Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-21 / 38. szám
Vasárnap 1990. szeptember 23. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.24, nyugszik 18.35 Közép-Szlovákia: 06.31, nyuszik 18.42, Nyugat- Szlovákia: 06.37, nyugszik 18 48 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 11.26, nyugszik 19.53, . Közép-Szlovákia: 11.33, nyugszik 20.02, Nyugat- Szlovákia: 11.39, nyugszik 20.08 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük TEKLA - ZDENKA nevű kedves olvasóinkat • 1865-ben született Pekka HALONEN finn festő (t 1933) • 1865-ben született Suzanne VALADON francia festő (t 1938). A VASÁRNAP következő számának tartalmából KIS FALU A BETONKOLOSSZUS TÖVÉBEN Szítás Gabriella riportja AZ EURÓPAI KISEBBSÉG- VÉDELEM Frantisek Braxator tanulmányának harmadik része HEJ BALATON, BALATON... Ozorai Katalin jegyzetei SEBZETTEN Szabó G. László beszélgetése Olasz Ágival AZ UTOLSÓ ÍTÉLET Slawomir Mroiek elbeszélése Állandó rovataink GYERMEKVILÁG HOGY MIK VANNAK! HÁZUNKTÁJA TISZTELT OLVASÓNK! Az elmúlt héten még csak lapunk anyagi bizonytalanságáról panaszkodtunk, most pedig kénytelenek vagyunk bejelenteni a mindnyájunk számára kellemetlen intézkedést: október elsejétől 3 koronára emeljük a Vasárnap árát. Tudjuk, magyarázatunk nem változtat a lényegen, mégis becsületbeli kötelességünknek tartjuk, hogy hűséges olvasóinknak beszámoljunk, miért kényszerültünk áremelésre. 1. Már többször írtunk arról, hogy váratlanul több mint hatvan százalékkal emelték az újságnyomó papír árát. így a külfönféle takarékossági intézkedésekkel, megszorításokkal, valamint a Vasárnap minden második számának 16 oldalra csökkentésével megtakarított pénz sem elegendő a nyomdai költségekre és a szerkesztőség további munkájának biztosítására. Ez az egykoronás áremelés is csak épp azt fedezi, hogy év végéig talpon maradjunk, ha nem következik be valamilyen további nyomdai áremelkedés. A január elsejével beígért szabad árak minden bizonnyal újabb válságot idéznek elő az egész csehszlovákiai sajtóban, és bennünket is másokhoz hasonlóan újabb népszerűtlen intézkedések megtételére kényszerítenek. 2. Az áremelés gazdálkodásunk átszervezésének csupán egyik része. Kénytelenek vagyunk jelentősen csökkenteni szerkesztőségünk állományát, le kell mondanunk több méregdrága szerkesztőségi helyiségről és igyekszünk a lehető legtöbb hirdetést szerezni. 3. Állandóan keressük azt a gazdálkodási formát (részvénytársaság, sponzorálás stb.)., amely úgy biztosítaná talponmaradásunkat, hogy nem kellene lemondani függetlenségünkről, az egész csehszlovákiai magyarság szolgálatáról. Tisztában vagyunk azzal, hogy olvasóink többségének sem olyan rózsás a gazdasági helyzete. Az Új Szó nem a mindennapi tej, kenyér, azonban biztosak vagyunk benne, hogy sok tízezer olvasónknak mindennapi szükséglete. Ha az egyetlen magyar napilap megszűnne, nagyon hiányozna minden családban. Kénytelenek vagyunk újra és újra ismételgetni, hogy a lap fennmaradása, további léte kizárólag olvasóink kezében van. A Vasárnaphoz hasonló terjedelmű új lapokat, folyóiratokat már 5-6 koronáért árusítják. A 3-koronás ár valóban csak a legszükségesebb kiadásainkat fedezi. Egyelőre! A demokratizálási