Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-24 / 34. szám
i/asárnap 21 99 0. Vili. 24. kérdezett-válaszolunk ^ Csodatevo-e az erdei deréce? A népgyógyászatban mindig voltak „felkapott' növények. Az utóbbi időben az erdei derécéről (vrbovka úzkolistá - Epilobium an- gustifolium) keringenek legendák a lakosság körében. Nálunk a gyógyszertárban is sokan keresik, de mivel nem szerepel a gyógynövények hivatalos jegyzékében, a gyógyszertárakban nem árusítják. Sajnos, az ismert gyógynövénykönyvek sem említik, pedig a népgyógyászat általában nem alaptalanul emlegeti és használja az orvostudomány által mellőzött növényeket. Ez a mellékelt ábrán bemutatott növényre is érvényes. Konkrétan az erdei derécét a népgyógyászat a düllmirigy - (prosztata) megnagyobbodás hatásos gyógynövényeként tartja számon. Mivel a szakirodalom nem foglalkozik vele, és nálunk, a síkságokon nem is honos, talán érdemes közelebbről megismerkedni vele. Az onagráék családjába tartozó, 1-2 méter magasra növő, évelő növény. A száron váltott állásban elhelyezkedő, lán- dzsás levelei a fűzfa leveléhez hasonlítanak, ezért népiesen nemcsak csőviricsnek, de füzikének is nevezik. A szár csúcsán és a hónaljból előtörő hajtásokon rózsaszínű virágokat találunk. A hegyi és havasi erdőben, különösen az irtásokon gyakran úgy elszaporodik, hogy elnyomja a természetes magszóródás útján megtelepült vagy mesterségesen telepített facsemetéket. A legkellemetlenebb erdei gyomok egyike, pelyhes magvát a szél kilométerekre elhordja. Persze nem csupán magvetéssel, de vegetatív úton is terjed, gyökérsarjakkal. Ahol megtelepszik, a táj messziről pirosít az erdei derécétől. A Tátrát és Fátrát megjárt kirándulók bizonyára felfigyeltek erre a növényre. A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy az erdei derécén kívül más derécefajokat is ismerünk. Például a hegyi derécének (E. montanum) tojásdad vagy hosszúkás tojásdad alakú, a háromélű derécének (E. trigonum) pedig szőrös levelei vannak, s a szár alján hármasával-négyesével gyűrűszerűén helyezkednek el, a száron pedig 2-4 vörös vonal található. Vizparton, nedves környezetben él a dodonai deréce, mocsárlakó a borzas deréce (E. hirsutum). stb. Júniustól szeptember végéig gyűjthető a bennünket érdeklő erdei deréce. Ekkor virágzik, s virágos hajtásainak legfeljebb 40 ernes csúcsi részét szedjük. Jól szellőző, meleg helyiségben, vékony rétegben elterítve kell szárítani. Az aprított drogból forrázással készüljön a tea. A kimért 2 dl vízbe evőkanálnyi drogot tegyünk és 5 percig áztassuk. Naponta két- szer-háromszor fogyaszthatjuk ezt a mennyiséget, mindig étkezés után. Mint említettem, vidékünkön ezt a növényt hiába keresnénk, ezért szeretném az érdeklődőknek, mindenekelőtt Újházi Magdolna nagysallói levélírónknak a figyelmébe ajánlani, hogy más, nálunk honos gyógynövények is jó eredménnyel használhatók a düllmirigy gyógyítására. Ilyen például a gyógyszertárakban is beszerezhető cickafark és a nagy csalán, továbbá a mindenütt gyűjthető árvacsalán valamint a virágpor. A cickafark virágos szárrészét júniustól szeptemberig, a nagy csalánt és az árvacsalánt májustól szeptemberig gyűjthetjük (levél, zsenge hajtások). E három növényt legjobb 1:1:1 arányban ösz- szekeverve felhasználni. Teájuk forrázással készüljön: 1 evőkanálnyi aprított drogot 15 percig célszerű áztatni 2 dl forró vízben. Ez az adag naponta három alkalommal fogyasztható. S végezetül még annyit: mielőtt bárki házi gyógymódszerek alkalmazásába fogna, vizsgáltassa ki magát a kezelőorvosával. Már csak azért is, mert jó és rosszindulatú prosztata megnagyobbodásról egyaránt szó lehet. A rosszindulatú folyamatok megelőzésére célszerű volna Béres-cseppeket is fogyasztani, de ehhez az életvitelen is változtatni kell (leszokni a füstölt húsról, sörről, egyéb szeszes italokról, dohányzásról, kerülni a megfázást stb.). (A prosztata megnagyobbodásának gyógyítására alkalmas növényekről és az ajánlott virágporról még szó lesz a rovatban. - a szerk. megjegyzése.) Dr. Nagy Géza Neveljünk spárgapalántát Az elnyílottt csuporkától (gloxinia) fokozatosan vonjuk meg a vizet mindaddig, amíg a levelei ösz- szezsugorodva el nem száradnak. Ezt követően a gumóját szárazon hagyva, december végéig cserepestül 12-16 fokos helyiségben pihentetjük. Majd karácsony táján a gumóit kiszedjük a cserépből, megtisztítjuk és friss, lehetőség szerint savanyú kémhatású földbe ültetjük (földjét harmadrésznyi tőzeggel és kevés folyami homokkal lazíthatjuk). A gumók felső harmada ne kerüljön a földbe. Vigyázat, a túlöntözésre és a kiszáradásra a csuporka egyaránt érzékeny. Mivel szereti a párás környezetet, de a permetezést ugyanúgy nem tűri, mint a tűző napot, legjobb a cserepet apró kaviccsal vagy koksszal bélelt tálba helyezni, és a tálban rendszeresen pótolni az elpárolgó vizet, hogy így teremtsünk számára páradús környezetet. Ha a gumóból több hajtás törne elő, csak a három legerősebbet célszerű meghagyni. Értékes, az egész világon ismert, nálunk mégis jobbára csak díszítő- értéke miatt megtűrt zöldségféle a spárga. Ha tudunk magot szerezni, palántaneveléssel könnyen elszaporíthatjuk, meghonosíthatjuk kertjeinkben. Érett piros bogyóiból mossuk ki a magvakat, s mélyen fellazított talajba vessünk. A szakirodalom által javasolt 10 helyett 25-30 cm sortávolságot válasszunk, mert lassan csírázik és a kelés serkentése, a gyorsabban előtörő gyomok irtása többszöri kapálást igényel. Sőt, sor- jelző növényekkel együtt célszerű vetni, ami szintén a talajmunkát könnyíti. A mag legalább 5 cm tötávolságra és ugyanilyen mélyre kerüljön a talajba (kiszáradás). Az első növénykék 5-6 hét elmúltával jelennek meg. Fejlődésüket öntözéssel, gyomlálással és fejtrágyázással segítsük. A palántákat (magoncok) október végén felszedjük, az erősebb, életképesebb egye- deket a tavaszi telepítésig hűvös pincében, esetleg árokban elvermelve a szabadban tárolhatjuk. A melegebb körzetekben kísérletet tehetünk az őszi telepítéssel, de a tökéletes takarás ellenére sem remélhetünk tőle teljes sikert. Palántanevelésnél sorjelzö növényként legjobb hónapos retket vetni, így kétszeres haszonnal művelhetjük a területet. (Kk) A háziasszonyok sokat bosszankodnak, hogy a víz forralásához használt edények falán idővel vastag vízkóréteg rakodik le. Ezt a lerakódást J. Bfízová szerint (1000 rád pre domácnost', 1985, Priroda, Bratislava) úgy lehet fellazítani és