Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-06 / 27. szám
i/asárnap £ Cs apadékból most kell a legtöbb Nem újkeletű megállapítás, hogy a zöldségfélék gyors és egészséges fejlődéséhez júliusban van szükség a legtöbb csapadékra. Ebből következik, hogy a kerti tennivalók nagyobb része az öntözéssel, illetve a talaj víz- gazdálkodását szabályozó munkákkal kapcsolatos. Ha pótolnunk kell a hiányzó természetes csapadékot, inkább ritkábban, de mindig bőséges adaggal öntözzünk, hogy kellőképpen átázzon a talaj. Két öntözés között iktassunk be egy sekély talajlazítást, ami vízgazdálkodást javító hatásánál fogva, felér egy kiadós esővel. A dinnyét ilyenkor már ne öntözzük, mert bár növeli a hozamot, késlelteti az érést. A megüresedett ágyásokba ültessünk káposztát, karalábét, karfiolt, póréhagymát, vessünk borsót, spenótot, csemegeuborkát, babot, karottát, petrezselymet és céklát. Az évelőket (torma, sóska, rebarbara, spárga) káliummal és foszforral fejtrágyázzuk. A dug- hagymát most, a télire szánt vörös- és fokhagymát szárdölés után tépjük fel. Néhány napig hagyjuk az ágyáson elterítve szikkadni, majd tisztogassuk meg és fonatokban vagy ritka szövésű zsákokban, felfüggesztve tároljuk. Az uborka többet terem, ha kétnaponként rendszeresen szedjük. A majoránnát első alkalommal 2 cm-es tarlóra vágjuk, a karós paradicsomról kötözéskor távolítsuk el a hónaljhajtásokat. Ha nem sűrítettük be túlságosan az ültetvényt, tövenként egy-két hónaljhajtást meghagyhatunk. A gyümölcsfákat és a szőlősorokat is ajánlatos legalább egyszer jól elárasztani. Az egyszer termő málna letermett vesszőt mielőbb vágjuk ki, s akárcsak az egres- és ribiszkeültetvényt, a málnást is fejtrágyázzuk (Cererit, szuperfoszfát, kénsavas káli). A hiányzó nyomelemeket a kártevők elleni permedébe kevert lombtrágyákkal pótolhatjuk, de a folyékony műtrágyák oldatával végzett beöntözés is hasonló eredményt nyújt. Ha nem készülünk telepítéshez, a szamócatövek ostorindáit tépjük le és az ültetvényt a többi bogyóshoz hasonlóan fejtrágyázzuk. A gyümölcsfák túlterhelt ágait támasz- szűk alá, a szigorúan alakított sövényfákon és a letermett, korai őszibaracknál kerítsünk sort a hajtásválogatásra. Ne feledjük, a szellös koronát kevésbé támadják a betegségek és kártevők, s ha mégis, jobb hatásfokkal használhatók a biológiai vagy vegyi per- metanyagok. Másodszor (támrendszeres), illetve harmadszor (karós művelés) kell kötözni a szólót. Ha június végén nem futotta az időnkből, most már feltétlenül fogjunk hozzá a csonkázáshoz. A hónaljhajtásokat ne törjük ki, csak csípjük vissza a harmadik levél fölött. A homoki szőlőkben már most gondoljunk a tőkehiányok pótlására, s hagyjunk megfelelő vesszőket a szomszédos tökén. Permetezéskor időnként lombtrágyát is adjunk az oldatba. Kertünk dísze a virágoskert, a pihenösarok. Mindkettő legyen rendezett, s benne a virágok üdék, egészségesek. Mindezt rendszeres locsolással, gyomirtással, talajlazítással, gyepápolással érhetjük el. No meg növényvédelemmel, hisz a betegségek és kártevők, sajnos, a dísznövényeket sem kímélik. Persze nem feltétlenül muszáj azonnal vegyszerekhez nyúlni, előbb próbáljuk ki a sokak által ajánlott növényi kivonatokat, melyeknek használatáról - főleg külföldi források alapján - rovatunk