Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-21 / 38. szám

fl Vasárnap Se bes Tibor riportja Új-Zéland őslakóinak mai utódairól Rotoruában senki sem dörzsölte az orrát - az orromhoz. Elmaradt tehát a hagyományos maori köszöntés, a hongi. Pedig ezt a kisvárost tartják Új-Zélandon a „legmaoribb“ településnek. No, nem azért, mintha az ötvenezer lakosú Rotoruában élne a legtöbb maori, hiszen a 3,2 millió új-zélandi közül mintegy 300 ezer tartja magát az őslakosok közvetlen leszármazottjának, maorinak. Közülük a legtöbb azonban a nyolcszázez­res metropolisban, Aucklandban él. De az 1350 körül a „nagy flottával“ az Új-Zéland északi szigetére érkezett maorik jó része Rotorua hőforrásai - ma is működő gejzírjei - és dúsan termő földjei táján telepedett meg. Itt őrzik és ápolják legintenzívebben ma is a maori hagyományokat, az öslakók kultúráját, köztük a fafaragók művészetét. MEZTELEN ÜLEP A 19. század közepéig a maoriké volt ez az ország. Akkoriban azonban már javában folyt Új-Zéland gyarmato­sítása: Ausztráliából szökött fegyencek, kereskedők, bálnavadászok telepedtek le a két nagy szigeten, egymásra uszítot­ták és megtizedelték a maori törzseket; elvették földjeiket. Ezt követte a Wai- tangiban 1840-ben a maori főnökkel kötött egyezmény, amely szentesítette az angol uralmat, ugyanakkor a brit uralkodó garantálta a maorik földhöz való jogát, összesen 512 maori főnök­kel íratták alá a Waitangi Egyezményt (amelynek eredeti példánya a weiling- toni parlamentben látható), de a gyar­matosítók rendszeresen. megszegték ezt. Ezért keltek fel húsz évvel később a maorik földjeik elrablói ellen és a brit katonaság csak tizenkét éves harc árán, 1872-ben tudta leverni őket. Közben - 1867-ben - a maorik vá­lasztójogot kaptak, de az egyenrangúsá­gért kezdett küzdelmüket nem hagyták abba. A földkérdést például máig sem rendezték teljesen. A maori tulajdon­ként bejegyzett földterület mindössze négymillió acre-t (1 acre = 0,46 hektár) tesz ki. Erről Rotoruában, a polgármesteri hivatalban tájékozódtam. Vendéglátóm maori volt, teával kínált, s persze ő sem hongival fogadott. (Igaz, nem is ülep- mutogatással, a nevetségessé tétel leg­súlyosabb formájával, ahogy a maori főnökök becsmérelték ellenfeleiket.) Ajánlotta, ha a maorik hétköznapjaival akarok megismerkedni, szánjak egy na­pot a Whakarewarewára - a Rotoruá­ban lévő maori falura. A „Whakában“ jónéhány család ma is „maori módon“ él és ősi művészetüknek a fafaragásnak hódolnak. LAKOMA A FÖLDKUKTÁBÓL ' A Whaka - gözágyon fekvő termálfa­lu. Élő skanzen. Alig léptem be a kapu­ján, megcsapott a záptojásra emlékezte­tő kénes illat, néhány, menetrendszerű­en feltörő kénes gejzír árasztja el vele a tájat. Egy kreolbőrű maori férfi éppen a lábát mosta a gejzír meleg vizében, azután meztelenre vetkőzve megfür- dött az út menti üreg tiszta vizében. Odébb két asszony ruhát mosott egy mélyedésben, egy megtermett maori asszonyság pedig kötélen fazekat enge­dett egy fortyogó-gőzölgő kútnyilásba. Edesburgonyát, kumarát főzött a gejzír forró vizében... A dombon álló torná- cos, fafaragásos maori házak a gejzírek párafelhőjében úsztak, előttük ruhák száradtak. A kumarát főző asszony meghívott kóstolóra. Elzavarta a kutyáját és leül­tetett a verandán. Beláttam a szobába: hagy rendetlenségben bútorok, hűtő- szekrények, varrógép, televízió... Ilyen ma belülről egy maori falubeli ház? De miért kívánnánk, hogy úgy éljenek, mint nagyapáik az alacsony házikók­ban? Nem elegendő, hogy a fából épült ház homlokzatát őseik hitét idéző fafa­ragásokkal díszítik? Tűnődésem közben begördült a ház mögé egy öreg sze­mélyautó. Megjött a férj. Éhesen, mert a felesége máris eléje rakta a tányért: sült halat és vízben főtt kumarát. Engem is megkínált. Alighanem a kénes víztől volt záptojásszaga az ételnek. De az igazi maori csemegét másnap ettem. Ez volt a hangi. Hogy mi is ez a hangi? Gödröt ásnak a földbe, kibéle­lik nagy kövekkel (óriási kavicsokkal), tüzet raknak benne, hogy izzóvá forró­sodjanak a kövek, majd nagy leveleket raknak az izzó kövekre és erre kerülnek a húsok, az édesburgonya s a gyümöl­csök. Több levélréteggel betakarják ezt a „földkuktát“ majd meleg köveket és földet tesznek rá. Néhány órán, vagy akár egy napon át sül-fő a hangiban az étek. S amikor együtt van a vendégse­reg, ünnepélyesen kibontják és minden­ki annyit lakoiházik a meleg finomsá­gokból, amennyit elbír a bendője! Rotoruai kollégák vittek Taupóba, James Hakeke házához egy ilyen lako­mára - amikor az udvaron illatozott az éppen felnyitott hangi. A legifjabb Ha­keke házasságát ünnepelték. A legtöbb Hakeke már angol nevet visel, Harold - aki buszsofőr Auckland- ban - félmaori lányt vett feleségül. Nem véletlen tehát, hogy nem én voltam a hangi körül az egyetlen „fehérbőrű“, mert meghívták a menyasszony néhány „angol“ rokonát is. A Hakeke-család több, tagjában csörgedez már európai vér. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy elfordulnának őseik kulturális hagyományaitól! Sőt, a „félmaorik“ is vállalják bennszülött őseik örökségét. AZ ÚJ-ZÉLANDI PARLAMENT ÉPVLETEGYVTTESE WELLINGTONBAN A MAORIK SAJÁT KÉPVISELŐIKET KÜLDIK A MAORI PÁRT LISTÁJÁN AZ EGYKAMARÁS PARLAMENTBE. A szerző felvételei A MAORIK HÍRESEK FARAGÓ MŰVÉSZETÜKRŐL. KÉPÜNKÖN EGY JELLEGZETES MAORI KAPU. AMELYNEK KFT FIGURÁJA HINEMOÁT ÉS TUTANEKAIT - A MAORI RÓMEÓT ÉS JÚLIÁT - ÖRÖKÍTI MEG. HAGYOMÁNYOS FARAGVÁNYOKKAL DÍSZÍTETT ..VERANDÁS' MAORI LAKÓHÁZ WHAKAREWAREWÁBÁN. AHOL HÓFORRÁSBAN PUHÍTOTT KUMARÁVAL KÍNÁLTAK AZ ISKOLÁBAN IS TANÍTJÁK Noha sok maori került rokonságba a pakehákkal (így nevezik az európai eredetű „idegen“ új-zélandiakat a mao­rik), sajátságos önérzetük, intelligenciá­juk és méltóságuk segítette őket nemze­ti tudatuk fenntartásában. Pedig 1896- ban már csupán 42 ezren voltak, s akad­tak, akik akkor „leírták“ a maorikat. De ők nem hagyták magukat - és a pake- hák is felismerték: a maori kultúra nem­zeti örökség és minden új-zélandi kin­cse, amelyre méltán büszke lehet az ország, hiszen éppen ez adja sajátos kultúráját arculatát. Rotoruai rádiós kollégám, Mena Wills fogalmazta így azt a kettős kulturális örökséget, amivel Wellingtontól Aucklandig sokfelé talál­koztam a csendes-óceáni szigetor­szágban.-Tudja Mister Tibor (Új-Zélandon szeretnek a keresztnév ismeretében is közel kerülni az idegenhez), az én apám 17 ezer maorival együtt Eszak-Afriká- ban és Olaszországban harcolt a máso­dik világháborúban. Maorik és pakehák egy seregben, egy lövészárokban küz­döttek a németek ellen. A maorik csata­kiáltásától reszkettek az olaszok és a németek. Ugyan ma egyre kevesebb „tiszta maori“, azonban egyre több pa- keha vállalja a maori örökséget!- Manapság elegendő, ha valaki szó­ban maorinak vallja magát, mégha vö­rös is a haja! - tette hozzá nevetve rádiós kollégám. Erre koccintottunk és még sokáig beszélgettünk a maori örökségről. Ar­ról, hogy a gyors városiasodás sok vál­tozást hoz a maorik életében, de a kor­mányzat és a maori szervezetek védik az őslakosság érdekeit. A televízió mao­ri nyelven is ad híreket és műsorokat. Az iskolákban tanítják a maori nyelvet és kultúrát, igyekeznek minden új-zé- iandiba beplántálni a maori művészete­ket, dalokat és táncokat, a család iránti kötelességérzetet, a maori etikett mél­tóságát. MAORI KÉPVISELŐK ÉS KORMÁNYFŐK Az új-zélandi parlament 87 tagja közül négyet a maorik küldenek a tör­vényhozó testületbe. Vagyis a magát maorinak valló választó polgár szavaz­hat egy maori jelöltre, vagy a lakóhe­lyén fellépő bármelyik párti (nemzeti párti, munkáspárti, stb.) pakeha - fehér - jelöltre. Ezzel szemben a pakeha csak a lakóhelyének egyik képviselőjelölt­jére szavazhat. S hogy a lakosságban a maorik 9 százalékos aránya nem je­lent „állandó kisebbséget“, arra bizo­nyíték, hogy Új-Zélandnak már két ma­ori származású miniszterelnöke is volt: Sir James Caroll és Sir Apirana Ngata. De az élet minden területén megtalálha­tók a vezetők között a maorik. És még egy példa arra, hogy segítik gazdaságilag is a maorikat: ők három százalékos kamat mellett vehetnek fel bankkölcsönt vállalkozáshoz, lakásépí­téshez, stb. amiért a pakehák 16-18 százalékos kamatot fizetnek! ... A Whaka megismerése - az éjsza­kába nyúló beszélgetés miatt - másnap­ra maradt. De a Maori Művészeti Köz­pont fafaragást tanuló ösztöndíjasaival, a maori szövőnőkkel való találkozás csak megerősítette bennem a Hakeke- család tagjaitól hallottakat: Új-Zéland kormánya és lakossága, mintha az elő­dök bűntudatát is vállalva akarná jóvá tenni az elmúlt századok mulasztásait és a maorik kultúrájával gazdagítja ön­magát is. Példát mutatva sok országnak a nemzetiségi politikából. 1990. IX. 21. MAORI TÁNCEGYÜTTES. ÉNEKLÉS KÖZBEN A FÉRFIAK NAGYOKAT KURJONGA TNAK ES HANGOSAN CSFTTINTENEK t NYELVÜKKEL.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents