Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-28 / 39. szám
Szerkeszti Tallósi Béla A trubadúr Guseppe Verdi operájának, A trubadúrnak csodálatos szépségű dallamait sok zenebarát ismeri. De az már kevésbé közismert, hogy tulajdonképpen kik is voltak azok a trubadúrok, akik Verdit operájának megírására ihlették. A trubadúr a középkori provence-i irodalomban olyan költő, aki, ellentétben a pénzért éneklő dalosokkal, a költészetet csupán kedvtelésből művelte. Olyan poéta volt, aki költeményeit meg is zenésítette, s dalaiban legtöbbször a szerelmet, illetve az ellenség elleni hősies küzdelmet örökítette meg. A trubadúr általában nemesember volt és gyakran olyan magas rangú arisztokraták, hercegek támogatását élvezte, akik szintén művelték ezt a „mesterséget“. Vajon mi ragadta Verdit egykoron a trubadúrokról szóló zenedráma megírására? Egyes források tudni vélik, hogy abban az időben a régi várakhoz fűződő témák érdekelték, szívesen olvasott ilyen könyveket. Érthető tehát, hogy akkori operái ilyen várak történetét állították előtérbe. A zenetudomány azt tartja, hogy Verdi A trubadúr című operájában saját gyerekkori élményeiből is merített. Abból az időből, amikor még a Busseto melletti La Poncoléban élt. (ist) DALOLÓ Az ábrán gyermekdalokat látsz rajzban elmesélve. Melyek ezek a dalok? BETUREJTVÉNY Lubor Falteisek Maiina minden tűnődés és pisz- kozat nélkül írta mindjárt, miként loptak nagyanyjáéknál falun, az ottani fiúkkal, fogadásból apróságokat az önkiszolgálóból, és hát ez volt számárra a szünidő legemlékezetesebb élménye. Klikarová kissé kioltott nyelvvel ecsetelte, hogy egyik barátnőjének, aki valójában ő maga volt, megtetszett a strandon egy bizonyos fiú, ezért aztán mindennap ott volt az uszodában, mígnem teljesen elégett a háta, mert mindig hason feküdt, mert úgy gondolta, hogy kicsi a melle, s így biztosan nem tetszene annak a fiúnak. Kovácovának pedig eszébe jutott, hogy a kórházban tönkretettek egy lázmérőt, amikor beledugták a forró vízbe. Vele- hrach pompás kiránduláson volt a budapesti Vidám Parkban, ahol Eszternek, a tizenhat éves unoka- tesójának az elvarázsolt kastélyban egészen a feje fölé fújta a szoknyáját a rejtett légsugár, s ő Sunday fölirattal megpillantotta a leány alsóneműk egyik legizgalmasabb darabját. Zárybnícka úgy gondolta, nagyon vidám dolog lesz négyhónapos kishúgára felügyelni, aki állandóan becsinál és ösz- szenyálazza magát. Mudroch a strandon elveszítette osztrák nénikéjétől kapott napszemüvegét, majd apukájával keresve, egy magyarul beszélő úr orrán pillantották meg. Az nem akarta visszaadani a szemüveget, de apukája egy ökölcsapással jobb belátásra bírta. Azt már csak otthon vették észre, hogy ezen a szemüvegen egészen máshol van a karcolás, mint lennie kéne, ha az övék lenne... Gábor csak írt, és rágta a tollat. Rágta a tollat, és írt. Az Otthonban írt levélben anyukám látogatóba hívott magához, haza Szeredre, ahol lakik. Ezért összecsomagoltam és a nevelő nénivel megvettem a menetjegyet, aztán fölszálltam a vonatra és elutaztam Szeredre, ahol annak előtte soha nem jártam. Mindenemre MEGFEJTÉS A szeptember 14-i számunkban közölt feladat megfejtése: Jókai Mór. Nyertesek: Nagy Nóra, Komárom; Mészáros Mária, Dercsika; Méry Eszter, Fél; Geri Andrea, Szolnocska; Zsolnay Zoltán, Ipsolyság. ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ II. RÉSZ az van írva, hogy a nemzetisége: szlovák. Ennek ellenére szlovákul egyáltalán nem tudok, mert négyéves korom óta nem voltam ott, azóta a nagyapámnál laktam Csehországban. Halála után pedig itt az Otthonban. A szeredi pályaudvaron újságba rejtett fényképpel járkáltam, mert furcsán nézett volna ki, hogy nem ismerem az anyukámat, de tényleg nem ismertem meg őt és ő se engem, hiszen csak az első osztályból volt rólam fényképe, s aztán már évente csak egyszer írtunk egymásnak levelet, lapot. Bolyongtam összevissza a szeredi pályaudvaron, s a járókelők között ott