folyamatban bizonyos szélsőséges nacionalista elemek és csoportok örömmel látnák, ha a magyarság tájékoztatás, napilap nélkül maradna. Ezért is úgy gondoljuk, ilyen körülmények között az Új Szó fenntartása, támogatása minden csehszlovákiai magyar erkölcsi kötelessége, tekintet nélkül pártállására, világnézetére. Elköteleztük magunkat az egész csehszlovákiai magyarság tisztességes szolgálata, a demokratikus Csehszlovákia iránti becsületes lojalitás és európaiság mellett. Mivel a posta képtelen az utolsó negyedévben a felemelt előfizetéseket beszedni, ezért az év végéig az előfizetők a Vasárnapot a régi áron kapják. Reméljük, ha év végén bekopog a postás a felemelt előfizetési díjért, nem mondják le lapunkat. Mi pedig ezért a ragaszkodásért tartalmasabb, olvasmányosabb, érdekesebb Vasárnapot ígérünk. A szerkesztőség LAPÁRUSÍTÓ BARÁTAINK Jáni Emília, Somorja Nagymegyer kellős közepén, a főtéren, a park egyik csücskében van a PNS-3-as számú kioszkja. Itt kínálja már 18 éve a napi-, heti-, havilapokat és természetesen más nyomtatványokat, képeslapokat, bélyegeket, cigarettát JÁNI EMÍLIA. Mondja, szereti munkáját, leginkább az emberekkel való kapcsolatot, a rendszeresen visszatérő vásárlókat. Sokuknak a szájukat sem kell kinyitniuk, tudja, kinek mit kell kiadni a kis- ablakon. Most persze némileg változott a helyzet, mert na-, gyobb a kínálat, több a kíváncsi olvasó. Akik annak előtte megvettek bizonyos újságokat, lapoLesz-e vevő? Mióta több pénzért eszünk, állandóan figyelgetem a vásárlókat. Az emberek jóval kevesebbet költenek a kosztra. Ennek szerintem három oka lehet. Először: van még tartalék a kamrában; másodszor: drágállják az árukat; harmadszor: takarékos- kodnak. Harmadik feltevésem, gondolom csak egyesekre érvényes, de ők előbb-utóbb úgyis feladják a harcot. Nézzük, milyen áruk iránt csappant meg a kereslet. Főleg a cukor és a liszt (ezekből még van otthon elegendő), utána következnek a tejtermékek, főleg a vaj, majd a befőttek és a lecsó (ennek ára óriásit ugrott). Ami engem, egész héten kollégiumban lakó diákot, legjobban felháborít, az a konzervek magas ára. Nemcsak azért, mert egy konzerv tartalmával aligha lakik jól az éhes ember, hanem tapasztalt konzervevő ember lévén, tudom, milyen pocsék a minőségük. Úgy látszik, ez áruk emelésekor nem jelentett különösebb akadályt. Mikor megpillantottam a pástétomok új árát, azt hittem, rosszul látok. Az elárusítónő mosolyogva megnyugtatott, hogy látásom tökéletes. Megkérdeztem, ki vesz meg ilyen drága, nem is a legjobb konzervet. Újból megnyugtatott, hogy mióta felárazták, egyetlen darab sem fogyott el belőle. Legszebb öröm a káröröm. Azóta ahányszor csak betérek a boltba, akarva akaratlanul is arra a polcra téved a tekintetem, ahol a pástétomok sorakoznak. Ugyanúgy hiánytalanul, vevőre várva... Vida Júlia kát, most töbnyire még vásárolnak hozzá valamit. Az Új Szóból 230 darabot kap naponta, mind elfogy, több is elkelne. Ugyanez a helyzet a VASÁRNAPpal, melyből 354 darabot kap.- Fontosnak tartom, hogy legalább átlapozzam a napilapokat, a képes újságokat, ismerjem tartalmukat és e szerint ajánljam. Nagyon szeretek olvasni, erre nincs mindig mód, de úgy nem teszek ki semmit a kirakatba, hogy ne tudnám, mi is van „ bennük“. Szerintem az Új Szó, de főként a Vasárnap sokat javult, sok érdekes anyagot nyújt az olvasónak. Azonban hiányolom az egyszerű emberek problémáival, sorsával foglalkozó írásokat. Ma már a híreket, a bélés külpolitikai eseményeket az emberek a rádióból, a televízióból sokkal hamarább tudják meg, mint a napilapokból, ezért, Méry Gábor felvétele szerintem, másként kellene szerkeszteni az újságokat. Olyan problémákat kellene felvetniük, hogy egy-egy írásban többen is felismerjék önmagukat. Csallóköz a földműves emberek territóriuma, az Új Szóban aránylag kevés az olyan írás, amely valóban problémáikkal foglalkozna. o.K. lleve/e^^^^^Qj/é/emények SZEBB KÖRNYEZETET Szeretnénk szebb környezetben élni, de ez sajnos nemcsak rajtunk múlik. Mi, lakók mindent megteszünk azért, hogy lakótömbünk környéke rendezet- tepb legyen, jobban nézzen ki. A ház előtti füves területet gondozzuk, fákat ültetünk ki, de munkánk eredménye ritkán és csak rövid ideig látható. Mivel a közelben nincs játszótér, a gyerekek a füvön fociznak, s a játék hevében nem törődnek azzal, hogy a kis fákra vigyázni kellene. És ott az a temérdek szemét! A szemeteskocsi csak kéthetenként, néha még ritkábban jár erre. Az állandóan tömött konténerek - melyek mellett még jócskán marad papír, konzervdoboz és egyéb szemét - nem nyújtanak valami szívderítő látványt. Hiába szedjük össze a papírokat, a szél egykettőre szétfújja azokat, telihordja velük a környéket, hiszen a dugig tömött szeméttartókat sokszor le sem lehet csukni a tornyosuló szeméthalmaztól. Igaz, a városközponttól távol lakunk, de mi is szeretnénk 'szép, rendezett környezetben élni. Jó lenne, ha a közterület-fenntartó vállalat nem csak a városközpontra irányítaná figyelmét, hanem a város szélén is becsületesen végezné munkáját. Elvégre az itt lakók is fizetnek a hetente történő szemétszállításért. Futó Mária, Galánta „HOSSZADALMAS“KEZELÉS Már régebben hátgerincfájdalomban szenvedek, és a gyógyulás reményében felkerestem Komáromban az akupunktúrás kezelésről jól ismert dr. Herdicset. Az első kezelés sajnos az utolsó is lett számomra a doktor úr és nővérkéje hanyagsága miatt. Az történt ugyanis, hogy utolsó páciensként kerültem sorra, a doktor úr beszúrta a tűket a hátgerincembe és a bokámba, majd mint akik jól végezték dolgukat, távoztak. Első kezelésem révén türelmesen vártam, mígnem a hosszadalmas nagy csönd kezdett gyanússá válni. Felkelni nem mertem a tűk miatt, majd félórás kiabálás után sírógörcsök közepette talált rám megmentőm, a takarítónő 17 órakor. Nyugtató szavai után elindult megkeresni a kezelőorvost, akit sem az épületben, sem odahaza nem talált. Az orvos eredménytelen kutatása után a tűktől a véletlenül a közelben szaunázó fogorvos mentett meg. Másfél órás akupunktúrás „kezelés“ után idegileg teljesen kikészülve, még betegebben kerültem haza. Ezek után felmerül bennem a kérdés, talán Herdics doktor urat és nővérkéjét nem kellene-e kezelésre küldeni feledékenység ellen? Vagy az a természetes, hogy másnap reggelig hason fekve tűkkel a hátamban várjam őket munkakezdéskor? Nagy Erika, Komárom fOOJÓ1 ■ ■ a lojalitásról Talán a legrégibb idegen szó, amelyet még