Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-26 / 4. szám
% I I I I I I I I PANDY LAJOS Mulatságos egy históriát mesélek el nektek, olyan mulatságosat, hogy mindannyian kacagni fogtok rajta. A történetet én magam is hallottam egy kalácsillatú vasárnap délután, a sárgarigó füttye és a fülemüle trillázása közben. Az asszony, aki mesélte, az édesanyám volt. Emlékszem, úgy kacagott szegény, hogy szőke haja vidáman bomlott szét, és meleg fényű, nagy szeméből még a könny is kibuggyant. Kacagtam vele én is, de kacagott körülöttünk minden: a kert, a szépen szóló körtefa, a százéves diófa, a méhek, a ribizlibokrok, a tarkabarka Gyöngyi kutya, sót még a fejünk fölött futó bárányfelhő is a bajuszát pödörgette nevedében. És kacagott a történet hőse, nagyapám is, aki ott ült a méhes előtti kispadon, sőt - ami a legcsudá- latosabb - még a pipájából szálazó füst is kacagott, ahogy elkígyózott szép szelíden a rózsabokrok irányába. A dolog pedig, amin ennyire kacagtunk, így esett meg: Élt ezen a messzi, bájos Perbetén egy rettentően gőgös, kevély gazdag ember. Ez az ember olyan gazdag volt, hogy még a pattogatott kukoricát is aranyszitából ette. Háza, földje, szőleje - volt neki temérdek. S pénze annyi, mint a pelyva. Hogy lássa a világ az ő gazdagságát, karácsonyeste aranytallérokkal etette meg a kutyáját. Igaz, a szegény állat még aznap elpusztult, mert a világ minden tallérjánál ehetőbb falatnak tartotta a jó ropogós birkacsontocskát, de ez nem tartozik a történethez. Az ellenben igaz, hogy ez a gőgös, kevély gazdag ember nemigen szenvedhette a szegény méhészt, nagyapámat. Hogy miért, ki tudja? Talán azért, mert az öreg méhészt mindenki szerette a faluban, vagy talán azért, mert az öreg méhész mindig igen-igen jókedvű volt, még olyankor is, amikor - vacsora nem lévén - mesével traktálta esténként az unokáját. Majd elfelejtem, hogy ez a gőgös, kevély gazdag ember örökösen lóháton járt. Azért-e, hogy még jobban lenézhessen mindenkit, vagy azért, mert olyan nagy hasa volt, hogy a lábai már nem bírták a terhet - nem tudom. De az biztos, hogy mindig lóháton járt. Egyszer is, ahogy keresztüllovagolt a falun, találkozott az öreg méhésszel, nagyapámmal. Megállította a lovát, és így szólt hozzá:- Hallod-e, hé, te öreg méhész! Azt mondják rólad a faluban, hogy te igen-igen bölcs ember vagy, és mindent meg tudsz csinálni. Nos, ha így van, csináld meg azt, hogy én most leszálljak a lovamról! Az öreg méhész lehajtotta a fejét, és úgy válaszolta:-Bevallom, uram, azt én nem tudom megcsinálni, hogy leszállj a lovadról. De tudok valami mást. Ha lelépsz a földre, akkor vissza tudlak varázsolni a lovad hátára.- No - nevetett a gazdag ember -, erre magam is kíváncsi vagyok! - Azzal nagy szuszogva lekecmer- gett a lova hátáról a földre. - Itt vagyok - mondta itt állok a földön, és várom a csodát, hogy visszavarázsolj a lovam hátára... No, miért nem kezded el?- Minek? - felelte az öreg méhész. - Hát nem elég neked, hogy leszállítottalak a lovadról? Hiszen az előbb ezt kívántad, vagy nem? A gazdag ember elvörösödött, aztán nagy szuszogva visszavánszor- gott a nyeregbe.