Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-07 / 36. szám
i/asárnBp m Sz eretne egy csigatelepet? Éti csiga. Biztos jövedelemforrást jelentő, és egyúttal a kíméletlen gyűjtés által alighanem kipusztulásra ítélt, természetes állomány védelmét is szolgáló, céltudatos tenyésztésének meghonosítására tett kísérletek éveken át nem hoztak eredményt. Most mintha megtört volna a jég, egyre gyakrabban hallunk csigatenyésztés iránti érdeklődőkről. Talán azért, mert akadtak kezdeményezők, akik a puszta népszerűsítő elmélet hangoztatásánál többre vállalkoztak. Mint például a Felsőszemerédi Földműves-szövetkezet, amely az Euro-elix olasz céggel együttműködve, országos hatáskörű tenyésztési rendszert alakított.- Mennyire vonzó ez a szokatlan vállakozási lehetőség? - kérdeztük a rendszergazdaként szereplő szövetkezet elnökétől, Gallo János mérnöktől.- Alig néhány hónapja indultunk, több mint tíz partnerünknél mégis immár 13 hektáron létesült korszerű csigatelep. További ötven érdeklődővel kötöttünk szerződést, így már biztos, hogy jövőre legalább 50 hektáron szervezhetjük a vállalkozást.- A számokból ítélve, valószínűleg nagyüzemekről van szó.- Az esetek többségében igen, de már néhány magánvállalkozó is van a partnereink között. Sőt, a több mint háromezer hozzánk érkezett levélből ítélve, a föld- tulajdon rendezésének előrehaladtával véleményem szerint, éppen az egyéni vállalkozók számának növekedése várható. Persze a mezőgazdasági üzemek és vállalatok részéről is igen komoly az érdeklődés. Nincs egy órája, hogy a zsolnai Agrokémiai Vállalat képviselőjével tárgyaltam. Ahogy mondta, kezdetnek 1-1,5 hektáros csigatelep létesítését tervezik.- Jó üzletnek ígérkezik az éti csiga tenyésztése?- Amennyiben az olasz partner megtartja az ígéretét és valóban korlátlan mennyiségben felvásárolja az árut, akkor igen. Harminc korona körüli felvásárlási árról van szó, s a külpiacon állítólag óriási a kereslet. Később talán a hazai feldolgozást is meg lehetne oldani, ami még jövedelmezőbbé tehetné a vállalkozást.- Mint rendszergazda, mivel tudja a szövetkezet segíteni a vállalkozókat?- Elsősorban szaktanácsokkal és komplex tenyésztési technológiával. Aki igényt tart rá, annak speciális védőhálót hozunk be külföldről, vetőmagot adunk a takarónövényzet megtelepítéséhez, és persze megoldjuk a felvásárlást.- Honnan kerül csiga a csigatelepre?- Megoldható a behozatal, de ez egyrészt drágítja a beruházást, másrészt meglehetős kockázattal jár, hisz adott feltételek között a térségben honos csigák elszapo- rítása a legbiztonságosabb.- Vagyis védelem helyett újabb veszély fenyegeti a természetes hazai állományt.- Ez csupán átmeneti veszély, s a begyűjtött mennyiséget a természetes szaporulat gyorsan pótolhatja. Később, ha telepekről származó áruért nagyjából kétszer annyit fognak fizetni, mint a gyűjtött csigákért, a gyűjtés tulajdonképpen visszaesik, esetleg teljesen megszűnik.- Ezen valószínűleg lehetne vitatkozni, hisz mi a garancia arra, hogy a biztos nagyobb bevétel reményében maguk a szerződött tenyésztők nem járják be szállítás előtt az erdőket, vagy nem szervezik meg a „hozamnövelő“ gyűjtést? Mégis - beszéljünk inkább a szervezett tenyésztésről. Milyen felkészültséget feltételez az indulás?