Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-14 / 37. szám

i/asárnap

13

1990

. IX. 14.

önellátás harminc négyzetméteren

Elsősorban a biológiai művelésű kertekben lehet jól járható útja az önellátó zöldségtermesztésnek a dombos ágyások kialakítása. Még inkább indokolt ez a termesztési forma ott, ahol meglehetősen rosszak a talajviszonyok, hisz a dombos ágyások kialakítása tulajdonképpen több évre szóló talajcserének tekinthető.

Ezzel a módszerrel, a burgonyát kivéve, 30-40 négyzetméteren megtermelhető egy négy-öt tagú család teljes évi zöldségszükséglete. Bár a dombos ágyások kiépítése sok munkát ad, mégis érdemes foglalkozni vele. A szakszerűen megépített dombágy legalább öt évig használható, utána pedig minden tekintetben feljavított talaj áll rendelkezésünkre, igaz már hagyományos sík elrendezésben.

Miből és hogyan építhetünk dombágyat? Minden növényi hulladékot és szerves trágyát felhasználhatunk, ami kikerül a konyhából, kertből, esetleg a szomszédok kertjéből. Az ágyásnak napos, széltől védett területet válasszunk, hossztengelye észak-dél irányú legyen. A kijelölt területen mintegy 30 cm mélyen szedjük ki a földet, majd a gödör alját lapáttal egyengessük el. Ha lehet, 1,5x5-8 méteres ágyást készítsünk, így köny- nyebb a művelése.

Ezt követően aprítással készítsük elő, majd a gödör alján - hozzávetőlegesen 50-60 cm szélesen és ugyanilyen magasan halmozzuk fel a 15-40 cm-es darabokra vágott ágakat, gallyakat. Alapos taposást követően erre terítjük a borsó- és babszárat, felapritott venyigét, kórót. Újabb taposás-tömörítés után a felhalmozott anyagra gyeptéglákat borítunk, füves részükkel lefelé fordítva. A gyeptégla gyepszinfölddel kevert, rostos tőzeggel helyettesíthető.

Fontos alapkövetelmény a tökéletes tömörítés. Ha ezt elhanyagoljuk, a domb már az első évben nagyon összeroskad. Ezért ajánlatos például a gyeptéglák közötti réseket egy-egy lapát földdel kitölteni. A gyeptéglákra 30 cm vastagon félig érett komposzt, erre pedig néhány lapát föld kerüljön. Ezt újra meg kell gyúrni, mielőtt rárakjuk az 5-6 cm érett komposztföl- det. Ezt 10 cm-nyi tözeges réteg vagy patakpartról származó iszapföld követheti. A mintegy 15 cm- nyi fedőréteg tiszta vagy rostált komposztfölddel kevert kerti föld legyen.

Ha több ágyást készítünk, közöttük legalább 70-100 cm keze- löutat hagyjunk. Amennyiben nem idegenkedünk a komposztkészí- téstől, egy átlagos házikertben vagy kerttelepi kiskertben minden évben készíthetünk egy-egy dombos ágyást, s így öt év alatt tulajdonképpen a rendelkezésre álló egész területet felújítjuk.

Tél (hó) alá történő vetéssel már novemberben megkezdhetjük a dombágy hasznosítását. Vörös- és fokhagymát duggathatunk, borsót, sárgarépát, petrezselymet, kaprot vethetünk a dombra. A tél beállta előtt 2-3 cm vastagon fedjük be az ágyást száraz fűvel, szalmatörekkel.

Jó alapanyagnak bizonyult a lótrágya, melyet 15-20 cm vastagon a gyeptéglás réteg után iktathatunk be. A trágya érése során keletkező hő hatására a dombágyon korábban elolvad a hó, tavasszal gyorsabban kikelnek, erőteljesebben fejlődnek a zöldségfélék. Érdemes figyelmet szentelni a következetes növénytársításnak, s hagyományos módszerek helyett csöpögtetéssel, vagy a talaj szintje alatt elhelyezett, tüzes szeggel kilyuggatott gégecsö segítségével megoldani az önzözést.

(Kertbarát Magazin)

4-O cm

barázda

takarás kerti föld + komposzt kerti és konyhai hulladék lomb és más ószi hulladék zöldségfélék, évelftvirágok. szárai gallyak, durva szítnak

SZABADBÓL A SZOBÁBA

Virágoskertek, ablak- és erkélyládák gyakori nyári díszei a kék bojtocska, a piros, rózsaszín és fehér virágú begóniák, a színes levelű kóleusz vagy virágcsalán, a színét változtató sétányrózsa, a fátyolfinom levelű pilea, a félárnyékos helyeken folyamatosan viruló nebáncsvirág, illetve a vízifuk- szia. Sok helyütt ültetik a rezedát, az ételek ízesítésére is kiváló díszpaprikát, a csak napsütésben nyíló gazáneát és a korallpiros bogyóterméseivel díszítő klárisfácskát vagy korallcseresznyét. Ha most cserépbe ültetjük ezek néhány szép példányát, akkor még egy ideig mutatós díszei lehetnek lakásunknak.

Cserépbe ültetéshez a legformásabb, bimbókkal teli, egészséges lombú, de nem túl terebélyes töveket válasszuk ki. Egyik se kerüljön 10-12 cm-nél nagyobb átmérőjű cserépbe. Lehetőleg minél nagyobb, a gyökérzeten maradó földlabdával emeljük ki őket, s a kilógó gyökereket vágjuk le, különben visszahajolnának.

Vágjuk le az elnyílt virágrészeket, ezzel az újabb virágok fejlődését serkentjük. A beültetés után néhány napig tartsuk őket műanyag fólia alatt, a közvetlen napsütéstől védett helyen. Néhány közülük tavaszig is megmarad. Ezek hajtásdugványozással szaporíthatók, sőt anyanövényként is hasznosíthatók. Hajtásdugványokat szedhetünk róluk a tél végétől időszerű ivartalan szaporításhoz. (ki)

Felülvetéssel tehetjük ismét széppé a kitaposott, megritkult, esetleg foltokban kipusztult gyepet. Előbb vágjuk rövidre a füvet, majd gereblyével alaposan lazítsuk fel a földet, s terítsünk el a kopasz foltokon 2-2,5 cm vastagon érett, rostált komposztföldet. A gereblye fokával tömörítsük, majd kiadósán öntözzük be a területet. Két nap múlva négyzetméterenként szórjunk ki 3-4 dkg fűmagot, kézzel hintsünk rá kevés kerti földet, s kelésig óvatosan öntözzük, nehogy kimossuk a magvakat vagy tócsákba gyűljön a víz.

Növénytáplálás vagy talajeröpótlás?

Hosszú időn keresztül az volt az agrártudomány álláspontja, hogy trágyázással a növények számára kedvező táplálkozási feltételeket kell teremteni a talajban. Újabban viszont egyre több szó esik az ún. növénytáplálásról. A legtöbben ezen a termésképzéshez szükséges tápelemek kijuttatását értik. Az utóbbi felfogás szélsőséges hívei a termőföldet egyszerűen közvetítő közegnek tekintik (akár valamely hidrokultú- ráét), s cak azt latolgatják, mennyi N, P, K stb. bevitele lehet adott állományhoz és tervezett hozamhoz indokolt.

Sajnos azt kell hinnünk, hogy ez az eljárás korántsem áll olyan biztos alapokon, mint ahogyan szívesen tételeznék fel. Kétségtelen ugyanis, hogy az ásványi alkotórészek mennyiségére vonatkozó vizsgálatok eredménye igen sok tényezőtől függ így például változik a talaj nitrogéntartalma és a nitrogén formája aszerint, hogy éppen hidegre vagy melegre, esősre vagy szárazra fordul-e az időjárás. Változik az összetétel annak megfelelően, hogy a helyzet a nitrifikáció- nak, vagy inkább a denitrifikációnak kedvez. így fordulhat elő, hogy még egy-egy kiskert talajából is a másmás időpontban begyűjtött talajminták elemzése néha meglepően eltérő adatokkal szolgál.

Számos kutató véleménye, hogy a trágyázás egyik

legfontosabb célja a termőréteg regenerálása, a humusztartalom gyarapítása, a kívánatos (10-15:1) szén-nitrogén arány kialakítása. A korhadó szerves anyagot (például istállótrágyát, komposztot, gyökérzetet, tarlómaradványt) felbontó szervezetek általában a növények számára felvehető állapotú tápanyagokat készítenek elő. A mikrobák termelte savak a talajmorzsákból is oldanak ki - többek között - foszfort és káliumot.'S ami nagyon lényeges: a szerves trágyák többsége teljes trágya. A velük fölerősített talaj olyan nyomelemekkel is gazdagodik, amelyek nélkül a fő tápanyagok maguk is hozzáférhetetlenek.

Nem vitás, hogy a technika és a kémia legkorszerűbb kellékeivel sok természetes folyamat helyettesíthető. Éppen csak az a kérdés: érdemes-e drága áron mellőzni a talajélet fenntartását, holott az esetleg jóval olcsóbban segítené a termelést?

Bizonyos termésszinten felül - ezt igazán senki sem vonja kétségbe - a szerves trágya tápanyagaiból már nem futja a hozamnövelésre. A mútrágyahasználat tehát szükségszerű velejárója a nagy hozamok jegyében folyó gazdálkodásnak. Mégis úgy tűnik, az okszerű műtrágyázás nincs semmiféle ellentmondásban a kedvező talajállapot fenntartásával. Sőt, talán a kettő valóban hatékonyan kiegészíti egymást. (keszó)

Szedergubacsatka okozza

Gyakori és feltűnő nyár végén a felemásan érett vagy elszórtan piros, éretlen részterméskéket is tartalmazó tüskétlen szeder. Az éretlen részek kemények, kellemetlen ízűek. Az egyenetlen érést korábban megtermékenyü- lési rendellenességnek, élettani zavarnak, esetleg a kedvezőtlen időjárásnak tulajdonították. Most a beteg gyümölcsben egy mikroszkopikus méretű, még nagyítóval sem látható kártevőt ta- látták, aszedergubacsatkát(Aca- litus essigii).

Az atkák télen a rügyekben, a rügypikkelyek között, a kéregrepedésekben, vagy a bokron maradt, elszáradt bogyókban húzódnak meg. Tavasszal vándorolnak át a virágokra, ahol a fejlődő részterméskék között szívogatnak és szaporodnak. Kevés kártevő vészeli át a telet, de a nyári melegben gyorsan szaporodnak, és nyár végére egy-egy gyümölcsben már több száz atka található. A kártétel mértéke az atkák számától függ: akár a gyümölcsök egyharmadát is megtámadhatják. Az egyenetlenül érett bogyók eladhatatlanok, jelentős lehet a veszteség.

Gondos ápolással és vegyszerrel védekezhetünk a kártevő ellen. Ne hagyjunk gyümölcsöt a bokron, a letermett vesszőket, az elszáradt, beteg ágakat szüret után mielőbb vágjuk le és égessük el. Sajnos, ezzel az aprólékos munkával sem érhetünk el teljes védelmet, mert az atkák

A FEKETÉRE SZÍNEZŐDÖTT BOGYÓKON LÁTHATÓ ÉRETLEN, NÉHA PIROS, NÉHA FEHÉR RÉSZTERMÉSEK A SZEDERGUBACSATKA JELENLÉTÉRE FIGYELMEZTETNEK

egy része még így is talál téli menedéket.

Sokat segíthet a vegyszeres kezelés. Legfontosabb a helyes időzítés és a permetezés szakszerű kivitelezése. A kártevő csak tavaszi vándorlása idején érhető el növényvédő szerrel, ezért a tél végi vagy a megkésett permetezés eredménytelen. Elvirágzás idején permetezzünk Thiodannal (2 ml szer 10 I vízbe). A növény minden részét érje a permetlé, s apró cseppekkel, nagyobb lémennyiséggel dolgozzunk. (Der Garten)

ÚJ HORDÓT VETTÜNK

Bármilyen tisztának tűnik, kezeletlenül azonnali feltöltésre nem alkalmas az új boroshordó. Belső falán baktériumok, gombák tapadhattak meg, fája csersavat tartalmaz, ezért a hordót megfelelően elő kell készíteni az első használatba vételre

Legegyszerűbb, ha megtöltjük hideg vízzel, amit 2-3 napi áztatás után kicserélünk benne. Újabb két- napi áztatást követően forró vizet öntünk a hordóba, százliterenkénti űrtartalomra 10-15 litert számítva Bedugjuk az akonanyílást, s erőteljesen táncoltatva-hengergetve a hordót, jól megmozgatjuk benne a vizet. Tizenöt perc elteltével kicseréljük a vizet, s még kétszer megismételjük a kezelést, immár 2 százalék szódát tartalmazó vízzel. Utána el kell távolítani a lúgmaradékot, ami két-háromszori forróvizes öblítést követel.

Ha ezzel elkészültünk, ismét töltsük meg hideg vízzel a hordót, s két napig áztassuk. Ez a dongák pórusainak tökéletes összehúzódását szolgálja. Végül egy alapos öblítés után a hordót csöpögőre állítjuk és hagyjuk kiszikkadni, majd 100 literenként negyed kénszelet elégetésével bekénezzük.

Több-kevesebb módosítással ezt a szakemberek által általánosan javasolt módszert használják a termelők az új hordók töltöképessé tételére Persze vannak egyéni és helyi

szokások, különleges módszerek is, melyek közül néhány meglepően jó eredményt ad. Ha jól emlékszem, a Kertészet és Szőlészet című szaklapban olvastam évekkel ezelőtt egy zalaegerszegi kertbarát különleges módszeréről. Ó a többször megismételt, 3—4 napig tartó hidegvizes áztatást követően, hektoliterenként 1 kg égetett meszet tesz a hordóba, s folyamatosan adagolva hozzá a vizet, az új hordóban oltja be a meszet A még forró mésztejjel kezeli a hordót, alapos rázogatással. Van benne fantázia, ugyanis a mész megöli a baktériumokat, gombákat, s kiveszi a dongák csersavtartalmát. A mésztejjel „futtatott" hordót négy napig állni hagyja, majd többszöri vízcserével tisztára öblíti. Előfordul-, hat, hogy nehezen tisztul a hordó, ' ilyenkor a mész lekoptatására láncdarabot lehet a hordóba dobni. Végül egynapos hidegvizet áztatás, majd csurgóra állítva csöpögtetés, szikkasztás következik S még egy érdekesség: a megszikkadt hordóba 1-2 dl tisztaszeszt önt, benedvesíti vele a dongákat, majd gyufaszállal óvatosan belobbantja. Csak ezután kénezi az immár töltésre kész hordót.

Bárhogy készítjük is elő az új hordót, először ne bort, hanem mustot töltsünk bele. Bor tárolására, érlelésére csak legalább egyszeri erjesztés után tanácsos felhasználni az új hordót , (ká)- Már hogy lehetne összehasonlítani az eredményeinket, amikor a szomszéd lényegesen kedvezőbb feltételek között termel (Gärtnerpost)