Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-02 / 5. szám
3 1990.11.2. jellegének megváltozása a CSKP KB 1968 novemberi ülése után két évvel következett be, és másfél évvel azután, hogy Husák a CSKP KB első titkára lett. Csehszlovákia demokratikus fejlődésében fordulat állt be: a neosztálinista, brezsnyevi szocializmusmodell alakult ki. Ez alatt a két év alatt a pártban és a társadalomban, mégpedig a szocializmus értékeiben, a szocialista demokráciában mélyreható beavatkozások történtek.' Mindenekelőtt az átigazolással, más szóval a párt megtisztításával, 1970-ben 67 147 személyt zártak ki a pártból és 259 670-et töröltek. Ez összesen 326 817 személy, vagyis a párt 1968. január elsejei tagállományának 21,67 százaléka. Hozzá kell ehhez számítani a párttagság 1968-1969-es megfogyatkozását, főleg 1969-ben 146 914 személlyel. összesen ez tehát 473 731 személy, azaz 28 százalék. (Husák beszéde a CSKP KB 1970. december 10-i ülésén - Husák: Válogatott beszédei. Pozsony, 1972, 126. old.) Husák a CSKP KB első titkára, az 1970 decemberében tartott központi bizottsági ülésen a párt megtisztításának lefolyását nagy sikerként értékelte. „Legjelentősebb eredménye ennek az akciónak a párt megtisztítása, a jobboldali opportunizmus és revizionizmus párton belüli tűzfészkeinek felszámolása. A párt szervezetileg szakított azokkal az emberekkel, akik eltávolodtak a marxizmus-leni- nizmus alapelveitöl. Jelentős mértékben megszabadult az olyanoktól is, akik hosszabb ideje passzívak, közömbösek voltak és a párton belül az opportunizmus potenciális tartalékát alkották. A jobboldali opportunisták és a passzív tagok egy részének eltávolítása megteremtette a pártépítés feltételeit, és minőségileg magasabb szinten hozta létre a dinamikusabb pártélet lehetőségét. Feltételek keletkeztek a lenini normák tisztességesebb alkalmazására és a párt akcióképességének fokozására. Sikerült megújítani a kapcsolatokat a járási bizottságok és az alapszervezetek között, melyek hosszú évekre megszakadtak, vagy csak formálisan léteztek. Minden szakaszon fokozódott az igényesség a vezetők politikai elkötelezettségével szemben. Növekedett a felelősség a párttal szemben az egyes munkaszakaszokon. Pozitív jelenség a tagkönyvcsere során az, hogy megváltozott a közvélemény. Emelkedett a párt politikájába vetett bizalom. Fokozódott a dolgozók elkötelezettsége, főleg a gazdaságban.“ (uo. 126. old.) Husák ezzel kapcsolatban elismerte a rendkívüli intézkedési formákat, és javasolta: „Azoknak a rendkívüli formáknak a megszüntetését, amelyek a tagkönyvcserével kapcsolatosak, és a pártban a normális módszerekre való áttérést...“ (uo. 127. old.) Ilyen egyértelműen pozitív értékelése a párton belüli tisztogatásnak és az alkalmazott módszereknek szükségszerűen negatívan kellett hogy hasson különösen az értelmiségre. Az értelmiség nagy részét a bürokratikus uralmi módszerek bírálói alkották, akik keres(Befejező rész) Samo Falfan Rövid csönd következett, majd megszólaltat!), hogy ha Lúcannak nincs megfelelő tekintélye, mint ahogy mondja, aßkor le kellene mondania tisztségéről, hogy olyan ember juthasson oda, aki nem fél a párt érdekeit védelmezni. Ez az ember tehát Klokoő mellett, az SZNT elnöke mellett ült, ezúttal, mint annak a bizottságnak a tagja, amely már kizárt a pártból. Abból a pártból, melynek több mint negyed évszázada tagja voltam. • Klokoő felszólított, hogy mondjak le képviselői