Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-26 / 4. szám
Vasárnap 1990. január 28. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.12, nyugszik 16.31 Közép-Szlovákia. 07.19. nyugszik 16.38 Nyugat-Szlovákia: 07.25, nyugszik 16.44 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 07.59, nyugszik 18.43 Közép-Szlovákia: 08.06, nyugszik 18.50 Nyugat-Szlovákia: 08.12, nyugszik 18.56 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK KÁROLY. KAROLA- aLfonz nevű kedves olvasóinkat A VASÁRNAP következő számának tartalmából TANULSÁGOKRÓL, KISSÉ MÁSKÉPPEN Santo Falt an elemzésének befejező része Ml AZ IGAZSÁG AZ ÚJ SZÓ INDULÁSÁRÓL Zsilka László írása A LEÉRTÉKELT KORONA Kovács Edit interjúja Michal Kováccsal, az SZSZK pénz-, ár- és bérügyi miniszterével A NAGYAPA ELMONDHATNÁ UNOKÁJÁNAK: SAJÁT SZÖVETKEZETÜNK VAN, FIAM Egri Ferenc riportja TIZENHÁROM EV DUBNÁBAN II. Péterfi Szonya beszélgetése a Duka-Zólyomi házaspárral AZ ALMÁTÓL A KÉTKEZESEKIG Szaszák György beszélgetése Eckerdt Sándor képzőművésszel KÖSZÖNTJÜK A HATVANÉVES CSOÓRI SÁNDORT KIFULLADÁSIG Szabó G. László írása Karel Rodenröl evelek Az intelem Azt hiszem, sokan ismerik a Csallóköz legendáját a három tündérlányról, akik az Aranykertnek nevezett területen mindenkit, kivétel nélkül, gazdagon terített asztallal fogadtak és kínáltak. Egyszer az ördög álruhát öltött és meglopta a tündéreket, akik haragjukban örökre eltűntek és az Aranykertból Csallóköz lett. Ám én egy másik mondát (mondást) is ismerek, amit sok évvel ezelőtt, amikor a Csallóközben készültem letelepedni, egy ismerősöm figyelmeztetőül megjegyzett. Az intelem így szólt: Vigyázz, mert ha ott valaki „valaki , akkor az Valaki! Rohantak az évek, és én az intelemről meg is feledkeztem. Jobban mondva, nem is akartam róla tudomást venni, mert arra gondoltam, hogy nem is olyan régen ezen a vidéken is grófok, földbirtokosok, gyárosok uralták a zselléreket, parasztok és munkások testét-lelkét. Ki akarhat itt „valaki“ lenni? Én is tűrtem a sok ezt és azt, mert igazam sohasem volt. Igazuk csak a „valakiknek" lehetett. De hát rendnek lennie kell minden téren és minden szinten. A társadalom múködóképtelen lenne különféle normák nélkül. Viszont a negyven évvel ezelőtt meghirdetett normák eltorzultak és a „valakik“ tovább bővítették az intelmeket szolgalelkú- ségre nevelve. A népet úgy vezették és manipulálták, hogy szabadon ne gondolkodhasson, mindig csak parancsra várjon. A fiatalság, a jövő nemzedéke álmából hirtelen felébredt. Ók azok, akik az újat, a jobbat könnyebben megértik. Ahogy a mai ábra mutatja, minden nemzedék saját magának kell, hogy kiharcolja a nemesebbet. Mi csak egy „valaki“ réteget tudtunk megteremteni. A fiataloknak ettől többet kell akarniuk, hiszen már a XXI. században fognak élni és dolgozni. Kamenár Bemét Új viselkedési normát Új szelek, új év, új fejléc a lapon, megannyi ok, hogy egy régi olvasó is megszólaljon. Az évek folyamán sok változás ment végbe a társadalomban és a lap tartalmában. Mivel a kenyér sem sikerülhet mindig egyformára, a mi szellemi kenyerünk is változó színvonalú volt. Tudom, ezekben a napokban sokfelé történtek megjegyzések, ilyen-olyan szellemiségről. A magam részéről Hegedűs Gézát idézem: „Ahol a talpnyalás az elv, gyalázatosabb a talp, mint a nyelv!“ Örülök, hogy a lap fokozatosan letisztul. Ne felejtsük el, hogy negyvenöt év hosszú idő. öt év híján egy fél évszázad. Szemek voltunk a láncban. A nagy változások korában segítenünk kell egymást. A lap segít küzdelmeinkben, mi pedig hűek maradunk a laphoz, akkor is, ha emelkedett az ára. Jó lenne, ha kevesebb időt fecsérelnénk sorban állással, hivatalokban való kilincselgetéssel, s több időnk maradna az olvasásra. Olvasom a lapban, hogy a szervezett gyűlések, fórumok országszerte egyazon gyermekbetegségben szenvednek: nincs vitakultúra. Nem szabad csodálkoznunk. A letűnt rendszer nem tette lehetővé, hogy különféle kollektívák higgadt, felnőtt emberek módjára a gyűléseken kifejtsék véleményüket. A funkciósok megszabták ar összejövetelek hangnemét. A munkás ne höbörögjön, írja alá a jelenléti ívet, s a felsőbb helyen megkapták a szépen kozmetikázott jelentést. Ha őszintén akarjuk, hogy ennek a módszernek vége legyen, meg kell tanulnunk a megfelelő viselkedési normát. Nem fajulhat kocsmai höbörgéssé az az összejövetel, ahol végre dönthetünk sorsunk felöl. Higgadtan és mértéktartóan nyilatkozzunk meg. Keressük a közös hangot, ne élezzük az ellentéteket. Ha ezt a viselkedési normát nem tudjuk elsajátítani, a letűnt rendszer diadalmasan megállapítja: tehetségtelenek vagyunk, nem tudjuk intézni a sorsukat! Gondolom ezt senki sem akarja. Győri Sarolta Minden hasonlat sántít, rossz, mert az étet történései sosem azonosak. Mégis, dolgaink megítélésében hasonlatokat keresünk. viszonyítási alanyt, mert önmagában semmi sem mérhető. .. Szegény hatvannyolcasok és a korábban kisöpört országfutók, világfutók és a későbbi agyonra hallgattatott, félelemben meg- böcsült szerencsés szerencsétlenek! Ocsúdjatok! Itt a demokrácia. itt a rehabilitáció! „Rehabilitálás.. “ De mit kezdjünk vele?! Jó, hogy megkövetnek bennünket. Boldogító érzés ismét meggyőződni az étet nagy folyamatának kompenzációs erejéről, újból megerősödve hinni az igazság győzelmében. Hála istennek. hogy ezt is megéltük! Megbocsátó békesség van a szívemben, nem haragszom senkire, a bosszúvágy halvány szikrája sincs bennem, bizony, nem is tenne méltó hozzánk. De az is igaz, hogy valamiféle keserű íz megmaradt a szánkban, amit a bocsánatkérés sem közömbösít. így van! Ez a meamaradt keserű íz egyféle immunanyag is. Védő, megtartó, emlékeztető és kínzó kételyeket is szülő. Mert gyötör a kérdés: Vajon reális tartalmú fogalom a rehabilitáció? Bizony nem! Húsz esztendő roppant nagy idő az ember életében. Számoljunk egy kicsit! Aki 1970-ben harminc éves volt, az most már ötven, ciki negyven volt. az már hatvan, aki ötven volt. az már öreg ember, ha még él! Könnybe lábad a szemem, amint olvasom a rehabilitáltak névsorát, látván az „in memonam' mal jelzett neveket. A halottól már bocsánatot nem lehet kérni, csak jelképes tisztelgés emlékezetünk . És hogyan rehabilitálhatók azok az élők, aki már csak napjaikat számolják, vagy azok, akik lelkileg teljesen összeomlottak. vagy azok, akik elveszítették időérzéküket, s minduntalan ifjú szivárványos álmukat hajszolják mindhalálig? Vagy családjainknak. gyermekeinknek mit mond ez a fenséges szó: „rehabilitálás“?! Milyen jó, hogy a legkegyetle- nebb étet is megment néhány búzaszemet, a folytonosság zálogát. KARDOS ISTVÁN LACZA TIHAMÉRT, a HÉT új főszerkesztőjét: • Készül-e változtatni a lap profilján?- Rendszeres olvasóink talán már észrevették, a Hét is elindult a megújulás útján. Terveinket, elképzeléseinket azonban csak akkor tudjuk teljes mértékben megvalósítani, ha bővül a lap terjedelme. A huszonnégy oldal eddig is komoly megszorítást jelentett számunkra, most még inkább úgy tűnik, hogy kalodában táncolunk. Nyolc oldallal szeretnénk többet kapni: erre várunk, ezért harcolunk. Természetesen mielőbb el akarjuk érni azt is, hogy a Hét ne a Csemadok Központi Bizottságának, hanem magának a Csemadoknak a színes, kulturális és társadalompolitikai hetilapja legyen. Jelenleg persze még senki nem tudja, hogy alakul a Csemadok sorsa, de akármerre fordul is a kerék, anyagi lehetőségeit a jövőben sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Visszatérve a változásokra: pillanatnyilag az a legfontosabb feladatunk, hogy a kassai nyomdával közös nevezőre jutva, lerövidítsük az anyagok három-négyhetes átfutási idejét, ami súlyos teherként nehezedik ránk. Egyelőre két oldalt zárhatunk később, májustól viszont, amikor új gépsorokat indítanak be, két, esetleg négy oldal anyagai lehetnek majd egészen aktuálisak. A napilapok frissességével, rugalmasságával, sajnos, igy sem tudjuk felvenni a versenyt, de igyekszünk a lap tartalmát úgy összeállítani, úgy megszerkeszteni, hogy az ne máról holnapra, hanem hosszabb távon is érdekes legyen. Most pedig konkrétan: mi az, amit szeretnénk és mi az, amit nem szeretnénk? A demokráciát, a sajtószabadságot mi nem úgy értelmezzük, hogy most már bármit leírhatunk, önfegyelemre, önkontrollra továbbra is szükség van. Nem kívánunk tehát olyan írásokat közölni, amelyek rontanák, illetve sértenék az itt élő népek, nemzetiségek kapcsolatát. A nézetek pluralizmusát természetesen a Hét is tükrözni fogja, helyt adunk majd olyan véleményeknek is, amelyek nem egyeznek meg a szerkesztőség állásfoglalásával, de fenntartjuk magunknak a jogot, hogy jelezzük: ennek az írásnak a tartalmával nem értünk egyet. Az eddigieknél sokkal részletesebben, behatóbban kívánunk foglalkozni a csehszlovákiai magyarság életével. A kultúra és főleg az oktatásügy kérdései eléggé háttérbe szorultak a hasábjainkon: így sok itt a megoldásra váró feladat. A csehszlovákiai magyar irodalmon kívül a környező országokban és a nyugati diaszpórákban virágzó magyar kultúrának is teret biztosítunk, sót! Riportokban szeretnénk hírt adni a tőlünk távolabb élő magyarok életéről, mindennapjairól, szellemi alkotásairól. Továbbra is rendszeresen szólunk a komáromi és a kassai színház bemutatóiról és képzőművészeink alkotásairól. Lapunk a korábbi években sem feledkezett meg ezekről a területekről, lehetőségeinket tekintve elég gyakran hoztunk hírt és tudósítást a csehszlovákiai magyar művészek munkájáról. Igaz viszont az is. hogy sok esetben csak a jó szándékot értékelhetjük, mert ezeknek a cikkeknek a szerzői nem mindig voltak szakképzett emberek. Mostantól fogva ezen is változtatni szeretnénk: olyan szerzőket keresünk, akik kritikáikkal, jegyzeteikkel előre mutatnak és közös ügyünket szolgálják. Ami az új oldalainkat illeti; a Magyar Égtájak című rovatban a próza és a költészet legjelesebb hazai és külföldi képviselői tesznek jelen, a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma pedig ügyes-bajos dolgainknak biztosít teret. A nemzetiségi lét legfontosabb kérdéseiről szólhat itt bárki, a Csemadok munkáját ugyanúgy bírálhatja. elemezheti, mint kulturális életünket, vagy oktatásügyünket. Olvasóink már megszokták, hogy a lap hátsó oldalán évek óta sorozat fut. Először a népi kultúra emlékeit mutattuk be azzal a nem titkolt szándékkal, hogy könyv tehet majd belőle. Egyelőre azonban nem került sor erre. A néprajz után a népi csillaghit következett, majd jöttek azok a sorozatok, amelyek a növények, a kőzetek, az ásványok világát mutatták be. Most Dél-Szlovákia madárvilágát térképezzük fel, környezetvédelmi kérdéseket is érintve. Terveink között szerepel, hogy bemutassuk az itteni magyar vonatkozású irodalmi és egyéb szellemi értékeket, szeretnénk felhívni a figyelmet azokra a történelmi hagyatékokra, amelyekről nemhogy az iskolai tanterv, még a honismereti kalauzok sem nagyon szólnak. Nem feledkezünk meg a könnyűzene híveiről, a barkácsolókról. a kiskertészekröl. a háziasszonyokról és a gyerekekről sem - tartalmas, olvasmányos hetilapot akarunk az olvasók kezébe adni, olyan újságot, amelyben mindenki megtalálja az érdeklődésének megfelelőt. (szabó) f 2 1990.1.26. i/asúrnap Mo st aztán jól megnézlek! (Mária Cimmermanová felvétele)