eltávolítani, hogy az edényben azonos mennyiségű étkezési ecet hozzáadásával vizet forralunk, majd az ecetes vizet az edényben hagyjuk kihűlni. Hamu - tápanyagpótlásra és növényvédelemre Valaha a hamut e'terjedten használták trágyázásra. Érthető, hisz a hamu, különösen a lágyszárú növények hamuja sok káliumot tartalmaz, s még 1-12 százalék foszfor is akad benne. Szovjet kutatók szerint a hamuban nincs klór, tehát gyakorlatilag valamennyi növény trágyázására alkalmas. A kísérleti eredmények szerint, elsősorban a burgonya, spárgatök, uborka, cékla és sárgarépa tápanyagpótlására alkalmas. Vetés-ültetés előtt kell - alapos beöntözést követően - úgy bedolgozni a talajba, hogy az elvetett mag ne érintkezhessen közvetlenül a hamuval. A valós káliumtartalomtól függően, négyzetméterenként 20-200 gramm hamu kijuttatását javasolják. Jó eredményt ad a ribiszke hamuval történő trágyázása, főleg akkor, ha virágzástól bogyófejlödés kezdetéig juttatják ki, bokronkénti átlagos 200-300 gramm mennyiségben. A biológiai módszerek iránt érdeklődök már bizonyára hallottak arról, hogy a hamu a kártevők és kórokozók elleni harcban is felhasználható. Például a burgonyát virágzás előtt ajánlják hamuval meghinteni Itt a burgonyabogarakat, a szamócásban a hangyákat riasztják vele, de a meztelen csigák távoltartására (pusztítására) is bevált. Permetezéshez kivonatot (hamuié) készítenek: egy edényt háromnegyed részig megtöltenek hamuval, forró vizet öntenek rá, majd két nap múlva átszűrik és a kivonattal megpermetezik a bogyósokat, valamint a zöldségféléket. A szívó és rágó kártevők, tavasszal az egres és a ribiszke lisztharmata elleni védekezést segítheti. A kezelést 8-10 napos időközökben 2-3 alkalommal célszerű megismételni. (DobroJutro) Óvatosan a spenóttal! Gyanítom, sokan úgy tudják, a spenótban sok a vas, ezért fogyasztása rendkívül előnyös. Valóban, sokáig a könyvek is ezt állították, merthogy valamikor a múlt században egy sajnálatos nyomdahiba folytán így került be a szakirodalomba, s azóta nem akadt, aki ellenöriz- ze-cáfolja ezt az állítást. Merthogy a spenót valójában csupán egytize- dét tartalmazza az irodalom által említett vasmennyiségnek. A spenóttal kapcsolatban sajnos nem ez az egyetlen tévhit. Zavart kelt, hogy e zöldségféle jó és rossz hatásairól megoszlanak a vélemények. Többen ma is határozottan állítják, hogy fogyasztása nagyon egészséges, mások azt hirdetik, számos olyan anyagot tartalmaz, amelyek károsak egészségünkre, sőt valószínűleg rákkeltő hatásúak. A Zimonyi Mezőgazdasági Főiskolán nemrég tüzetes vizsgálatnak vetették alá a spenótot. Megállapították, a sárgarépához, kelkáposztához és retekhez hasonlóan, ebben a zöldségfélében is képesek az emberi egészségre káros mértékig felhalmozódni a nitritek és nitrátok. Dr. Milica Gugusevic-Dakovic profesz- szor hangsúlyozta, ezek a káros anyagok főleg a gyerekek, de a felnőttek szervezetében is súlyos zavarokat okozhatnak. Talán nem titok már, hogy a tudósok bebizonyították, a nitritek és nitrátok szervezetünkben rákkeltő anyaggá alakulhatnak át. A biológiai módszerrel termesztett spenót nem veszélyes, csupán a bőségesen mútrágyázott területről származó. Mivel a fogyasztók többsége a piacon