Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-10 / 32. szám
Az utóbbi évtizedekben dr. George M. Adorjány, mint pénzügyi és kereskedelmi szakember mind az öt világrészen megfordult. Legutóbbi munkahelye a kanadai Alberta Állam minisztériuma volt, ahol 1977-től 1990 májusáig gazdásági-kereskedelmi és fejlesztési miniszterhelyettesként dolgozott. A legutóbbi négy év folyamán főleg Tajvanra, Dél- Koreára, Japánra, valamint az NSZK-ra koncentrálta figyelmét, ahonnan közreműködésével nagy megrendelések érkeztek Kanadába. Nyugdíjba vonulásával korántsem fejezte be aktív munkásságát. A kormány három évre szóló szerződést kötött vele, kinevezte európai kereskedelmi és befektetési főtanácsosának. Lapunknak ebben a tisztségében nyilatkozott, első középkelet-európai útja kezdetén.- Engedje meg, hogy mindenekelőtt leszögezzem: mindnyájan nagy szimpátiával figyeljük azokat a változásokat, amelyek Középkelet-Európában elkezdődtek - mondta 'Adorjány úr. - A fejlemények alapján a miniszterelnökség Kanadában úgy döntött, hogy Európát külön kell kezelni, s jó lenne, ha ezt az egész ügyet egy olyan ember venné kézbe, aki ismeri ezt a régiót, aki csaknem anyanyelvi szinten tud szót érteni az itteni emberekkel. Nos, a választás rám esett. • önnek tehát vannak európai kötődései?-Természetesen. Az édesapám Kisgéresen volt református lelkész. Világraeszmélésem ehhez a bodrogközi faluhoz köt. Itt éltem le gyermekéveimet. Különben Kárpátalján, Nagybe- reznán születtem, ahol a nagyapám járásbíró volt. Édesapám egyébként Erdélyből menekült Nagybereznára. A gimnázium alsó négy osztályát Kassán végeztem, majd Sárospatakon Négyszemközt a Kisgéresből elszármazott George M. Adorjányval, a kanadai kormány kereskedelmi főtanácsosával géresben meglátogassam édesanyámat. • Mint a kormány gazdasági és beruházási főtanácsosának mik a feladatai?- Az integrációért vagyok felelős.. Tanulmányoznom kell a középkelet-európai országok struktúráját, hogy megtanuljuk annak a módját, miképpen tudnánk a legeffektívebben segíteni, kölcsönösen hatékony együttműködést kiépíteni. Tersek kiépítését szeretnénk előremozdítani, amelyeknek háromnégy, sőt több águk is lehetne, s kihatnának az egész világra. • Mondana valamilyen példát?- Vegyük akár a korszerű olajtechnológiai berendezéseket. Tételezzük fel például, hogy Iránnak, Szíriának vagy a Szovjetuniónak szüksége lenne olajkazánokra. Nos, ha Kanada sek. Amint a bélyi Tisza vendéglőben láttam, az már egyenesen nevetséges. A főnök, a személyzet és szinte mindenki magyarul beszélt, de a tányérokon csak szlovák és orosz felirat van, az étlap szlovák és a föúr így szól oda a pincérnek: ,.Hozzon a vendégnek egy bulhars- kyt!“ Esküszöm, ha erről valaki filmet készítene, vagy a Spiegel írna róla, az egész világ ezen röhögne. Persze, mindez korántsem ilyen vicces, ha komoly nyugati együttműködést akarunk kiépíteni. A sajtóból látom, hogy az országban kiéleződött a cseh-szlovák ellentét, s vannak, akik a nemzeti kisebbségeket is korlátozni igyekeznek emberi jogaikban. Ezek a dolgok igen veszélyesek, kulturális, politikai éretlenségre vallanak, s csökkentik az üzletkötési esélyeket is. Egy példát is felhozhatok, jóllehet nem innen, de úgy vélem, jó arra, hogy felnyissam a szemeket. A japán Suzuki cég Spanyolországban, Vigo környékén - ahol baszkok élnek - már félig felépített egy gyárat, amikor úgy döntött, inkább Magyarországra telepítik az üzemet. Nem akarták kitenni magukat annak a veszélynek, hogy elrabolják valamelyik »vezetőjüket, vagy ami még rosszabb: azzal vádolják őket, hogy a baszkok oldalára álltak. Sovinizmus, nacionalista villongások- m Ilii)# np mi k aNuni jpwi „..«e UIVT AKIALHHv iAei/ C7IMT& w|Kn .MyACpf|l»n ylali* * érettségiztem, és egyetemi tanulmányaimat Debrecenben kezdtem el. A háború alatt orosz fogságba estem, és csak 1948- ban engedtek haza. Itthon a jövőt eléggé kilátástalannak ítéltem meg, ezért Cheben keresztül kiszöktem Németországba, onnan pedig Svájcba mentem, ahol a református egyház támogatásával elvégeztem az egyetemet. A jogi doktorátus megszerzése után Ausztráliába vándoroltam ki, ahol az Egyházak Világszövetségének a megbízásából a bevándorlási iroda vezetője lettem. Később - szintén az egyház javaslatára - az ENSZ gazdasági és műszaki segítséget nyújtó osztályára vettek fel. Legtöbbet Indonéziában dolgoztam. Az ottani szigetek többsége akkoriban szabadult fel a gyarmati sorból. • Hány évig volt az ENSZ alkalmazottja?- Kilenc és fél évig. • Miért hagyta ott?- Rengeteget kellett utazni, és ekkor már két gyermekem volt. Váltottam, elvállaltam a legnagyobb ausztráliai áruház hirdetési osztályának vezetését, de a házasságomat már így sem tudtam megmenteni. Ezek után képtelen voltam Ausztráliában maradni, 1963-ban Kanadába mentem. Egy év után a gyermekeim, Emese és Attila is utánam jöttek. • Kanadában is talpom tudott maradni?- Kezdetben nem ment az olyan simán, a képességeimet ott is bizonyítanom kellett. • Például hogyan?-Hát úgy, hogy megmutattam, tudok eladni. Eleinte autókat vittünk Torontóból északra, Alaszkába. Az üzlet beindult, úgyhogy felvettek egy kanadai pénzintézetbe. Itt mindenekelőtt a nyelvtudásomat hasznosítottam. • Hány nyelvet beszélt, amikor Kanadába érkezett?- Angolul, németül, franciául, spanyolul. Portugálul is megérttettem magam - és hát tudtam magyarul, oroszul, szlovákul. A pénzintézetnek négy év alatt megszereztem Dél-Amerikát, s ezért kineveztek nemzetközi alelnöknek. Ezután kezdtem szervezni az arab világot. Tizenkét évet töltöttem ennél a pénzintézetnél, és rengeteg tapasztalatra tettem szert. • Ezek a tapasztalatok juttatták a minisztériumi álláshoz?- Minden bizonnyal. A kiírt pályázatra beérkezett 185 jelentkező közül a meghallgatások után engem választottak. • Negyvennyolc óta volt módja valamikor hazalátogatni?- 1984-ben járt itt egy kanadai kormányküldöttség, melynek tagja voltam. Természetesen szakítottam arra időt, hogy Kismészetesen azt is szemmel kell tartanom, hogy mi történik a Közös Piacban, ugyanakkor a pénzintézetekben, a világbankban stb. • Európa középső és keleti része iránt megnőtt az érdeklődés, ami alighanem ahhoz is elvezet, hogy a beruházni akaró tőkések között versengés alakul ki a jobb pozíciók megszerzéséért. Látja már ennek valamiféle jeleit?- Az természetes, hogy most már több szakember látogat el ebbe a térségbe. Úgy tapasztalom, hogy itt mindenki számára bőven akad lehetőség és hely, de ha jól megfigyelte, eddig valóban komoly segíteni akarás Németországon kívül csak Amerikából és Kanadából érkezett. • Mi motiválja a kanadai érdeklődést?- Nézze, mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy Kanadának nagyhatalmi törekvései eddig sem voltak, és most sincsenek. Nos, ez az érem egyik oldala. A másik pedig az, hogy Kanada lakosainak csaknem a kilencven százaléka európai származású, tehát még a második és a harmadik nemzedéket is erős szálak kötik az öreg kontinenshez. Magyarországnak és Lengyelországnak már 40—40 millió dollárt adtunk az infrastruktúra fejlesztésére. Nekünk komoly szándékunk, hogy hozzájáruljunk a menedzserek, a nemzetközi szinten is dolgozni tudó kereskedők képzéséhez. Olyan globális együttműködéezeket magas színvonalon is gyártja, onnan szállítani - már a nagyságuk miatt is - problematikus lenne. De ha ilyen kazánokat a mi együttműködésünkkel Szlovákiában, Magyarországon vagy Bulgáriában gyártanánk, nyilván jó piaci lehetőségeket teremtenénk. De ez csak egy példa, mi számos terv közös kivitelezését tudjuk felajánlani, csúcstechnológiával segíthetünk, hajlandóak vagyunk együttműködni a szakképzésben, a tudományos kutatómunkában. • Közös vállalatok létesítése esetén milyen garanciákra van szükségük?- Itt Kelet-Szlovákiában is két olyan gyárat láttam, amit korszerűsíteni, bővíteni lehetne. Ehhez persze meg kell teremteni az alapfeltételeket. Tudja, amikor japánok, koreaiak vagy németek eljönnek Kanadába, nemcsak azt kérdezik, hogy milyen az úthálózat, mennyibe kerül az energia, hanem az is, hogy milyen a közoktatás, milyen a közhangulat, hogyan fogadnak be egy idegent? Es ezek lényeges dolgok! Megdöbbenéssel tapasztaltam itt olyan jelenségeket, amelyek meggyőződésem szerint elkedvetlenítenék a nyugatiakat. Jártam egy gyárban, ahol a dolgozók 97 százaléka magyar, de egyetlen magyar feliratot sem láttam ott. A világon nincs olyan biztosító, .amelyik hajlandó lenne ott biztosítást kötni! Nálunk abban az üzemben, ahol több olasz alkalmazott van, ott olaszul, ahol török, ott törökül vannak kiírva a munkavédelmi figyelmeztetésajnos a világ egyes helyein még előfordulnak, de ha megnézzük, hogy az ilyen helyeken mennyi pénzt fektetnek be a külföldi tőkések és mennyit egy kiegyensúlyozott, kulturált térségben, akkor ezen érdemes elgondolkodni ... • Mélységesen egyetértek önnel, s merem remélni, hogy ez az ország végül is nem lesz elfogult, sötét erők áldozata. Optimizmusra az ad okot, hogy az első szabad választásokat az a párt nyerte meg, amelynek európai formátumú egyéniségei, józanul gondolkodó politikusai vannak.-r- Ezt én nem vonom kétségbe, s magam is bennük, nem pedig a szélsőséges, nacionalista és soviniszta nézeteket valló csoportokban bízom. Én már minden világrészen dolgoztam. Meg kell mondanom: a világ még sohasem szimpatizált eny- nyire Európának ezzel a részével, mint most. A lehetőségek szinte határtalanok, de tudni kell élni velük. • ön Budapestről érkezett Szlovákiába, holnap pedig már Varsóba utazik. Hogyan összegezné eddigi tapasztalatait?- Lengyelországban a kormány huszonöt tárgyalást készített elő számomra, s Magyarországon is volt már néhány komolyabb megbeszélésem. Cseh-Szlovákiában nemrég alakult meg a kormány, § ezért érthető módon most a legalapvetőbb tennivalók elvégzésével vannak elfoglalva, de Varsóból visszatérek Prágába, s biztos vagyok benne, hogy hasznos eszmecserét kezdünk. Szaszák György 22 1990. Vili. 1C