Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-21 / 38. szám
Lubor Falteisek Élménybeszámoló I. rész A tanító néni szétosztotta a papírlapokat, és azt mondta: Gyerekek, húzzatok margót a lap mindkét oldalán, a jobb szélén két és fél centiméteres lesz, Skácho, ne forogj, a bal szélén egy és fél, nem pedig fordítva, értettétek? Most pedig Írjátok fel, de csöndben, mert mindjárt hozhatod ki az ellenőrződet, Horáková, írjátok fel a címet, amely a következő: Vidám szünidei élményem. A cím után nem teszünk pontot, ezt már tudjuk, Vrána, tízévesek vagyunk, de azért teszünk, egye, tehát Vrána áthúzza a pontot, mi pedig valamennyien aláhúzzuk a címet, alája zárójelben odaírjuk, Elbeszélés, zárójel bezárva, igen, és Velehrach elmondja nekünk, miről fog szólni ez a fogalmazás. Egy vidám szünidei élményről, tanító néni kérem, állt fel Velehrach. Helyes, bólintott a tanító néni. Kétoldalas élménybeszámolót várok tőletek, és főleg, Maiina, most aztán már elég, igazán szépen kezded az évet, hozd csak ki az ellenőrző könyvecskédet, és főleg, gyerekek, olyan élményről kell szólnia, amely valóban megesett. S ne írjátok rá nekem a sorokat a margóra, amelyet, ugye, egyes számú ceruzával húztatok meg. No persze Zárybnická, ahogy látom, hármassal. Gyorsan elő a radírt, és kölcsönözz egyes számút a szomszédodtól! Mit akarsz, Gábor - állt meg a tanító néni a göndör hajú fiú előtt, aki egyike annak az ötnek, akik gyermekotthonból járnak iskolába a város túlsó végéből Tanító néni, kérem, tényleg igazi történeteket kell írnunk, vagyis úgy értem, hogy az igazat kell benne megírnunk, vagy csak egy akármilyen történetet? Természetesen az igazat, hiszen saját élményünkről van szó Annak meg kelleti történnie, egyébként nem érdekes az egész. Hiszen mindenki sok mulatságos dolgot átélt a szünidőben, mindenki beleesett valamilyen gödörbe, vagy kihúzta a barátját a gödörből, valahova túl későn érkezett vagy túl korán. A szünidő tele van vidám dolgokkal, és hát te is biztosan szívesen nevetsz, Gábor, nincs igazam? Igazam van! S te mit akarsz, Kovácová? De amikor velem semmi vidám dolog nem történt, kérem, már a szünidő harmadik napján náthalázas lettem, a huszonnegyediken pedig vakbélgyulladásom volt, meg kellett műteni, így hát a mostani volt a legrosszabb nyár, amit valaha is átéltem, mit írjak tehát, amikor semmit nem tudok? Az isten szerelmére, Kovácová, jómagam s az egész osztály őszintén sajnálunk, de abban a kórházban is, azokkal a meg- műtött gyerekekkel a betegszobában, nem volt néha egy kis vidámság? Gondolkozz és próbálj visszaemlékezni, hiszen nemcsak viccekről és groteszk helyzetekről lehet írni, hanem a kórház örömteli légköréről is, ahol a gyerekek gyorsan meggyógyulnak, hogy hazamehessenek, kezdetben talán szomorúak, de aztán vidámak, mert mosolyogva minden könnyebben megy, a nevetés gyógyít, na nincs igazam? laazam van! Tanító néni, lehet ez a történet vidám eset szomorú befejezéssel? És szólhat városban élő állatokról? Igen, Vanőo, lehet ez egy helyes, vidám történet is, akár azzal a szomorú befejezéssel, ha másképpen nem megy S azok az állatok is benne lehetnek; ho- hó, mennyi nagyszerű állattörténetet ismerek jómagam is, falusit, városit, s bizony én is tudnék írni egyet, mondta széles mosollyal a tanító néni. Ha véletlenül elakadsz, és nem tudod folytatni, csak jelentkezz, bólintott barátságosan! Azt szeretném még mondani, emelte fel a kezét ismét Gábor ijedt képpel, hogy a legnagyobb szünidei élményem vidám is volt meg szomorú is, de nem tudom eldönteni, melyik is volt jobban... Na jó, és mi volt az tulajdonképpen, hunyorított hamiskásan a tanító néni, leült, az egyik lábát átvetette a másikon. Az anyukámnál voltam látogatóban, de tulajdonképpen semmi különös nem történt velem. ezért aztán másról talán nem is írhatok... Már miért ne, ha ott átéltél valami mulatságos dolgot, mondta a tanító néni hangosan, magában pedig: Nocsak, neked anyukád is van, nem is tudtam De most aztán csönd, gyerekek, csönd! Fogjátok a tollat és Írjatok, ne figyeljetek a szomszédotokra, s ne törődjetek a csöngetéssel, hiszen összevontunk két órát, s ha valakinek vécére kell mennie, tegye le a tollat, jöjjön ide hozzám csöndben, majd én kiengedem. Megértettetek? (Folytatjuk) Bereck József fordítása Galambosi László Csizma Bokázgat az éjszakában. Dívány előtt áll vigyázban. Lábra csusszan, kövön koppan Harmatos a csalitosban. Kedveskedik virradatnak. Tükröt tart a bogaraknak. Fátyolban jár, talpig porban. Vándorlásból hazatoppan. Estelente csillagokig ágaskodna, félrelökik. Asztal alatt, nyirkos gyászban bóbiskol az éjszakában. Hogyan működik a hajócsavar? A hajók meghajtó berendezésének egyik elmaradhatatlan része a hajócsavar (nem propeller - az ugyanis a repülők alkatrésze). Maga a hajócsavar egy tengelyre erősített kerékágy, melyen rácsavarozott vagy vele együtt kiöntött szárnyak vannak. Áz acélcsavarok bronzból vagy acélból készülnek és általában 2-5 szárnyuk van. Amikor a hajócsavart a hajó motorja forgásba hozza, a szárnyak hátrafelé tolják a víztömeget, ezáltal előre mozdítják, tolják a hajót. Egyes hajócsavarokon merevek a szárnyak, másokon elmozdíthatok. A merev számú hajócsavar akkor a leghatásosabb, amikor a hajó elérte a normális, utazási sebességet, míg az állítható szárnyú hajócsavar bármely helyzethez (vihar, kikötői manőverezés) megfelelően beállítható. Gondolkodom, tehát MESEHŐS A betúdominobol egy ismert mesehős nevét rakhatod ki, ám egy betűpár felesleges. Nos mi a mesehős neve? CSILLAGPÁROK A képen látható minden egyes betűvel jelölt ábrának megtalálod a párját is. Ha a párokat jól rakod össze, öt ötágú csillagot tudsz kialakítani. Melyek az egymáshoz illő párok? MEGFEJTÉS A szeptember 7-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1 - 10, 2 - 6, 3 - 7, 4 - 8, 5 - 9; inda - adni, lelet - telel, kelet- telek, Ákos - soká, karba - abrak, késsél - lessék, Arad- dara, távol - lovát, komor - romok, alap - pala. Nyertesek: Raffai Barnabás, Gúta: Vendégh Éva, Apácaszakállas; Horniak Péter, Garamszentgyörgy: Blahó Csaba, Boldog; Soós Márk, Felbár. / —HÉ Mm, BARÁTUNK P Iff* A SZÁMÍTÓGÉP 5;*I| — SVETOZÁR MYDLO: SZUPERKOCSI (Lörincz János reprodukciója) Hogyan írunk programokat? i fp i Mielőtt válaszolnánk a feltett kérdésre, először magyarázzuk meg, mi is a program. Utasítások logikai sorozata, amelyeket egy adott feladat megoldására terveztek, és amelyeket a számítógép végre tud hajtani. Röviden úgy is mondhatnánk, hogy a program egy tervrajz, amely irányítja a számítógépet, hogy ennek alapján bizonyos hasznos munkát elvégezzen. A legtöbb program bemeneti, feldolgozási és kimeneti utasításokat tartalmaz. Sokan gondolják, hogy a számítógépek az ember szuperintelligens másolatai, ám a valóságban semmi mások, mint gyors számológépek, és csak a tervezőjük által meghatározott utasítások korlátozott sorozatát képesek végrehajtani. Ha valamilyen feladatot el akarunk végeztetni a számítógéppel, ezt előbb el kell neki magyaráznunk. Ez történhet közvetlen parancssal, amelyet rögtön végrehajt, vagy programmal, melyet a memóriájában elraktároz, és csak a megfelelő utasítás „bevitele“ után indít el. A program olyan, mint egy játékszabály, vagy mint egy ételrecept. Ha hibásak a szabályok vagy hibás a recept, nem tudjuk lejátszani a játékot, illetve nem tudunk jó ebédet főzni. Épp így van a számítógépnél is, az eredmény attól függ, hogy milyen utasításokat adunk. Mielőtt programot írunk, nagyon alaposan meg kell fontolnunk, mit is akarunk csinálni, és hogy a várt eredményre jussunk, meg kell határozni a főbb lépéseket. Képzeljük el, hogy egy robottal meg akarjuk csináltatni a számtanleckét. Nem elég azonban egyszerűen megkérni, hogy „írd le a leckét“, mert egy ilyen kérést nehéz volna felfognia. Minden részletet pontosan meg kell neki magyarázni (vegye ki a szükséges eszközöket a táskából, nézze meg, hogy mi a feladat, vegye elő a könyvet és a füzetet, keresse ki a megfelelő oldalt, vegyen tollat, számítsa ki és írja le a feladatot, rakodjon vissza a táskába). Ehhez hasonlóan a számítógépnek is pontosan meg kell adni minden egyes lépést. Programíráskor az utasításokat egészen apró lépésekre kell bontani, hogy azok a számítógép számára érthetők legyenek. Egy program lehet egyszerű, rövidke is, de általában a komolyabb programok utasítások ezreit tartalmazzák. Természetesen egy ilyen programlabirintusban köny- nyen előfordulhatnak kisebb-na- gyobb hibák is. A programhibákat angolul búgnak - poloskának - hívják. Ez a megnevezés bizony találó is, mert elég néhány kis hiba, és van mit „bogarászni“, míg a programmal a kívánt eredményre jutunk. A program megtervezésének és ábrázolásának hagyományos módja a folyamatábra elkészítése. A folyamatábra olyan segédeszköz, amely a számítógéplogikának megfelelően, munka- szakaszokra bontja és grafikusan ábrázolja a feladatot. Szemléletesen ábrázol minden olyan műveletet, amelyet a programnak végre kell hajtania. Ábrázolja ezenkívül a program elágazásait. A részletesen kidolgozott folyamatábra alapján közvetlenül lehet programot írni. A következő ábra segítségével megismerkedünk a folyamatábrákban használatos legfontosabb jelekkel. Táblázat: Jelkép Jelentés □ Művelet pl számítás, átvitel o Elágazás: a program feltétel alapján különböző helyeken folytatódik C ) Határoló: pl a programfutás eleje és vége l t Folyamatvonal — Bevitel, kivitel / ____/ ... Befejezésül elkészítjük egy olyan egyszerű kis program folyamatábráját, amely megtanítja a számítógépet, hogy csak az Új Szót olvasó gyerekeknek írjon ki SZIA üzenetet. Akik továbbra is kitartóan olvassák sorozatunkat, azok a következő fejezetben megtudhatják, milyen sok alkalmazási területe van a számítógépnek. Kotolácsi Erzsébet mérnök 18 1990. IX. 21. 0