- Mindenekelőtt földterület és védőháló kell a vállalkozáshoz. Az utóbbi a legdrágább, folyómétere 41 devizakorona, s 10 árra 400 folyóméter kell belőle. Sokba kerül, de a gyártó 15-20 év élettartamot garantál. Hallottuk, hogy sokan más célra gyártott műanyag hálókkal, vagy szúnyoghálóval kísérleteztek, de rá is fizettek. Ezenkívül a telepet be kell keríteni, sőt legalább 50 cm magas bádogsávot is tanácsos a kerítés aljára erősíteni. További kiadást jelent a permetező öntözés megoldása, s természetesen a technológiáért is fizetni kell valamennyit. Akinek nincs devizája a védőhálóra, megegyezés alapján beszerezzük számára a -börzén. Mindent egybevetve, nagyüzemi feltételek között egy hektár átlagában hozzávetőlegesen 263 ezer korona beruházásra van szükség. Ez 10 árra vetítve 26-27 ezer korona, de önköltséges alapon, saját munkával ennél lényegesen olcsóbban is megalapozható a műszaki háttér.- Induljunk csak ki a hivatalos számításokból. Ebben az esetben mennyi a megtérülési idő?- Több mint valószínű, hogy a költségek már az első szállítással megtérülnek, hisz 10 árról 10-12 mázsa éti csigát lehet szállítani, mint említettem 30 korona körüli átlagárom. Ha a költségeket már az első évben, vagyis az első szállításnál „leírjuk“, további 10-15 évig lényegesebb ráfordítás nélkül, kimondottan nyereséggel üzemeltethetjük a csigatelepet. Kádek Gábor HALELEDEL TÉLIRE Ha nem csupán a nélkülözhetetlen kellékeket és a díszhalakat, de a haleledelt is kizárólag szakboltban szerezzük be, meglehetősen költségessé válik az akvarisztika. Mérsékelhetjük a kiadásainkat, ha például a vízibolhát magunk gyűjtjük, sőt a téli hónapokra is tartalékolunk belőle valamennyit. Halaink folyamatos táplálásához rendszeresen kell gyűjtenünk, s otthon élve kell tárolnunk a vízibolhát. Ha begyűjtő körútra indulunk, egy-két négyliteres uborkásüveget vagy fedéllel is ellátott műanyag kannát is vigyünk magunkkal a speciális bolhafogó hálón kívül. Az edénybe vizet is tegyünk, s ne feledjük el, hogy a vízibolha rendkívül oxigénigényes. Ebből következik, hogy egy-egy üvegbe vagy kannába legfeljebb 1-1,5 dl vízibolhát tehetünk, különben hazáig mind elpusztul. Otthon a bolhákat vízzel együtt öntsük nagyobb dézsába, mosdótálba vagy kádba, s a tárolóedényt helyezzük el a pincében. így-pl. kis merítőháló vagy sűrű teaszűrő segítségével - naponta friss eleséget gyűjthetünk halainknak saját készletünkből. Télire szárítva tartalékolhatunk a csemegéből. Legjobb, ha úgy készülünk fel a gyűjtésre, hogy befogás után azonnal a helyszínen megszáríthassuk a zsákmányt. Ehhez néhány 100x40 cm-es, szúnyoghálóval bevont szárítókeretre van szükségünk. Ezekre 0,5 cm vastagon teríthetjük ki száradni a vízibolhát. Pontosabban szikkadni, mert a szárítás több időt vesz igénybe, ami lassítaná a begyűjtést. A megszikkasztott bolhákat otthon addig kell szárítani, amíg kenyérmorzsaszerű eleséget nem kapunk halaink számára. Ne kapkodjuk el a gyűjtést és szikkasztást, mert kárba veszhet az egész napi munkánk. Velem már megtörtént, hogy meggondolatlanul korábban indultam haza, s az autóban felborultak a vízibolhával teli keretek. Még félúton sem voltam, már bűzlött az egész kocsi. Arra is legyen gondunk, hogy csak szép napsütéses időben induljunk útnak, amennyiben szárításra készülünk. Borongós időben lassan szikkad, feketedik és kellemetlen szagot fog a száradó vízibolha. Ha sikerül valóban jó időt - és persze helyet - kifognunk, akár 10-15 liter vízibolhát is bekészíthetünk télire, de a szerényebb napi teljesítmény a gyakoribb. Jó tudni, hogy a téli eleség minősége részben attól függ, milyen fejlettségi stádiumban gyűjtjük be a vízibolhát (friss etetésre gyűjtött bolha esetében ez nem mérvadó). A tökéletesen fejlett, gyűjtésre érett vízibolha az egész vízfelületen (pl. tavon) egyforma nagyságú és aranysárga