Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-07 / 36. szám
r * f r * ► Tudjátok-e, ki volt Eötvös József? író (A karthauzi, A falu jegyzője, Magyarország 1514-ben stb.), politikus (A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra), 1848-ban az első felelős független magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, publicista (Szalay Lászlóval adja ki a Budapesti Szemlét) s nem utolsósorban filozófus (Gondolatok). Néhány hónapos minisztersége alatt kidolgozta az elemi oktatásról szóló törvényjavaslatot. 1848. július 24-én nyújtotta be a képviselőháznak, amely 181 szavazattal 86 ellenében elvetette. Az egyház a javaslat ellen volt, ugyanis Eötvös olyan osztályokat kívánt nyitni, amelyekben együtt tanultak volna különböző vallásfelekezetekhez tartozó gyerekek. 1848 őszén az események Eötvös számára áttekinthetetlenné váltak (Jelacic bevonul Fiumébe - ma Rijeka majd átlépi a Drávát, a pesti tömeg megöli Lamberget stb.). Münchenbe emigrált. Csak 1850- ben tért haza. Egyetlen, aki az 1848-as kormányból tagja lett a kiegyezés (1867) után. az Andrássy-kormánynak. Kidolgozta a népoktatási törvényt, és - 20 év után- 1868. június 23-án ismét a képviselőház elé terjesztette. A javaslatot elfogadták. A törvényjavaslat kimondta a 6-12 éves gyerekek kötelező iskolába járatását. Kiadta tanügyi lapját, a Néptanítók Lapját, amely nemcsak magyarul, hanem a nemzetiségiek nyelvén- németül, szlovákul, románul, horvátul, szerbül, ruténul - is megjelent. A lap első számában írta: a népiskolában tulajdonképpen minden a taníEÖTVÖS JÓZSEF (Júlia Ferletáková reprodukciója) tótól függ, s az bizonyos, hogyha néptanítóink mindegyike annyit tenne, amennyit tehet, népoktatásunk rögtön a legnagyobb átalakuláson menne keresztül.“ K. T. A halaim Mindig halakat akartam, egyszer aztán meg is kaptam. Kaptam kilenc kicsi halat, nem is bámultam a falat. Mindig őket nézegettem, az egyiket megkedveltem. Még nevet is adtam neki; azóta úgy hívom, Breki. A többivel is törődtem, mindegyiket jól etettem. A többi is olyan pici, de a legszebb mégis Breki. Pollák Adrián, a dunaszerdahelyi Gorkij Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola hetedik osztályos tanulója Kannibálok Állok, állok s mit nem látok, rám támadnak kannibálok. Kezükben kés csillog, rám száz fog vicsorog. , Kis szigeten körülvesznek, engem onnan nem eresztnek. Fára mászni nem tudok, menekülni, hogy fogok? Sűrű dzsungel közepében, megbújok egy fa tövében. Kannibálok megtalálnak, körülvesznek, megszaglásznak. A vezérük kopasz ember, haja nincsen, foga fegyver. Tóth Katalin, a pozsonyi Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola negyedik osztályos tanulója Gondolkodom, tehát... PÁROK ODA IS, VISSZA IS Bizonyára találkoztatok már olyan szóval, amely visszafelé olvasva is értelmes. Ilyen például a találat vagy a kerek szó is, amely balról jobbra és jobbról balra olvasva is ugyanazt jelenti. Vannak azonban olyan szavak, amelyek visszafelé olvasva teljesen más értelmet adnak. Például: köt-tök, mese-esem. Rejtvényünkben az ilyen szavakat mondatban rejtjük el. Keresd meg ezeket a szavakat! 1. Szépen nő ez az inda, de bőven kell adni vizet a gyökérnek. 2 Amíg a régész a hegyekben telel, semmi újabb lelet nem kerül elő. 3. Arra van kelet, de fordulj vissza, mert az eladó telek csak ellenkező irányból közelíthető meg. 4 Ákos soká várat magára, lehet, hogy meg se jön. 5. Ne végy karba túl sokat, a fontos az, hogy legyen az öszvéreknek elég abrak. 6 Még csak az kéne, hogy az embert késsel lessék. 7. Nem messze van Arad, ott bőven kapható dara. 8. Két hete van távol, mert keresi a lovát. 