- Látod - mondta ekkor az öreg méhész -, most aztán a második kívánságodat is teljesítettem. Visz- szavarázsoltalak a lovad hátára. S azzal úgy elkezdett kacagni, hogy összecsődült az egész falu. S mikor az emberek megtudták, hogy min kacag ’az öreg méhész, kacagni kezdtek ők is. így kacagták s azóta is így kacagják ki Perbetén az olyan embert, aki nagy gőgjében lenézi a másikat. Iskolarádió Út a csillagokhoz címmel új sorozatot indít a rádió iskolai adása a csillagászat és az űrkutatás iránt érdeklődő tanulóknak. Az első, január 30-án elhangzó bevezető részből megtudhatjátok a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának hullámhosszán, hogy milyen eredménnyel járt eddig a bolygók és a Hold űrszondákkal történő kutatása. TOMPA MIHÁLY Télben Mikor majd a fagyos bilincset, Mely nehezül a folyamon, Szellő s napsugár összetépik, S az ár fut vígan, szilajon, És medre szűkéből kikelve, Mező- s lapályra zúgva ront: Megretten, aki hallja, látja, Pedig csak áldást hord dagálya, S nyomán zöld lesz a part és porond! Mikor majd a csalit s a erdő A lágy-meleg légben kihajt! Hús rejtekén madár-csoport üt Élénk, kedves, boldog zsivajt! A termő ág mosolygó, rengő Virág-rojttal leszen fedett... S a lágy bongás, a fény, az illat, Hideg, beteg s holt szívekig hat, S hoz új erőt, új életet! Mikor majd hév napokban a nép Munkára gyűl mindenfelől, S a gyors kaszás előtt a habzó Rét füve rendre, rendre dől! Víg éneklés zendűl a halmon, Örömre gyűl a magvető: Lefonnyadott a búza sása, Megért immár az aratásra... Mikor majd eljön az idő! Gondolkodom, tehát... Szúrós hangulat Szúrós hangulatba került a kaktuszbolt eladónője, ami nem is csoda, hiszen a vásárló leány teljesen felforgatta a készletet, mielőtt egyetlen cserép növényt megvett volna. Végül melyiket vásárolta meg? Kiderül a 2-es számú képről. MEGFEJTÉS A január 12-i számunkban közölt feladat megfejtése: például így - vízszintesen 14, 8, 5,15, 3,12,13; függőlegesen 20, 9, 7,15, 2, 7,10. Nyertesek: Mészáros Mária, Dercsika; Tóth Zsuzsanna, Vágkirályfa; Kovács Szabolcs, Rimaszombat; Tóth Ilona, Bátorkeszi; Lázár Zsuzsa, Fülek. Nagy uralkodók I. (Szent) 1st ven (967 vagy 969 - 1038) A feudális magyar királyság alapjait Géza fejedelem rakta le, miután a pásztorkodó, kalandozó magyar törzseket letelepítette a Kárpát-medencében, és az egységes, új világnézet (kereszténység) bevezetésével a pogány szokásokat, szertartásokat betiltotta. A királyság, az állam létrejöttéhez azonban még hiányzott a „magán- tulajdon“ ismerete, az eddig szabad emberek uruktól való függővé tétele, a kereszténység terjesztéséhez még hiányoztak a szervezett papi rendek. Géza az erőszaktól sem riadt vissza, hogy a pogányságról népét leszoktassa. Megkereszteltette fiát, Vajkot is (az István névre), akiben művének folytatóját látta. István Esztergomban született. Itt építtetett magának Géza palotát a Duna-kanyar nyugati részén emelkedő dombon. István születése után apja a nyitrai hercegséget adományozta neki. Alig hunyta le a szemét Géza (997-ben), Koppány az erőszakos keresztény térítés miatt pogány lázadást szervezett. Koppány nem vette figyelembe azt az új, keresztény elsö- szülöttségi jogot, mely szerint apáról fiára száll a hatalom. Koppány azt tartotta, hogy Géza halála után őt - a legidősebb Árpád-nemzet- ségbelit - illeti az öröklési jog. 998 körül a német lovagok (Ven- cellin, Hunt, Pázmány) vezetésével István hódolói leverték a lázadó Koppány seregét. István fegyveresei között nagy számmal voltak német páncélosok, akik elsöpörték a magyar - székely - besenyő könnyúlovasságot. A csatában Koppány is elesett Vecellin kardjától. Koppány holttestét István négyfelé vágatta. Kós Károly erdélyi író István Királyról szóló „Az Országépítő“ című történelmi regényében így írta