Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-21 / 38. szám

HUH AUTÓSOK MOTOROSOK Keniping csigaház kemgingezni vágyó és nemke- vés pénzzel rendelkező autó­sok számára. Az NSZK-beli Bie- feldben működő HEKU karosz- szériaépitö cég ajánlja az Opel sikerautójához ezt a 4,45 m hosszú, 1,86 m széles, 2,42 méter magas és 650 kg-os la­kóautót, ami pontosan illesz­kedik az eredeti karosszériá­hoz (kétpontos fix kapcsoló­dással) és állítólag olyan kitű­nő a légellenállása, hogy 150 km/órás sebességgel is lehet az összekapcsolt vontatmány­nyal autózni. Fukar trükkök Ki ne figyelt volna már föl tankoláskor a betöltőnyílás körül vibráló levegőre, ami valójában nem is levegő, hanem a felszabaduló „szénhidro­géngőz“? Az osztrák autóklub szakemberei szerint valóságos pazarlás, ami ilyenkor a levegőbe megy. Számítások szerint csak Ausztriában tízezer kocsit lehetne egy évig hajtani az elillanó benzinnel. Egyébként lenne megoldás a pazarlás megszüntetésére. Kétféle „fukar trükköt“ is ajánlanak az autógyártóknak, illetve az üzemanyag-kereskedőknek. Azt mondják az ÖAMTC technikusai, hogy nemcsak felelőtlen pazarlás elillanni hagyni a drága benzint, hanem merénylet is az élő környezet ellen. Nem kevés megy a levegőbe, hiszen csak Ausztriában 160 ezer teljes tankolásra valónak taksálják az így eltűnő üzemanyagmennyiséget. Mi is történik? A benzin, amikor betöltik a gépkocsi tankjába, az ottlévő benzingőzöket a töltőnyíláson keresztül kinyomja. Teheti, hiszen az autók tartálya úgy-van megszerkesztve, hogy semmi nem fogja meg az elillanni vágyó benzint. Mint mondják, semmi sem kézenfekvőbb, mint ezt a veszteségforrást összekötni a benzinkút tartályával, ugyanis egy gáztömített összeköttetésnél már nem tudnak a gőzök a levegőbe eltávozni, a kinyomott benzingőz visszajut a kút föld alatti tartályába. Az egészet egy felexibilis gumimandzset­tával lehet elérni, ami a töltőpisztolyra van felszerelve úgy, hogy egy önálló visszavezető tömlőben folytatódik. Ez a rugalmas „szívóormány“ tankolás­kor rátapad az autó betöltőnyílására és felfog minden elillanó szénhidrogén­gőzt, pontosabban felfogja és visszavezeti a föld alatti tartályba. Német elnevezéssel ingás gázvezetéknek hívják a rendszert, amire igazából nem is az osztrákok jöttek rá, hiszen az Egyesült Államokban a töltőállomások nagy részénél már alkalmaznak ilyesmit. A töltési láncban visszahaladva természetesen minden áttárolásnál alkal­mazni kell az ingás gázvezetéket ahhoz, hogy végül is az addigi veszendőbe ment üzemanyag visszajusson. Mindez persze nem olcsó, hiszen a szóban forgó járulékos szerkezetek felszerelése jelentős beruházást igényel, ám ha a veszteségeket és a környezetszennyezés következményeit nézzük, talán nem is olyan kidobott pénz, amit erre fordítanak. Az üzemanyagszakma specialistái természetesen hasonlóan leleménye­sek, mint az autósok. Ók az elillanó benzinek megfogására egy második módszert ajánlanak. Azt mondják, hogy az autók tankját kell átalakítani úgy, hogy helyet tudjanak adni egy aktívszenes szűrőnek. Ez nagy aktív felülete révén elköti a gázmolekulákat és azokat a depresszió hatására ismét cseppfolyós formában adja vissza. így, az eddig veszendőbe ment benzingő­zök rövid úton visszavezethetők a motor égési folyamatába. A katalizátoros gépkocsik újaj^b generációja egyébként már rendelkezik valami hasonlóval, ez azonban csak arra szolgál, hogy a tank „normális“ gőzölgési veszteségeit megfogja. Ha ezeknek a térfogatát megötszörözték, akkor viszont már a tankolás közben eltávozó gőzöket is képesek lennének visszanyerni - mondják a szakemberek. A feladat egyszerűnek tűnik, ám a gyakorlatban közel sem sima a megoldás. Bár