Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-26 / 4. szám
ben, égen, éklyót; pted, ntad. átod, tsodtál: fényesebben. r hiányod. zíved mélyén, ünk áza. íllajcpajtás,. s üVén, agad. mellett. f írok rólad, )a ütnél, bb kirándulni, irsalogni, mezítláb; ódnak, s rúgás, ngi maszkok, /án, tlyongok, bajos utunkon forrást nem találok. Halálomig az lesz a legszebb rangom, hogy testvéri szavad kiérdemeltem. Diákvirtussal vezetted a harcunk konok sorompók közt a hit jogáért, példáztad bölcsen: nemcsak az a hérosz, kit lándzsahegy vagy nyílvessző terít le. Ó, nem herdáltad szerveid hiába, hordjuk bizalmad gyönyörű igáját, amíg tüdőnk és lábunk izma bírja; nyugodj el, erdők büszke némasága visszhangozza halálos tisztaságod. Melledre hullt a ,,Háború és béke“, tavasz üzen, s te nem érzed a pezsgést, a kurinci tó hasztalan vár hűen; királyi vagyont vittél el magaddal, orákulum voltál, tanulság, mérce, süllyedő városunk utcája, tornya, egy próbált nemzedék esszenciája, megtestesült szomjúhozó mohóság, embervágy gejzír-buzgása, s lidércet futamitó tündöklő élű elme - félek, hogy vészes jelkép távozásod. Terveket szőttél, s messze illant tőled az öröm síkos pisztráng-villogása, de fájdalmaid tüzes vastrónján is mások jaját s a romokat figyelted. Oldaladon a bukás is dicső volt. Unokáid csak neved olvassák majd fejfádról s azt, hogy ,,élt 48 évet“. De én - én érzem kezed szorítását. Tudatom burkán riasztóan terjed - mint gézkötésen a pirosló vérfolt - a mindent elfojtó, maró valóság... Nem tudom befejezni ezt a verset, félbeszakad, mint közös küszködésünk; folytassa mindkettőt a szívverésem Mellékdal Legyen ezentúl minden pillantásom az Álnokság arcába vágott kesztyű. Nem voltál költő, könyv nem őrzi műved, futótűz-életed volt a remekmű. (1972) ‘) Az 1968/69 utáni „tisztogatás" következtében infarktusban meghalt. itt. Érez- isátkozni jabb kört dett egy zonnyolc itt, tette életlenül Dizottság al évekig mzeti bi- itkárnője /ezetöje. s zavarul! Szesz átiga- görcsö- papírla- atót nem Szőtt volt ségesen : .....és le ket...“ öveg. igadóan, negfőzte leknek", ív Arany :e a gint, függően, slemek“. i! Frisko- , mindig ta volna iy a lába iert szót székeket, letörölte a primitív, obszcén rajzokkal összefirkált márványlapokat, hamutartókat ürített, beleütközött az asztalokba, mint aznap délelőtt a kellemetlen emberekbe. Például Sev- csíkbe! Sevcsík a járáson volt munkaügyis. Hetekig bolondította, hogy szerez neki állást. Végül kisült, le akarja fektetni. Ilyen áron nem kellett az állás. A hivatal köteles volt felajánlani két munkahelyet. De csak egyet ajánlott. Mehetett volna munkásnőnek a téglagyárba. Csigolyakopással, me- szesedéssel? Tudta, hogy nem bírná, s ráadásul az új munkatársak még ki is újabb kör. Mindenkinek ugyanazt, mint az előbb. „Finom a kávé! Kitűnő kávét főzr\pk itt. Nem maga főzte véletlenül?“ „Nem!“ Magrázta a fejét. Én már régen nem főzök kávét. De te se innád ilyen jóízűen, ha tudnád, hogy a presszógépünkben hemzsegnek a csótányok, a kockacukrot a raktárban lehugyozta a patkány, gondolta kárörvendöen. Odaintették a vodkás sarokba.- Mit iszik az a pasas? - kérdezte a nagybánatú vodkás vendég a másik sarok felé mutatva. :ársnő... ott fcele Menüi, ki októberi ábrázoló jorodott, etú a var mondta ’ordította itt volna iy éazre- ínyeket. ált. Köz- rült oda. , jegyző- :ött a fa- 5tt politi- t! Lelkenni sem sm! Nem hogy az és az itt ;ék. iltak rá. épett be ián tele- alhoz. Dán volt át sport- - sóhaj- it a ked- mit pa- : a kedazdí^lan röhögnék. Nem, ezt egészségügyi okokból nem fogadhatta el. Dolgozni akart, nem elhúzni magát a munkától. Végigkilincselte a várost. Egy munkaerőgondokkal küzdő szolgáltató vállalatnál úgy tűnt, felveszik adminisztrálni. Amikor már majdnem beleütötték a pecsétet a személyi igazolványába, a káderes sajnálkozva közölte, hogy időközben változott a helyzet, már csak takarítónőnek tudják alkalmazni. „Akkor nem jövök" - rázta meg a fejét Szerén. „De miért?“ - kérdezte a káderes. „Azért, mert ha én most az érettségimmel elfogadom a takarítónő helyét, maga felvesz adminisztrálni valakit, akinek még érettségije sincs, s mondjuk nem alkalmas másra, mint takarítani. Ez pedig nem használna sem neki, sem nekem, sem a vállalatnak, sem a társadalomnak. Senkinek. Maga, mint káderes, ezt igazán tudhatná." „De lássa be...!“ Nem látta be. Már csak büszkeségből sem. Elment. Odament a sarokba. Előbb az egyikbe, azután a másikba. Oda egy vodka, amoda egy konyak. És cigaretta. Sparta?! Méghozzá kemény csomagolásban?! Honnan vegyem? Olympia megfelel? Megfelelt. Nagyítót a lábvizsgálóknak! Nem,- Konyakot - válaszolta Szerén.- Akkor vigyen neki egyet, s írja az én számlámra. Nicsak, melegek vagyunk, gondolta Szerén, és kivitte a konyakot.- Onnan küldik... - s biccentett a másik sarok felé. A férfi meglepődött mozdulatot tett, és fellökte a konyakhoz kihozott szódát. Szerén törlőruháért ment... Ott is takarítania kellett volna, itt is takarítania kell. Hát nem mindegy?! Nem lett volna mindegy? Felszárította a vizet... Víz.-.. Víz- cseppek... Azután úgy volt, hogy ó fogja összegyűjteni a vízcseppeket. Az esőcseppeket. Rábukkant arra a hirdetésre. Meteorológust kerestek egy közeli repülőtérre. Ekkor már kerülte az embereket. A város mögött csend fogadta. -Két repülő naponta. Egyik jön, másik megy. No és a mezőgazdasági gépek. Nincs nagy hajtás. Igaz, a fizetés sem nagy. A telexet kezelni gyerekjáték. Az időjárási adatokat összegyűjteni, továbbítani szintén. Tetszett neki a reptéren. Beadta a kérvényt. Várt. Egy idő múlva megkapta a választ. Elutasították. Mikor lesz már záróra? Az ablakhoz ment, arcát a hús üvegre szorította. .Nézte az utcán elsuhanó autókat. Egy továbbgördülő hatszázhármas újabb rossz emlékeket ébresztett benne. A repülőtéri eset után kihallgatták. Ilyen „fekete cápán“ érkezett az a jóakaraté emberke is. A kocsi rendszáma elárulta, hogy a kerületi székhelyről. Mindenfélét kérdezett. Kivel tart külföldön kapcsolatot, élnek-e nyugaton rokonai, miért nem*dolgozik...? Elmondta neki kudarcait. „Jó, jó, de miért akar mindenáron olyan objektumok közelébe férkőzni, mint egy repülőtér?“ Felháborodva ugrott fel. Szóval így állunk? „Ha megszegtem a törvényt, bizonyítsák rám, és zárjanak be. Ha nem, hagyjanak békén!“ „Várjon! Hová rohan? Nyugodjon meg!“ „Tudja mit“, fordult vissza, de csak egy pillanatra, mert szégyellte köny- nyeit. „Kívánom, hogy ennek az országnak soha nagyobb ellensége, mint én vagyok, ne legyen!“ A hatszázhármas továbbgördült. Szerén arca elvált a mocskos üvegtől. Most a konyakos sarok rendelt egy vodkát a másiknak. Még felszolgált a lábvizsgálóknak egy kört, megitták, fizettek, távoztak. Máshol is tankolhattak már, elegük volt, Szerén lábára rá sem néztek. Rendbeszedte utánuk az asztalt. Két párocska jött egymás után, külön-kü- lön foglaltak helyet. Vacsorázni akartak, felvilágosította őket, hogy elkéstek. Felvette az egyéb rendelést, majd felszolgálta. A sarkok között újból kezdődött volna a szívküldi, de Szerén elejét vette. Megkérte a két férfit, üljenek egy asztalhoz, úgy szórakozzanak. Sűrűn hordta nekik az italt, egy konyak, egy vodka, egy út megspórolva. Nyolc óra. Azt még csak megértette, hogy az államigazgatási szervekben nem dolgozhat többé, de hogy miért ne adminisztrálhatna valahol egy közönséges hivatalban...? Kinek ártana vele?- Túl magas ez nekem! - mormolta és vállat vont. A „fekete cápa“ távozása után megesküdött, hogy elfogadja az első állást, amelybe belebotlik, amely kínálkozni fog. Ez kínálkozott. Szerette? Csinálta!'Az biztos, hogy jól. Ilyesmit megérez az ember. A főnökével sem volt semmi baj. Kijöttek egymással. Anyagilag sem járt rosszul, hiszen ott volt a borravaló.- Egy vodka, egy konyak! - szólították a sarokból. Odavitte nekik. Meghívták, igyon velük, üljön az asztalukhoz. Olyan, de olyan egyedül volt ezen a mai napon, ezekben a percekben, hogy kivételt tett, s elfogadta a meghívást. Kihozott magának egy nagy konyakot tonikkal és közéjük telepedett.- Mire iszunk? - kérdezte. •-A bánatra... Az én nagy-bánatomra... - siránkozott a vodkás.- Nem az övére! Az enyémre! - döngette mellét a konyakos.- Tudják mit? Én sem vagyok bánat nélkül. Igyunk mindnyájunk bánatára. Ittak. Szerén elnéze a két elázott palit, hallgatta őket, s hamar rájött, hogy tévedett. Nem melegek ezek, hanem egyszerűen magányosak és szerencsétlenek. Mint ö. A vodkás volt a beszédesebb. Rögtön az asztal márványlapjára okádta világnagy bánatát, és Szerén csak azért nem ugrott, nem rohant el, mert az egyhajtásra megivott konyak éppen a fejébe szállt és hirtelen minden ereje elhagyta.-De... de... higgye el, letettem a felvételi vizsgát... Szórtam az anyagot, pedig alig kérdeztek valamit. Mégis megfagyott körülöttem a levegő... Már belépéskor éreztem... Az ilyesmit megérzi az ember. Csak néztek rám, mereven bámultak, mint valami kellemetlen, gusztustalan rovarra... Igen, mint egy féregre!... Tudja mi lehetett volna belőlem, ha elvégzem az egyetemet? De így... Értetlenül támolyogtam ki, az ajtót sem csuktam be magam után rendesen. Meghallottam az odabent kergült darazsak módjára röpködő fullánkos megjegyzéseket: „Apját, anyját kizárták a pártból, s még ide meri dugni a pofáját?! Minek ez nekünk?“ ... Nem vettek fel. Hát így jártam! Csak azért, mert egyszer hatvannyolcat írtunk! - fejezte be a vodkás.- Mesebeszéd! - kezdett váratlanul kötözködni a konyakos. - Biztosan nem tetted le a felvételit. Biztosan megbuktál!- Nem igaz! - védekezett a vodkás. Mondja neki, hogy nem igaz! - fordult Szerénhez. - Hiszen maga is itt élt. Maga is tanúsíthatja, hogy hatvannyolc után itt minden lehetséges volt! * - Elég a siránkozásból! - szélkakaskodott a konyakos. - Csak ellenkeztem, no! Nem vagy egyedül! Hát én mit szóljak? Hatvannyolcban... Hatvannyolc! Szerén falfehéren támaszkodott meg az asztal szélében. Újból ez a dátum! Soha nem lesz vége. örökké kísérteni fog.-... nemzeti színű szalaggal a gomblyukamban néhányszor végigsétáltam a Főutcán. Valaki emlékezett rá...- És kizártak! Ennyi bőven elég volt! - szakította félbe a vodkás.