vásárolja ezt a zöldségfélét, talán nem árt figyelmeztetni arra, hogy a laboratóriumi elemzések tapasztalatai szerint a nagylevelú, haragoszöld spenótban található a legtöbb nitrát és nitrit. Erre vásárláskor fokozottan ügyelni kell. Más lapra tartozik, hogy a káros anyagok felhalmozódására a tárolás és elkészítés módja is hatással van. Szakvélemények szerint legjobb a spenótot azonnal felhasználni, mert tárolás közben - főleg, ha műanyag tasakban tartjuk - a sárguló, esetleg szennyezett levelek felületén káros vegyületek keletkezhetnek. Jó tudni, hogy a levélnyélben lényegesen több nitrát található, mint magában a levélben. Ezért fel- használás előtt a levélnyelet ajánlatos eltávolítani. Sokan állítják, hogy a spenótot párolni kell, így őrzi meg a legtöbb hasznos anyagot. A zimonyi szakember ezzel szemben a rövid ideig tartó főzést ajánlja, hozzátéve, hogy a főtt spenótot nem szabad szobahőmérsékleten tárolni. Legjobb fogyasztásig a hűtőben tartani vagy mélyhűtve tárolni. Viszont a mélyhűtött spenótot - akár házilag, akár üzemileg tartósították - nem szabad fokozatosan kiolvasztani, hanem azonnal forró zsírba vagy vízbe kell tenni. (ká) Petrezselyemzöld jégkockákban Ételeink ízesítéséhez télen is szükség van fűszernövényekre. Tartósításuk szárítással, sózással, illetve fagyasztással oldható meg. Legelterjedtebb módszer a szárítás, csakhogy például a petrezselyem zöldjét nem célszerű szárítani, mert sok értékes anyagot veszítünk. Az üvegpoharakban só közé rétegezett fűszerek jobban megőrzik tápanyagaikat, mégsem szeretik a gazdasszonyok ezt a tartósítási formát, mert adagolásukkal rendszerint elsózzák az ételt. Okulva a tapasztalatokból, érdemes kísérletet tenni a fagyasztással történő tartósítással. Legjobb, ha a kedvelt fűszereket (pl. petrezselyemzöld, kapor, zellerlevél) dohányszerűen felaprítjuk és a jégkockakészítö tálkában, víz hozzáadásával lefagyasztjuk. A kész jégkockákat műanyag tasakba, vagy például a bogyósok fogyasztásához kapható műanyag poharakba téve a fagyasztóládában vagy a hűtő mélyhűtő részében tárolhatjuk. Felhasználáskor nem kell kiolvasztani, csak beletenni a készülő ételbe. (dek) Kerti tűzhely betongyűrűkből Újabban sokan készítenek a kertben, főleg a kerttelepi kiskert pihenőrészében tűzhelyet Nem csoda, hisz a nyárson vagy roston sült ételek - utánozhatatlan ízükből adódóan - igencsak kedveltek, és a tűzhely mellett eltöltött órák hangulata, emléke is meglehetősen vonzó. Mellékelt ábránkon egy egyszerű és mégis mutatós kerti tűzhelyet ajánlunk a kertbarátok figyelmébe Elkészítéséhez elsősorban két nagyméretű betongyűrű-darabra van szükség. Ezeket úgy helyezzük egymásra, illetve egymásba, hogy közöttük kellő rés maradjon az átáramló levegő számára. A hőt szolgáltató, izzó faszenet egy lyuggatott acéllemez korongra rakjuk. Ez a korong a felső betongyűrű körbefutó vályújába illeszkedik. A gyűrű tetejére tegyünk 6 mm átmérőjű acélhuzalból készült rácsot. Erre tehetjük később a sütésre szánt húst, pirítani óhajtott kenyeret stb. Célszerű a kerti tűzhely (betongyűrű) oldalára kis rakodóasztalkát szerkeszteni. Ez 20 mm vastag pozdorjából, tartóbilincsei pedig 25x3 mm-es laposacélból készülhetnek. (Ezermester)