az aktívszenes szűrő önmagában olcsó, az átalakított tank mégis sokba kerülne, arról nem is beszélve, hogy a megnövekedett méret miatt az egész autó szerkezeti elrendezését meg kellene változtatni. A „meccs“ most úgy áll, hogy mindkét tábor a másik hátára szeretné tenni a „púpot“. Bőszen vitatkoznak, pedig bármelyik megoldás nyerne is polgár­jogot, az egésznek az árát úgyis az autósok fizetnék meg. Az egyetlen kézzelfogható jó hír, hogy az ÖAMTC kezdeményezésére az osztrák állami kőolajipari vállalat most negyven benzinkutat felszerel ingás gázvezetékkel. Ahol tehát szívóormányos benzintöltő pisztolyt látunk, ott már alkalmazzák a „fukar trükköt".-am­A gépjárművek egyik alapvető sa­játossága, hogy nincsenek energia- forráshoz kötve, az energiát egy bi­zonyos útszakasz megtételéhez ele­gendő üzemanyag formájában ma­gukkal viszik. Napjaink szuper autói­val benzinnel vagy dízellel sok száz kilométer is megtehető tankolás nélkül. Nem így az elektromos meghajtá­sú járművek esetében, ahol ma még nem létezik olyan sorozatgyártásra alkalmas gazdaságos energiaforrás­akkumulátor, amely lehetővé tenné a hosszabb távú, gyors, komfortos és nem utolsósorban biztonságos utazást. Az erre vonatkozó kísérle­tek azonban szüntelenül folynak, nemcsak az USA-ban, (ahol a Ge­neral Motor’s már biztató eredmé­nyekkel kecsegtet), hanem Európá­ban is. Az első ilyen irányba tett lépés a VW Golf City STROMER-je, amelyet a gyár a Rajna-Westfáliai Elektromos Társasággal együtt fej­lesztett ki. A kocsit hagyományos ólomakku­mulátorral látták el, és az elkészült 70 darab gyorsan vevőre talált. A legfrissebb hírek szerint most a Jettába építettek be egy, a hagyo­mányostól eltérő áramforrást, amit a kocsi közepén egy erre a célra kialakított aknában helyeztek el. A több évig tartó kísérletek a BBC (Brown, Boveri és Cie) gyárban folytak. A telep négyszer több ener­giát képes tárolni, mint az ugyan­olyan súlyú ólomakkumulátor. Új­donság, hogy ennél a megoldásnál az egymással reakcióba lépő anya­gok folyékonyak, és az elektrolit a szilárd halmazállapotú. A cellákban a pozitív elektróda folyékony kén, a negatív folyékony nátrium, a köztük lévő szilárd elekt­rolit pedig egy bétaalumíniumoxid- ból álló kerámiatest. Hogy a telep állandóan üzemeljen, belső hőmér­sékletét ezért egy speciális szigete­léssel ellátott fűtő-hűtő rendszer tart­ja 300-350 Celcius-fokon. Az új áramforrás súlya 276 kg (majdnem fele a Golfba beépített telepnek, ami 400 kg), hatótávolsága 120 km (Golf 40 km). A töltés bármilyen 220 V fe­szültségű csatlakozóról egyszerűen elvégezhető. A Jettába szerelt új típusú akku­mulátornak a most elkezdődött pró­bák során kell bebizonyítania, hogy alkalmas-e a gyakorlati üzemelésre, mennyi lesz az élettartama, illetve, hogy a kocsin milyen célszerű vál­toztatásokat kell majd végrehajtani ahhoz, hogy a jármű tökéletesen beilleszkedjen a forgalomba, és a közlekedés biztonságát ne veszé­lyeztesse. A TOYOTA a belföldi eladásra szánt személyautóit két év múlva blokkolásgátlóval és légzsá­kos utasvédővel tervezi forgalmazni. A há­rompontos hátsó biztonsági övék kötele­ző bevezetése - minden japán személy­autón - szintén 1992-től esedékes. • Júliusban, a portugáliai Mangval- déban is beszüntetik a Levallois-i gyárból odatelepített Citroen 2 CV-k gyártását. A csak „csúf kiskacsa“ néven ismert kisautóból tavaly mind­össze 19 ezret állítottak elő, aminek egyharmada az NSZK-ban talált gazdára. A 2CV legjobb éve 1974 volt, amikor 268 232 kocsi gördült le a szalagokról. nevet is adhatta volna a japán Daihatsu cég Fellow-90 nevű holnapautójának. Egy biztos, a tavaszi autószalonokon felvo­nultatott álomautók sorából