vagy kissé vöröses színű. Legjobb korán reggel megkezdeni a gyűjtést, hogy mire erősen kezd tűzni a nap, tele legyenek a szárítókeretek. Gyakran előfordul, hogy az akvarista nagy reménnyel indul és csalódottan tér meg a begyűjtő útról. Bizony nem ritkaság, hogy ahol tegnap jó fogást csináltunk, holnap egyetlen vízibolha sem akad a merítőhálónkba. Viszont két-három nap múlva ugyanott ismét szerencsés napunk lehet, ezért egy sikertelen látogatás után ne írjunk le hetekre-hóna- pokra egy-egy vízfelületet. Hasonló eljárással gyűjthe- tünk-száríthatunk szúnyoglárvát, ha sikerül jó lelőhelyre bukkannunk. Eső után érdemes körülnézni az üres silóvermek környékén. Téli eleségnek a fekete vagy csípős szúnyogok lárvája a legjobb. Akárcsak a szárított vízibolhát, a szúnyoglárvát is jól zárható fémdobozban, befőttesüvegben tároljuk, nehogy a molyok kárt tegyenek az eleségben. Chvila Ferenc Olasz kutatók fehér-, rozé- és vörösbort tartottak három hónapig 25-30 fokos hőmérsékleten különböző színű palackokban és megfigyelték, hogy a napfény milyen változásokat idéz elő a borok tulajdonságaiban. Megállapították, hogy a fehérbor sokkal érzékenyebb a látható fénysugárzás iránt, mint a rozé- vagy a vörösbor. A fehér és zöld színű üvegben tartott fehérbornak megváltozott a színe és az íze, ellenben a barna (sötét borostyánszínű) palackokban nem károsodott az ital. Ennek az a magyarázata, hogy a barna üveg csaknem teljesen visszaveri az 550 (nanométernél rövidebb hullám- hosszú fénysugarakat, ilymó- don megvédi a bort a fény káros hatásaitól. Szürethez készülődve, sokan palackokba fejtik az óbort, hogy felszabaduljon a hordó, üvegballon. A fenti tapasztalatok birtokában talán sikerül hosszabb ideig megőrizniük a bor minőségét. Helyben történő betonozással vagy megfelelő nagyságú betonlapok és nem rozsdásodó fémrács felhasználásával olcsó és tetszetős tűzhelyet készíthetünk a kert pihenőrészében. Akinek nincs elég gyakorlata, a zsaluzáshoz szakembertől kérjen tanácsot, segítséget. A tűzhely betonfalainak külső részét süllyesztett kavicsokkal tehetjük érdekesebbé, mu- tatösabbá, viszont a belső részeket feltétlenül simára kell eldolgozni. Sőt, a tüztérnél hőnek ellenálló vakolatot-legjobb a samott - célszerű használni. Aki magot szeretne fogni kedvelt kerti virágaiból, vízhatlan tasa- kok felerősítésével veheti elejét a szóródási veszteségnek és a madarak által okozott kárnak. Nagyobb területen, például mdgsza- porítás céljából betelepített ágyáson, célszerű akár utólag is fóliát teríteni a virágok alá, s a folyamatosan pergő magot időnként összeseperni vagy porszívóval összegyűjteni, és szelelés-szikkasz- tás után elraktározni. Mielőtt tüzet gyújtanánk. Úgy tűnik, a szakemberek hiába hajtogatják, hogy a növényi hulladékok és egyéb szejves anyagok a kom- posztba valók. Ősszel és tavasszal a háztáji árutermeléssel foglalkozók és a kerttelepi kiskertészek egymással versengve tüzelnek, sűrű, embert s természetet fojtogató füstfelhői borítva a vidékre. Ha már nem tudjuk vagy nem akarjuk komposztálni a kerti hulladékot, legalább várjuk meg, amíg tökéletesen megszáradnak a növényi maradványok, s gyorsan égő, kevés füstöt adó tüzet rakjunk. Aligha fölösleges figyelmeztetni arra, hogy a kerti hulladékok égetése főleg akkor veszélyes, ha szerves hulladékon kívül szintetikus anyagok is kerülnek a tűzre. A klórtartalmú anyagok, például a PVC égetésekor mérgező gázok keletkeznek. Az égéstermékek között az a dioxin is jelen van, amellyel az amerikai hadsereg Vietnamban lombtalanította az erdőket. Oxigénben szegény tűzben a 600 fok körüli hőmérséklet kedvez a dioxin keletkezésének. Kis mennyiségben foszgén is jelen van az égéstermékek között. Ezt mérgező gázként ismerjük az első világháborúból. A nitrogéntartalmú műanyag (poliuretán habok) égetése szintén káros anyagokat szabadít fel. Nevezetesen hidrogén-cianid keletkezik belőlük az égés során. Az égő poliuretán habból 600 fok alatti hőmérsékleten sűrű, fojtó sárga füst száll fel, melyben izocianátok is kavarognak. Talán kevesen tudják, hogy a bhopali vegyiüzem égésekor Indiában ezek a vegyületek okozták a legnagyobb tragédiát. A tiszta szénhidrogének (polietilén, polipropilén) égetése szintén komoly veszélyt jelent. Ezek ugyanis magas hőmérsékleten, oxigénbőségben szén-dioxidra és vízre bomlanak. Persze nem égnek könnyen, s a lassan füstölgő tűzben a légutakat és a tüdőt károsító anyagok szabadulnak fel. Közeleg az őszi nagytakarítások ideje, ezért ismételten figyelmeztetni- kérni szeretnénk a kertészkedőket, csak végszükség esetén vegyék kézbe a gyufát a kerti hulladék megsemmisítése céljából. S ha már megteszik, a hajtatóházak borítására, talaj- takarásra, vagy egyéb célokra használt fóliát, az üres műtrágyás zsákokat, tasakokat és műanyag flakonokat ne dobják a tűzbe. Több vállalat kezdeményezése nyomán már nálunk is kezdetét vette a használt fólia felvásárlása és újrafeldolgozása, s nemsokára talán a műanyag dobozok, flakonok, tejfölöspoharak stb. felvásárlása-gyűjtése is megoldódik. Nem az átvevőtől kapott fillérekért, környezetünk, egészségünk védelme érdekében kellene minél nagyobb körben kihasználni ezt a lehetőséget, a tüzet gyújtó szomszédot is figyelmeztetve tettének káros következményeire. És bízva abban, hogy sikerrel járnak a világszerte folyó kutatások, s nemsokára talán nálunk is lesznek gyorsan lebomló, környezetbarát műanyagok. SARJAKKAL SZAPORÍTHATJUK Bizonyára sokan megcsodálták már az utóbbi időben nálunk is közkedveltté vált pálmaliliomok harang vagy csésze alakú, rendszerint csüngő, fehér virágait. A levélkorona közepéből előtörő nagy, végálló buga vagy fürt valóban pompás látványt nyújt. Egykor rostnövénynek nemesitették, de aztán kiderült, hogy a gazdaságosabban termeszthető, több rostot adó növényekkel nem veheti fel a versenyt feltételeink között. Mutatós virágzatának köszönheti hogy végül is sokak kedvelt dísznövényévé vált. Örökzöld, törzses vagy törzs nélküli, fásodó, terjedő tövű növény. Évről évre szebb, több virágot hoz, üde foltot varázsolva nyáron a kiskertbe, a házikert pihenörészébe. Jól kiegészíti a sziklakerteket, eltakarja a csupasz válaszfalakat, kiemeli a lépcsöfeljárót stb. Virágaiban augusztusban és szeptemberben gyönyörködhetünk. Aki igazán szépen virágzó töveket akar, ne telepítsen sűrűn. Egyébként is úgy mutat igazán szépen, ha más egynyári és évelő virágok között, esetleg vörös levelű cserjék mellett kap helyet. Szubtrópusi jellegű növény, tehát lehetőleg meleg, napsütötte, de széltől védett helyet keressünk számára. Talaja ne legyen tápanyagokban túl gazdag. Kedveli a rendszeres öntözést. Például a Yucca recurvifolia és a Y. aloifolia a ház napsütötte fala mellé telepítve, a csatornából kifolyó esővíz vonalában fejlődik a legszebben. Virágai nálunk meddők, ezért csakis sarjakkal szaporítható. A melegebb körzetekben októberig telepíthető, a kései ültetés helyett inkább a biztonságosabb tavaszi telepítést válasszuk. Átmeneti vagy állandó jelleggel nagyobb edényben az erkélyen, lebetonozott udvarrészen is nevelhetjük. (Záhradkáí) 1990. IX. 7.