is igyekszik ismeretterjesztő anyagokat közölni. (dek) Meszet és magnéziumot az uborkának A már általunk is több ízben népszerűsített, támrendszeres múvelésmód meghonosítása olyan körzetekben is lehetővé teszi az elrakni való uborka termesztését, ahol a talajadottságok nem a legkedvezőbbek. Ugyanis néhol a talajok mészben nagyon szegények, így kémhatásuk az ideálisnál savasabb. Ilyen feltételek között az uborka a tenyészidő közepe táján megreked a fejlődésben, a levelei kanalasodnak, színük sötétté válik. A hiánybetegségben szenvedő tövek termőképessége hirtelen csökkenni kezd, a termés minősége pedig romlik. Általános tapasztalat, hogy a tenyészidőben adott mész a növényzet kondícióját számmottevő- en nem javítja ugyan, de legalább segít megtartani a csökkent termőképességet és minőséget. Az elmondottakból következik, hogy az uborka számára kiszemelt területet még vetés vagy ültetés előtt meszezni kell. Legjobb a dolomit mészkő, melyben több-kevesebb magnézium is található. Sokat segít, ha a savanyú talajokon ammóniumnitrát helyett mé- szammonsalétromot használunk alaptrágyaként. A magnéziumszükséglet a múlt héten bemutatott MgN-sol adagolásával is kielégíthető. Alaptrágyaként vetés vagy ültetés előtt 5 négyzet- méterre 40 ml MgN-sol és ugyancsak 40 ml DAM-390 folyékony műtrágyát kell kijuttatni 10 liter vízben, majd a tenyészidőben kétszer ajánlatos megpermetezni a növényzetet 20-20 ml MgN-sol és DAM-390 folyékony műtrágyát tartalmazó oldattal. Súlyosabb esetekben a permetlé töménysége 0,3 százalékra emelhető (30 ml műtrágya 10 liter vízhez). (ká) NYÁR AZ AKVARISZTIKÁBAN A halak elviselik a koplalást Furcsa, de nyáron valahogy mindig kevesebb szó esik az akvarisztikáról, pedig ez káros lehet a díszhalakra nézve. Tagadhatatlan, hogy a megszaporodott kerti tennivalók, a strandolási lehetőség és főleg a szabadságok időszaka elvonja a figyelmünket az akváriumtól. Kapkodva etetünk, mellőzve az egyébként elmaradhatatlan, csalogató kopogtatást az üvegedény falán, a rendszeres tisztogatást stb. Mivel nyáron erősebben tűz a nap, gyorsabban algá- sodik a víz. Ennek részben elejét vehetjük, ha az akváriumot több réteg újságpapírral árnyékoljuk, vagy a szobában teremtünk félárnyékot a rolók lehúzásával. A vízinövényeket is kordában kell tartani. Az indával szaporodókat visszacsípjük a többit ifjítjuk. Ha két-három napra magára hagyjuk az akváriumot, ugyanúgy etetünk, mint máskor. A jól berendezett, szakszerűen kezelt akváriumban a halak mindig találnak annyi táplálékot, hogy éhen ne pusztuljanak. Hasonló a helyzet, ha hosszabb időre, egy vagy két hétre elutazunk. Nem ajánlatos a szomszédnénire bízni az etetést, aki amúgy is „átnéz“ szellőztetni, megöntözni a virágokat. Úgysem tudná, mi a teendő, ha történetesen elromlik a levegőztető berendezés, vagy elpusztult halacska úszkál a víz tetején. Sőt, azt sem, hogy mikor és mennyi elesé- get szórjon a vízbe. Inkább tisztítsuk ki az akváriumot, és etessük meg rendesen a halakat, majd ellenőrizzük a levegőztető berendezés működését, aztán utazzunk el nyugodtan. Az így előkészített akváriumban egy ideig akad némi táplálék, azután meg akár kétheti koplalást is kibírnak a díszhalak. Ha visszatérünk a szabadságról, alaposan vegyük szemügyre az akváriumot. Az esetleg elpusztult halakat távolítsuk el a vízből, az akváriumot tisztítsuk ki, majd etessük meg. Ezúttal nem kell növelni az adagot, csupán annyi eleséget szórjunk a vízbe, minta előző nap is rendesen etettünk volna. Chvíla Ferenc Köszvényeseknek orvosság, fekélyeseknek méreg A hüvelyéért termesztett zöldbab táplálkozási érték tekintetében nem vetekedhet a borsóval, hisz vitamin- és fehérjetartalma egyaránt alacsony. Viszont figyelmet érdemlő az ásványianyag-tartalma. Például a zöldbabban található kálium kedvezően hat a vérkeringésre, a szívműködésre, és elősegíti a víz elvezetését a szervezetből. A babban előforduló glükokinin az inzulinhoz hasonló csökkenti a vér cukorszintjét. A hüvelyes bab fogyasztását elsősorban a köszvényeseknek. az A- és B-vitanimhiányban. vagy atonikus bélsárrekedésben szenvedőknek, továbbá a kövéreknek és az alultápláltaknak ajánlják. Ezzel szemben óvakodniuk kell a zöldbabtól azoknak, akik gyomorsav-túltengésben. szpasztikus bélsárrekedésben, valamilyen fekélyes betegségben szenvednek. Nem szabadna hüvelyes babot fogyasztani erjedési diszpepszió, a húgyutak gyulladása, továbbá bél-, vastagbél- és gyomorgyulladás esetén sem. (pec) A TELEPÍTÉS SIKERÉNEK EGYIK ALAPFELTÉTELE AZ ÜLTETÉSI MÉLYSÉG HELYES MEGVÁLASZTÁSA. A SEKÉLY ÜLTETÉS A TÓVEK KISZÁRADÁSÁHOZ VEZETHET, A TÚL MÉLYRE ÜLTETETT NÖVÉNYEKNÉL PEDIG A TALAJFELSZÍN ALÁ KERÜLNEK ÉS BEFÚLNAK, ROTHADNI KEZDENEK A SZÍVLEVELEK. A HELYES ÜLTETÉSI MÉLYSÉGET AZ ELSŐ RAJZ SZEMLÉLTETI. Mikor ültessük a szamócát? Ha azt akarjuk, hogy szépen virágozzon és bőven teremjen, a szamócást legkésőbb a harmadik évben szüret után fel kell számolni s helyette újat kell telepíteni. Ennek kapcsán gyakran felteszik a kérdést, mikor lehet, illetve mikor a legjobb szamócát ültetni? Éghajlati viszonyaink között tulajdonképpen az egész tenyész- idóben lehet ültetni, persze az eredmény nem mindig egyforma. A gyakoriatban a nyári és kora őszi telepítés terjedt el, de helyenként - jobbára végszükségletből - a tavaszi ültetés is megszokott. Legjobbnak a nyár végi vagy kora őszi telepítés tekinthető, mert a jól fejlett, gyökeres palánták gyorsan megerednek és szeptemberben kellő számú virágrügyet fejlesztenek a következő évi terméshez. Ez annyit jelent, hogy a legkésőbb augusztus végéig kiültetett szamócától már az első évben teljes termést remélhetnünk. Persze a siker megalapozásánál nem csupán a telepítés időpontja játszik szerepet, de az uralkodó időjárás is. Legjobb borongós időben, közvetlenül eső vagy öntözés után ültetni, hogy kisebb legyen a kiesés. Ha a kánikula miatt szeptember elejére vagy még későbbre marad az ültetés, egységesebb lesz a növényállomány, viszont az első évi terméshozam aligha haladja meg a tavaszi ültetésű sza- mócásét. A cserepes palántát legkésőbb október derekáig tanácsos kiültetni. A tavaszi telepítés - március végétől április végéig - főleg a magasabban fekvő körzetekben, illetve ott jön számításba, ahol palán- ta-vagy csapadékhiány miatt ösz- szel nem lehetett elvégezni az ültetést. A módszer hátránya az alacsony terméshozam, ráadásul az esetleges előveteményról is le kell mondania a termelőnek. Néhol csak májusban lehet szamócát ültetni, viszont ilyenkor ajánlatos kicsípni a virágrügyeket, hogy kellően megerősödjenek