jócskán kilógott sajátos fazonjá­val. Pedig igazából nemes érté­keket vonultatott fel, hiszen eb­ben a fura formájú ötszemélyes karosszériában mindaz benne van, amit ma az autóiparban a High Tec kategóriában szá­mon tartanak. Mást ne mond­junk, például mind a négy kerék hajtott és kormányzott (!), mo­torja komputer által vezérelt és katalizátoros, a rúgózást szintén elektronika szabályozza és az utasteret is ellátták mindazzal, ami a másodlagos biztonsághoz elengedhetetlen... Azért igazán mégse szép. Bemutatjuk A csúf kiskacsa VASÁRNAPI KRIMI Jessika a tervét Orange Cow-ban akarta végrehajtani, mert itt élte át mézeshetei alatt legszebb napjait Róberttal. Mielőtt megteszi, amit eltökélt, még egyszer át akarja élni lélekben a varázslatos pillanatokat, meg akarta nézni a helyeket, ahová együtt jártak, ugyanazokban az ét­termekben akart étkezni, ugyanab­ban az ágyban aludni, ugyanabból az ablakból gyönyörködni a ten­gerben. Kivárja a pillanatot, amíg egy belső hang megsúgja neki, eljött a cselekvés perce. Akkor megteszi, amiért idejött. Végre le­győzte kétségbeesését, ami az el­vállásuk után úrrá lett rajta. Most nyugodt és kiegyensúlyozott volt. Senkivel nem érintkezett, senki­nek nem irt, csak az apjának kül­dött egy lapot Bostonba. A lapra csak a szálló címét írta rá. A napok repültek, s Jessika nem tudta legyőzni a magányosságot. Esténként szállodai szobája erké-' gyakrabban merült a víz alá. Nem érzékelte, hogy valaki kiemeli, s megpróbálja eszméletre kelteni. Amikor magához tért, kék sze­mekbe nézett.- Miért nem hagyott... ?- Megfulladni? Azt akarta?-Igen.-Miért?- Tud könnyebb halált?- Élni könnyebb!- Maga túl szép ahhoz, hogy ne legyen miért élnie. Biztos van vala- kilje.- Persze, az apám, ö majdnem úgy szeret, mint a pénzét.- Vele telefonált tegnap este?- Nem.- A férjével vagy a barátjával?- Ha megmondom, mért voltam a fűikében, biztosan bolondnak tart.- Próbálja meg. lyén üldögélt, s agya szinte tudat alatt rögzített mindent, ami a közeli plázson történt. A szállodával szemben a parton egy telefonfülke állt. Az egyik éj­szaka Jessika egy férfire lett figyel­mes, aki a pálmák közül bukkant elő és a fülkéhez lépett. Öt percig sem álldogált, a telefon olyan éle­sen kezdett csengeni, hogy még Jessika is hallotta az erkélyen. A fiatalember felkapta a kagylót, s igen rövid beszélgetés után letet­te. Aztán eltűnt a fák között. j Mindez még négy estén megis­métlődött, s Jessika megfigyelte, hogy a telefon mindig pontosan tizenegykor csengett. Valószínűleg nem érdekelte volna az egész, ha a szőke ismeretlen nem emlékez­tette volna annyira Róbertra. Kü­lönféle magyarázatokat keresett az ismeretlen szokatlan viselkedésé­re. Végül leszögezte, valamilyen titkos szerelmi kapcsolatról lehet szó, s a fiúnak valaki minden este így jelzi, „tiszta a levegő", indulhat a találkára. Ez megmagyarázza a türelmetlenségét, ahogy a csen­gésre vár, amint felkapja a kagylót, s a beszélgetés rövidségét is. Jessikát ez a régi titokzatos tele­j fonhívásokra emlékeztette, amikor, ha ő emelte fel a kagylót, senki sem szólalt meg. Robert mindig azt állította, téves hívás lehet, pedig hazudott. Erről azon az estén győ­ződött meg, amikor Robert hazaér­ve bejelentette, beleszeretett egy másik nőbe. így aztán az ismeret­len fiút értelmetlenül ugyan, de gyűlölni kezdte, mintha az lenne Robert, ö pedig rajtakapná a hűt­lenségén. Teltek a napok, s kárör- vendóen arról képzelődött, milyen arcot vágna a fiú, ha a fülke foglalt lenne, amikor a hívásra vár. Néhány perccel tizenegy előtt le­ment a fülkéhez és remegő kézzel felvette a hallgatót. Tekintetét arra felé fordította, ahonnan a fiú érkez­ni szokott. Tudta, úgy kell tennie, mintha valakivel beszélne. A sza­vak szinte automatikusan jöttek a nyelvére:- Ma elmentem amellett a kis üzlet mellett, ahol a kagylókból ké­szült nyakláncot vetted nekem. Ül­tem a kis bisztró teraszán és hallot­tam minden kimondott szavadat, láttam a mosolyodat, éreztem a si- mogatásodat... Ó, Robert Ibiért változtál meg annyira? Hogy lehet­tél olyan érzéketlen? Nem volt ereje folytatni a mono­lógot, a szavakat, amelyeket Ró­bertnak képtelen volt elmondani. A fiú ez alatt le-fel sétált, a fülke előtt, bele-beletúrt a hajába és folyton az óráját nézte. Jessika kár- örvendöen figyelte a fiú gondter­helt és türelmetlen arckifejezését. Remélte, hogy legalább ezen az estén elrontotta kellemes szórako­zását. Másnap naplementekor felvette fürdőruháját, utoljára körülfuttatta tekintetét a szobán, s nyitva hagyva az ajtót, kiment. A plázson egy pillanatra megállt, nézte a nyu­godt tengert. Elmosolyodott. Nem kell hullámokkal küzdenie: nyu­godt halál várja. Belegázolt a vízbe, és lassú tempókkal úszni kezdett. Nem hallotta a kiáltásokat, nem vette észre, hogy egy jacht közele­dik felé. Egyre fáradtabb lett, egyre Egyáltalán nem esett nehezére elmesélni mindent, s azért sem ér­zett hálát, hogy megmentette az életét. Semmit sem érzett.- A fiú elhitte, amit mondott, s jóízűen nevetett.- Remek színészi teljesítményt nyújtott.- És igaz, amit magáról kép­zeltem?- Nem, nem a kedvesem hívásá­ra vártam. Nincs szeretőm, aki megcsalná a férjét. Sajnos, csaló­dást kell okoznom. Üzleti ügy.- Persze, a telefonfülke az irodá­ja - jegyezte meg csípősen Jes­sika.- A jachton lakom, és ott nincs telefon. Ezért egyeztettük igy a hí­vást De beszéljünk inkább magá­ról. Mi késztette a tettére? Házas­sági problémák?- Ez most már nem fontos.- És ha a férje megtudja, mit tett? Aligha lesz kellemes ma­gának.- Csak akkor jönne ide, ha apám rákényszerítené... vagy lefizetné. Apám befolyásos ember. Sokak szerint kíméletlen. És Robert, el kellett ismernie, olyan ingatag volt, hogy mindent megtett, amit az apja megparan­csolt, különösen, ha fizetett is érte. De azt is tudta, az apja annyira haragszik Róbertra, hogy nem fog­ja kényszeríteni, térjen vissza hoz­zá. Hisz majdnem megölte, mikor megtudta, milyen aljasan viselke­dett vele. Mielőtt Orange Cowba utazott, az apja így szól hozzá:- Ne bánkódj szivecském, az én kislányomat büntetlenül senki nem bánthatja. Ne sírj miatta, megkapja, amit érdemel, mindegy hogyan. A fiú segített felállnia: - Menjen pihenjen le a kajütben. Fél tizen­egykor még a heverő mellett állt, Jessika nyugodtan aludt. Kievezett a partra és várt a telefonfüke mel­lett. Szemrehányó; durva hang je­lentkezett:- Hol az ördögben voltál tegnap este?- Egy nöcske cseverészett a fül­kében.- Rendben. Üzenet Bostonóbl. Éjfélkor érkezik. A megbízónk óha­ja, hogy rablótámadás látszatát keltsd. Meg kell előznöd, hogy az a férfi kapcsolatba léphessen azzal a személlyel, akivel találkozni akar. Amikor röviddel egy óra után visszatért a jachtra, Jessika már ébren volt.- Még itt vagy? - viccelődött.- Búcsú nélkül mégsem mehet­tem el.- Főzök egy kávét és elbeszélge­tünk. A neveden kívül semmit sem tudok rólad. Erik vagyok - nyújtot­ta a kezét. Erős, meleg volt a kézfogása. Eddig nem vette észre az arany­órát a kezén. Egy pillanatra elszo­morodott. Hajszálra olyan volt, mint amilyet Róbertnak ajándéko­zott az első házassági évforduló­jukra. Az elárusító azt mondta, egyedi darab. Különös. Erik sze­mébe nézett. Igen, ugyanolyan kék a szeme. Csak melegebb, gyöngé- debb a tekintete, nem olyan ko­misz, mint Róberté. (Fordította: f. m. m.) 1990. IX. 21. DONALD OLSON Telefon a plázson

Next

/
Thumbnails
Contents