Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-14 / 37. szám

ŐBUJBSBfl 5 19 90. IX. 14. MINDENKI MÁSKÉPPEN MÁSZIK CSENDESEN ROZSDÁSODVA... kezzenek a fiatalok. S mivel a telken nem voltak dologi terhek, a Topán házaspár 1983-ban megkapta az építési engedélyt és a kölcsönt is, hiszen a hivatalok a legutolsó telket önállóként kezelték. Az építkezés során a fiatalok nem zavarták meg a többiek nyugalmát, mert akkor már külön út vezetett házrészükhöz. Irigység? Látva azt, hogy Topánéknak önál­ló udvaruk lesz, Zalabáék eldöntöt­ték, ők is önállósulni akarnak, ezért ettől a pillanattól kezdve lezárták Árendásék előtt az átjárás lehetősé­gét. Ök viszont Topánék telkén ke­resztül jutottak be a kertjükbe. Hogy, hogy nem, de elérték, hogy mire az új ház felépült, már dologi teher volt rajta. Ennek következtében a fiata­lok kötelesek lettek telkükön átjárást biztosítani Zalabáéknak. A bírósági tárgyalások során senkinek sem ju­tott eszébe (a bírókra gondolunk), hogy ezek után Árendásék hogy jutnak be a házukba. Mi láttuk, ho­gyan ... Az Árendás házaspár Topá­nék telkén át egy harmadik szomszéd kertjén keresztül a falnak támasztott létrán felmászva a fürdőszoba szűk ablakán jut otthonába. 1985 óta! Ugyanis Zalabáék a berlini fal mintá­jára muzslai falat emeltek a két telek közé. Igaz, „érző szívre“ utal az, hogy telkük kerítésén kívül utat hagytak, melyen át Árendásék köz­lekedhetnének. Arról, ki tudja milyen okból (?) elfeledkeztek, hogy Áren­dásék telkén, amerre az út vezetne, valaha is, most is egy széntároló áll s az udvart a keskeny vágáson át nem lehet megközelíteni. Útbaigazítás- Ha meg akarják érteni a helyze­tet, ismernék kell a helyszínt - figyel­meztetett dr. Kocsis Károly, az Áren­dás család jogi képviselője, aki csak idén januárjában vette kézbe az el­múlt évek során óriássá duzzadt ügyet. - S ha nem akarnak belebo­nyolódni, s tárgyilagosak akarnak maradni - nem úgy, mint ez ideig a bíróságok - ketté kell választani a ki tudja, mi okból összevont ügyet. Külön kell választani a Zalaba-To- pán és a Zalaba-Árendás viszályt. Árendásék így mondták... Anni néni lánya házához vezetett s mutatta, az udvaron keresztül - kertjükbe -, merre járnak Zala­báék. - Itt termő barackfák, meggy­fák álltak valaha. Zalabáék - per útján - elérték, hogy ezeket még januárban ki kellett vágni. Ha várnak legalább egy hónapot, át lehetett volna ültetni őket - sajnálkozott. él, ablak • Berlini fal helyett - muzslai Az ajtónak használt a csapásra? • Van igazság. • Kétíeqvet egy csapat Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy negyvenáras telek. Ennek a teleknek pedig két tulaj­donosa volt. Ki tudja ma már meg­mondani, miért, ezt valaha furcsa módon osztották el, s építették rá a házakat. A tulajdonosok mindig átjártak egymás telkén, mert más megoldás nem létezett. A két csa­lád sokáig békességben élt s használta egymás udvarát.... A következőkben a tisztelt olvasó sajnos nem mesét fog olvasni, hanem a történet keserű folytatá­sát. Mert szomorú valóság: a szomszédperpatvar olyan mére­teket öltött, hogy a bíróság har­minchárom tárgyalás után sem volt képes pártatlanul dönteni. Keserű valóság, hogy egy 64 éves asszony és négy évvel idősebb ura, saját házukba, egy harmadik szomszéd telkén át - a fürdőszo­ba ablakán keresztül jut csak be. Ennyi bevezető után itt az ideje, hogy nevén nevezzük a történet szereplőit. Az első telek tulajdonosa Zalaba József, a másodiké Árendás Anna, a harmadik ismét Zalabáéké s a ne­gyedik Árendáséké. Mindig úgy volt, hogy Árendásék, ha a házukba akartak eljutni, Zalabáék házának ablakai előtt mentek el, viszont ha Zalabáék a kertjükbe mentek, Áren­dásék házának ablakai alatt tették meg az utat. 1982-ben Árendásék úgy döntöttek, hogy férjezett lányuk­nak odaajándékozzák kertjüket (az utolsó, negyedik telket), hadd épít­Láttuk, az udvar még rendezésre vár, ám Topánék hiába terveznének netán fóliát a házuk mellé, az átjáró miatt nem tehetnek semmit. - A har­madik szomszéd jóvoltából jutha­tunk be csak a házunkba - magya­rázta Anni néni. - Menjünk a Zala­báék kertjén, úgy egyszerűbb - el­lenkeztünk. - De hiszen a kertkaput lelakatolták, csak nem ütjük le a la­katot! - nevetett kínjában kísérőnk, majd a ház falának támasztott létra segítségével az ablakon préselőd- tünk be a házba. A látvány megdöbbentett. Az ud­vart felverte a gaz, a telek végén Árendásék fakerítése mögött ott dí­szelgett a téglafal. Az udvar sarká­ban romosodó garázsra esett tekin­tetünk, amelyben egy autó áll. S mi­vel nincs szárnya, kárhozatra van Ítélve. - Négy éve annak, hogy Zala­báék befalazták a bejáratot, lelaka­tolták a kertet - sírta el magát Áren­dás Anna. - Nem is az fáj, hogy a fiatalok autója tönkremegy, de (többek között) megverték a veje- met, sőt a lányomat is úgy, hogy kórházi ápolásra szorult. De ezt is megúszták büntetés nélkül. Az ud­varról nem tudom elszállíttatni a sze­metet, s ha égetni kezdem, a szom­széd elzárja a vizet. A szennyvizet sem lehet kiszívatni, hisz merre jöj­jön a tartálykocsi? Elromlott a tűzhe­lyem, de melyik szerelő hajlandó ablakon át közlekedni? Csak azért imádkozom, nehogy a papával bete­gek legyünk, s ágynak essünk, hisz hogy vinnének a kórházba? Ablakon át? Mindenünk tönkremegy, évek óta hol a lányoméknál, hol a fiamék- nál húzódunk meg. Hiába peresked­tünk, érveltünk, a bírósági tárgyalá­sokon nem mentünk semmire. Talán most, hogy már nem a pártkönyv számít, az új bíróknál megleljük iga­zunkat. .. .Zalabáék meg emígy A harmadik szomszéd telkén ke­resztül tudtunk csak az utcára jutni, miközben a háziak kérleltek, le­gyünk óvatosak. Nekik is már több­ször meggyűlt a bajuk Zalabáékkal. Félnek a ház urától, hisz nem­egyszer „agyoncsapással" fenye­gette őket. Belépve az udvarra, hangosan szólítottuk a háziakat. Zalaba József édesanyja, mihelyt megtudta, hon­nan s mi ügyben jöttünk, nem volt hajlandó válaszolni kérdéseinkre.- Elmegyek a kocsmába a fiamért- futott el, s nemsokára a ház ura behívott konyhájukba.- Árendásék a hibásak. Nem tud­ják megérteni, hogy a telkemen nyu­galmat akarok. Nem akarom, hogy ablakaim alatt járjanak. Nem aka­rom, hogy itt túráztassák az autóju­kat. Sokáig emiatt nem mertük gye­rekeinket az udvarra engedni. S hogy Árendásék az ablakon mász­nak a házukba? Az ó bajuk. Ott az út, megnézheti bárki. Azért, nehogy használható legyen az en utam, s nekem ne legyen igazam, egy éjszaka alatt szándékosan odaépí­tették a széntárolót. Pedig én a szakemberekkel hat változatot készítettem el az átjárás megoldá­sára. Nekik egyik sem tetszett. A ve­rekedés - állította Zalaba úr - nem volt nagy ügy, a fiatalasszony a kór­házi felvételt csak azért erőszakolta ki magának, hogy borsot törjön az orrom alá. - Kijelentette, még az önálló udvarból nem enged, ha törik, ha szakad - majd hozzáfűzte azt is, a bírósági végzés őt igazolja.- Arendásék azt akarják - folytat­ta -, hogy lányuk telkét önálló telek-' ként kezeljem, s ne ezen keresztül járjak a kertembe! A békesség ked­véért még azt is felajánlottam, ve­gyék meg a kertemet, csak már nyugalmunk legyen, s legyen vége a pereskedésnek. A cáfolat- De hiszen meg akartuk venni a kertet - csapta össze két kezét Árendás Anna néni, - de nem adta! Csak hiteget mindenkit, bennünket is. S hogy egy éjszaka alatt építettük fel a széntárolót? Csak meg kell nézni a régi tervrajzokat, ott fellelhető az udvaron található valamennyi gaz­dasági épület. Mi egyezséget akar­tunk kötni Zalabáékkal. Felajánlot­tuk, ha abbahagyják lányomék (To­pánék) zaklatását, mi lebontjuk a széntárolót, s az általuk kijelölt utat fogjuk használni. Nem lerme elle­nünkre az sem, ha Zalabáék a kertjükbe a mi udvarunkon keresz­tül közlekednének, mint valaha. Mi nem zavarnánk őket, s ők ennek fejében nem zavarnák lányomékat. Hát olyan bonyolult ennek megérté­se? - kérdezte kétségbeesetten fia házában. Lesz igazság? Aktatáskányi iratból, bírósági vég­zésekből, ítéletekből próbáljuk kibo­gozni, miért is tárgyalták mindvégig a két peres ügyet egyszerre, miért nem vették figyelembe a (jelenleg még) vesztes Árendás és Topán házaspár ugyancsak meggyőző ér­veit, miért választotta ki a bíróság a hat lehetőségből a lehető legrosz- szabbat, miért kellett egy szomszé­dok közötti vitának idáig fajulnia. Sajnos, igyekezetünk hiábavalónak bizonyult, nem értjük - de talán valamennyien sejtjük mégis -, miért történhetett mindez úgy, ahogyan történt. Az Árendás és a Topán család törvényességi óvással fordult az igazságügyi miniszterhez, kérve, ha­tálytalanítsák az eddigi ítéleteket. Árendásék bíznak a megújult igaz­ságszolgáltatásban, bíznak abban, hogy saját házukba nemsokára már nem a fürdőszoba ablakán, hanem a bejárati ajtón jutnak be. így lesz? Péterfi Szonya Harminchárom bírósági tárgyalás után is megoldatlan a perpatvar békességre vágyom A MUZSLAI FAL - ZALABÁÉK UDVARÁN (Méry Gábor felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents