Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-10 / 32. szám
Vasárnap 9 19 90. Vili. 10. Az ikertestvérre harminc évig kellett várni Harminc eve mar, hogy 1960- ban a prágai CSTA Kiadó és a budapesti Akadémiai Kiadó közös kiadványaként, Dobossy László szerkesztésében megjelent a több mint 80 000 címszót tartalmazó Cseh-magyar szótár. A kétkötetes nagyszótár még ma is hasznos segédeszköze a fordítóknak, szerkesztőknek s mindazoknak, akik munkájához a két nyelv ismerete szükséges. Három évtizedig kellett várni a szótár ikertestvérére, a magyar- cseh nagyszótárra, amely ez év tavaszán került a könyvesboltok pultjára. Erről a mintegy 85 000 címszót tartalmazó kétkötetes munkáról beszélgettünk a napokban Halász Andrással, aki tíz éven át munkatársként vett részt a szótár szerkesztésében. Halász András a Károly Egyetem bölcsészkarán végzett cseh szakot, szakdolgozatának témája a két nyelv szórendszerének összehasonlítása volt, tehát egyetemi előtanulmányai teljes mértékben megfeleltek a szótárkészítés igényeinek. A szótáron a munka 1971-ben kezdődött, s 1981-ig tartott. A kezdetekre így emlékezik Halász András:-1971 szeptemberében a CSTA Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete pályázatot írt ki a Magyar-cseh szótár szerkesztőjének, illetve szerkesztői munkatársa helyének betöltésére. A pályázat eredményeként a szerkesztői posztra Dr. Ladis- lav Hradsky ismert műfordító, a belső munkatársi helyre pedig én kerültem. A szótár tudományos szerkesztésével Vladimír Smilauer egyetemi tanárt bízták meg. A kész kéziratokat folyamatosan továbbítottuk Smilauer professzornak, illetve Budapestre Stelczer Árpádnak, a szótár magyar lektorának. Ladislav Hradsky negyedévenként rendszeresen találkozott Stelczer Árpáddal, egyszer Prágában, másszor Budapesten, hogy a kész szócikkeket megbeszéljék, majd véglegesítsék. S ez így ment 1981-ig! 1981. augusztus 27-én, a véletlen folytán éppen Ladislav Hradsky 70. születésnapján adtuk át a CSTA Kiadójának a kb. 10 000 oldalnyi kéziratot. • Hatalmas anyag! Megtudhatnánk valami közelebbit magáról a szótárszerkesztésről?- A szótár cédulázás alapján készült. A cédulák, azaz az egyes szócikkek összeállításakor a hétkötetes Magyar Értelmező Szótárból, illetve az ezt kiegészítő, 1972-ben megjelent Magyar Értelmező Kéziszótár anyagából indultunk ki. Ezen kívül más kétnyelvű szótárakat is felhasználtunk. S Hradsky úr, aki közel félszáz magyar irodalmi művet Prágai beszélgetés a nagyszótár egyik szerkesztőjével, HALÁSZ ANDRÁSSAL (Arany, Beton, Madách, Ady, József Attila, Jókai, Mikszáth, Illyés, Karinthy Frigyes, Szabó Magda stb. alkotásai) fordított csehre, s csehek számára kiadott magyar nyelvkönyvek társszerzőiéként is ismert szakember, gazdag és értékes, éveken át gyűjtött szógyűjteményét is a szótár rendelkezésére bocsátotta. Itt szeretném megjegyezni, hogy Dr. Ladislav Hradsky érdemeit a magyar irodalom csehszlovákiai bemutatása terén több magas állami kitüntetéssel jutalmazták. Életműve elismeréseként 1990. április 26-án a Magyar Köztársaság aranykoszorúval ékesített Csillagrendjét kapta, sajnos, poszthumusz kitüntetésként mondta Halász András. S itt e sorok írója is szeretne néhány szót szólni Ladislav Hradsky jellemzéséhez. Személyesen ismertem, a hatvanas évek közepe táján készítettem vele első interjúmat Madách Ember tragédiája cseh fordításáról. A prágai tavasz idején, mint az írószövetség műfordítói szekciójának vezetője, egyértelműen a demokratizálás oldalán állt, amit később a normalizátorok nem bocsátották meg, művészi igényű tolmácsolásától senki és semmi nem tudta eltántorítani. A magyar-cseh nagyszótár köteteit már nem vehette kézbe, de azok, akik használni fogják ezt a szótárt, azzal a tudattal tehetik ezt, hogy a kis szerkesztőgárda étén nagy tudású, jövőbe iátó igaz ember állt... De folytassuk a beszélgetést! • A szótár kéziratát 1981-ben adták át, a megjelenésig kilenc év telt el. Volt-e lehetőség e kilenc év alatt esetleges fontos kiegészítésekre?- Még 1982-ben is módosítottunk, kiegészítettünk egyes szócikkeket, s a későbbiek során, ha ez indokoltnak tűnt, a hasábkorrektúrákat is kiegészítettük. A korrektori munkát dr. Hradsky végezte, egészen haláláig, 1987 márciusáig. Példaértékű lelkiismeretességgel dolgozott, ei- modható: minden erejét a szótári munkába fektette. Képes volt reggel nyolctól délután ötig szünet nélkül a szócikkek fölött ülni. Az ilyen kitartás a szótárszerkesztés alapvető feltétele, hiszen fontos, hogy a munka folyamatos legyen. A szótárszerkesztő legfontosabb adottsága, véleményem szerint, hogy felelősséggel képes mérlegelni, egybevetni egy másik nyelvvel a szavak jelentését, értelmezését. S ez, ha szívből csinálják, vonzó és szórakoztató munka. Mindig meg kellett találnunk a megfelelő megoldást, még akkor is, amikor nem volt mire támaszkodnunk. A szerkesztés során abból az elvből indultunk ki, hogy az, ami szerepel a szótárban, tulajdonképpen javaslat, hiszen az egyes fogalmak tartalmát az idő módosít-' hatja! • A szótár szerkesztője mit ajánl a szótár használóinak?- Ez a nagyszótár nem a kezdők, a nyelvet nem ismerők, vagy kevésbé ismerők számára készült. Azok forgathatják igazán haszonnal, akik az adott nyelvet (vagy a célnyelvet) ismerik, s ki tudják választani a megfelelő jelentést... • Halász úr, Ön most a Prágai Magyar Kulturális Központ könyvtárosa. Érvényesíti-e a szótárszerkesztés során szerzett tapasztalatait?- Kétségkívül. A 70-es évek elejetői a PMKK nyelvtanfolyamain tanítottam, a 80-as években pedig a prágai nyelviskolában is vállaltam magyar nyelvi oktatást. Jelenleg Gál Jenővel és nejével, Dana Gálovával együtt egy magántanulók számára készülő magyar nyelvkönyvön dolgozunk. Ezen kívül megbízást kaptam egy magyar-cseh és cseh-ma- gyar útiszótár elkészítésére is. Emellett a prágai nyelviskolán a felső fokú magyar nyelvvizsgáknál vizsgáztatok. A PMKK amelynek küldetése a kapcsolatok ápolása, ugyancsak sok lehetőséget nyújt ismereteim hasznosításához. A Magyar-cseh szótár kiadása eseménynek számít. Az összesen 7000 példányszámban megjelent szótárból háromezer példányt Csehszlovákiában, a többit Magyar- országon árúsítják. Prágában a Magyar Kultúra könyvesboltja, illetve a cseh feliratú borítólappal kiadott változat egy részét az Akademie könyvesbolt forgalmazza. Selmeci Alajos, a Magyar Kultúra igazgatója kérdésünkre elmondta: még mindig ki tudják elégíteni a szótár iránt érdeklődők igényét, sőt, kellő érdeklődés esetén a cseh-magyar nagyszótárból is képesek lennének a magyarországi antikváriumokból bizonyos meny- nyiséget beszerezni. s Somogyi Mátyás Eh, nem létkérdés! Mi köze gazdasághoz, politikához, kultúrához? Viszonyunkhoz a másik emberrel, feleséggel, szeretővel? Hogy a legrejtélyesebb fogalom bújna meg mögötte? Modern... Valahogy íze sincs már. Kicsit unalmas szó lett. És mégis, valami nyugtalanító van benne, nekem legalábbis. Egész szókincsünkben talán a legsűtűbben előforduló szó és legkevésbé ismerjük a jelentését. Az igazi jelentését. És amit épp ezért gyakran olyan tévesen értelmezünk. Tény, hogy az egész világon nem tisztázott fogalom még. Teljes pontossággal talán soha nem is lehet majd tisztázni. Mert sok szubjektív elem is belejátszik. De annyit azért már most is, hogy... Nyugtalanító, hogy egy egész sor negatív tulajdonságunkat evvel a jelzővel tesszük csábosabbá. Modern... Például, ahogy kifejezzük magunkat. Semmi elítélendő benne, ha valaki egy-egy argó kifejezést, szlenget vagy triviális szót használ néha, persze a maga helyén, akár egy irodalmi novellában. A beszélt nyelv beáramlása az írott, az irodalmi nyelvbe világfolyamat. De sem a személy, aki ezeket a szavakat használja, sem a novella, ahol mondjuk a „kurva“ szó többször is szerepel, ettől még nem lesz modern, a modernség nem szóhasználat kérdése. Régen is volt, aki argószavakat, triviális kifejezéseket kevert a beszédébe - ma kifejezetten sikkes! -, akkor azf mondták róla, olyan megbélyegző hangsúllyal, hogy jassz nyelven beszél, ma, olyan rokonszenvvel, hogy modern. A modortalansággal sem egyenlő a modernség. Hogy az egyik rangos budapesti nagyszállóban a bárpultnál kiszolgáló nő, ahogy néhány napja tapasztaltam, még csak nem is viszonozta egy távozóban lévő társaság hangos, udvarias köszönését, és közönyös tekintetével épp csak végigszántott arcukon, ezt a régi, sok mindenben túlhaladott világban egyszerűen neveletlenségnek hívták (a nyugati világ legmodernebb országaiban ma sem tűrné el a tulajdonos), nálunk sokan úgy könyvelik el, „ez már a modern világ“. Szegény modern világ, mi mindent sóznak a nyakadba?! És nem is az öltözékünk fejezi ki, hogy mennyire vagyunk modernek. Valamit tükrözhet belőle, de annyi mindent fejezhet még ki. Egy autóról már jó néhány méterről látszik, hogy modern, egy emberen kívülről gyakran nem árulja el semmi. Legfőképp nem a lelkiismeretlenség, a durvaság, a becstelenség vagy akár a lekezelő flegma jelenti a modernet. Régen is voltak már ilyen modernek, csak akkor ócska trógernek hívták őket. Ha pedig már erkölcsnél tartunk, azt kell látnunk, hogy a modern szoros összefüggésben áll gazdasággal, politikával, kultúrával, vagy azzal, ahogy beszélek az édesanyámmal, a másik emberrel. Hogy a keresztényi erkölcs is lehet modern, és ezt nem azért írom le, mert hirtelen divatos lett ilyet leírni, hanem azért, hogy hangot adjak annak, hogy a modernség, ha nem is egyedül belső tulajdonságok a jellemzői, lényegében a gondolkodásunkon múlik, azon, hogy hogyan reagálunk a dolgokra, kicsit még az érzésvilágunk is közrejátszik benne, arra is kihat. Persze olyan külső jegyekre is, amikről most nálunk sokan azt hiszik, hogy ömagukban ez a modernség. Mondjam, hogy a jövőnk függ tőle, hogyan értelmezzük a modernet? Eh, én is félek a nagy szavaktól! Pedig talán nem is vagyok modern Örvös Lajos A _ ARGUMENTI I FAKTI hetilap közölte i\/m I. Kurganov Három számadat című cikkét, amelyben a szerző a Szovjetunió 1917 és 1959 közötti emberáldozataival foglalkozik. I. Kurganov a második világháború alatt emigrált és a hatvanas évek végén halt meg. Az említett cikket Nyugaton több ízben is közölték, először a Novoje russzkoje szlovo című emigráns folyóirat a hatvanas években. A szerző Írásában a Szovjetunió szociális kataklizmái nemcsak mennyiségi, de minőségi következményeinek vizsgálatára is törekszik. A2 ELSŐ SZÁMAOAT F. Dosztojevszkij már 1871-ben megfogalmazta feltételezését, hogy a társadalom szociális átalakítása a népnek száz millió fő veszteségébe kerül. Oroszországban a forradalom az 1917-es felkeléssel kezdődött, majd a polgárháborúban teljesedett ki, s az iparosítással, a kollektivizá- cióval és a társadalom teljes átalakításával folytatódott. A nép ebben az időszakban valóban nagy áldozatokat hozott, különösen a forradalom kezdeti időszakában és Sztálin diktatúrájának idejénjme néhány adat: • Oroszország lakosainak száma 1917-ben az 1939. szeptember 17-ig érvényes határok között 143,5 millió fő volt; • az 1918 és 1939 közötti időszakban a lakosság természetes szaporulatának 64,4 milliónak kellett volna lennie (a Szovjetunió Állami Tervhivatala által a demográfiai számítások alapjául használt 1,7-es együttható szerint); • a lakosság természetes szaporulata 1940-ben 20,1 millió volt, beleszámítva az 1940-ben és később a Szovjetunióhoz csatolt területeket is (Kárpátalja - 900 ezer, Tuva s a Lengyelországgal határmódosítással szerzett területek lakossága - 100 ezer); • a lakosság természetes szaporulatának 1940 és 1959 között 91,5 milliónak kellett volna lennie; • ez annyit jelent, hogy a Szovjetunió összlakosságának a száma 1959-ben 319,5 millió lett volna; • a valóságban azonban az 1959-es népszámlálás adatai szerint a Szovjetunió területén csak 208,8 millió ember élt. A