gyerekfejjel megtanultam. Sokáig nem értettem pontos jelentését, csak tudtam róla, hogy apámat magyar létére, katonaságnál szerzett csekélyke szlovák nyelvtudásával azért alkalmazták az első köztársaság idején hivatali segédszolgának a járáshivatalban, mert lojális volt. Apám sem tudta pontosan a szó jelentését, de azért mindenkinek el- dicsekedte, hogy lojalitásáért kapott munkát. Ez az idegen szó végigkísérte egész életemet és főleg a rendszer- változások után (1938, 1945, 1989) hallottam igen gyakran. Ma politikai fórumokon, a sajtóban szinte mindennapos követelmény a csehszlovákiai magyarsággal szemben. De mi is a lojalitás? Az idegen szavak szótára szerinti jelentése, hogy valaki beilleszkedik valamilyen politikai rendszerbe, elfogadja törvényeit és nem tesz ellene semmit.. A lojalitás tehát politikai magatartás. Az utóbbi időben egyes szélsőséges okoskodók megpróbálják kétségbe vonni a csehszlovákiai magyarok lojalitását, amihez történelmi példákat és az itt-ott szórványosan felbukkanó magyarországi irredenta megnyilatkozásokat hozzák fel bizonyítékul. A szlovák lapokban többen is az ugyancsak rendszerváltással küzdő Magyarország szemére vetik, hogy Csehszlovákia megalakulása óta három esetben veszélyeztette szuverenitását: 0 Először Kun Béla csapatai. 0 Másodszor Horthy a második bécsi döntés után. 0 Harmadszor pedig Kádár János „baráti megszállása“. Sajnos ezek történelmi tények Azonban a szemrehányások megfogalmazói miért nem beszélnek arról, hogy a csehszlovákiai magyarság mindhárom esetben lojálisán, morálisan viselkedett, egyáltalán nem támogatta a köztársaság széthullását. Kun Bélához az itt élő magyar tömegek nem csatlakoztak. 1938- ban sem szervezkedtek úgy, mint a szudétanémetek. Jó! emlékszem, hogy apám az utolsó napokig sok magyarral együtt katonáskodott a nyugati határon a köztársaság védelmében. Nem szöktek meg. A felvidék visszacsatolása ezernyi alkalmat kínált a nemzeti együvétartozás érzelmeinek kinyilvánítására, tömeges tüntetések szervezésére, azonban nem emlékszem rá, hogy erre például Bodrogközben sor került volna. A magyarok tudták, hogy Csehszlovákia Európa egyik legdemokratikusabb országa. A Horthy- rendszerben eltöltött éveket pedig egyetlen szóval lehet jellemezni: kiábrándultság. A harmadik „megszállás“ pedig 1968-ban szégyenletes volt. A magyar katonákat sehol nem fogadták lelkes tömegek. A dubceki demokratizálás elfojtóit látták bennük. Ideje lenne már, hogy a szlovák történészek is észrevegyék és megállapítsák a csehszlovákiai magyarság bölcs lojalitását, s így a pillanatnyi pártpolitikai érdekek szolgálatában unos-untalan ne húzhassák elő a kollektív felelősség kártyáját. Minden józan ítélöképességű szlováknak látnia kell, hogy a csehszlovákiai magyarság lojális az ország alkotmányával, kialakuló pluralista rendszerével, sem kiváltságokat, sem határrevíziót nem követel. Csak egyenlő jogokat akarunk. A rendszerváltás nagy művében is lojálisán a köztársaság egységét őrizzük. A lojalitás épp azoknál hiányzik, akik Szlovákia különválását hirdetik! Akik olyan nemzeti államról ábrándoznak, ahol a szlovákokon kívül mindenki csak másodrendű állampolgár lehet. Szűcs Béla 2 1990. IX. 21. i/BSárnap
