Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-07 / 36. szám

If AUTÓSOK L __A MO TOROSOK- ' Zsákomban a biztonságom A JAPÁNOK INTENZÍV LÉGZSÁKFEJLESZTÉSI TÖREKVÉSEINEK ELŐHÍRNÖKE A HONDA VEZETŐ OLDALI LÉGZSÁKJA, AMELY A KORMÁNYKERÉKBE VAN BEÉPÍTVE. RÉSZEI: 1 =ELEKTRONIKUS VEZÉRLŐEGYSÉG KÉTIRÁNYÚ GYOR- SULÁSÉRZÉKELÖKKEL; 2=OSSZEHAJTOGATOTT LÉGZSÁK; 3=A LÉGZSÁK FELFÚVÁSRA ALKALMATLAN ÜZEMÁLLAPOTÁNAK JELZŐLÁMPÁJA; 4=JOBB OLDALI ELSŐ GYORSULÁSÉRZÉKELÖK A légzsákok alkalmazásának gyakorlata az űrutazásokra való elő­készületek idején vetődött fel. Autós változatukat először éppen 30 éve, a clevelandi Eaton cég fejlesztette ki. Bár kötelező bevezetésüket már 72-ben elrendelték az USA-ban, egy szövetségi bíróság még abban az évben megsemmisítette a határoza­tot. Többéves törvényhozói és bíró­sági vita után ma sem kötelező az amerikai alkalmazásuk, jóllehet mind a Három Nagy gyártó kínálati listáján szerepelnek az air bag-ek. Európában a Daimler-Benz a lég­zsákfejlesztés éllovasa. Kísérletei közel két évtizedesek. S sorozatú csúcsmodelljein éppen tíz éve vá­lasztható opcionális tartozékként passzív Restraint System (RS), azaz passzív (utas)visszatartó rend­szer és két éve SRS (Suplemental RS, kiegészítő visszatartó rend­szer), amely az utas előtti műszer­falrészen kerül beépítésre. A különböző országokban vég­zett, passzív (a vezető közbeavatko­zása nélkül) utasvédelmi kísérletek­ből három fő következtetés vonható le. 1. A passzíy visszatartó rendsze­reknek nincs alternatívája, mert frontális ütközéskor, körülbelül 16... 20 km/h-nál nagyobb sebesség esetén a felsőtest tehetetlen előre­lendülése izomerővel már nem el­lensúlyozható. 2. A biztonsági öv 40... 50 km/h-s ütközésig kielégítő védelmet nyújt. 3. Ennél nagyobb sebességgel bekövetkező ütközé­sek sérüléseinek súlyossága csak biztonsági öv és légzsák együttes alkalmazásával csökkenthető. A légzsákok akkor nyújtanak megfelelő védelmet, ha a jármű üt­közését követően azelőtt felfúvód­nak, mielőtt tehetetlenül előrelendü- lö feje és (vagy felsőteste) a kor­mánykereket vagy a műszerfalat elérné. A kísérletek szerint ez azt jelenti, hogy a jól méretezett (lega­lább 50 literes gáztöltésű) légzsá­koknak 50 ms-nál előbb fel kell fú- vódnia a védelmet nyújtó légnyo­másra, majd onnét 180... 200 ms alatt annyira le kell ürülnie, hogy a vezető látómezeje ismét szabaddá váljon. A „leürítést“ a fej ütközési energiája hozza létre. Működésük ma már megbízható mikroelektronikai áramkörök, gyak­ran mikroprocesszorok vezérlése alatt áll. Azok a légzsákok igazán hatásosak, amelyek övfeszítős biz­tonsági övvel működnek együtt. Mindkét részrendszert gyorsulásér­zékelők hozzák működésbe, ame­lyekből többet is beépítenek a jármű orrába. Jelez a járműmozgás, de... A forgalom nagy kavargásában, a sűrű közlekedésben egyre több kényelmetlenséget okoznak azok az autósok, akik az irányjelzö haszná­lata nélkül cikáznak egyik sávból a másikba, vágnak át forgalomtól elzárt területeken, kanyarodnak, vagy másféle, de mindenképpen a mások számára váratlan mozgá­sokat, manővereket^ végeznek. Az jól ismert ugyan mindenki előtt, hogy az index jelzése csak a szándékot jelöli, s nem minden esetben ad pontos tájékoztatást az