mandátumomról. Ha nem mondok le, akkor kizárnak az SZNT-ből. Meglepődtem. Tehát már ki vagyok zárva!? Tiltakoztam, hogy ez azoknak az alapelveknek a megsértése, amelyeket a CSKP KB ülésén fogadtak el. Tagja vagyok az SZLKP KB-nek, nem hívattak bizottság elé, és azelőtt csupán a CSKP KB tagságáról mondtam le. Lúőan erre szokásos „jóindulatával“ azt válaszolta: lehetővé teszi számomra holnap, vagyis április 28-án, 16.00 órakor, hogy megjelenjek a bizottság előtt, de figyelmeztetett, hogy már mindent megerősített és jóváhagyott az SZLKP KB Elnöksége és jogerőre emelkedett. Megjelentem a bizottság előtt, bár formális ügy volt az egész, de kihasználtam tiltakozásom kifejezésére. jgy fejeződött be számomra a „szalámiszeletelés“, mely a pártban végrehajtott „tisztogatás része volt“: megfosztottak tisztségeimtől, és végül kizártak. 1970. április 27-28-án történt mindez. Másfél hónappal azután, hogy lemondtam CSKP KB-tagsá- gomról. December végén valamelyik jóakaróm elküldte az eddig még nem közölt, CSKP KB- határozattal jóváhagyott Tanulságok kivonatát, ahol Pavlenda, Zrak, Tázky, Harencár és Faltán csoportként szerepelünk, mint az SZLKP rendkívüli kongresszusának önkényes összehívói, amely Husák megérkezéséig meglovagolta a szovjetellenes hangulat hullámait. Levelet írtam Husáknak, de válasz nem érkezett. Azért írok minderről részletesen, hogy dokumentáljam a módszereket, melyeket a párttisztogatás során alkalmaztak, és azt, hogyan gyártottak dokumentumokat „szocialistaellenes, szovjetellenes elemekről“. A DISZKRIMINÁLÁS ESZKÖZEI Ezzel az ügy még nem fejeződött be. Elérkezett a diszkriminálás korszaka. Lenárt megfeledkezett arról az ígéretéről, hogy dolgozhatok az SZTA Történelemtudományi Intézetében. Mint az SZTA Történelemtudományi Intézete önálló, tudományos dolgozója számára, korlátozták számomra a részvételt a tudományos szemináriumókon, tanulmányi látogatásokon, a levéltárak látogatását, megtiltották a publikálást. Az SZLKP KB titkára, Pezlár utasítást adott az intézet vezetésének, hogy gondolja meg áthelyezésemet az SZTA- ról, mivel egy ilyen exponált munkahelyen nem dolgozhat Faltán. Az intézet igazgatója, Kropilák, tolmácsolta Pezlárnajt ezt a nézetét. Elutasítottam az ilyen parancsot. Végül a Csehszlovák Tudományos Akadémiáról hozott új törvény felhasználásával zártak ki, mely szerint a tudományos dolgozókkal meghatározott időre, de legfeljebb négy évre köthető munkaszerződés. E törvényjavaslat ellen, amikor ezt a Nemzetek Kamarája tárgyalta, valamikor az 1969-es ’70-es évek határán, fölléptem, és elfogadását elleneztem, mivel az emberek manipulálására ad lehetőséget, és épp e törvény alapján, hosz- szas huzavona után, kénytelen voltam távozni az SZTA-ról, mivel számomra nem készült A Szlovák nemzeti felkelés tér Pozsonyban. 1968 augusztusában. Ilyen látványt nyújtott a megszállt város, de a lakosság tartózkodott a provokációtól. új szerződés. 1975-ben több mint három hétig munka nélkül voltam. Jelentkeztem Pozsony első kerületi nemzeti bizottságának munkaügyi hivatalánál, de nem volt számomra helyük. Csak azután, hogy levéllel fordultam Colotka kormányelnökhöz és Salgovic- hoz, az SZNT elnökéhez, kaptam elhelyezést a Szlovák Nemzeti Múzeumnál, azonban nem mint önálló tudományos dolgozó, hanem mint szakdolgozó, 2800 koronás bruttó keresettel. Ennél többet állítólag a kizárt párttagok nem kereshettek, hogy erre valamilyen határozat van. Kérdeztem Vlachovic