Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-26 / 4. szám
a szívem . ó*e A nyugatnémet Neckermann céggel közösen Budapesten boltot nyitottak, ahol devizáért lehet vásárolni, vagy az ismert, közkedvelt katalógusokból rendelhetnek cikkeket a vásárlók. Igen eredményes ez a vállalkozásuk, a jövőben dinamikus fejlesztésével számítanak. A Tengelmann céggel vegyesvállalatot hoztak létre, céljuk Magyar- országon a déligyümölcs-ellátás szervezése. LESZNEK KOZÖSSÖRÖZÖK?- A csehszlovák partnereinkkel folytatott együttműködésünket stabilnak és kiegyensúlyozottnak tekintjük - hangsúlyozta az igazgató. - Valamennyi említett kereskedelmi formát kihasználunk kölcsönös tevékenységünk során. A magyar-csehszlovák együttműködéssel kapcsolatban azt is megjegyezte az igazgató: a magyar fél szállítóképesebb. Véleménye szerint, jobb együttműködéssel kiküszöbölhetnék a felmerülő nehézBarangolások a „Skála-birodalomban“ ül' ■ 'XLXSSUq**- - — Sörgyár és söröző. Ha megegyezés születik, hozzánk is szállítja a Skála A VILÁG MINDEN RÉSZÉBŐL Jelenleg 20-25 ország kereskedelmi szervezeteivel van kapcsolata a Skála World-Trade kereskedelmi vállalatnak. Pozsonyon kívül Moszkvában, Varsóban, Münchenben és Cipruson is van irodája, rövidesen Ungváron szeretnének kirendeltséget létesíteni. Tevékenységükről érdeklődtem Gacsályi Tamás igazgatótól.- 1985-ben leányvállalattá alakultunk, azóta a kelet-európai országokon kívül a tőkés államokkal lebonyolított forgalmunk is egyre bővült, export-import tevékenységünk rendkívül dinamikusan fejlődött - mondotta. - Szoros kapcsolatot alakítottunk ki a külkereskedelmi és a belföldi részlegek között. Elsősorban a Skála Coop nagykereskedelmi szervezeteit látjuk el áruval, de időnként közvetlenül az áruházaknak is szállítunk. Ez utóbbiak viszont saját beszerzésük alapján is hozzájuthatnak importcikkekhez. Az elmúlt év július elsejétől viszonylag önálló vállalatként működik a Skála World- Trade. Az alaptőke a Skála-Coopé, az ő tulajdonában vannak, ó irányítja és felügyeli tevékenységüket. Ez viszont nem jelenti azt, hogy csupán a Skála-Coop egységei számára bonyolítanak le üzleteket. Más kereskedelmi vállalatok exportját, importját is szervezik. A KGST-országokkal több, jól bevált formát alkalmaznak: az áruházi és a kishatármenti árucserén kívül a választék- bővítő cserék is az együttműködésük módjaihoz tartoznak.-A piac igényei mindig meghatározói munkánknak. Üzletkötéseinket egyrészt saját előrelátásunk szerint tervezzük, másrészt pedig partnereink bíznak meg valamilyen áru beszerzésével. Nagyfokú piacérzékenység kell ahhoz, hogy a ,, leg jobb“ partnerre akadjunk, illetve folyamatos kapcsolatot tartsunk fenn vele. Nem mindegy kitől, milyen árut vásárolunk. mum forgalmat bonyolít le. Kétszázhúsz munkatársa van. Velük kapcsolatban jegyezte meg az igazgató:- Legfőbb feladatunk, hogy versenyképesek legyünk a piacon, de emellett nem feledkezhetünk meg munkatársainkról sem. Az újonnan létrejövő vállalatok, részvény- társaságok a nálunk elérhető fizetésnél jóval magasabbakat ígérnek a szakképzett, kellő gyakorlattal rendelkező munkatársainknak, így a csábítás igen nagy. S akit nem kötnek szilárd szálak a Skálához, az az ajánlatok hallatán könnyen hátat fordít nekünk. ségeket, leküzdhetnék az akadályokat. Sokat segítene a kölcsönös kereskedelemben a csehszlovák exportot tiltó listák felszámolása, a cserélhető árucsoportok túlságos leszűkítésének feloldása. Hisz tulajdonképpen fogyasztási cikkekért fogyasztási cikkeket szállítanak.- Az áruházi cserék bonyolításakor a fogyasztási cikkek árképzésénél figyelembe vesszük, hogy nálunk az infláció mértéke magasabb - magyarázta. - A hazai helyzettől próbálunk elszakadni, és rugalmassá tesszük árpolitikánkat. Az ártárgyalásokon nem a mi fogyasztói árainkból indulunk ki a cikkek értékének meghatározásakor. Az igazgató azt is elmondotta, hiányolják, hogy a csehszlovák kereskedelmi partnereik csak ritkán tudnak termelői kapcsolatokat teremteni. Az áruházi árucseréknél például csak arról a mennyiségről tudnak tárgyalni, amely a partner raktárában található. Szerinte ezen a gyakorlaton mielőbb változtatni kell. A megoldást az jelentené, ha a kereskedelmi szervezeteknek, áruházaknak jobb volna a kapcsolata a termelőkkel, és meg tudnának egyezni abban is, hogy például az év folyamán további szállítmányokat is beszereznek a Skála által igényelt termékekből.- Mi már eddig is számos javaslatot tettünk csehszlovák partnereinknek az együttműködés formáinak bővítésére. Többször beszéltünk már például a sörözővel összekötött minisörgyárainkról, melyeket mi kompletten szállítanánk és együtt üzemeltethetnénk. A kezdeti lelkesedés viszont nagyon hamar alábbhagyott, végül is megfeledkeztek róla. Pedig az NSZK-ban már tíz működik, Spanyolországban négyet nyitottunk meg, sót Pekingbe is szállítottunk. De itthoni sikerről is beszámolhatok: Szentendrén, a városi tanács alagsorában létesítettünk egy ilyen sörözőt, és igen nagy látogatottságnak örvend. A Skálások régi vágya, hogy valamelyik csehszlovákiai áruházban részleget létesítsenek, ahová folyamatosan szállítanák az árut. Szóba került egy áruház megnyitása is, de a terveknél nem jutottunk tovább. Csehszlovák részről ugyan voltak ajánlatok, de mindeddig nincs meg a feltétele annak, hogy ellenértékként olyan fogyasztási cikkeket választhatnának, melyek nem szerepelnek a tiltólistán, illetve Magyarországon érdeklődés van irántuk. A KONKURENCIA ÖSZTÖNZŐ ERŐ A Skála World-Trade külkereskedelmi vállalat évente mintegy 70 milliárd forintnyi Tudják, hogy ebben az évben egyre nehezebb lesz az importáru elhelyezése, mivel Magyarországon a korábbinál jóval több külkereskedelmi vállalat működik, s az is tény, hogy a lakosság vásárlóereje csökken. Mindebből az következik, hogy a Ská'- lának hiánypótló kínálattal kell jönnie, ilyen jellegű importstruktúrát kell kialakítania. A terveikről szólva az igazgató elmondotta, hogy továbbra is megtartják a KGST- országokkal jól bevált kereskedelmi együttműködési formáikat. A szovjetunióbeli vállalatokkal közvetlen kapcsolatokat szeretnének létrehozni. Vegyesvállalatok alapítását is tervezik, az árucserét az eddiginél sokkal nagyobb volumenben próbálják szervezni. A szovjet áru egy részét a hazai piacon, másrészt nemzetközi kapcsolataik révén harmadik államban értékesítenék. A tőkés exportjukat elsősorban a Tengelmann céggel kívánják lényegesen növelni, és mindenképpen szeretnék megőrizni pozícióikat a tőkés import terén.- Természetesen a legfontosabb célunk, hogy az árualapok mindig megfelelőek legyenek, s ennek érdekében a termelésbe is befektetünk - jelentette ki Gacsályi Tamás. - Ez nemcsak a mi érdekünk, hanem a lakosság színvonalas ellátása is ezt követeli meg tőlünk. DEÁK TERÉZ TŐI SOKAT AKARUNK? VITA A FIATAL CSALÁDOK HELYZETÉRŐL Nagyobb megbecsülést az anyáknak Hogy hogyan lehetne kitörni az említett bűvös körből? Szerintem először is biztosítani kellene a megfelelő anyagi ellátást a gyermekgondozási szabadságon lévő anyák számára. Ha az otthon maradt anya nem kapna sokkal kevesebb gyermekgondozási szegélyt, mint a fizetése volt, bizonyára nem kényszerülne arra, hogy munkába álljon. Gyermekének nem kellene bölcsödébe járnia és esetleg átvészelnie a betegségek egész sorát. A munkába állásnak a pénzkeresés azonban csak egyik - igaz, legfontosabb - oka. Én úgy vélem, nagy szerepet játszik az is, hogy a fiatal anyukákban benne van a bizonyítási vágy, nem akarnak ,,csak otthon ülni", mert emiatt sajnos sokszor lenézik őket. Szeretnének dolgozni, eredményeket felmutatni, hogy a társadalomban megbecsülést kapjanak. Ha megváltozna ez a szemlélet, ha nem néznének sokan ferde szemmel azokra, akik az anyai hivatást választják, biztosan többen döntenének az ptthon maradás mellett. Persze ehhez arra is szükség lenne, hogy a munkahelyén többéves távol- maradás után is abban a munkakörben dolgozhasson tovább az anya, amelyben azelőtt. Kevés családfenntartó keres annyit, hogy az egy többtagú család megélhetéséhez elég legyen. Ha magasabb lenne a férfiak fizetése, otthon tudnának maradni az asszonyok a gyerekekkel. így azonban a nőknek elöbb-utóbb munkába kell állniuk, s bizony nem sok idejük jut a családra. Az anyák többsége hazaérve, azt sem tudja, hová, mihez kapjon, ott a mosás, főzés, vasalás, takarítás - nem tud annyi időt szentelni a gyerekeknek, amennyit szeretne. Véleményem szerint megoldást jelentene a nők csökkentett munkaideje. Ezáltal több időnk jutna a gyerekekre, egymásra. Több közös programot lehetne szervezni a családdal, mindenki nyugod- tabb lenne, a házastársak bizonyára nem távolodnának el oly könnyen egymástól. Ha nem élnének állandó feszültségben, kevesebb lenne a házastársak közti nézeteltérés, nem lenne olyan gyakori a válás. Nyugodtabb körülmények között a gyermekek is egészségesebbek lennének, idegrendszerüket nem viselné meg a sok stressz, s így társadalmunknak is kevesebbe kerülne a gyógykezelés és a csonka családok támogatása. Tudom, hogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, de szerintem az említett problémák megoldása segítene abban, hogy ki tudjunk törni a „bűvös körből". Futó Mária Együttélés előnyökkel és hátrányokkal Azt hiszem, mi az átlagcsaládok közé tartozunk. Örömeink, problémáink hasonlóak, mint a velünk egykorú fiataloké. Leérettségiztem, vőlegényem hazajött a katonai szolgálatból és összeházasodtunk. Azt mondanom sem kell, hogy egyikünknek sem volt pénze, honnan is lett volna! Jó falusi szokás szerint viszont nászajándékba különféle háztartási kellékeket és mintegy 20 ezer koronát kaptunk. Ezt az összeget ugyan kölcsönkenyér visszajár alapon ajándékozza a rokonság, de szerintem az induláskor igen jól jön. A szüleim is besegítettek: egy szobabútor árával. Ehhez felvettük az ifjú házasok kölcsönét, a 30 ezer koronát, s így rendeztük be a lakásunkat a szülői ház emeletén. Semmiféle luxuscikket nem vásároltunk, csak a legszükségesebb dolgokat, s így még maradt annyi pénzünk, hogy egy használt autót is vegyünk. Faluhelyen ez nem számít fényűzésnek, hisz elképzelni sem tudom, hogyan vinném a harmadik községbe orvoshoz a beteg gyerekeket. A kisfiámmal fél évig voltam otthon, utána munkát vállaltam, mert a férjem keresetéből nemigen költekezhettünk. Pedig mi is szerettünk volna divatosan öltözni, szórakozni járni. Bölcsőde híján az egyik rokon vállalta a kicsi gondozását. Tudtam, jó helyen van, a néni sajátjaként szerette a fiút. Most utólag mégis úgy érzem, inkább nekem kellett volna vele lennem. Úgy gondolom, zárkózottságát az okozta, hogy akkortájt keveset voltunk együtt. Aztán megszületett a kislány, vele már két és fél éves koráig maradtam otthon. Akkor már óvodába kezdett járni, én meg dolgozni mentem. Most a férjem jobban keres, mint kezdetben, de csak olyan áron, hogy nem nyolc és fél óra a munkaideje, és gyakran szombaton, vasárnap is munkaruhát ölt. A gyerekek nevelése meg a ház körüli teendők nagyrészt rám hárulnak. A szüleimmel élünk egy fedél alatt. Külön háztartást vezetünk, de ha kell, segítenek, főképp a gyerekekkel foglalkoznak. Szerintem ennek az együttélésnek megvan az előnye és a hátránya is. Az előnyről már szóltam - az, hogy van kire támaszkodni, ha a helyzet úgy hozza - másrészt viszont túlságosan elvárják tőlünk, hogy alkalmazkodjunk hozzájuk, mindenről aprólékosan beszámoljunk nekik, sót néha az időbeosztásunkba, a hétvégi programjainkba is beleszólnak. Anyagilag most már helyrerázódtunk. Amire szükségünk van, azt a két keresetünkből meg tudjuk venni. De ha arra gondolok, mi lett volna, ha kezdettől nem lett volna hol laknunk, lakásra, házra kellene gyűjtenünk, nem tudom, hogyan vágtunk volna bele, vagy miről mondanánk le az igényesnek nem nevezhető költségvetésünkből. K. F.-né, 26 éves