lakosság vesztésóge összesen tehát 110,7 millió főt tesz ki. Ebből az következik, hogy a Szovjetunió lakossága az 1917 és 1959 közötti időszak eseményei következtében 110 millió emberéletet vesztett el. Ez az első számadat. A MÁSODIK SZÁMADAT Az emberáldozatokat a Szovjetunióban háborús eseményekkel indokolják. Sztálin azt állította, hogy a második világháborúban 8 millió szovjet állampolgár vesztette életét. Az amerikai statisztika 7,5 milliót tüntettél, míg Hruscsov véleménye szerint ez a szám a 20 milliót is eléri. A valóságban a veszteségek ennél is nagyobbak. A háború kezdetén a Szovjetuniónak 197,1 millió lakosa volt. A természetes szaporulat az 1941- 1945-ös időszakban 15,4 millió fő. 1946 elején az országban 212,5 millió embernek kellett volna élnie, de a valódi létszám csak 168,5 millió volt.* A Szovjetunió tehát a második világháborúban 44 millió embert vesztett. Ilyen a második számadatunk. Felöleli a harctéri veszteségeket, a bombázások, éhezések, betegségek, a megszállók terrorjának polgári áldozatait, továbbá az ellenséges területeken keletkezett veszteségeket (a fogolytáborok emberáldozatai), az emigrációs veszteségeket, valamint a háború alatt a születések számának csökkenésével összefüggő természetes veszteségeket. A feltüntetett számadat - 44 millió - ellenőrizhető. A szovjet statisztika szerint az ország lakosságának a száma a háború kezdetén 190,7 millió. Ez a szám a 170,6 millió (az 1938-as népszámlálás eredménye) és a 20,1 millió (a csatolt területek) összeadásával jött létre. Viszont nem veszi figyelembe a lakosság természetes szaporulatát az 1939-1941-es években. Ezért ez a szám helytelen. A lakosság szaporulata (az 1,7-es koefficiens szerint) 1939 januárjától 1939 decemberéig 2,9 millió, 1940-ben (az 1,3-as koefficiens szerint) januártól augusztusig 1,5 millió, szeptembertől decemberig 0,8 millió. Ide kell számítani az 1941 -es év első felének népszaporulatát is. Összesen tehát a háború kezdetén a Szovjetunióban 197,1 millió ember élt. A lakosság természetes szaporulatát 1941. július 1-től 1946. január 1-ig az 1,7-es koefficiens szerint kell kimutatni, tehát úgy, mint ha nem lett volna háború. A Szovjetunió lakosságának számát 1946 elején a hivatalos statisztikai adatok nem tüntetik fel. Kiszámítható viszont közvetve. 1956-ban a Szovjetuniónak a hivatalos adatok szerint 197,9 millió lakosa volt. Nyikita Hruscsov az SZKP XX. kongresszusának beszámolójában említette, hogy a lakosság szaporulata az 1951 -tői 1955-ig tartó időszakban 16,3 milliót tett ki. A Szovjetunió számokban 1962-ben című kiadványból megállapítható, hogy a népszaporulat 1946 és 1950 között elérte a 13,1 milliót. Egyszerű matematikai művelet: 197,9 millió (1956) - 16,3 millió (1951-1955), - 13,1 millió (1946-1950) - ez adja a Szovjetunió 168,5 millió lakosát az 1946. év elején. Látjuk tehát, hogy a Szovjetunió lakosságának a száma a második világháború alatt a háború kezdeti időszakához képest 15 százalékkal csökkent. A Szovjetunió tehát elvesztette teljes természetes szaporula- tát (15,4 millió), s ezen felül 28,6 miiló (197,1 millió mínusz 168,5 millió) embert. E/a második számadatunk. A HARMADIK SZÁMADAT A feltüntetett adatok az összes veszteségeknek csupán egy részét képezik. A Szovjetunió veszteségei 1917-től 1959-ig (110,7 millió ember) két összetevőből állanak: 44 millió a háború alatt, és 66,7 millió a forradalmi nem háborús időszakban. Ez azt jelenti, hogy a nem háborús években (a forradalom és a forradalmi változások időszakában) a szovjet nép 66 millió 700 ezer embert vesztett el. ARGUMENTI I FAKTI S ez a harmadik számadat. nyomán: K. I. a mi" embe I s e« f j I III i ■■ i o r i í iii í^j i& i wi| ^ kJ II ii fi 'i/ w ^ j| t^n i IUI An Af n ak u #mv uriIí ' B VB %Jr %l III >C? I\ V Cl M W M 11 IV ■ U #*% IB1 mm 4% & * " ® '^*T ww % 1^^ Ifi A VI I I J> É\ Uv 0\ V% 0\ I IttÉ Lfc I cl I w ILI ifi ||j j i p»í |p»i í||Hnn|