igazgatót, aki munkatársam volt a történeti intézetben, vajon igaz-e. Megerősítette, hogy ez a pártszervek utasítása, amelyet szigorúan ellenőriznek. Ha- a szerződést nem írom alá, nem alkalmazhat. Több levelet írtam a CSKP KB főtitkárának. Választ nem kaptam, mivel ebben az időben nyilván nem volt kötelező válaszolni a kizárt párttagok panaszaira. Az, ami velem történt, egész családomat sújtotta. Feleségemet, a volt partizánt, aki 1944 óta párttag, törölték a párttagok sorából, csak azért, mert nem értett egyet az én kizárásommal és szovjetellenes, szocialistaellenes minősítésemmel. Miután Litvajová lett a nöszövetség elnöke, távoznia kellett munkahelyéről, csupán azért, mert Faltánovának hívták. Litvajová még meg is fenyegette, hogy ezzel a névvel sehol sem kap állást. Hasonló nehézségeik voltak gyermekeimnek is, akik ebben az időben fejezték be főiskolai tanulmányaikat. Ismétlem: csupán azért írok erről, mivel ez nemcsak az én esetem, és olyan módszerről van szó, amelyet felülről vezettek be és ellenőriztek. Törvénytelen, a szocializmus és a szocialista demokrácia alapelveit durván megsértő módszer volt ez. Még néhány szót A pártban a CSKP XIII. kongresszusa után kialakult válság tanulságai című dokumentumról, melyet a CSKP KB 1970. decemberi ülése hagyott jóvá. Említettem már, hogy célja: igazolni a CSSZSZK ellen végrehajtott katonai beavatkozást. Teljesítette tehát azt, ami nem sikerült a katonai akciónak: eltávolította a január utáni párt- és állami vezetést. Még 1968. augusztus 23-án drámai körülmények között politikai tárgyalásokat kellett folytatni az egész január utáni párt- és állami vezetéssel, s a moszkvai egyezmény, bár elismerte a csapatok jelenlétét, de ugyanakkor elismerte az eredeti párt- és állami vezetést és a január utáni fejlődés folytatását, azzal a fenntartással, hogy a nyilvánvaló szocialistaellenes erők ellen szigorúbban lépnek fel; más szóval, elismerte, hogy nem volt ellenforradalom, ezzel szemben a Tanulságok épp az ellenkezőjét állítja. E dokumentumnak már az első mondata, hogy társadalmunkban 1968-ban ellenforradalom volt, politikai és tudományos szempontból valótlanság. A PÁRT „MEGTISZTÍTÁSA“ Az 1968-as katonai beavatkozásnak, de az 1969-es eseményeknek is nagyon negatív következményei voltak politikai és erkölcsi téren egyaránt, s ezek jellemezték a szocializmus további fejlődését nálunk. A fejlődés ték a módját, miként akadályozhatnák meg a jövőben a torzulásokat. Mindebből adódott az ellenforradalom elleni harc módszere, melynek lényege a diszkriminálás különböző formája volt: megszabták, hogy a megkülönböztetettek hol dolgozzanak, milyen fizetésük lehet vagy nem lehet. Hivatalosan dicséreteket hangoztattak a konszolidációról és az ellenforradalom felszámolásáról. A párt történelmének legsikeresebb időszakaként tartották számon, s minél több volt a dicséret, az öndicséret és a hízelgés, annál inkább szaporodtak a problémák, folyt az erkölcsi hanyatlás a párt soraiban, főleg az irányító szervekben. A munkahelyeken a munkaerkölcs hanyatlásában mutatkozott ez meg, visszaesett a fegyelem, növekedett a gyenge minőségű munka aránya, és szaporodtak a szocialista vagyon megkárosításának esetei. Tovább mélyült a párt és a nép közt a bizalmatlanság. Mindez kölcsönösen összefüggött. A tömeges negatív jelenségnek komoly politikai okai voltak. A pártvezetés tudatosította ezt, azonban adminisztratív módon próbálta