Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-14 / 37. szám
Öt év után beérett a gyümölcs edzőkollégámmal Öllé Lajossal magasabb célt tűztünk ki. Kimondom hangosan: dobogósak szeretnénk lenni. • Optimizmusát a sikeres rajtra alapozza?- Arra is, de főleg az előző évek tapasztalataira. Tudom, hogy bízhatom a csapatban. Ismerem a gyenge és erős oldalait. Fő erényünk a kiváló csapatszellem, a formációk közti jó összhang. Van egy tehetséges kapusunk, megbízható hátvédsorunk, ütőképes középpályánk és két rendkívül veszélyes csatárunk, Ledetzky Imre és Renczés Gabi. A keret valamennyi játékosa megérdemli, hogy név szerint is felsoroljuk őket: Peter Santa, Németh László, Gerasimov Péter, Zsigray Csaba, Milan Skoda, Klempa Szilárd, Molnár Péter, Farkas Norbert, Sípos József, Ledetzky Imre, Renczés Gábor, Mario Klacan, Köles János, Hodosy Zsolt, Csémi Szabolcs, Vára- dy János, Miklós Imre és Molnár Jákob. • A nevek után ítélve, keretében van 2-3 szlovák fiú is. Nem fordul olykor elő...-Tudom, mire céloz. Említettem, a csapat„o«*«« w—« wonc A DAC szurkolói pillanatnyilag nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Kedvenceik rapszodikus teljesítményei folytán Pavlíkék az első fordulók után az „alsóházban“ tanyáznak. A vérbeli DAC-osok- nak azonban nemcsak szomorkodásra van okuk. Azt lehet mondani: az egyik szemük sír, a másik meg nevet. Ificsapatuk ugyanis több éves sikertelen próbálkozás után végre az I. ligában küzd a bajnoki pontokért. A történelmi siker öt év kemény munkája után született. Az idén végre beérett a gyümölcs, és a fiatal labdarúgók impozáns, ötpontos előnnyel, és nagyszerű, 55:15-ös gólaránnyal lettek bajnokok. A ligarajt pedig minden várakozást felülmúlt. Az első négy mérkőzésen 9 pontot gyűjtött az újonc, tehát egy kivételével valamennyi ellenfelét két vállra fektette. (Trebiáov 1:0, Bánovce n/B, 3:1, VSS 5:1, Inter 3:0, íilina 1:1). A pozsonyiak ellen idegenben elért sima győzelem után találkoztam a siker kovácsával; a 40 éves Grajcár Antal edzővel. A DAC hajdani játékosa beszélgetésünk elején a múltat is felidézte.- Amikor öt évvel ezelőtt rám bízták a fiatalokat, azt a nem könnyű megbízatást kaptam, építsek egy ütőképes gárdát, mely belátható időn belül képes lesz bejutni az I. ligába. A mostani kerettel még a dikákkategóriában kezdtem foglalkozni. Fokozatosan építettem a csapatot, jártam a vidéket, új, tehetséges srácokat kerestem. Idővel olyan ütőképes gárdát sikerült összehoznom, mely, túlzás nélkül állíthatom, minden edző álma. A fiúk utcahosszal nyerték a II. ligát, öt pontot vertek a második és tizenötöt a harmadik csapatra. • A bajnoki cím megszerzésével már elődei is próbálkoztak. Sikertelenül. Miben különböztek az új edző munkamódszerei a régiekétől?- Nem tartozik hatáskörömbe, hogy elemezzem elődeim munkáját, inkább saját módszereimről mondok egy-két szót. A technikás, sokmozgásos, ésszel való futballozás híve vagyok. Az edzések 90 százalékában labdával dolgozunk és ez, de ezt csak zárójelben mondom, a múltban kissé hiányzott. Nem a legideálisabb, ha valaki úgy akarja növelni játékosai erőnlétét, hogy előbb 6-8 kilométert futtatja őket, aztán közéjük dobja a labdát: most már játszhattok. A kondíció növelésére ezerféle mód akad, és mellettük a labda is szerepet kap. Saját magamból kiindulva, mindig fontosnak tartottam, hogy a játékosok már kölyökkorukban megtanulják lekezelni és pontosan továbbadni a lasztit. Kezdettől fogva igyekeztem szigorú, de igazságos lenni a fiúkhoz és ők vették a lapot. Természetesen a siker egyik alapja, a jó feltételek és a megfelelő anyagi háttér sem hiányzott. Vezetőségünk az ifiket is maximálisan támogatja. Téli és nyári felkészülésünket Rajecké Teplicé- ben végeztük. Voltunk Franciaországban, Ausztriában, az NSZK-ban, a bajnokság megnyerése után részt vehettünk két nemzetközi tornán is. • Ha jól tudom, az említett tornákon nem találtak legyőzőre.