Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-05 / 40. szám
Vasárnap 1990. október 7. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.46, nyugszik 17.07 Kö- zép-Szlovákia: 05.53, nyugszik 17.14 Nyugat- Szlovákia: 05.59, nyugszik 17.20 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 18.15, nyugszik 09.48 Közép-Szlovákia: 18.22, nyugszik 09.55 Nyugat- Szlovákia: 18.28, nyugszik 10.01 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük AMÁLIA - ELIŐKA nevű kedves olvasóinkat • 1910-ben született TABI László magyar író (f 1989). A VASÁRNAP következő számának tartalmából A„MAGYAR KÁRTYA“ Fónod Zoltán cikke FIÚ VAGY LÁNY? A kozmosz és az ember viszonyáról nyilatkozik dr. Eugen Jonáé - Pétert! Szonya riportja CIGÁNYSORS -ÜGYESKEDŐK ÉS DOLGOSAK Ozorai Katalin riportja VISSZAÚTON Találkozás Tanai Bellával - Szabó G. László interjúja A NAGY EMBER HALÁLA Mészáros Károly elbeszélése Állandó rovataink: GYERMEKVILÁG HÁZUNKTÁJA HOGY MIK VANNAK! HUMOR Olvasóink figyelmébe! A mai számtól kezdve a Vasárnap 3 koronába kerül wmeti fotónk Két lóerős járművek Kovács Gábor felvétele (Ógyalla) I Levelek Vélemények Másfél kiló hány deka? Vásárlók kisebb csoportja állta körül az ipolynyéki alsó tejcsarnok pultját, és figyelte a mérleget, melyen az üzletvezető, Oroszlánná Molnár Judit kérésükre súlyellenőrzésként megmért néhány kenyeret. Az eredmény nemigen lehetett kielégítő, mert méltatlankodó megjegyzések hallatszottak.- Mit gondol, mi nehezebb: másfél kiló vas vagy egy másfél kiló kenyér? - tette fel az ismert beugrató kérdést az alkalomhoz módosítva, amikor beálltam a kíváncsiskodók közé. Ismerve a kérdést, mondtam a választ, ám ő leintett, hogy tévedés. íme itt van egy másfél kilósnak szánt kenyér - mutatott a mérlegre, amelyik valójában csak 130 dekás, de most csupán 122 dekát nyom. A többi kenyér is inkább a 120 dekához volt közelebb, mint az előírt 130-hoz. Jogos volt tehát a vásárlók elégedetlensége, hiszen a pékség dolgozói így rendszeresen megkárosítják a fogyasztókat néhány dekával. Talán a kenyér árának emelkedésével arányosan csökken annak súlya? Szó, ami szó, már korábban is sok panasz hangzott el a nagykürtösi pékség dolgozóinak munkájára. A kenyér minősége gyakran hagyott kívánni valót maga után. Többször keletien, sü- letlen volt, előfordult, hogy a sót felejtették ki belőle, viszont volt benne spárga, pénzérme, sőt törött vasfúró is. A fogyasztók már-már hajlamosak azt hinni, hogy a pékek nem ismerik a szitát. Évek óta ismétlődnek ezek a jelenségek - a járási lap is többször foglalkozott e fogyatékosságokkal -, de lényeges változásokra nem került sor. A minőségen kívül komoly bosszúságot okoz az ipolynyékieknek, hogy rendszeresen késik a kenyér szállítása. Előfordult, hogy csak a délutáni órákban érkezik meg, s olykor órákat is várakoznak az üzlet előtt a szállítmányra. Természetesen nem tétlenül, ki-ki a maga módján emlegeti a „kenyérgyárat“. De úgy látszik, nem használ semmi, hiába volt igazgató- és rendszer- váltás, kenyérügyben minden maradt a régiben. Pedig egyáltalán nem mindegy, hogy ebben a több mint kétezer lakosú községbe mikor és milyen kenyér érkezik. Bojtos János így is lehet kereskedni? Még július elején szerettem volna egy szekrénysort vásárolni kölcsönre. Azok, amelyek a komáromi bútorüzletben már hónapok óta ott állnak, nekem sem feleltek meg. Az eladók azt tanácsolták, érdeklődjek gyakrabban, mert ők sem tudják, mikor kapnak árut. Mivel szerettem volna mielőbb bútorhoz jutni, minden nyitvatartási napon