meg a nagy eseményt: „Másnap hajnalban Fehérvár piacán vérpadot ácsoltak a vári ácsok. És reggel István úr a piacra parancsolta a tiszteket és minden katonát, és összedoboltatta a vár szolgáló népét meg a rabokat. Maga az urakkal a palotás ház tornácáról nézte és hallgatta, ahogy a várbíró hangos szóval kiáltotta a sokaságnak:- Törvény parancsolja: a lázódó teste négyfelé vágassék! A hóhér pedig minden népek szeme láttára pallosával négyfelé vágta Tar Szerénd fiának, Koppány horkának halott testét. Es a várbíró akkor megint kiáltotta a sokaságnak:- István úr parancsa: a gyilkos teste karón száradjon el. Egyik része Veszprém, más része Győr, harmadrésze Esztergom és negyedrésze erdőelvi Fehérvárának kaputornyán karóra szúrassék. Minden népnek okulására. “ A negyediket István azért küldte Erdélybe, hogy jelezze, Erdélyre is igényt tart, hisz anyja, Sarolt, az erdélyi Gyula lánya volt. A győzelem után István 1000-ben II. Szilveszter pápától kapott koronával megkoronáztatta magát Asztrik püspökkel. István lett „Isten kegyelméből“ Magyarország első királya. Körülbelül ebben az időben jött létre a cseh és a lengyel királyság is. István még apja életében megnősült. Géza a bajor uralkodóházból származó Gizellát választotta neki, akit eredetileg apácának szántak. Istvánhoz hasonlóan Gizellát is keresztény nevelésben részesítették, beléjük nevelték a pogányság elleni harcot. Géza letelepítési politikájával tehát összefüggött István házassága. Istvánnak hamarosan behódolt az erdélyi Gyula, így Istváné lett a Dunántúl, a nyitrai, a bihari hercegség és a megszerzett somogyi rész is, amelynek pogány népét a király saját szolgálatába kényszerítette. Honfoglaló őseink nemzetségenként és törzsenként (Tarján, Jenő, Kér, Keszi, Nyék, Megy er, Kürtgyarmat) telepedtek le és foglaltak területeket a Kárpát• /. István képe a Bécsi Képes Krónikából (Júlia Ferletaková reprodukciója) medencében. A lázadó vezérek leverése után István a régi nemzetiségi és törzsi szállásterületekből királyi vármegyéket szervezett, melyek élére hú embereit - ispánokat - állított. Minden megye első ispánjának a nevét viseli (Nógrád), Gömör Hont stb.). Az ispánok szedték be a királyi jövedelmeket és a terményadót. A területi igazgatás alapján épülő állam a nemzetségi tulajdon - birtokok, jószágok - helyett a magántulajdon védelmét szolgálta. A magántulajdont István oklevelekkel igazolta, a lopást szigorúan büntette. Pénzt veretett, így a vagyon könnyebben halmozódott. A világi igazgatással egyidö- ben az egyházi szervezetek (érsekségek, püspökségek, apátságok, plébániák) is kialakultak. István törvényei az egyházra is kiterjedtek. Az egyház vagyonát a király által adományozott földbirtokok biztosították. Mindenki köteles volt átadni az egyháznak termése egytized részét. Törvény mondta ki, hogy minden tíz falu építsen templomot, és ünnepnapon mindenki köteles a templomba menni. A törvényhozás István döntései alapján történt, de Nagyboldogasszony ünnepén (aug. 15) összehívott törvénynapokon az ország előkelőivel bíráskodva hozott ítéleteket. István törvényeinek szövegét a kódexekben megtalálhatjuk. Törvényei a magyarságnak az európai keresztény közösségbe való beilleszkedését, s ezáltal a fennmaradását szolgálták. István hódító háborúkat nem vezetett. Viszont ellenállt a besenyő betöréseknek és a II. Konrád német császár vezette hódító hadjáratnak. KOVÁCS TIBOR 1990.1.26. iiBSÉrnap Az öreg méhész és a gazdag ember
