meg­gyógyul a fájós derék, megszűnik a fejfájás, az ember leadja a súlyfö­löslegét. .. Arról kevesebbet hallunk, milyen sikerrel gyógyítja például a rákos betegséget, az alkoholistá­kat, a kábítószerélvezőket...- A rákbetegséget is a szerveze­tünkben lezajló bonyolult folyamatok normától való eltérése okozza. Azt vallom, hozzáértő kezeléssel a bel­ső rend helyreállítható. Egyébként ezen a téren is van néhány sikeres beavatkozásom. Természetesen, soha nem a betegséget, hanem a beteget gyógyítom. Ami pedig a dohányzást és az alkoholizmust illeti: azok nem testi, de agyi beteg­ségek. A pszichoterápiára jellemző, hogy annál hatásosabb, minél távo­labb van a betegség az agytól. Ezzel nem állítom, hogy a szeánszaim az ilyen betegségekre teljesen hatásta­lanok ... • Akadnak szakemberek, akik nem ismerik el az ön gyógymódját...- Ez természetes is. Amint hang­súlyozni szoktam: a hallgatóság annyi féle, ahány emberből áll, s így az én gyógymódomra is különbö­zően reagálnak. Van, aki a szeánsz alatt behunyt szemmel ül és úgy lazít, van, aki farkasszemet néz ve­lem, egyesek könnyeznek, mások mosolyognak, ki úgy ül, mint a cö­NYOLCEZER NÉZŐ AZ AMFITEÁTRUMBAN Kassán öt szeánszot tartott Kaspi­rovszkij doktor. Négyet a sportcsar­nokban, egyet a szabadtéri szín­padon. Az amfiteátrum zsúfolásig megtelt gyógyulni kívánó emberekkel és kí­váncsiskodókkal. Az egész ország­ból érkeztek mozgássérültek, cukor­betegek, vakok, egészségesek, öre­gek, gyerekek, s olyan is volt a nyolc­ezres tömegben, akit hoztak. Az egész napos eső és az utána beállt hűvös idő senkit se riasztott vissza. Este hétre minden szék foglalt volt, s a fegyelmezett tömeg szinte léleg- zet-visszafojtva várta a csodatévő megjelenését. Reflektorok fényében lépett a színpadra. Leült az asztalhoz, mel­léje a tolmács, és beszélni kezdett. Lassan, nyugodtan, folyamatosan. Hangjából magabiztosság érződött. Bemutatkozott, röviden összefoglal­ta eddigi tapasztalatait, majd meg­kérte azokat a jelenlevőket, akik az elmúlt óv végén sugárzott tv-műso- rait nézték, illetve az előző nap a sportcsarnokban látták őt, és úgy érzik, javult egészségi állapotuk, lépjenek a mikrofonokhoz és mond­ják el észrevételeiket. - Ne kérdez­zenek, csak a tapasztalt változások­ról számoljanak be - kérte. Egymás után jelentkeztek az emberek. Egy ötven év körüli férfi megilletődve Akkor is, ha nem értik tökéletesen, amit mondok. Az most nem fontos. Lehetőleg ne gondoljanak a beteg­ségükre, gondjaikra, bajaikra. En­gedjék szabadon szárnyalni gondo­lataikat - hangzott az utasítása. Megszólalt a zene, ó pedig a tőle megszokott monoton hangon be­szélt tovább. Beszélt a gyógymód­ról, a szeretet fontosságáról, a hit és remény erejéről, a betegségek le- küzdhetőségéről, a jó emberi kap­csolatokról, s közben számolt is. A közönség többsége kérésének engedelmeskedve, valóban lazított, pihent. Hogy közben ki hogyan gyó­gyult, azt nem tudtam leolvasni az arcokról. Megvallom, én nem érez­tem magamon semmi különöset. Igaz, fáztam, pedig a szeánszvezető azt ígérte, a hideget sem fogjuk érezni. Lehet, azért voltam kivétel, mert dolgoztam - figyeltem és jegyzeteltem... Ki tudja? Minden­esetre azt is láttam, hogy a televízió helyi munkatársai sem lazítottak. Igaz, nem is tehették, hiszen ők is dolgoztak. Forgattak, hogy a hazai televízió is rövidesen műsorára tűz­hesse Kaspirovszkij doktor gyógy- szeánszát, s videofelvételt is forga­lomba hozzanak a nem mindennapi eseményről és gyógymódról. Fél tíz után ki jó érzéssel, ki ke­vésbé elégedetten távozott. Megér­te? Szerintem, ha a több ezer meg­jelentből csak egy is úgy érzi, hasz­nos volt, akkor valóban megérte. Gazdag József 1990.X. 5.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents