Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-19 / 3. szám
i/Bsáriap Má lna a biokertben Tizenöt évvel ezelőtt 30 négyzetméteren telepítettem málnát. Saját tapasztalatokkal nem rendelkeztem, így Mohácsy: Gyümölcstermesztés a házi és háztáji kertekben című könyvének útmutatásait követtem. A 150 cm-es sor- és tötávolságra telepítet ültetvényben mindig rendesen elvégeztem a legfontosabb tennivalókat (hajtásválogatás, a letermeti vesszők eltávolítása, elégetése, tápanyagpótlás és növényvédelem), mégis csupán közepes terméshozamot értem el. Ráadásul a termés egy részét értéktelenné tette a málnabogár, az ültetvényt a vesszöfoltosság és a szedergubacsdarázs is károsította. Hat éve kezdett foglalkoztatni a biológiai kertművelés. Sokat gondolkoztam azon, áttelepítsem-e a málnát. Kilencéves volt az ültetvény, s mint ismeretes, a szakemberek szerint 8-10 évig lehet egy helyen termelni ezt a bogyóst. Végül úgy döntöttem, a málna marad, viszont felhagyok a vegyszerek használatával. Gertrud Franck: öngyógyító kiskert című könyvében azt olvastam, hogy mivel a málna az erdószéli tisztások növénye, a kertben átgondolt növénytársitással kell számára megfelelő életkörnyezetet teremteni. Társnövénynek legjobb a körömfű. A málna vegyszerektől mentes termelési technológiájának egyik alapfeltétele a talajtakarás. Ugyancsak alapkövetelmény, hogy biokom- poszttal oldjuk meg a tápanyagpótlást, mert a málna rendkívül érzékeny a gyorsan ható nitrogénre, tehát az istállótrágyázást sem túri. Vegyszerek helyett bodzából, zsurlóból és varádicsból Készült, erjesztett lével célszerű beöntözni az ültetvényt rügypattanás, valamint szüret után. A mindennapi gyakorlatban igyekeztem eleget tenni ezeknek az elvárásoknak. Szüret után a letermett vesszőket tőből kivágom, felaprítom és elterítem a málnasorokban takaróanyagként. Ezenkívül kaszált füvet, szalmát és főleg a zöldségnövények maradványait is felhasználom mulcsanyagnak. A tápanyagpótlást szeptember utolsó harmadára időzítettem. A málnatövek közeléből elhúzom a talajtakarásra használt anyagot, elterítem a komposztot, majd visszaszórom a mulcsanyagot. A termesztés monokultúra jellegének enyhítése céljából a sorok végére ribizlit, a málnatövek közé mezei ibolyát telepítettem. A sorközökben és az ültetvény szélein tulipánt, fokhagymát, zöldhagymát, lestyánt, spárgát, nefelejcset és bársonyvirágot ültetek. Tavasszal kivágom az elfagyott vesszőket, megkurtítom az egészségeseket, s a nyesedéket ismét felaprítom, elterítem a sorokban. • Vegyi készítményeket hat éve nem használok, mégis szépen terem az ültetvény, melyet a kártevők és betegségek is csak mérsékelten fenyegetnek. Például a málna didimellás vesszófoltosságáért felelős Didymella applanata, illetve a levelek lyukacsosodását okozó Elcince veneta gomba kártételére utaló tüneteket újabban nem észleltem, és a kék foltokkal tarkított vesszők száma is a minimumra csökkent. Az állati kártevők szintén elkerülik az ültetvényt. Köte|es GábQr mérnök A sároshátú bogár (Opatrum sabulo- sum) elsősorban a szántóföldi növények kártevője. Az imágó és a lárva azonban sok gondot okoz a szőlőolt- vány-iskolákban és az új telepítésű ültetvényekben is. Ezért talán érdemes közelebbről megismerkedni vele. A bogár 7-10 mm hosz- szú fekete, de hátoldala a rátapadt földtől rendszerint sáros. Előtora egyenletesen, finoman szemcséze'tt, kiemelkedő középvonal nélkül. A szárnyfedő váltakozó közterei gyakran kiemelkedők. A tojások fehérek, gömbölyűek, 0,3-0,5 mm átméröjú- ek. Lárvája átdrótféreg, 14-17 mm hosszú, hátoldala sötét vörösbarna, feje, tora sö- tétebb, hasoldala sárga. Jellemző, hogy az utolsó testszelvénye felfelé tompán kihegyezett, csúcs nélküli 16-22 tövissel. A báb a bogarakra jellemző szabadbáb. Imágó alakban különböző növényi részek alatt, vagy a talajban telel át, kora tavasszal jelenik meg. Tojásait száraz gyommaradványokra vagy a talaj felszínére rakja le, számuk 80-100. Száraz, meleg