felhívtam az üzletet, megjött-e már a várt áru. Hat hétig telefonálgattam. Aztán eljött augusztus húszadika, hétfő, még mindig nem volt áru. Másnap a bútorüzletben a telefont nem vették fel vagy foglaltat jelzett a készülék. Többször is próbáltam hívni. Szerdán még mindig nem lehetett őket telefonon elérni. Mintha megéreztem volna, aznap délután bementem a bútorüzletbe, s mit ad isten, a bútor- szállitmány előző nap megérkezett, s már minden le is volt foglalva. Azok a bútorok, amelyek már rég ott álltak az üzletben továbbra is ott voltak. Az újakból viszont egy sem volt kiállítva, mindjárt eladták, vagy lefoglalták azokat. A dolog egy kicsit gyanús. Pont azon a napon romlik el az üzlet telefonja, amikor végre megkapják az árut? Vagy talán kikapcsolták, nehogy valaki telefonon foglaltasson le egy szekrénysort és akkor nem jut az ismerősöknek, vagy a más módon arra érdemeseknek? Az is lehet, hogy a véletlen műve, de én nem hiszek abban. Véleményem szerint a komáromi bútorüzlet eladási módszerei nem tisztességesek. Miért nem vezetnek például névsort, mint az autók eladásánál? Talán nincs idejük, vagy kedvük rá? Hisz negyedévenként egyszer-kótszer kapnak nagyobb szállítmányt. Ilyen körülmények között, akinek nincs ismeretsége, soha nem juthat hozzá a kiválasztott bútorhoz? Mert ugye a következő negyedévre járó szállítmányt majd valamikor novemberben vagy decemberben kapják. Addig a vásárolni szándékozók csak futkossanak és telefonálgassanak a bútorüzletbe, akár naponta is, aztán majd ha megjön az áru megint véletlenül épp akkor elromlik a telefon két napra és volt bútor, nincs bútor. A kör bezárult. Ilyen módszerekkel is lehet kereskedni?! • T. E. Más az elmélet, más a gyakorlat? Egyre többet foglalkoznak a tömegtájékoztatási eszközök a munkanélküliekkel, illetve a számukra nyújtott munkanélküli segéllyel. Sajnos, személyes tapasztalatom nem azt igazolja, amit írnak vagy mondanak. Amikor megtudtam, hogy munkaadóm március húszadikával „szélnek ereszt“, azonnal jelentkeztem az Érsekújvári Jnb munkaügyi osztályán, ahol írásban ajánlásokat adtak különböző vállalatokhoz. Annak ellenére, hogy középiskolai végzettségű vagyok és fűtői vizsgával rendelkezem, sehová nem vettek fel. Egy hónap múlva ismét írásban kértem az említett ügyosztály segítségét. Megint csak ajánlásokat kaptam, nyakamba vehettem a várost, de eredménytelenül. A jnb kérte az ajánlást elutasító igazolás legalább három napon belüli visszaadását. Sajnos, a vállalatok többsége, ahová az ajánlás szólt, csak egy havi kilincselés után adta írásban az elutasító választ, sok helyen az egészségügyi lapot is kérték, aminek kézbesítése heteket vett igénybe. Volt olyan vállalat, ahol csak szóban mondták meg, hogy nincs szükségük munkaerőre. Megtakarított pénzem ráment az útiköltségre. Sajnos, eltartási kötelezettségeim vannak, s már öt hónapja nem kaptam senkitől egy árva fillér támogatást sem, nem hogy a munkanélküli segélyt „élvezhetném", legalább annyit, hogy az igazságszolgáltatás ne vonjon kérdőre, miért nem fizetem a tartásdíjat. Nem tudom kinek a hibájából leszek megbélyegezve, hogy nem teljesítem kötelességemet. Szeretnék hinni a miniszterelnök úr szavainak, hogy az előírásokat akceptálják az alárendelt szervek is. Az Érsekújvári Jnb munkaügyi osztálya végre megteszi a szükséges intézkedést, s kézhez kapom a törvény által ígért támogatást, hogy azt átutalhassam gyermekeim részére. Nagy András, Kamocsa a szélsőségekről Amikor a pozsonyi falakon először megláttam a magyarok, zsidók és