Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-17 / 33. szám
AM AGYA" p,rm|gn7A <i7ftZADAI A férfi kilépett az Arno-parti szálloda kapuján, és a Ponte Vecchio felé indult. Firenzében vannak nyári délutánok, amikor úgy tűz a nap, hogy ezt a kétperces utat is futva kell megtenni az árnyékot adó hídfőig. Mindenütt forró kövek és sustorogva lobogó napfény, a kis régiség-kereskedések küszöbig rántják függönyeiket, lélek nem mutatkozik a részegen ingó kőparton. Néha azonban olyan sűrűn és édesen csurog a nap, mint a méz. Ezek a szelídebb délutánok: ilyenkor nem lehet futni, minden lassúdik, a lélegzet is álmosodik. A férfi azonnal érezte ezt a lassúbb, kedvére való időt: itt kell maradni a hídon, nem szabad továbbmenni. Aki dologtalanul járkál a városban, és nem siet sehová, most kedvére ácsoroghat az ezüstárusok kirakatai előtt. Még egy tanács: maradjunk a jobb oldali járdán. Itt csak ezüstösök vannak; a túloldalon már arany és porcelán is belekeveredik a nemes alapszínbe. Az ezüst a legtisztább, legnemesebb fém. Mennyi kis bolt, menynyi kis harang, gyűrű, liliomos kiska- nál, melltű, zászlótartó-oroszlán. Mind-mind ezüst. Tompa, tartózkodó ragyogás, fátyolozott fény. A férfi átsétált az Amo túlsó partjára, egészen a Via dei Guicciardini sarokházáig; itt már olyan józan és kiábrándító az utca, mint egy zátony. Visszafordult, és amikor ismét a mozdulatlan Arnót érezte a járda alatt, az álom és szédület észrevétlenül jelentkezett. Megállt a híd közepén, a hármas bolthajtásban, innen láthatta a sötétzöld folyót és jobbra- balra az ezüstösök fecskefészkeit. Később sokáig álldogált egy keskeny kirakatüveg előtt, végre belépett a boltba. Sápadt, magas lány jött ki a folyóra néző belső szobából; látta, hogy idegennel áll szemben, franciául köszönt. Olyan sovány és finom volt a lány arca, mintha egy sienai festő húzta volna meg vonalait. A férfi előbb néhány gyűrűt nézett, majd szemet vetett egy kis harangra, végül karpereceket kért. Megállapodott egy széles ezüstláncnál. A széparcú lány elmagyarázta, hogy ez a koronás sárkány a karperecén Sienna egyik pajzsáról való a menyétet és az elefántot is onnan másolta az ezüstműves. Sorjában bemutatta a többi alakot is. A férfi hallgatta a lány hangját, majd megállapodtak az árban is. A lány hosszú dobozkát vett elő, vattával ágyazott, és éppen belefektette volna az ékszert, amikor a férfi visszakérte a karperecét.-Kicsi... - mondta. - Azt hiszem, kicsi. Egy női csuklóra gondolt, egy távoli csuklóra, s úgy érezte: a szép ezüstszalag nem éri körül azt a távoli ízületet.- Tessék, nézzen ide! - és köny- nyű, alig rebbenő mozdulattal saját csuklójára kattantotta az ékszert. A férfi elmerült arccal nézte. A karperec valóban könnyedén csúszott fel és le a franciául beszélő lány karján; bizonyosan ugyanilyen szépen átéri majd azt a másik csuklót is. „Santa Barberához hasonlít - nézett a férfi a lányra; Santa Barberához a sienai San Domenicóban.“ Fizetett. A lány átvette a pénzt, és éppen le akarta venni a karperecét, amikor a férfi mosolyogva, felszabadultan megállította.- Ne, hagyja... A lány arcába nézett.- Szépen illik a karjához. Hagyja csak rajta. És nehogy elrontsák a tréfáját, s még hosszú magyarázkodásra is kényszerüljön, köszönés nélkül, gyorsan kilépett a kis boltból. Amikor néhány hónap múlva idehaza elmondta kalandját, barátja így fogalmazta meg kritikáját:- Nyugodt lehetsz, még aznap vjsszatette a kirakatba. Te kifizetted, és ő másodszor is eladta. Csak semmi érzelgősség, öregem. Két év múlva ez a barátja fiatal feleségével végigment a Ponte Vech- chión. Ajándékokat vásároltak az otthoniaknak, éppen elutazóban voltak Firenzéből. Az egyik kirakat előtt eszkükbe jutott a régi történet - a sienai lány és a karperec.- Keressük meg! - mondta a férj. A harmadik boltban megtalálták a lányt. Csuklóján^ott volt a karperec.- Ez a karperec tetszik, itt a csuklóján, a magáé... - mondta hosszabb válogatás után a férj, és a lány karjára mutatott. - Megvenném.- Az enyém, nem eladó - felelte egyszerűen a lány. Most is franciául beszéltek. A férj ekkor szemtelen, sértő tekintettel belenézett a lány arcába.- Nem emlékszik? Én hagytam itt a karján. Most megvenném másodszor is. A feleségemnek. A sápadt lány előbb ránézett a férfira. Azután mélyen elpirult. De már nem habozott: lecsatolta csuklójáról a sárkányos, menyétes karperecét, szó nélkül átnyújtotta az asz- szonynak. Amikor ezt a remek tréfát a jó barát idehaza, társaságban elmondta, a férfi, aki két éve járt Firenzében, émelygést érzett.- Persze hogy a magáé - mondta később az asszonynak, a barátja feleségének. - Ügyesen szerezték meg, nagyon ügyesen. A magáé. Elfordult, továbbment. .Már szégyellte magát, hogy nem vágott rá az asszony kezére. s kívülem foszforeszkál a lét, zirmok susognak élvetegen, :ót álcázza őrületét, zellő incselkedve lebben. szól s utána mélyebb lesz a csönd, tudom, hol vagyok, Istenem, ja szívem e fölmagzó öröm, :mmel ajzott szerelem. fűszál különös, elvarázsolt, s árnyán nimfák leskelődnek, izeteim támadnak a világról, danán, midőn ünnep volt még az ünnep. Ravasz József miután a költő átlőtte a verset akárha meghalt volna a fecsegés a betűk prostituáltak és kívánják a költőt gyönyörérzet e maiság! az ember húsába rejtett félelem: áttetszóbb mezítelenség de te, a szemed mögötti biztonságérzetedben sem sejted gyilkosom címét... ás volt, hogy apja meg- itudattal lehorgasztotta te? Különben is nekem ki ellentmondást nem lismerte. milyen magabiztos ez lagában. A lelke mélyén it! Neki sose lett volna i felettesével, pedig de rte meg a sorsa. Életéit fel. gimnáziumban - csak - akkora lelkesedéssel, :i már átélte az elhallgat- igorúan vett tantervhez a tanárnak kötelessége csak a gyerekek fejében keletkezett zűrzavart akartam... /- Sikerült! Az esetről már fent is tudomást szereztek, és meg kell mondjam, az elvtársak között nemtetszést váltott ki. Hát persze, az a szerencsétlen fogalmazás. A kilencedikben helyettesített, s a tavaszról íratott fogalmazást a gyerekekkel. Mindenféléről írtak, de egyiküknek, a közepesnél gyengébb tanuló - szegénynek mikkel tömhették a fejét! - a tavaszról az jutott eszébe, hogy ébred a természet, rügyeznek a fák, nyílnak a virágok, csicseregnek a madarak, s mindezt Sztálin elvtársnak köszönhetjük. Persze hogy felolvasta - elrettentő példaként. S minek tagadná, egy-két megjegyzést elejtett arra vonatkozóan, kinek mit köszönhetünk.