- Nem, sőt mindkét alakalommal győztünk, és nem is könnyű ellenfelek ellen. Nyáron az Aratási Kupa döntőjében a nyitrai fiatalokat győztük le. Nem sokkal azután, a Videoton Kupán többek között a magyar ifibajnok hazai együttest, és a döntőben a másik országos bajnokot, a Slovant fektettük két vállra. A magabiztos pozsonyi fiúk a döntő után egy kupacba verődtek, és majdnem sírtak elkeseredettségükben. Ez jó példa volt fiaimnak. Láthatták, senkit sem szabad lebecsülni, és nincsenek előre lefutott mérkőzések. • A siker könnyen az ember fejébe száll. Különösen, ha az illető fiatal és nem rendelkezik kellő tapasztalattal. Bajnoki cím, nyugati utak, két nemzetközi tornagyőzelem, pazar rajt az I. ligában... Ennek a negyede is elég lenne ahhoz, hogy valaki fenn hordja az orrát.- Valóban. Szerencsére 4-5 éve ismerem a fiúkat, tudom, ki, mire hajlamos, úgyhogy idejében gátat tudok vetni az efféle primadon- náskodásnak. Elég egy tekintet, és játékosaim szó nélkül is megértenek, ha mégsem, a gyakorlatban is bebizonyítom: senkinek sincs bérelt helye a csapatba-. Hiába játszott valaki nagyszerűen az előző találkozón, ha rászolgál, kihagyom a csapaít>ól. A jelenlegi góllövőlista éllovasa Ledetzky Imre is ült már a kispadon, és ugyanerre a sorsra jutott a válogatott Klempa Szilárd is, aki a szovjet ifiknek lőtt góljával „A hónap gólja“ elnevezésű tévéversenyen csak négy ponttal szorult Hasek mőgé. • Szokta ellenőrizni játékosait „munkaidő“ után is?- Olykor este autóba széliünk és körbejárjuk a fiúkat, hogy otthon tartózkodnak-e. Életmódjuk ellen nem lehet kifogásunk, de nem árt, ha tudják: nemcsak a pályán törődünk velük. • A 18-as keretében csak hét „bennszülött" szerepel, a többi játékos a szomszédos falvakból, városokból, sőt járásokból verbuválódott. Ez bizonyára nem kis problémát okoz, hiszen az illetőnek be kell biztosítani a tanulási lehetőséget, szállást...- Ezeket a terheket a csapat vezetőjével, Zsigray Józseffel viseljük. Tehetségkutató kőrútjainkon beszélünk a szülőkkel, tanítókkal, s azután, ha megegyeztünk, elintézzük, hogy az illető a megkezdett szakmában folytathassa tanulmányait. Az elszállásolást általában internátusokban oldjuk meg. Most, a tanév kezdete előtt ismét beszéltünk az iskolák igazgatóival, a fiúk osztályfőnökeivel, és megkértük őket: továbbra is legyenek segítségünkre, tegyék lehetővé játékosainknak a rendszeres edzéseket. Ezúton is szeretnénk megköszönni megértésüket és együttműködésüket. • Térjünk vissza a focihoz. Milyen elhatározással kezdték a bajnoki idényt?- Vezetőségünk úgy gondolja, van annyi tudás és kurázsi a fiúkban, hogy újonc létükre a mezőny közepén, tehát a 8. helyig tudnak végezni. Én kevésbé vagyok szerény, és szellem kifogástalan, a fiúk jó haverok. Nemzetiségi konfliktusnak még csak az árnyéka sem merül fel soha. Annál inkább tapasztaljuk ezt kinti mérkőzéseinken. Gyakran kell hallgatni ink gyámkodást, sértegetést, és nemcsak a közönség köréből, de ellenfeleinktől is. Örülök neki, hogy játékosaim mindezt higgadtan viselik, nem hagyják magkukat kiprovokálni, és nem folyamodnak hasonló módszerekhez. • Hányán állnának helyt csapatából a „nagyok“ közt?- Állítom, ezt a gárdát két év múlva, megerősítve 3-4 tapasztalt játékossal, játszatni lehetne a felnőtt ligában. Pillanatnyilag még nem lenne helyes megbolygatni a jól olajozott gépezetet. De a legjobbakat, ha túllépik az ifi korhatárt, a 18 esztendőt, be kellene dobni a mélyvízbe. A Nitra, a Slovan és a Banská Bystrica példája is mutatja, nem kell félni a radikális fiatalítástól. Különben a DAC edzője, Szikora Gyuri is egész zsenge korában került a ligába és a válogatottba. Ha már a korról szóltam, fontosnak tartom megmondani: ha lépést akarunk tartani a világgal, igen célszerű lenne példát venni a külföldi országoktól és egy évvel megtoldani az ifi korhatárt, tehát 18-ról 19-re emelni. Ezzel a lépéssel sok tehetséges labdarúgót menthetnénk meg az elkallódástól. • Az elmondottakból ítélve meggyőződése, hogy jelenlegi együtteséből a közeljövőben fel lehet majd tölteni a felnőtt csapatot.