cigányok ellen uszító fajgyűlölő feliratokat, nem akartam hinni a szememnek. De azután finomabb változatai jóformán mindennaposak lettek a szlovák sajtó hasábjain is. Sok emberben önkéntelenül is felvetődik a kérdés: ez hát az a hőn áhított demokrácia, amely szabad utat nyit a cigányellenes pogromhangulatok keltésének, tömegverekedésnek a vietnami vendégmunkásokkal, az idegengyűlöletet terjesztő bőrfejűek (Skenhead) szervezkedésének és garázdálkodásnak, a temetőgyalázásoknak? Sajnos, a szélsőségek ott élősködnek minden demokratikus rendszer peremén és időnként magukra vonják a világ figyelmét. Az amerikai Ku-Klux-Klan, az idegengyűlölő francia Le Pen mozgalma, az NSZK-ban, Angliában szervezkedő újfasiszta csoportocskák nem a kommunista propaganda kitalálásai, hanem tények. Azonban a jó! működő demokratikus intézmények képesek semlegesíteni, jelentéktelenné degradálni ezeket a többnyire nagyhangú és provokációkra mindig kész szervezkedéseket. A csehszlovákiai rendszerváltásban tapasztalható szélsőségek közül a legveszedelmesebb a szlovák szeparatizmus, amelynek ideálja a fasiszta Szlovák Állam. Rendszeresen folyik politikusainak tisztára mosdatása, népszerűsítése. Ebben a demagóg, nemzeti érzéseket meglovagoló, hazafias jelszavakat szajkózó megnyilvánulásokban már nem a magyarok, zsidók és cigányok a fő ellenségek, hanem a csehek. A tét pedig a köztársaság egysége. Szinte hihetetlen, hogy a szeparatista mozgalom egyre több hívet szerez, a felmérések szerint számuk napről-napra növekszik. Vezető politikusok ugyan jelentéktelen kisebbségnek nevezik őket, azonban szélsőséges nézeteik, jelszavaik, melldöngető haza fiságuk észrevétlenül beszivárognak az ország egysége mellett elkötelezett politikai pártok és mozgalmak sajtójába is. A szélsőséges nézetek, mint méreg az ember szervezetében lassan, észrevétlenül felszívódnak és beláthatatlan károkat okozhatnak. Nem irigylésre méltó a csehszlovákiai magyarság helyzete. Nekünk ugyanis nemcsak a hazai szélsőséges megnyilvánulások ártanak és okoznak gondot, hanem a magyarországiak is. Ha a magyar kormány és közvélemény határozottan és rendszeresen nem határolja el magát az irredenta és Nagy-Magyarország- ról ábrándozó követelésektől, például a Szent Korona című lapban napvilágot- látó eszméktől, az nekünk és a határokon túl élő magyaroknak igen sokat árthat. Azt hiszem, hogy a jelenlegi magyar kormány a rendszerváltás gondjai között sem feledkezhet meg a szélsőségek elleni harcról, mert ezzel többet segít nekünk, mint egy könyvküldeménnyel, vagy harminc diák magyarországi taníttatásával. A szlovák sajtó nagyon gyorsan és határozottan reagál a magyarországi szélsőségekre. így nekünk, csehszlovákiai magyaroknak három fronton is védelmezni kell a demokratikus átalakulást, az alapvető emberi jogokat. Szembe kell száll- nunk a szlovák, a hazai magyar és a magyarországi szélsőséges megnyilvánulásokkal. Nem könnyű feladat. Lehetetlen mindenre reagálni. De azért a leg- bántóbb és az emberi méltóságot sértő támadásokra, nacionalista követelésekre kénytelenek leszünk a jövőben is válaszolni. Az ember természetes ösztöne diktálja, hogyha bántják, védekezzen. Mi kerüljük a felesleges vitákat. Hány bántó cikkre nem válaszoltunk! Ki győzné! Végezetül a kisebbségi élet tapasztalatai közül legalább hármat hadd említsek meg: 0 Az egyik fél szélsősége a másik oldalon szintén szélsőséget szül. 0 A szélsőség semmiképp sem az Európába vezető út. 0 A kisebbségek szélsősége - öngyilkosság. Szűcs Béla 1990.X. 5. y Vasárnap