- Nekik igen! - folytatta a konyakos. - De még rátettek egy lapáttal. Akkoriban szült a feleségem. Nyolc évet vártunk erre a gyerekre. Fiú lett! A Zorán nevet kapta. Azt mondták, szándékosan, provokatív célból neveztem el így. Mert, mint sokan mások, én is Jugoszláviával rokonszenvezem. Hát persze, hogy rokonszenveztem velük, akik elítélték a „baráti internacionalista segítséget“, de azért ez a kombináció álmomban sem jutott volna eszembe.. Értsd meg, nekünk ez a fiú volt a hajnal. Boldogságunk hajnalcsillaga. Ha lányunk születik, Hajnalkának hívtuk volna. Közösen választottuk ezt a nevet az asszonynyal. Mihelyt biztosak voltunk benne, hogy „úgy“ van, máris a naptárakat bújtuk. És sok estén még.. .Ki gondolt rá, ki hitte volna, hogy ebből még bajom származhat? A vodkás fölemelkedett, áthajolt az asztalon, átölelte a konyakost, és az arcára cuppantott.- Meg kell a szívnek hasadni!- mondta ellágyulva. - Drága barátom... - a többi hangos csuklásba fulladt. Visszahuppant a helyére.- Még! - mondta a konyakos, aki egy árnyalattal józanabb volt. A vodkás csuklott, váratlanul újból felugrott, s akkorát nyalt Szerén arcán, mint egy kisborjú. Majd visszazuhant a helyére. Szerén még fel sem ocsúdott, amikor a konyakos ugyanezt tette vele.- Leírtak... - suttogta a konyakos.- Ki sajnál engem?- Lecsúszott egzisztenciák vagyunk mindnyájan... „... és kiszolgálta a jobboldali elemeket...“ Jobboldal, baloldal, milyen egyszerű kimondani... Milyen egyszerű jobbosoknak elnevezni a reformereket, s opportunistának azt, aki az istennek sem hajlandó megalkudni, aki nem hajlandó a feketére azt mond- tani, hogy fehér! A férfiak újabb csókra ugrottak fel. Egyszerre. Ebből robbant ki a váratlan ellenségeskedés. Szerén felugrott, nem várta meg, míg összeverekednek, otthagyta őket. Még hallotta a háta mögött feldőlő székek robaját. Sajnálta őket (vagy magát?), úgy érezte, sorstársak. Ám ugyanakkor azt is tudatosította, hogy azok ketten, akik most a sarokban dulakodnak, egyszerűen részegek. Alkoholisták. Szerén megsem kételkedett egyetlen szavukban sem, hitt nekik. Átére^te tragédiájukat. Nem tudott rájuk haragudni úgy istenigazából... Nem is velük kellene megfizettetni az összetört székeket, hanem azokkal, akik ide juttatták őket! Szerén hirtelen úgy érezte, kicsordult a pohár! Nem törődött többé a két verekedő taggal, már csak a saját kálváriájára tudott gondolni. Miért nem értik meg „azok“, hogy 6 nem ellenség, sohasem volt az?! Holnáp odamegy hozzájuk, odamegy valakihez (kihez?), valakinek megmondja. Őrület! Azóta tíz év telt el! Valaki meg kell, hogy hallgassa! Hiszen nem kívánhatják, senki sem kívánhatja, hogy hamarosan ö is az alkohol után nyúljon, s italosán leüljön a más asztalához, és konyak, vodka vagy gin mellett traktálja a mondókájá- val: „Közvetlenül érettségi után, jóformán az iskolapadból kerültem a városi nemzeti bizottságra. Sok volt a munka, néha olyan sok, hogy el sem lehetett végezni. Látják, férjhez menni sem jutott időm. Az évek meg teltek. Egyszer csak jött hatvannyolc és...“ Letépte kötényét, kivette belőle a tömött pénztárcát. Vállára terítette lila színű horgolt kendőjét. A söntésen keresztül haladva a nedves pultra hajította a vastag erszényt.- Számolj el a főnökkel! Elmegyek. A csaposnak kiguvadt a szeme.- Megőrültél? Hová? S a haszon, a borravaló?- Megtarthatod?- No jó, de akkor is! - enyhült meg a csapos. Ki hallott még ilyet?! Éppen záróra előtt?!- Igen. Amíg nem késő. Még záróra előtt... Losonc, 1979. augusztus 21. Lőrincz Zsuzsa: A város peremén c. rajzciklusból ARDA MICA FERENC