megoldani. Bizalmas levelet küldött szét a központi bizottság, amelyben figyelmeztetett a fogyatékosságokra és az Egészségtelen jelenségekre. A pártszervezetekben mint titkos, párton belüli kérdést kellett kezelni, noha ez kornely nyilvános ügy volt, mivel az állampolgárok zöme tudott arról, milyen fényűző születésnapokat rendeztek állami vagy szövetkezeti pénzeken, sokezres ajándékokkal a különféle kerületi, járási, később alsóbb beosztású tisztségviselők is. Talán három évvel később, amikor a Szovjetunióban fordulat állt be, Gorbacsov hivatalba lépése után, s már ezt a dokumentumot elfelejtették, egyszeriben nyilvánosságra hozták; inkább, védekezésképpen, annak bizonyítékául, hogy a pártvezetés harcolt a korrupció és a különböző szocialistaellenes jelenségek ellen. A korrupció azonban tovább növekedett. Példa rá a Babinsky ellen lefolytatott eljárás, s más, mind ez ideig titokban tartott eset. A dolgozók egyre inkább meggyőződhettek, hogy a konszolidáció és a pártban végrehajtott tömeges tisztogatás után nem következett be a pozitív fordulat a szocialista demokráciában, a párt és a nép kapcsolatában, hanem fokozódott a stagnálás, és az 1968. január előtti viszonyokhoz és módszerekhez tértek vissza. Meghonosodtak vagy visszatértek a részben módosított neosztáli- nista vagy Novotny—Brezsnyev-féle irányítási módszerek. Hogy nem történtek politikai perek, ez nyilván Husák főtitkár érdeme, aki ezeket saját bőrén tapasztalhatta. Tömeges mértékben került sor azonban a szocialista törvényesség, a szocializmus erkölcsi alapelveinek megsértésére, a pártból kizártak és a kritikus pártonkívüliek diszkriminálására. A diszkriminációs módszerek egész rendszere alakul ki, kezdve a káderlapon található új rubrikával, egészen az állampolgárok ügyeinek intézéséig és a munkahelyeken való érvényesülésig. A kérdőív, ugyanúgy, mint az ötvenes években, az ember egyetlen mércéjévé vált, méghozzá torzult formában. A „kádermunka" megszigorítása százezrek életében jelentett beavatkozást. Emberek, mindenekelőtt értelmiségiek százainak, ezreinek tette lehetetlenné ismereteik, alkotó képességeik kihasználását. Végső soron megérezte ezt az egész társadalom. Ezrek menekültek külföldre, nem is annyira a szocializmussal való szembenállásuk miatt, hanem mert nem láttak maguk előtt távlatot, nem bontakoztathatták ki ilyen korlátozott feltételek között alkotóképességeiket. Ez nagyon komoly torzulása az elmúlt húsz évnek. Ismét, akárcsak az ötvenes években, fekete könyvek keletkeztek. Emberek kerültek indexre, akik nem publikálhattak, nem oktathattak, nyilvános szereplésük tiltva volt, könyveiket eltávolították a könyvtárakból, még csak a szakirodalomban sem lehetett utalni műveikre. Ez nemcsak az érintett személyeket sújtotta és nem is csupán családjukat. Hatása sokkal nagyobb volt: politikai, pszichikai, az egész nyilvánosságot leszoktatta a kritikus magatartásról, és széles teret nyitott a hízelgésnek, a kétarcúságnak vagy a hallgatásnak. Mindez mérhetetlen károkat okozott a szocializmusnak. Hiszem, hogy a párt kellő erőt gyűjt ahhoz, hogy mélyreható következtetéseket vonjon le, hogy a régi, s ezek a súlyos újabb hibák már sohase ismétlődjenek meg. (1968-1969 terjedelmes (168 oldalas) elemzésének a Nővé slovóban megjelent rövidített kivonata) Hl 7 / 7 7 7 mm a in II Ai AAI/PIÁI i/iaap 111 AI/PHIIPII fi nil II II s » ■ 1W IJPf 14 m lltlkk Hl! fi m.Nf lei UUIini ■ mnin viltjtlC ■wimiiippppii