- Maga furcsa nézeteket vall, kedves kolléga, ezért ne is csodálkozzon, ha... RTÉNT SEMMI az igazgató - szikár, lellyel kínálta és cigaretík? - kérdezte, ágta: - Remekül, igazifjú barátom, tanintézetnek tűnő apróságok is érti-e mire célzok. nek nálunk nincs jövó- olléga, a kilencedikben ' Mondja meg nyíltan, z. elfelejtette? Az a fogal- sztály előtt felolvasott! I , maga. Az egész osz- tisztázni akartam, hogy Az igazgató elhallgatott. Az íróasztalához lépett, felvett egy leragasztott borítékot és átnyújtotta a fiatalembernek: - Olvassa! Rosszat sejtve tépte fel a borítékot. Gondolhatta\ volna... Néhány sor csupán. Felmondás.- Az igazgató elvtárs tudta? Feleslegesen kérdezte. Nyilvánvaló, hogy a tudtával és beleegyezésével történt.- De én szeretek tanítani, és a gyerekek is kedvelnek. Legalábbis úgy érzem... Az igazgató szánakozva nézett rá. Arca rezzenéstelen, nem árulja el, mit gondol. A fiatalember zsebre gyűrte a levelet, köszönés nélkül kifordult az ajtón. Egyenesen a járásra rohant, a tanfelügyelőhöz. A nagyfőnök kedvesen fogadta. Átfutotta a gyűrött levelet, tüzetesebb olvasásra nincs szükség - hiszen ott az aláírása. Zavartan köhécselt:- Engem is kész tények elé állítottak - mentegetőzött.- Segítsen rajtam! - könyörög apja egykori kollégájának.- Nézd, fiam, ez roppant kényes ügy. De te is hibás vagy. Mi a csodának kellett felolvasnod azt a dolgozatot? Miért nem tudtad tartani a szádat?! Meglett férfi vagy, nem forrófejű kamasz, tudhatod, hogy milyen kényesek az ilyesmire. Ne kívánd tőlem, hogy az én pozíciómban... jövőre nyugdíjba megyek... De adok egy tanácsot, menj el a titkárhoz. Hátha sikerül. A titkár elvtárs is kedvesen fogadta, mosolyogva végighallgatta panaszát, majd nyájasan, de mindvégig okítva, szívhez szólóan beszélt az ifjú nemzedék jövőjéért viselt felelősségről, hogy az ellenséges ideológia legparányibb szikráját tüzzel-vas- sal irtani kell - erre a képzavarra máig emlékszik s ha valaki éppen Sztálint gúnyolja, a lángészt, a népek atyját, akit alig egy hónapja vesztett el a világ dolgozó népe, nos, ez megbocsáthatatlan. A generalisszimus egymaga több, mint az apostolok tizenketten, mert azok több nyelven prédikáltak, de Sztálint, bár egy nyelven hirdeti az igazságot, mégis megértik, minden nép dolgozói minden nyelven...- Fellebbezni fogok.- Maga csak ne fellebbezen - váltott hűvösre a titkár. - Biztosan talál magának más munkát. Legyen esze! Nem akarjuk mi magát tönkretenni. De ha ugrál... Zúgó fejjel indult kifelé. Az ajtóból visszafordulva pillantása az együttérzően mosolygó titkárra tévedt. Feje fölött a bajuszos vezér önelégülten mosolygott: mi erősek vagyunk, legyözhetetlenek. öt év múlva levelet kapott: visszavárják az iskolába.- Apu, rosszul vagy? Bianka hangjára rezzent fel.- Nem, dehogy, csak egy kicsit elszorult a szívem ... Már el is múlt. - A lánya ott állt előtte, arcán nyoma sincs iménti haragjának, szemében aggodalom tükröződik.- Csak nem az izgatott fel, hogy összekaptam a dirivel? Hidd el, ez napirenden van. Ez a természetes.- Elmész ma este? Bianka az ablakhoz lép: - Még mindig zuhog. Semmi kedvem ilyen pocsék időben kimozdulni. Dobol az eső az üvegen. Egyre vidámabb melódiát perget. Ferenc György: HUSZITÁK