körülmények kedveznek a tojásrakásnak, nedves időben viszont a tojások elpusztulnak. Március közepétől július elejéig tart a tojások lerakása. A lárvák fejlődése rendkívül hosszú, 2-2,5 hónap. A nedvesséifa lárvákra kedvezőtlenül hat, ilyen körülmények között tömegesen pusztulnak. A bogarak augusztusban fejlődnek ki és ószel áttelelésre vonulnak. A lárvák a szölöhajtások belsejében hosszirányú járatokat készítenek és ott élnek, de a föld alatti gyökereken is megtelepednek, rágásukkal súlyos pusztítást okoznak. A bogarak a szőlőoltványokon és az új telepítésű ültetvények levelein, hajtásain szabálytalan alakú rágás- nyömot hagynak. A kártétel megelőzése érdekében az engedélyezett készítmények valamelyikével fertőtlenítsük a talajt, így a lárvák károsítása ki sem alakulhat. A bogarak elleni védelem céljából tartsuk a szőlőt gyommentesen. A kémiai védekezést illetően a sároshátú bogár ellen a Dimecron 50, Ekalux 25 EC, Hostathion 40 EC, Métát ion 50 és Ripcord 20 EC szerek valamelyikével permetezzünk. (kesző) A galambdúc egeszsegtelen Kedves látvány ugyan az itt-ott még látható, egy-két oszlopon álló galambdúc, ám egészségügyi okokból mégsem ajánlható. A dúc és a hozzá hasonlóan kifogásolható ereszalji tartás legfőbb hibája, hogy kitakaríthatatlan, . eltetvesednek, óvantagosodnak benne a galambok. Azért sem felelnek meg, mert használatuk esetén nem irányítható a galambok célszerű párba állítása. A fiókákat nevelő, nagy testű galambok egyébként is jobb elhelyezést, takarmányozást igényelnek, ók már nem érik be az itt-ott összeszedhető magvakkal. Legcélszerűbb a galambokat nekik berendezett melléképületben elhelyezni. Huzatmentes, tisztán tartható, világos - ősztől tavaszig világítható - helyiség való galambháznak. Egy-egy négyzetméterre két, legfeljebb három párat számíthatunk. Nagy helyiséget dróthálóval célszerű kisebb részekre osztani, hogy huszonöt tenyészpárnál több galamb ne legyen együtt. Sok békétlenség, tojástörés akadályozható így meg. A galambház elé drótkerítéses röpdét, ha a galambok a padláson élnek, a tetőre kinyúló napozót célszerű építeni, hogy a jó levegőn napon is tartózkodhassanak, így élénkebbek, szaporábbak, egészségesebbek lesznek. A galambház elé épített drótrácsos röpde sóderrel, homokkal felszórt, de emelt drótvagy lécrács aljazató is lehet. A galambházban minden párnak deszkából, farostlemezből kétrészes költöfészket szükséges készíteni. Az egyik fészekben a már két-négy- hetes fiókák, a másikban az ismét tojáson ülő szülők tartózkodnak. A galambpár kétszer 30 cm-es- ugyanolyan mély és magas- összesen tehát 60 cm hosszú fészket kapjon. A költőfészket úgy kell elválasztani a mellette lévőktől, hogy a fészek elé szerelt sétálódeszkán csak a saját „lakása“ előtt tartózkodhasson a galamb, ne járhasson végig más párok fészke előtt. Maga a fészek lehet kiemelhető, peremes ládika vagy gipsz, homok, fűrészpor vizes keverékéből formába öntött tányér. Ebben az esetben takarítások alkalmával szükség szerint cserélhetők. A galambházban vagy napozóban, kosárban, kis jászolban vékony gallyacskákat, szénát, szalmát kell tartani, hogy a madaraknak legyen miből fészket készíteniük. Pihenőrudak, polcok elhelyezésére is szükség van. „ A galambház, napozóröpde tartozéka a rekeszekre osztott, legalább öt-hatféle szemes eleség - búza, kukorica, borsó, fénymag, köles stb.- elkülönített adagolására szolgáló etető. Ez lehet tepsiszerű aljazatta! ellátott, léckeretek közé erősített félliteres befőttesüvegek csoportja is. A vegyesen adott szemes eleségböl ugyanis a galamb sokat kiszór. Az itató kis vízfelületű, fedett tetejű legyen, hogy szemét, toll ne szeny- nyezhesse a vizet. Tavasztól őszig nagy, lapos fürdöedény használatára is szükség van, amelyben tíz centiméternél nem mélyebb ánizs- olajos vízben fürödhetnek a galambok, hogy felfrissüljenek és élősködőiktől megszabadulhassanak. A galambok etetőjének közelében célszerű elhelyezni az ásványi anyagot, kavicsot, darabka kősót, kagyló- és tojáshéjörleményt, mész- gittet tartalmazó lapos vályút. Az őszönként sok bajt okozó himlő ellen a vírust terjesztő szúnyogok távol tartásával - vagy vakcinázással, esetleg mindkét módon - védekezhetünk. Ha páronként legalább hat pár fióka fölnevelésére törekszünk- ennyi szükséges is ahhoz, hogy a takarmány ára megtérüljön -, a legrövidebb nappalokat világítással meg kell hosszabbítanunk, hogy hosszabb iaön át mozoghassanak, táplálkozhassanak galambjaink. (Szabad Föld) AKVARISZTIKA: A tőzegcsuka ŐSHAZÁJÁBAN CSAK * KILENC HÓNAPIG ÉL A tözegcsukáfiak több változata ismeretes, melyek közül talán - legalábbis az én számomra - a Nothobranchius guen- theri a legszebb. Testének hátsó fele barnászöld, első része borvörös, a hasalja sárgászöld. A tejes a díszesebb, az ikrás teste barnás színű. Őshazájában ez a kedvelt díszhal 7 cm hosszúra is megnő, de nálunk az 5 cm-t is csak elvétve éri el. Természetes feltételek között tavakban, kavicsgödrökben él, melyekben a víz rendszerint csak nyolc-kilenc hónapig marad meg. Kelet- Afrikában a száraz évszakban a kisebb tavak és víztározók kiszáradnak. A halak is ehhez a feltételhez alkalmazkodnak: gyorsan lerakják ikráikat, majd a tavak kiszáradása miatt elpusztulnak. Az aszályos évszak két-három hónapig tart, de az iszaprétegben az ikrák fejlődése nem áll le. Mihelyt megjön az első eső és némi viz gyűlik össze a tavakban, 24 óra múltán benépesednek a víztározók. Amíg ezt nem tudtuk, hiába kísérleteztünk a tózegcsuka szaporításával. Ma már tudjuk, hogy a tózegcsuka 6 hónapos korban válik ivaréretté, s ha sikert akarunk elérni, nem szabad halogatni a szaporítást. Előkészítünk egy speciális akváriumot, az aljára jó vastagon tőzeget terítünk, majd az edényt feltöltjük lágy vízzel (esővízzel). Egy heti pihentetés után ide helyezzük át a csukapárt, amely valószínűleg gyorsan - általában néhány percen belül - hozzálát az ikrák lerakásához. A halakat állandóan tartsuk megfigyelés alatt, s ha az egyik nőstény már lerakta az ikrát, tegyünk másik nőstényt a hímhez. Három nap elteltével az egész folyamatot ismételjük meg, ugyanis közben a nőstények újra megtelnek ikrával. Végezetül a halakat távolítsuk el az ikráztató medencéből, a tőzegről szívjuk le a vizet, majd a tőzeget tegyük műanyag zacskóba, a zacskót pedig száraz helyen tároljuk 6 hétig. Közben újabb speciálisan előkészített medencében folytathatjuk az ikráz- tatást a már leírt módon, de az újabb ikrákat és tőzeget tartalmazó zacskót dátum szerint jelöljük meg, hogy a megfelelő időben megkezdhessük a keltetést. Hat hét elteltével a zacskóból a tőzeget tegyük keltető akváriumba, öntsünk rá langyos esővizet, majd néhány óra múlva megfigyelhetjük az első kishalak mozgását. A következő napon kezdjük az etetést, nagyon apró vízibolhákkal. Az ivadék szemlátomást fejlődik, 2-3 hónapos korban halaink már csaknem elérik a felnőttkori méretet. Az akváriumi feltételek között szaporított tőzegcsuka gyakran 2 évig is elél. Mint az elején említettük, a tözegcsu- kának sok változata ismeretes. Ezt azért kell ismét hangsúlyozni, mert az ikrák fejlődési-kiszáradási ideje is változó. Például az Aphiosemion calliurum változat esetében a száraz környezetben való tárolást mellőzni lehet. Elég lecsapolni a tőzegről a vizet, s ha 2 hét múlva ismét feltöltjük az akváriumot, máris kezdetét veszi a kelés. Chvíla Ferenc 1990.1.19. A Moldvai SZSZK szakemberei a szőlőültetvények sorközeinek gyepesítésével kísérleteztek. A zöldtrágyázásnál használatos növények - például a zabosbükköny - vetésével megoldott, rövid'ideig tartó gyepesítés lényegesen javította a tőkék áttelelését. A sorközokben termesztett növényzet a lejtős területeken mérsékelte az eróziót. A kísérleti adatok szerint a fúállomány időnként rontja az ültetvény talajának vízgazdálkodását. Ez főleg a gyepesítés első évére vonatkozik. A későbbiek során a rendszeres kaszálás és a levágott fű mulcsanyagként való felhasználása (talajtakarás) következtében lényegesen csökken a talaj párologtatása, s ugyanakkor nő a talaj szervesanyag-tartalma. Említést érdemel, hogy a sorközök gyepesítése a szőlő több kártevőjének parazitájával és ragadozójával is gazdagítja a talajt: Elszaporodnak az ültetvényben a hétpettyes katicabogarak, hangyák, tücskök és a beporzást végző rovarok. A környezet heterogénebbé válik, az állatok és növények sokfélesége növeli az ökoszisztéma ellenállóságát. A kutatók tapasztalatai szerint, az erózió elleni védekezés céljából minden harmadik-negyedik sorközt ajánlatos bevetni valamilyen - zöldtrágyának megfelelő - növénnyel. Erre legalkalmasabb a somkóró, lucerna, perje, réti csenkesz. A vizsgálódás során azt is feljegyezték, hogy ahol minden második sort gyepesítették, ott csökkent a nyerges szőlőmoly kártétele. A gyepesítés segítette továbbá a vesszők beérését, igaz, a vesszők átlagosan 19-21 cm-rel rövidebbek maradtak. Úgy tűnik, a sorközök gyepesítése, az állandó növényborítottság a molyok kártételének csökkentésében is nagy segítségünkre lehet. A kutu- zovi körzetben folytatott kísérletek eredményei ugyanis azt mutatták, hogy a gyepesített ültetvényben egyáltalán nem észleltek molykártételt, pedig a fekete ugaron tartott telepítésekben komoly kárt okoztak a szölőmolyok. (cs) Q —obanövényként - még ajándékozásra is - nagyon kedveltek a különféle pálmák. Kiskorukban valóban nagyon mutatósak lakásban is. Az idősebb, már terjedelmes példányok azonban legfeljebb nagy szobában helyezhetők el anélkül, hogy útban lennének. Kifejlett korukban megválni tőlük már nem is egyszerű, túladni rajtuk nem könnyű. Különösen kedvelt és elterjedt a sokszor otthoni magvetésből is több-kevesebb sikerrel felnevelhető közönséges datolya más néven főnixpálma, illetve kisebb termete miatt lakásban jobban tartható, kanári-szigeteki rokona a Phoenix canariensis. Ezekhez hasonlóan páratlanul szárnyalt levelűek, ívben kecsesebben s hajló és szélesebb levélkéjűek a kiskorukban szobanövényként szintén jól tartható kenciapál- mák, a Howea belmoreana és a H. forsterana. A valódi legyezöpálmánál- melynek tudományos neve li- vistona chinensis, mivel kínai- nevének megfelelően jóval kiA kedvelt kenciapálma sebb termetű törpe-, illetve ló-' szőrpálma, a Chamaerops humi- lís. Ez az egyetlen - földrészünkön is - vadon megtalálható, és így meglehetősen edzett pálmafaj. Szobanövényként is igénytelen, hosszú életű. Napos, de fényszegény helyen egyaránt nevelhető. Vele tűrőképességben a sajnos ugyancsak ritkán kapható kenderpálma elnevezésű Trachycarpus excelsa pálmafaj vetekszik, amely idővel igen magas törzsűvé válik. Az árnyékpálma, méginkább gyompálma néven ismert Chamaedo- rea elegáns pálmafaj, a valóban elegáns hatású, egyben kis termete, ugyanakkor mégis gyors fejlődése miatt a leginkább ajánlható otthoni tartásra. Tűző naptól védett, de azért világos helyen kell tartani. Szárnyalt, ívben hajló levelei a kifejletten másfél-két méteres magasságot elérő és bambusznádra hasonlító karcsú törzsét borítják, vagy felkopaszodáskor már csak koronázzák. A lakást szinte soha nem növi ki. Pálmatársainak többségétől eltérően viszont szabadba nem kerülhet ki. Nyáron is a szobiban jó tartani. Három-négyéves korától már könnyen virágzik. Elágazó virág- zati szárán narancsvörös terméseket is érlelhet, ha mellette csüngő, illatos porZós virágokat fejlesztő hím példány is van a cserépben vagy más tartóedényben. Az összeültetés gyakori, mert ilyen módon fiatalon is mutatósabb. Télen valamennyi pálma a korábbinál kevesebb öntözést kíván, tápanyag-utánpótlás nélkül. Mérsékelten meleg, világos helyen tartani a legkedvezőbb. Nagyon meleg teleltetésben a pálmák megnyúlnak, az ilyenkor rendszerint igen száraz szobaíe- vegőben kártevők, mindenekelőtt atkák, tripszek éfe pajzstetvek lephetik el őket. A kárositó- kat pusztító növényvédő szerrel való kezelés ismételten is szükséges, ha tünetek mutatkoznak. (n-g) i * #