- Remélem, és bízom benne, hogy a DAC gerincét a múlthoz hasonlóan egyszer ismét saját nevelésű játékosok alkotják majd. Amikor Majoros Gyuri, Tóth Laci, Bertalan Gabi és a többiek játszottak, szülőfalujuk apraja - nagyja eljött, hogy bíztassa őket. Ha több hazai játékos lép majd pályára, a szurkolók viszonya még szívélyesebb lesz a csapathoz. Szeretném, ha a nézők a mi találkozóinkra is kijárnának, és már most ismernék a fiúkat, akiket remélem, egy-két év múlva a felnőttek közt is bíztathatnak. Ordódy Vilmos Mitől válik egy élsportoló veszélyeztetetté? Mi az, ami elindítja a másikban - a civilben - azt a láncreakciót, amelynek a vége sok esetben halál, de lagalábbte halálos fenyegetés? A kérdésre három brit pszichológus már keresi a választ, de egyelőre még csak az elemző, a tapogatózó fázisnál tartanak. Dr. W. H. Trethowan és társai odáig már eljutottak, hogy Steffi Grafban nincs semmi kihívó. Sem nem különösebben szép, sem nem köny- nyűvérű, szexi, mégis... Frank P., 28 éves brühli munkanélküli szabályosan beleőrült viszonzatlan rajongásába. A „kapcsolat“ ártatlanul kezdődött. Frank olvasott Stefiiről, (aki már 3 évesen teniszezett és 6 évesen Münchenben tornát nyert, hogy aztán 1988-ban megcsinálja Grand Slamet), és fölébredt benne az érdeklődés. Ugyanabban a városban laktak, hamarosan kinyomozta a címét, és leste, mikor jön, mikor megy, kivel érintkezik. Időnként összeszedte a bátorságát és becsöngetett a szülői házba, hátha Steffi nyit ajtót. Máskor a kocsija szélvédőjén hagyott ügyetlen üzeneteket. Egy év múlva már fenyegetőzött, aztán volt olyan kedves, hogy mérgezett narancsdzsemet küldjön imádottjának. Lévén, hogy neve már ismert volt a családban, a papa kivizsgáltatta az ajándékot, és ekkortól kezdve már a rendőrség előtt sem volt ismeretlen az őrült szurkoló. Ennek ellenére (hogy hogyan történhetett ez meg, az nem világos) tavaly áprilisban - amikor Steffi kivételesen az otthoni edzőpályán gyakorolt edzőjével, Pavel Sloziflal - Frank bejutott a Graf-birtokra, s ott Steffi szeme láttára megkéselte magát.- Rémes volt - mesélte Slozil. - Nem csodálom, hogy Steffi kibillent közismert egyensúlyából. Apropó, egyensúly. Egy bizonyos David Hemery (Mexikó gátas olimpiai bajnoka) 63 világhírű élsportolót vizsgálgatott, mármint a viselkedésüket, és elég furcsa következtetésekre jutott. Például arra, hogy a sztárok 98 százaléka szülői nyomásra vált azzá, ami (volt, aki ez ellen elég komolyan lázadozott, egy ifjú teniszcsillag egyenesen meg akarta ölni az apját), továbbá, hogy a nagy többség személyiségét ugyancsak fura változásokra készteti a pályafutás vége. Margaret Court, Wimbledon egykori nagy csillaga válási tébolyban szenved, Björn Borg már-már öngyilkos lett, sokan pedig ivásnak adták a fejüket. Steffi azonban a maga 21 évével még jóval innen van a karrier végétől (egyébként ő is erőteljesen apai unszolásra vált a mai tenisz No 1-évé) és jobban szeretné, ha a lélekbúvárok nem az ő, hanem a szurkolók vonásaival foglalkoznának ... Az említett pszichológus triótól a közvélemény is sokat vár. Enoch, Trethowan és Baker urak pedig törik a fejüket. Frankot mindenesetre gyorsan beskatulyázták. Mégpedig az ötvenes évek egyik francia professzora neve nyomán a De Clérembaut-szindró- mába. Hogy mit takar ez a fogalom? Nos, valamiféle csökött erotomá- niát, rögeszmés szerelmet. Ebben a betegségben szenvedett John Henkley, aki meg akarta ölni Ronald Reagant, csak hogy imponáljon a furcsán szép színésznő Jodie Fosternek. És ebben a kategóriában emlegetnek egy francia nőt is (ezt az esetet taglalta részletesen a szindróma névadója), aki azt hitte, V. György király szerelmes belé. Egyszer például elment a Buckingham-palota elé és órákig várakozott, míg egy függönyreb- benést, mint szerelmi jeladást könyvelt el. Ó, ha Frank ennyivel beérte volna... (Az őrült szurkoló egyébként már felépült.) (R) Szupersztárok réme: az örült szurkoló ilasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József: :1/' 210/4453 Főszerkesztői titkárság 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Pákozdi Gertrud: y 210/4460 és Zsilka László: ( 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla: ® 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava. Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: -v 550-18, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Adminisztráció: Apoliopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanoviőova 25, 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5. 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 81918 Bratislava, Martanovicova 25, 17. emelet, 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj- a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.