volt az anyukám. Gondoltam, hogy bemondatom a nevét, hogy várom őt, de nem jutott eszembe, hogyan hívják, Nyíregymárosová vagy Nímer- hárosová vagy hasonló, tulajdonképpen vicces volt, mindenki dőlt a nevetéstől, amikor később elmondtam. Anyukám szlovákul szokott írni nekem, megírta, hogy éppen hűvösre tették, s ezért nem vehet ki az Otthonból. Nem mindent értettem abból, amit írt nekem, de megszoktam, hogy ott él valahol a távolban, én meg itt, az Otthonban. Már egyáltalán nem számít. És amikor megláttam Szeredet, azt mondtam magamban, hogy itt aztán végképp nem szeretnék élni, s két óra után, miközben anyukámmal nem sikerült megtalálnunk egymást, megváltottam a menetjegyemet vissza az Otthonba. A pénztár körül egy asz- szony futkosott az én elsőben készült fényképemmel, s azt kérdezgette: Nem ismerik? Nem látták itt valahol? Az asszony meglehetősen idős volt, furán volt öltözve, és érthetetlenül beszélt, ezért aztán felültem a vonatra, és este már becsöngethettem nálunk, az Otthonban ... Befejezni, gyerekek, leadni a dolgozatokat, kiáltott föl a tanító néni. Gábor csak ült, meredten nézve a papírlapot, s a tanítónő felszólítására felkapta, összegyűrte és a szemétkosárba dobta. A tanítónő észrevette, odament, kivette a kosárból, kisimította és olvasni kezdte. Hiszen ez nem is olyan rossz, mondta kissé halkan, de Gábor fölkiáltott: Rossz! Rossz! Egyenesen undorító! S kikapta a tanító néni kezéből a papírlapot és széttépte. A tanítónő szó nélkül szedte össze a dolgozatokat, elolvasott belőlük egy-egy bekezdést, elsápadt, majd elvörösödött, a homlokát törülgette, s amikor Maiina dolgozatát olvasta az önkiszolgálóbeli lopásról, ijedten kitekintett az ablakon, hogy nem áll-e ott az iskola előtt a sárga-fehér Volga... Gyerekek, mondta a tanító néni a következő órán, a fogalmazások nem sikerültek. Nagyon sok a dolgozatokban a helyesírási hiba, mondta, ezért én amolyan főpróbának tekintem az egészet... Ma új fogalmazást írunk, melynek azt a címet adjuk, hogy Mit szeretnék átélni a szünidőben, s ezúttal főleg a képzeletetekre támaszkodjatok, azzal a fránya igazsággal pedig egyelőre várjunk. S te, Gábor, alaposan gondolj át mindent, és figyelmesen írj, hibátlanul. Bereck József fordítása Reszket a Küküllö, sovány, hórihorgas; félő, hogy egy kortyra kiinná a szarvas. Kiálló kövek közt kering, citerázgat; üggyel-bajjal tudja átfolyni a gátat. Biztatja a nap, régi jó barátja: sugarait olykor belé-belémártja. S amikor elfárad, szíves vontatónak a fürge halacskák elébe fogóznak. S a parti fűzfák is mind előredőlnek, mutatják az utat a vén Küküllőnek. Bartók Béla műve Vitorláshajó Gramm Psziché Egyetlen Meggyőződés Azonos mássalUtónév távolság Bartók Béla müve Bolondít Morzehang Indiánban van! Nitrogén carbonium Csapadék Tárgyrag Bartók Béla müve Női név Nóta Bartók Béla müve Francia író Vitamin Női név Meter Római egy Tehát latinul vitamin Férfinév Cserepes karszt Majdnem ellep! Épületszárny TarsasSzovjet növénynemesitó Bartók Béla müve Not táncra mástól elkér ...hagyma Tunézia autójete Nándor Szlovák női név Akad peremei Azonos betűk izgalom Varos az NSZK-ban Mondatszo Üdítő ital Építkezé- si anyag ...Kroger (Mann) Hegység DéJAmerikában Azonos betűk Ka !"*•*?• Talmi Kínai váltópénz Néma tusa! Oxigén Anno, rov A rejtvényt készítette Lőrincz László Párolt, puhított Reshang Rejtvényünk fő soraiban korunk legkimagaslóbb zeneszerzőjének, BARTÓK BÉLÁNAK hat alkotása olvasható. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére-819 15 Bratislava, Martanovico- va 25. - legkésőbb október 3-ig. A helyes megfejtők közül öten - sorsolással könyvjutalomban részesülnek. A szeptember 14-én közölt kereszt- rejtvény helyes megfejtése: ..Anakreon, ' Médea, A vízhordó, Abencérages". Könyvjutalomban részesülnek: Petro Renáta, Rád; Mester Tímea, Fülek; Varga József, Pozsony; író Erzsébet, Éberhart; Maráz Stefánia, Besenyő. á 1990. IX. 28. deiupsep *> > __ Kányádi Sándor ŐSZ