a tövek. A nyári telepítés azóta hódít, hogy nálunk is lehet frigo szamócapalántát vásárolni. A június derekától július derekáig kiültetett, előzőleg hideghatásnak kitett palántákról már az első évben teljes termés várható, viszont ez a módszer csak ott alkalmazható, ahol öntözéssel rendszeresen pótolni tudják a hiányzó természetes csapadékot. Mivel az ilyen ültetvény sok elsőosztályú gyümölcsöt és rendkívül jó bevételt ad, a nagyobb telepítési költség ellenére ún. egyéves kultúrákkal, vagyis az évenkénti újratelepítéssel is érdemes kísérletezni, hisz kevesebb gondot ad a növényvédelem. (Zahrádkár) POMPÁS NŐSZIRMOK Az íriszek (nőszirom) többsége teljes napot igényel, tápláló és semmi esetre sem pangóvizes talajt. A nyáron megkeményedő homokos agyag az ideális számukra. Hogy a vegetáció során valamennyi bimbó kinyíljon, folyamatosan törjük ki az elvirágzottakat. Az elnyíló bimbó rothadni kezd, és-fertőzi a többit. Az elvirágzott szárat hirtelen mozdulattal törjük ki. A késsel vagy ollóval vágott szár maradványa visszarothadhat egészen a gyökértörzsig. Kitörés esetén gyorsan gyógyuló kallusz képződik. Valamennyi új kerti írisz vágható, de csak bimbós állapotban. Vízbe állítva egy nap múltával kezdenek nyílni a bimbók, és óriási virágaikkal 8-10 napon át különleges szobadíszek. Ne feledkezzünk meg azonban az elnyílott virágok eltávolításáról. Az íriszeket úgy telepítsük, hogy a szél és a napfény akadálytalanul juthasson a rizómáig. A magas fajták esetében fontos a tövek közötti kellő távolság. Gyors szaporodásuk miatt ez sose legyen kevesebb 80 centiméternél. Ne ültessünk közéjük takarónövényeket, még egynyári virágokat sem. A töveket sem ősszel, sem tavasszal nem tanácsos körbeásni. Fontos azonban a talaj tisztántartása és óvatos lazítása. Talajtakaróként trágyát vagy tőzeget ne használjunk. Trágyázni is csak kora tavasszal vagy elvirágzás után szabad. A rizómák tökéletes beéréséhez íriszeinket a legnaposabb, legmelegebb helyre ültessük. Mikor osszuk szét és ültessük át íriszeinket? Fajták szerint ebben nagyok a különbségek: az egyik 5-7 év után is bőségesen virágzik bolygatás nélkül, míg másoknál a virágzás már a harmadik évben alábbhagy. Befolyásolja ezt az időjárás is. Száraz, forró nyarakat követő hosszú enyhe őszön a rizómák tökéletesen beérnek. Az esős és hűvös nyár viszont nem kedvez a következő évi virágzásnak. Ezeket mérlegelve döntsünk a felszedésről. Szétosztásra és átültetésre a legkedvezőbb időszak a július és augusztus. A rizómák ilyenkor hoznak új hajtásokat és új gyökereket. Átültethetök persze később is, vagy kora tavasszal, de akkor számoljunk a virágzás csökkenésével. Nagyon fontos a megfelelő ültetés. A gyökér- törzsnek félig ki kell látszania a talajból és a gyökereket soha ne függőlegesen, hanem rézsútosan kissé lefelé ágyazzuk be. Késői ültetésnél apró gallyakkal takarjuk a töveket, soha ne lombbal vagy tőzeggel, öntözni legfeljebb augusztusban szükséges, ha hetekig nincs csapadék. Szétosztáskor mindig csak a legszebb rizómákat ültessük át. Miután a legkisebb rizóma is kihajt, az apróbbakat használjuk fel cserére. Kivételt képeznek a ma még drága új fajták, ahol a legkisebb rizómarész is, ha rügy van rajta, értékes a továbbnevelésre. (Kertbarát Magazin) f 1990. VII. 6.