irányváltoz­tatás helyéről, módjáról és pillanatá­ról, mégis az irányjelzések egyre gyakrabban tapasztalható elhanya­golása egészében bizonytalanná te­szi közlekedésünket, s nemegyszer fölösleges leállásokat, elakadásokat okoz egész gépkocsisorokban. A környezetünkben tapasztalható járműmozgások figyelemmel kíséré­se természetesen feltétlenül fontos, hiszen végül is a közlekedési part­nereknek ehhez kell alkalmazkodni­uk, ám ez nem ment fel senkit sem a biztonság követelménye alól. Az irányváltoztatási szándékot időben, s megfelelő ideig jelezni kell! Nem­csak szabálytalan az indexhasználat következetes elmulasztása, hanem teljesen ésszerűtlen is. Senki sem bízhatja rá magát arra, hogy az oldalánál vagy mögötte, előtte köz­lekedők kitalálják, mi is következik majd. Ki-ki a saját bőrén érezhette nemegyszer, hogy milyen váratlan meglepetést idéz elő, ha csak egy jármúmozgáshoz kell alkalmazkod­ni, s annak a mozgásnak előzőleg semmiféle előjele nem volt. Igaz, nem lehet állítani, hogy mindebből túlságosan sok baleset következne be, mert általában sikerül úrrá lenni a meglepetésen, s elkerülni a na­gyobb bajt, de mint elterjedő vezeté­si gondatlanságra feltétlenül fel kell hívni erre a jelenségre az autósok figyelmét. MOTOR. Négyütemű, négyhengeres, soros, folyadékhűtéses benzinmotor. Osszlökettérfogat 1993 cm3. Legnagyobb teljesít­mény 147 kW (204 LE) 6000/min. legnagyobb forgatónyomaték 269_ Nm 4500/min. Felül fekvő dupla vezértengely (DOHC) ERŐÁTVITEL: Ötfokozatú, kézi kapcsolású váltómü. FELÉPÍTÉS: Középmotor, összkerékhajtás. ELSŐ FUTÓMŰ: független felfüggesztés, McPherson-rendszerú, csavarrugókkal és gáztöltésű lengéscsillapítókkal. HÁTSÓ FUTÓMŰ: független felfüggesztés, háromszög lengöka- rok, csavarrugók és gáztöltésű lengéscsillapítók. KORMÁNYMŰ: fogasléces. FÉKRENDSZER: hidraulikus, kétkörös, elöl 26 cm átmérőjű, belső szellőzésű tárcsafékek, hátul 27,3 cm átmérőjű tárcsafé­kek, 4 csatornás, ATE típusú, blokkolásgátló berendezéssel. KEREKEK: 6 Jx15 könnyűfém keréktárcsák, Goodyear Eagles abroncsok (elöl: 196/50 VR 15, hátul: 20 5/50 VR 15) MÉRETEK: Teljes hosszúság 4334 mm, szélesség 1790 mm, magasság 1182 mm, tömeg 1235 kg. MENETTELJESÍTMÉNYEK: Legnagyobb sebesség 240 km/h, felgyorsulási idő 60-100 km/h 6 sec. A SOLO SPORTAUTÓ A VILÁG LEGSZIGORÚBB MŰSZAKI ELŐÍRÁSAINAK MINDENBEN MEGFELEL Ki a dinamikus autós? Jól ismert kép az utakról: kialakul egy sajátos forgalmi helyzet, s egy pillanatra megakad minden mozgás. Aztán egyszerre felocsúdik valamelyik járművezető, megindul, s immár pillanatok alatt rendeződik az utca­kép, ismét zavartalan a közlekedés. Máskor láthatóan egyre bonyolultabbá váló szituáció tisztázódik anélkül, hogy a forgalomban bármiféle fennakadás keletkezett volna. A főszereplő ebben és abban a helyzetben - s másokban is - a „dinamikus“ autós, aki képes gyorsan dönteni. Tehát nem a törtető, a másokat kihasználó vezető a dinamikus, hanem aki az objektív helyzetet ismeri fel gyorsan, s aszerint cselekszik. A kutatók vizsgálataik során arra a következtetésre jutottak, hogy elsősorban a gondolkodás gyorsasága határozza meg az igazán biztonságos autóvezetést. Összegző, szintetizáló jellegű ez a fajta gondolkodás­mód, s kétségtelenül együtt fejlődik a gyakorlottsággal. Bizonyos mértékű rutin feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a vezető - bonyolult vagy veszélyes helyzetben- gyorsan megtalálja a helyes megoldást. Mindennapi cselekvéseink döntő többségét ún. cse­lekvési minták irányítják. Ezeknek nagy része a tanulás, a gyakorlás útján alakul ki. Az autós megtanulja például, hogy a piros lámpánál meg kell állnia. Kialakul a cselek­vési minta, ami - valahányszor piros lámpához ér- működésbe lép. Már nem kell „végiggondolnia" a helyzetet, adott séma szerint cselekszik. Persze a do­log nem ilyen egyszerű: a sémák kombinálódnak és sajátos, új egységet alkotnak. Például: az összeütközés lehetősége, a padkára való lefutás elkerülése, a szem­bejövő forgalom megítélése - s mindezek után az elkormányzás, ugyanígy egyetlen sémává válik. S így jöhet létre a másodpercek tört része alatt a helyes döntés. A dinamikus vezetőnek tehát sok ilyen kombinált sémája van, s képes ezeket igen gyorsan mozgósítani. VASÁRNAPI KRIMI Hans W. Springer Rablótámadás az ékszerboltban Samuel Bronstein kis ékszerboltja egy mellékutcában húzó­dott meg szerényen, távol a városközpont hivalkodva villogó fényreklámjaitól, nyüzsgő forgalmától. Egy októberi estén Bronstein ékszerész már egyáltalán nem számított vevőre. Későre járt és ömlött az eső. Robert Wilde, Bronstein egyetlen alkalmazottja kinézett az őszi este barátság­talan félhomályába. Amint rágondolt, hogy ebben a pocsék időben,, jókora utat kell megtennie gyalog, elöntötte a düh. Bronsteinnek volt autója és mindene, ö meg jóformán nincstelen. Csak egy kis szobája volt a külvárosban, meg egy pisztolya, amelyet mostanában mindig magával hordott. Ez a pisztoly elviselhetőbbé tette az életét. Amikor gondosan beolajozott csövét és tompa fényű tokját nézegette, álomvilágban érezte magát. Egy pisztollyal, ha rendesen használják, sok mindent meg lehet szerezni: gazdagságot és tekintélyt, egyszó­val mindent, amije az öreg, mogorva és fösvény Bronsteinnek megvolt. Már nemegyszer gondolt rá, hogy egyszerűen lelövi Bronsteint és a körös-körül csillogó-villogó, vagyont érő éksze- ' rekkel meglép. Csakhogy rögtön ót gyanúsítanák, s egykettőre biztosan el is kapnák. Robert Wilde meg volt róla győződve, hogy több fizetést érdemelne, hisz az üzletben mindent ó csinált. Bronstein egész nap csak téblábolt a boltban, itt-ott alkudozott a vevőkkel és a bankókat szépen becsukta a fiókba. Wilde megállás nélkül dolgozott. Sepert, takarított, árut pakolt, azaz mindent elvégzett, amire a boltban szükség volt. S ha egy kis pihenőt tartott, Bronstein azonnal ráförmedt. Most is, éppen csak kortyolt a kávéjából, már kiabált:- Wilde, mikor seper már fel végre?! - rikácsolta, felrázva Wildet töprengéséből. - Nem azért fizetem, hogy állandóan kávézzon és kibámuljon az ablakon. Világos? Wilde összeszorította a fogát és felmordult:- Igenis, uram, máris megyek. Az iroda az üzlet hátsó részében volt. Wilde megkerülte a kirakatot és belökte a boltot az irodával összekötő ajtót. Az ajtó résnyire nyitva maradt mögötte. Seperni kezdett. Dolgozott, mint egy robot. Egyszer csak hangokat hallott az üzletből. Vevő? Ilyen későn, ebben az időben? Nem, nem vevő volt, hanem... Óvatosan, zaj nélkül az ajtóhoz lopódzott. Feszülten figyelt.