9. Komor környék ez, csak romok maradtak a pusztulás után. 10. Az alap szilárd, a ház is áll, csak a tetőre kell még pala. (pajtás) NAGYON EGYSZERŰ A FELADAT. PÁROSÍTSD ÖSSZE AZ ÁBRÁN LÁTHATÓ RAJZOKAT! EGYEDEM-BEGYEDEM Hogy is volt valaha, gyermekkoromban? Akkor, több mint félszáz éve - még-nagyon szűkös volt az élet. Játék, szórakozás? Bizony másképpen játszottunk, szórakoztunk, mint a mai gyerekek. Játékainkat fából, rongyból, papírból fabrikáltuk, legtöbbnyire rongylabdával gyakoroltuk a labdarúgást. Egy harisnyaszárba rongyot tömtünk, gömbölyűre formáltuk, összevarrtuk, s kész volt a labda. A kislányok is rongybabával, fabubával játszottak. Rádió, televízió? Hol volt még akkor! Rádiója, ha egykét embernek volt a faluban, az is amolyan kristálydetektoros. Cirkusz, bábszínház is ritkán vetődött el a falura. Mégis azt kell mondanom, sokkal többet játszottunk, mint a mai gyerekek. Játékainkat apáinktól, anyáinktól tanultuk, magunkénak éreztük, és meg is becsültük. Rengeteg mondókát, csúfolódó versikét, kiszámolót tudtunk. Például: Egy, kettő, három, négy, Kopasz Péter, hova mégy? Bécsbe, Budába, feneketlen Dunába. Ne, a marék gesztenye, vesd a Duna szélibe, vegyél rajta bundát, takard be Katicát! Ha bújócskáztunk, akkor így számoltuk ki a hunyót: Egyedem-begyedem, tenger tánc. Hajdú sógor, mit kívánsz? Nem kívánok egyebet, csak egy tarka tehenet. Ló, ló, nyomaté, bárán, bárán, bakaté, üsd ki hamar eztet ezt, ezt a legkisebbiket! íme egy másik kiszámoló: Egyedelem-begyedelem, szőlő, rigó kerekedem, tüccs ki, hajts ki, te menj innét aludni! Ha katicabogarat láttunk, vagy ha véletlenül a kezünkre szállt, máris fújtuk a nótát: ,,Haj, katica, katica, eriggy fel az égbe, mondjad az uradnak, adjon máiét, búzát, sok tejes pogácsát!" Ha gólyát láttunk a réten vagy a fészkén, jókedvűen kántáltuk az idevágó rigmust: Gólya bácsi, gólya, adj egy kanál kását, megadom az árát, síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Estelente, ha hazafelé hajtották a tehéncsordát, és megláttuk a komor bikát, azon nyomban fújtuk a mondókánkat: Bőm, bőm, bika, vaskarika, sót az anyjának, tejet a fiának. Furkós botot a hátára, nagy kést a nyakára. Ugye, ti már nem tudjátok ezeket a verseket? Pedig nagyon szó- rakoztatóak, érdekesek. Jó lenne, ha megkérdeznétek szüléiteket, vagy a nagyszülőket, emlékez- nek-e még a régi mondókákra. Ha nem felejtették még el, tanuljátok meg tőlük. Dénes György Dieffenbachia picta - buzogányvirág A kontyvirágfélék családjába tartozó dísznövény 25-30 faja Amerika trópusi öserdei- ben honos. Rendszerint vastagabb, nedvdús szárú növények, termetük fajok szerint az alacsony növésüektől egészen a több méter magasságig terjed. Leveleik nyelesek, többnyire nagyok, s általában elliptikusak. Rövid torzsavirágzatuk (Araceae) a zöld buroklevéllel együtt nem éppen mutatós. A kertészeti termesztésben főleg a Dieffenbachia picta fajt és ennek hibridjeit, változatait nevelik. A faj- vagy fajtaneveket a levél színezettsége, raj- zolatos, és pettyes díszessége határozza meg. A Dieffenbachia még télen is jól fejlődik; ha a szoba hőmérséklete egyenletes, 20 °C körüli. Nyáron is lakásban kell tartani. Ügyelni kell arra, hogy a tűző nap ne érje, mert árnyéknövény. Ha közvetlenül érik a napsugarak, a levél élénk zöld színe kifakul. Télen a hűvös vagy ingadozó hőmérsékletű szobában a növény megfázik, levelén barna foltok keletkeznek, senyvedni kezd, a nedvdús levélnyél és szár pedig elkocsányosodik. Néha megmenthető, ha idejében meleg helyre tesszük. Párás levegőt igénylő növény, igaz, hogy a szobában ilyesmit nem biztosíthatunk a számára, ennek ellenére mégis jól bírja a lakás életfeltételeit. Minden fejlődő új levél újabb, nagy felületű oároloatatást is ielent, aminek ellensúlyozására a legalsó levél sárgulni kezd, majd elpusztul, ha a növény gyökérzete nem képes már megfelelően ellátni vízzel a lombozatot. Ezért látunk gyakran^ lakásokban az 1 m-nél is magasabb törzs csúcsrészén csak néhány levelet. Ha a levelek aránylag kicsik, akkor tápanyaghiányra kell gondolnunk. Ajánlatos a növényt évről évre tavasszal átültetni friss, tápanyagdús földbe, öntözzük rendszeresen, hogy a talaja ne száradjon ki, mert ez is levél- sárgulást okoz. Jó, ha a leveleket időnként vízzel permetezzük, mert ezzel gyarapítjuk a növény vízfelvételét. (J. P.) Méry Gábor felvétele MEGFEJTÉS Az augusztus 24-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a süni nem éri el a cseresznyét; nap - 3, csillag - 4, hold - 1. Nyertesek: Tóth Veronika, Gömöralmágy: Krajcsi Vilmos, Érsekújvár; Vincze Károly, Pozsony; Tóth Anett, Ragyolc; Boráros Zoltán, Dunaszerdahely. I 18 1990. IX. 7. Szerkeszti: Tallósi Béla