-Ajánlom, legyen okos. Az első gyanús mozdulatra lövök! - hallotta. Wilde lélegzetvisszafojtva igyekezett kikémlelni, mi történik odabent. Úgy kétméternyire, az ajtónak háttal állt Bronstein. A kirakatnál, a bejárat közelében pedig egy férfi. Kalapja mélyen a szemébe húzva, pisztolyát az ékszerészre szegezve. Az irodába vezető ajtóra ügyet sem vetett, így nem vette észre Wildet.- Gyorsabban, mindent rakjon a bőröndbe! Mozgás! - lépett közelebb a pulthoz, s rádobott egy fekete bőröndöt! Bronstein tétovázott. Valószínűleg arra várt, hogy a hátsó helyiségben levő alkalmazottja közbelép. Wildenak azonban esze ágában sem volt. Rögtön felmérte az elszalaszthatatlan lehetőséget, s tudta, mit fog tenni. Bronstein végre megmozdult, s látva, hogy nem tehet mást, a bőröndbe dobálta a kiállított ékszereket. Amikor a rabló a rémülten reszkető ékszerész kezéből kitépte a bőröndöt, Wilde tudta, eljött az ó pillanata. Kibiztosította a pisztolyát és biztos kézzel célzott. A betörő felhördült, össze- csuklott és mozdulatlanul elterült. Bronstein, aki már egyáltalán nem remélte, hogy megmentheti kincseit, tárt karokkal fordult Wilde felé.- Remekül csinálta, kedves Wilde úr! Valóban remeküll Wilde csak mosolygott. Zsebébe süllyesztette a pisztolyát és a földön fekvő rablóhoz lépett. Hátrapillantva észrevette, hogy Bronstein a telefonhoz indul, hogy értesítse a rendőrséget. Meg kellett akadályoznia. Villámgyorsan kirántotta a férfi megmereve­dett ujjai közül a pisztolyt.-El a telefontól, Bronstein! - sziszegte. Bronstein elengedte a kagylót.- Mi történt, Wilde úr? Nem érzi jól magát?- Rég voltam ilyen jól, mint most - vigyorgott Wilde. Érezte, hogy merevedik meg a főnöke a rászegezett pisztoly láttán.- Mit akar csinálni?-dadogta Bronstein. Majd az ismert kioktató hangon hozzátette: - Megbolondult? Gondolkozzék! Wilde felnevetett:- Megmondom, te vén patkány, hogy mit akarok tenni. Lelőlek, mint ezt a gengsztert. Aztán visszateszem a kezébe a fegyvert és hívom a rendőrséget. Világos lesz, hogy ö lőtte le, mielőtt én közbeléphettem volna. De előbb még elrejtem az ékszereket. S tudod hova? A te autódba, amellyel ma, ebben a ronda időben sem vittél volna haza, te fösvény patkány! Van hozzá kulcsom...- S hogy magyarázza meg a rendőröknek, hol vannak az ékszerek, ha a támadó itt fekszik holtan? - kérdezte Bronstein.- Bronstein, egy kis fantáziája sincs. Még soha nem hallott arról, hogy rablótámadást általában nem egyedül követnek el? A rendőröknek azt mondom, hogy a gengszter társa elmenekült a zsákmánnyal. Most pedig elég a magyarázkodásból, Bronstein úr! Felemelte a pisztolyt és célzott. Az ékszerész szeme furcsán felcsillant.- Forduljon meg, Wilde - mondta halkan, - meglepetésem kan a maga számára.- Bronstein, csak nem gondolod, hogy bedőlök ennek az ócska trükknek... Csak amikor meghallotta, hogy a bolt ajtaját felrántották, I s megérezte a hűvös, őszi levegőt, akkor hitte el, hogy Bronstein igazat mond. A golyó a lapockája alatt érte. Annyi ideje még volt, hogy tudatosítsa, a betörők valóban ritkán járnak egyedül... Fordította: -f.m.m.­16 1990. IX. 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents